Home > Általános > (Magyar) Új együttműködő partnerünk a MagNet Bank

(Magyar) Új együttműködő partnerünk a MagNet Bank

Sorry, this entry is only available in Magyar.

Categories: Általános Tags:
  1. Istvan
    April 15th, 2013 at 23:21 | #1

    Gratula, ez igazán jó hír! Utánanézek ennek a banknak.

    Viszont sajnos beleolvastam az általad már többször is ajánlott Józsi bácsis blogba, ó jaj. Nekem nem jön be ez a magyar Paolo Coelhoba oltott Zeitgeist hangulat. Vásári bölcselkedés, konyhai pszichológia, üres okosságok.

  2. z
    April 16th, 2013 at 17:33 | #2

    …és így darálta be Zitát és Árpit a sokat szídott bankok egyike. Picit hasonlít ez a jelenség Nagy Feróra. Ő nagy magyar volt, szídta rádiócsatornán keresztül a kereskedelmi TV-ket és amikor rájött, hogy jobb lenne velünk együtt élni (kifizetődőbb), fokozatosan celeb lett és az elvek megváltoztak.

    Zöldbe csomagolni mostanság divat mindent ez a bank-környezetvédelem-fenntarthatóság blabla erősen reklámszagú.Sok sikert kívánok a további utatokhoz, vigyázzatok magatokra !!!

  3. April 17th, 2013 at 05:01 | #3

    @z
    Értem amit mondasz és vártam, hogy ezt majd “megkapjuk”, de azért azt mégsem értem, hogy miért kellene most azt éreznem, hogy “bedaráltak minket”? Az utunkban és a viselkedésünkben semmi nem fog változni ezek után. Ugyanígy fogunk tovább utazni, mint eddig, csak esetleg nem kell, vagy nem kell annyit megállnunk dolgozni – teszem azt akár suttyomban, Ausztráliában. (mondjuk ezt amúgy is csak a Z tervnek szántuk ) Semmiben nem korlátoznak minket, az útinapló írása sem fog változni, ugyanilyen szabadon fogok írni bármikor bármiről, mint eddig.
    Nyílván való, hogy azért is akar különbözni egy bank, hogy ügyfélkört szerezzen, de ez nem jelenti egyenesen azt, hogy ez csak egy üres marketing, és nincs mögötte valóság. “zöldbe csomagolni mindent” – ehhez pedig nyitva kell tartanunk a szemünket, hogy ne csak a csomagolás legyen zöld, hanem a tartalom is. :) Szerintem.

    Én továbbra is örülök, hogy együttműködünk a MagNet Bankkal, és remélem, hogy ezért nem fordultok el sokan tőlünk. Nagy Feró történetét sajnos nem ismerjük részleteiben, de figyelünk arra, hogy csak jó irányba változzunk, ahogy a napok telnek.

    …és köszönjük a szurkolást, vigyázunk magunkra! ;)

    @Istvan
    Mit találtál a bankról? :) Józsi bácsi nekem bejön, de hát ízlések és pofonok, nem vagyunk egyformák és ez így van rendjén. Olvass bele Tibor bá blogjába, hátha ő be fog jönni, ez egy teljesen más stílus: http://antalffy-tibor.hu – vele meg sokszor én nem értek egyet, de attól még szeretem olvasni, a véleménye az megvan mindenről. :)

    Na most pedig feltöltöm a következő bejegyzést, amit tegnap egy eső áztatta kényszerpihenő alatt írtam meg. :)

    Köszi a hozzászólásokat!

