Nászút a Föld körül

Reggel nem bírtam felállni a könyv mellől, még a kaját sem ettem meg egyből, amit nagyon furcsált Zita, hiszen általában én vagyok az, aki nem bír egy percet sem várni, ha ételről és evésről van szó… :)

Ebből a kék madárból (Blue Jay, ha jól tévedünk) rengeteg van Yosemiteben

Mivel még mindig fáradtak voltunk, stoppolva indultunk fel a Tunnel View és a Glacier Point nevű kilátóhelyekhez – ha pedig stoppolsz, jó, ha be tudsz állni egy fa árnyékába, mint pl. most itt :)

…és kaptunk fuvart, egy kedves pár felvitt minket az alagút nyugati oldalán található Tunnel View kilátóhelyre.

Onnan két hölggyel és egy fickóval utaztunk tovább egy hibrid autóban…

Fura járgány a Glacier Point parkolójában

A Half Dome a parkolóból – E látvány csak úgy hívott minket, hogy menjünk közelebb…

…és mi közelebb mentünk. Ez a kilátás kelet felé a Panorama View nevű helyről

A Vernal és a Nevada vízesések közelebbről – ezek az előző képen is látszanak, de csak távolról, kicsiben

A Half Dome – Hátulról engedéllyel fel lehet túrázni a tetejére, nem kell hozzá se felszerelés, se sziklamászó tudás, csak egy kis szerencse az engedélyhez, és némi bátorság. Kiállnál a peremére?

A Vernal-vízesés és alatta a Mist-Trail nevű ösvény

Hogy nőnek ki ezek a fák a sziklából?

A Half Domeal szemközti két lapos sziklatorony – Olyan, mintha egy gyerek rajzolta volna ezt a tájat, pedig közben egy óriási gleccser :)

A Yosemite-völgy felülről

Az a kis világos folt középen lent a Mirror Lake

Az Ahwahnee Hotel – Itt volt Steve Jobsék esküvője és a 20 éves házassági évfordulójuk – 300 dollártól kezdődnek a szobák… :)

Azért kell egy kép velünk is :)

Panoráma a völgyre és a Half Domera

Séta vissza a parkolóhoz – ez a táj sem rossz, érdemes nem csak a távolba nézni a Glacier Pointnál

Este hétre vissza kellett érnünk a kempingbe, mert hivatalosak voltunk egy vacsorára Chrisék sátorhelyénél. Hála az égnek egy angol páros (két fickó :o) felvett minket és egészen a völgyig vittek minket ahol a El Cap kilátóhelynél azonnal elvitt minket egy holland páros a Camp 4-ig. Így késés nélkül megérkeztünk, és Chrisék sátorszomszédjától, a svájci Floriantól még egy Ahwahnee sört is kaptam :)

Az esti társaságunk – Zöldben Chris, előtte a feleségével és a lányával, mellette Floriannal – Egy nagyon jó hangulatú rikiki partit toltunk a nagyon finom vacsora után – Chris felesége könyvelő és hivatásos szerencsejátékos (tiltották már ki kaszinóból, olyan ügyes – azt is mindig észrevette, amikor rosszul írtam fel neki a pontokat, persze mindig az ő kárára… :) De hiába próbálkoztam, így is ő nyerte egész utcahosszal a partit :)

A S’more! :) Egy amerikai tábori “kaja”: két keksz között egy nagy kocka csoki (nem muszáj, hogy fehér csoki legyen mint a képen), és egy tábortűz felett megpirított-puhított marshmallow (marsmaló – magyarul mályvacukor?) – A neve a “I want SOME MORE”-ből jött és mi feltaláltuk egy advanced változatát ezen az estén: a “Le’ S’more”-t, vagyis a Lemon S’more-t, amikor citromot csöpögtettünk rá. Isteni finom lett! :)

Florian Chocolate Banana-t csinált a csapatnak, vagyis a tűz felett beleolvasztott egy rúd csokit egy hosszában kettévágott banánba – Ilyeneket is lehet a tábortűzön csinálni a jó kis magyar kolbászos-szalonnás-hagymás történetek mellé desszertnek :)

Következő reggel Chrisék kölcsönadták a Tubejukat, vagyis egy vízen úszó felfújható kerek tutajt, amivel elmentünk tubingolni, vagyis lecsorogni a folyón. A Shuttle busszal feljebb mentünk a völgybe a folyó egy felsőbb szakaszához, ahol vízre tettük a tutajunkat :)