  4. Gregory
    April 19th, 2013 at 13:32 | #4

    Ha jól értelmezem, akkor ez egy üzlet, ők támogatnak Titeket, Ti meg kiteszitek a reklámjukat, meg írtatok róla egy cikket. Ez szerintem kölcsönösen jó, Ti se győzködtök senkit, ők se irányítanak titeket, ugyanakkor segítitek egymást… Ennél többet én nem látok bele, s részemről nem zavaró a cikkek alatt a reklám sem, tudván, hogy ez is hozzájárul a cikkek folytatásához :)
    Mert még mindig olvasgatom őket, ha nem is mindig szólok hozzá ;)

  5. April 19th, 2013 at 17:12 | #5

    @Gregory
    Így van, fején találtad a szöget! :) Szóval amikor a zöld hirdetést látjátok a cikk végén, gondoljatok rá, hogy ez nekünk jó! :) Reméljük, sokáig ottmarad :)

  6. Böde László
    April 26th, 2013 at 19:03 | #6

    Sziasztok Világjárók! Nagyon irigyellek benneteket!  Én is kóstolgatom ezt a fajta szabadságot, bár kicsit azt hiszem későn-érő típus vagyok. (www.bodelaca.eoldal.hu) Az e-book formátumban felkerült naplótokat kezdtem el olvasni, kicsi fáziskésésben, most Indiában kerekezek Veletek. Biztos, (nem olvastam) nagyon sok dicséretet kaptatok, jogosan, a teljesítményetek fantasztikus, de ehhez most nem csatlakozom. Inkább egy-két egyéb észrevételem lenne. Árpi! (Hisz Te vagy a naplófelelős.) Rengeteg hasznos, érdekes, a hétköznapi ember számára újdonságnak számító, tehát ismeretterjesztő információ van a naplódban. De azt hiszem az emésztésedről, a székelési szokásaidról, a székleted állagáról, szagáról, stb-stb. szóló információk nem ezek közé tartoznak. Nem vagyok prűd, tudom, hogy ezek egy hosszú út természetes velejárói, mint oly sok más egészségügy probléma. Nekem is voltak az úton gondjaim, amit utalásként egy szóban megemlítettem, mint „gyomorrontás”, „elcsapott has” „emésztési gondok”, és ha nagyon intim akartam lenni, akkor leírtam, hogy „hasmenésem” volt. Ennyi! A többire, a biológiai részletekre, főleg azokkal a szóhasználatokkal, nem hiszem, hogy valaki is kíváncsi. Az a magánügyed. Aztán kicsit „csípte a szememet” a (nekem) lenézőnek, lekezelőnek tűnő sok-sok Géza. Ők emberek, és bár más kultúrában, más szokásokkal élnek, mint mi, de nekik is van saját nevük, és ha ezt nem tudod, akkor nagyon sok helyettesítő főnév van a magyar nyelvben, (az az ember, a férfi, a srác, az úriember, a fickó, stb.stb) Persze ez csak egy kukacoskodó stilisztika, de adjuk meg a tiszteletet a másik Embernek. Főleg azért, és itt eggyel már tovább lépek, úgy kritizáljuk bármi nekünk nem tetsző cselekedetét, szokását, hogy sose felejtsük el, hogy mi ott vendégek vagyunk. Mentünk, de nem hívtak. Mi itt kicsi hazánkban ha egy idegen bármi szokásunkat, cselekedetünket kritizálja, könnyen odavágjuk, hogy „ki a csoda hívott ide, menj haza, és otthon kötekedj! „ Hááát, érted ugye? Most olvasgatom a „Joint Family” magasztalását, a”nyugat” cikizését. Ehhez csak annyit, hogy itt megint eljutottunk a toleranciához, az emberi kultúrák, hagyományok különbözőségéig, és szabad emberi akarat témájáig. Ismerjük meg a különbözőséget, de könyörgöm, ne kritizáljuk, ne állítsuk egyiket a másiknak példaképként, ne akarjuk még csak rábeszélni sem egyik „felet” sem arra, hogy éljen, gondolkodjon úgy mint a másik. Mert a világban épp az az izgalmas, hogy különbözőek, ezerszínűek vagyunk, és nem uniformizálódtunk. Itt majdnem befejeztem, de még egy apró szösszenet. A képek. Csodálatosak a tájak, a helyek ahol jártatok, és érdekesek a képek, amiken ott jártatokat megörökítettétek. Azok az ugrálós képek az első ötig eredetiek, jópofák voltak. A tízedikig még elmentek. De mikor a 120-at láttam, már groteszknek találtam. Nem igazán értem, hogy mit akartok vele kifejezni, esetleg utánozni, de higgyétek el, nem éri meg a belé fektetett munkát, erőlködést. Az az adott hely a háttérben akkor is gyönyörű, ha csak nyugodtan elé ültök/álltok. Remélem építő jellegűnek, segítő szándékúnak tartod amit leírtam. Időbe telik míg „utolérlek” benneteket a naplóban, lehet, sőt bízok benne, hogy ezek a kis stilisztikai észrevételek a napló későbbi részében kinövik magukat, és okafogyottá váltak. További jó utat: Böde László

  7. Arpi
    April 27th, 2013 at 08:39 | #7

    @Böde László
    Nagyon köszi a hozzászólásodat!

    Remek, hogy az ekönyvet is ennyien olvassátok, ez egy nagyszerű ötlet volt Tiba Viktortól, ami úgy néz ki, hogy bejött. :)

    Bizonyosan én is meg fogok lepődni majd, ha egyszer odáig jutok, hogy visszaolvassam majd a saját írásaimat. A hasmenéses egészségügyi problémák, főleg Indiáig bezárólag eléggé meg tudtak határozni a napjainkat, és hát ez az útinapló, akkor, ott azokon a napokon íródott, ezért olyan amilyen, bár tudom, hogy ez még nem mentség.
    A Gézák és Sanyik később el fognak tűnni a fejezetekben, ahogyan már amúgy sem használjuk őket egymást közt sem nagyon.
    Igazad van ezzel kapcsolatban is, de azt tegyük hozzá, hogy amikor egy nap több százan néznek személytelen, érzéstelen mozgó pénztárcának, ami sok más országban már bőven kimeríteni a zaklatás fogalmát, akkor ehhez képest az, hogy mi így hívtuk őket és még az útinaplóban is… Az inkább csak a Sándorokkal és Gézákkal volt tiszteletlen. Ezúton kérek elnézést minden kedves Sándortól és Gézától!
    De ennek ellenére most már nem változtatok rég kirakott bejegyzések szövegén, egyrészt mert ez irdatlan meló lenne (hisz még az e-könyvekben is át kéne írni), másrészt mert így eredeti, akkor így éreztem, ezek voltak a gondolataim, ezért így válogattam meg a szavakat, témákat. Én is ember vagyok, és nem hónapokkal később, a csendes, kiszámítható, nyugodt otthonomban írom ezeket, hanem itt az egész utazásnak a kellős közepén, néha asztal és szék nélkül, valahogy csak úgy gubbasztva.
    Indiában (és aztán még Bangladesben is, látni fogod) annyi feszültség felgyülemlett bennünk, hogy nem maradt figyelmünk ilyesmikre, lehet, hogy észre sem vettük akkor, hogy bunkók voltunk. Az egészet csak valamikor Laosz környékén sikerült kihevernünk teljesen. Az ugrálás csak egy jó móka akar lenni, fogsz találni még néhány ugrálós képet ezután is, de nem sokat. A 120 azért elég túlzás, szerintem ügyes lenne az, aki 10 db ugrálós képünket össze tudná gyűjteni a galériákból. :) De ne pazaroljátok erre az időtöket! Inkább ugráljatok Ti is szép helyeken, akár fotózás nélkül! :)

    A joint family-vel talán tényleg elragadtattam magam, de szerintem kell az összehasonlítás, jó ha látjuk, mások hogyan, miként élnek, annak mik az előnyei, hátrányai, egyáltalán és a saját kultúránkhoz hasonlítva is… Persze nem kell semmit erőltetni, és bár lehet, hogy ott a sorok között így tűnt de azóta már e téren is lehiggadtam. Csak elmesélni, bemutatni akarom, hogyan élnek, gondolkodnak máshol az emberek, mik történnek velünk. Bár az is igaz, hogy nagyon sokat a véleményemet is hangoztatom, és azt is megkaptam már, hogy ez az állandó olvasónak (vagy egy e-könyvet egy hosszában olvasóknak) unalmas ismétléseknek lehetnek. Ezért majd ezzel is igyekszem leállni, vagy csak apró, rövid utalásokat tenni, esetleg kitelepíteni a zöld agymenéseimet egy arról szóló másik blogra – erre volt is már példa.
    De inkább nem ígérek semmi fejlődést vagy változást a blog stílusa terén, mert leginkább csak írom, ahogy érzem, ahogy kijön, nem sokat agyalok rajta és nem sokat változtatgatom, sokszor csak percek telnek el a szöveg befejezése és a Publish gomb lenyomása között. Nincs erre idő, ezért lehet, néha kicsit nyers az egész, és tele van hibákkal, de ezt is vállalom.