Lefelé csorogva a vizen láttuk ezt a fickót, aki egy szörfdeszkán állva evezett – ez egy újfajta őrület errefelé…

Néhány helyen ki kellett emelni a tutajt és odébb újra vízre tenni – igen, az a timelapse kamera rászerelve, de a videók nem sikerültek jól, ezért nem raktuk be őket e bejegyzésbe

Mivel a folyó nem volt valami gyors sodrású, számomra hamar unalmassá vált a csónakázás, ráadásul kettőnkkel a fedélzeten szinte teljesen elsüllyedtünk és állandóan megfeneklettünk. Ezért később én kiszálltam és csak a parton sétálva fényképeztem, ahogy Zita élvezi a sodródást a vizen

A papucsainkat (Zitáé Wainuiomatából, Új-Zélandról való, az enyém Yogyakartából, Jáva szigetéről, Indonéziából) evezőnek használtuk :)

A vizes élményből hazaérve lefényképeztük ezt a remek figyelmeztető építményt a Camp 4 parkolójában – Ez történhet, ha a kocsiban hagyjuk az ételt!

Új sátorszomszédjaink egy három kisgyerekes phoenixi házaspár voltak, ezzel a sátorral és az utánfutós-gyerekhordós kerékpárral :) Jó, mi? :)

Következő nap végre elindultunk egy igazi gyalogtúrára is. Kibuszoztunk a 16-os megállónál lévő Trailheadhez, vagyis “túrakezdethez”, és elindultunk fölfelé a völgy oldalában a Mist Trail nevű ösvényen, hogy felfedezzünk néhány szépnek ígérkező vízesést és panorámát. Persze először csak ilyen kíváncsi mókusokkal találkoztunk az erdő mélyén. :)

Az utolsó ivóvíz felvételi lehetőség a Vernal-vízesés alatt

“Vajon elzártam otthon a gázt, mielőtt eljöttem?!?” :D

Ülnétek-e ott a sziklán?

A Vernal-falls, ahogy először megpillantottuk közelről

Ahogy kicsit továbbsétáltunk, láttuk, hogy duplaszivárvány pihen az aljában

Az út a sziklafalban a Vernal-vízesés tetejéhez

Odafent a vízesés tetejénél ezen a hatalmas szikladarabon rengeteg ember csodálkozott :)

Ezt láttuk, amikor lenéztünk a perem sarkából a vízesés mellett – Lent látható az ösvény az embertömeggel

Kicsit odébb a peremtől ennek a gyönyörű tónak a partján ejtőzhettünk – Innen már látszott a következő vízesés, a Nevada-falls

Ez még nem az, csak egy “apró”, közbenső vízesés… :)

Az előbb említett tó felülről – a víz egy enyhén lejtős, lapos sziklán ömlik bele – Csúszkálni tilos, és veszélyes, erre táblák figyelmeztetnek!

Vííííz!

Hogy nőtt oda?!? Ott nincs talaj, el tetszett tévedni Fa úr! :)

A sok vízesés miatt párás a levegő, ezért sok a moha is :)

…és megérkeztünk a Nevada-vízeséshez

A vízesés mellett ezúttal egy szerpentinen másztunk tovább fölfelé

Útközben láttunk további “eltévedt” fákat a szemközti sziklaperemen.

Hátizsákra integrált esernyővel túrázni? Lehet, hogy nem is rossz ötlet…

A Nevada-falls teteje előtti elágazásnál elfordultunk balra a Half Dome irányába, hogy egy kis kitérőt tegyünk erre a fürdőhelyre. Ezt még Cyndi javasolta nekünk San Franciscoban

Hangyák…

Őzikék… Ez a példány halálos nyugalommal sétálgatott mellettünk

Gyík úrnak azt hiszem elég jó álcája van :)

Érkezés a Nevada-vízesés tetejéhez

“A víz szalad, de a kő marad”

Brutális ereje van a természetnek

Itt mi nem fürödtünk, mert túl közel volt a vízeséshez – Mások nem voltak ilyen elővigyázatosak

Nincsenek szavak…

Zita megint elbújt egy fában :)

Kapaszkodunk fölfelé, immár a Panorama Trail nevű ösvényen a Glacier Point felé

Zitának nagyon tetszettek az emberi fej nagyságú tobozok

Láttunk vadtyúkot is, kicsinyei is voltak, de állandóan mozogtak, nehéz volt őket lefényképezni