    A nagyobb figyelmet a stílusra és a tartalomra a külső cikkek megírásánál szentelem. Apropó, ma jelent meg az Over magazin legújabb száma, benne egy kilenc oldalas mianmari beszámolónkkal! :)

    Ha tovább olvastál az útinaplóban, és van még észrevételed, építő kritikád, azt továbbra is kíváncsian várom, kérlek ne tartsd magadban! Még egyszer köszönöm, és mi is jó utat, szép utazásokat kívánunk Neked!

  8. Böde László
    April 27th, 2013 at 20:30 | #8

    Sziasztok!(Zitának Boldog Névnapot!)
    Köszönöm hogy elolvastad, azt meg, hogy reagálsz is rá, nem is nagyon reméltem. :-) Az nagyon jó, és a reagálásodból ezt érzem ki, hogy nem vetted kötekedő kukacoskodásnak, amit írtam, jó szándékkal tettem. Abszolút átérzem a nehézségeiteket, a gondjaitokat, megértem a reakcióitokat. Akkor, ott leírva nem veszi észre az ember azt, hogy talán nem is azt, nem is úgy akarta leírni. De ez a net egy veszélyes jószág, nehezen tűnik el onnan, ami és ahogy felkerült. És én biztos józanabbul fel tudtam hívni a figyelmedet egy-két apró stilisztikai dologra, amit figyelembe kell venni akkor, ha azt az írást ezrek, esetleg érzékenyebb emberek, és remélem gyerekek olvassák. Gondolkodtam, hogy van-e jogom elküldeni Neked amit gondoltam, de örömmel látom, hogy igen, érdemes volt!:-) További kitartást, defektmentes utat, és millió élményt kívánok Nektek! (Tiba Viktor barátom akkor egy igazi polihisztor, nekem Ő csinálta az utánfutómat a Skandináv utamra.) Remélem majd egyszer, hazatérésetek után személyesen is találkozhatunk. Üdv: Böde László

  9. V János
    December 27th, 2013 at 19:04 | #9

    Az előző véleménnyel ellentétben én arra biztatlak hogy továbbra is írjátok meg bátran a részleteket, hiszen ha utazunk mindannyian hasonló problémákkal szembesülünk. Ezek teszik átélhetővé egyedivé az útleírásotokat, ha megtudjuk az ételmérgezések, a cifrafosások, a fogfájások, a rühesség és az orvosi melléfogások történetét is, vagy hogy hány fékpofa kopott el a lejtőkön és hogyan javítottad meg a sebességváltóbowdent, hogy sikerült megvarratni a lyukas cipőt, stb. Ha ugrálni van kedvetek a fotózáskor, ugráljatok! Azért van mert fiatalok vagytok, ha majd megöregedtek ez úgyis elmúlik. Ne siettessétek, eljön az magától is akár akarjuk akár nem. Ha úgy érzitek hogy egy Sanyival vagy egy Gézával találkoztatok, értjük ezt is. Nem lehet ezt őszintén másképp megírni csak prűden visszafogottan eltitkolni, de akkor ennyivel szegényebb marad az olvasó. A személyiségetek nektek is folyamatosan változik az idő és az új tapasztalatok során, azt amit akkor éreztetek abban a pillanatban úgy volt őszinte és valós, azt mondom ne változtassatok semmin, úgy a jó ahogy elsőre sikeredett megírni.
    Jól csináltok mindent, olvasni is élvezetes, csak így tovább! Üdv: Jani

  1. No trackbacks yet.