Nedvesnek tűnik, de valójában száraz szivacsszerű volt

A következő vízesésnél, mikor átkeltünk a hídon, megálltunk enni egy falatot. Ekkor találkoztunk ezzel a családdal, akik Wilderness Permittel itt táboroztak. Az apuka megkérdezte, hogy van-e valamire szükségünk, víz, pezsgő? :) Utóbbin fennakadtunk, és beszélgetni kezdtünk, aminek az lett a következménye, hogy a végén ragaszkodott hozzá, hogy tényleg elfogadjunk tőlük egy kis üveg pezsgőt… :) Tehát tényleg nem viccelt vele! :D

A harmadik nagy vízesés, aminek már a nevét sem tudjuk…

Nem tudom miért, de ez a hegy a Half Dome mögött nagyon tetszett

Sok volt a villámcsapta, kiégett fa – nem kirándulnánk szívesen itt vihar idején

Mire a Glacier Pointhoz értünk, már javában szürkült, örültünk, hogy nem most járunk itt először, mert nagyon sajnáltuk volna, hogy nem láthajtuk azokat a gyönyörű kilátásokat nappali fényben. Így viszont ezen már nem bánkódtunk, helyette rögvest nekiálltunk stoppolni. Két fiatal német lány vitt le minket a völgybe és útközben sok érdekeset meséltek a Tioga-hágóút télvégén található Mono-tóról. Egyenest Curry Villagebe vittek minket, ahol gyorsan letusoltunk, majd az utolsó buszt elcsípve este 10-re visszaértünk a Camp 4-ba. Jól elfáradtunk, hosszú nap volt, nem maradt már erőnk pezsgőzni, csak néhány mogyoróvajas kenyeret toltunk be aztán eldőltünk a sátrunkban.

Ezek után úgy döntöttünk, hogy nem lenne bölcs másnap reggel továbbindulni a kerékpárokon. Hajnalban kinéztünk és láttuk, hogy a Camp 4 regisztrációs bódéja előtt sokkal kevesebben állnak, mint ahány hely fel fog szabadulni. Ezért visszaaludtunk, és Zita később kisétált 8:25-re a bódéhoz. Csakhogy ekkore már a sátorhelyünket a ranger-hölgy eladta, merthogy a meghírdetett 8:30 helyett 8:15-kor kezdte kiosztani a helyeket… :( Állhattunk sorba, majd miután befizettünk még egy éjszakára, költözhettünk át egy másik sátorhelyre. Ezt igazságtalanságnak éreztük és kezdetben nem értettem, mi volt ebben a jó, nem láttam az egésznek a jó oldalát. Mindaddig, amíg az új szomszédaink, egy hatalmas mexikói család át nem szólt hozzánk, hogy nincs-e kedvünk megenni a maradék french toastjukat (bundáskenyér), mert különben kidobnák… :O :) Még narancslevet is kaptunk és sokat beszélgettünk velük :)

Ezt a napot arra használtuk, hogy megnéztük a Visitor Center melletti múzeumot. Még egy kisfilmet is megnéztünk a park történetéről. John Muir tehet mindenről, ő volt az a természetvédő aki beleszerelmesedett a környékbe és meggyőzte az amerikai polgárháború kellős közepén Lincoln elnököt, hogy írja alá a Yosemite Grant nevű szerződést, amely garantálta e terület védelmét, hogy mindezt a később generációk is élvezhessék. Pár évvel később megszületett az első nemzeti park, a Yellowstone, majd rá még néhány évre Yosemite is nemzeti parkká nőtte ki magát, kiterjesztették a védett terület méretét a maira, és ezzel megindult az USA-ban a különböző területek nemzeti parkká alakítása – innen indult a nemzeti parkok ötlete, ezért hívjuk ma nemzeti parkoknak a különböző természetvédelmi területeket.

Ilyen háncsból készült épületekben laktak a helyi indiánok

És ilyen gyermekhordóik voltak – Ilyet ma is kapni a múzeum bejáratánál lévő boltban

Egy ezer éves fa keresztmetszete

Vacsorára rántott halas tacost készítettek a szomszédaink és minket is áthívtak

Több család jött össze egy hétre

Még apró gyermek is volt velük – Az ott egy babaágy a sátorban! :)