Honeymoon Around the World

Hihetetlen hatást értek el azzal, ahogy tálaljátok az utatokat. Az ember veletek együtt feszül meg és drukkol, hogy haldajatok, haladjatok tovább… Szinte el is feledkezem arról, hogy közben meg tudom, hogy már Burmában vagytok, és átküzdöttétek magatokat ezeken a napokon, kilométereken is.
Köszönetem küldöm újból, és már nagyon várom, hogy gurulhassak tovább veletek!

Tényleg csak heti három beírással kényeztetsz minket továbbra is? :( Nem követelőznék, ha nem lennék ennyire kíváncsi. :)

Nyugi Árpi ti is emberből vagytok.
Én például nem tudom hogy hogyan bírnám magamat a helyetekben, de jó eséllyel rosszabbul viselném a tömeget.

Próbálhatunk mi innen az irodából iszonyat bölcs tanácsokat adni, de azért hiszem hogy hasonló helyzetben sem volt még közülünk senki. Viszont az is igaz hogy már Mianmarban vagytok (tehát tudtátok kezelni a helyzetet és túléltétek) ami azért más világ lehet, hisz nem mindegy hogy 1066 vagy 75 fő a népsűrűség :)

Ami viszont igazán durva hogy ebben a fejlett nyugati kultúrvilágban ahol mi élünk hasonló helyzetben már rég sokkal rosszabbul járhatott volna az ember. Csuda hihetetlen hogy milyen békés (idegesítően békés) népségek ezek a bangladesiek.

Annyira olvastam a cikket, h két megállóval tovább mentem a buszon… Ráadásul rossz irányba! Érdekes cikk, én is átéreztem azt a dühöt, ami a fáradtság, a meleg, és a nyomuló embertömeg okozhatott! Nagy érdekes.

js és a madár az csóka… írtam ezt ránézésre, de szerencsére megnéztem az elterjedési térképet és az alapján kiderült hogy az nem él Bangladesben :D

Szóval a madár egy indiai varjú: http://hu.wikipedia.org/wiki/Indiai_varjú

Sziasztok!

Hát nem tudom, miért szégyellitek magatokat ennyire. Természetesen én nem vagyok a ti helyzetetekben, de hosszasan lehetne filozofálni arról, hogy mit szabad, és mit nem. Az hogy Bangladesh-ben mindenki más is úgy közlekedik, mint a motoros, számomra nem menti fel ettől a viselkedéstől. Egy ember nem csak azért cselekszik így, vagy úgy, mert megmondják neki, hogy ezt, vagy azt szabad-e. A közlekedés igenis veszélyes, mindenkinek csak egy élete van. Mi lett volna ha rosszabbul sül el? Akkor is sajnálkozni kéne, hogy jaj szegény nem tett semmi rosszat? Dehogynem tett. A tömegnek is kéne éreznie, hogy terhet jelentenek. De nem érzik, mert mittomén miért, majdnem mondtam valami csúnyát. Lényeg, az én szemszögemből, hogy a végletekig meghunyászkodás, mert ti “vendégek” vagytok sem jó megoldás, mert mint tapasztaltátok, a sok düh, ingerület felhalmozódik, és egyszercsak kirobban, pl olyan formában, mint a bringáról fotózó gyereknél, aki kívülről szemlélve azért a kisebb problémának tűnik, mégiscsak egy gyerek.

Na ez jó összefüggéstelen lett :D

Remélem azért értitek, amit mondani akartam.

További sok sikert!

üdv

U-dash

Az jutott eszembe: vagy megszoktok, vagy megszöktök :)
Őszintén szólva nagyon kíváncsi lennék, én hogy viselném. Mondjuk azt lassan már megszokhatjátok, hogy mindenki mindenhol fényképez Titeket, amikor majd hazaérkeztek, biztosak lehettek benne, hogy itt is ez lesz, közelről s távolról is :)
Az pedig szerintem kifejezetten pozitív, hogy ott csak néznek, alapvetően csak kíváncsiak, de nincs bennük rossz szándék. Nálunk az ilyen “nézelődő csoportok” sajnos nem csak néznének…

Mikor olvasom, hogy mennyire kiakasztottak titeket Bangladesben egyet nem értek: miért nem hagytátok el az országot amilyen gyorsan csak lehet? Nem nagy ország, pár nap alatt át lehet érni rajta simán (legalábbis a mérete alapján ezt gondolom). Én biztos menekültem volna. :)

@szabomikulas
Olvasd el a beszámolóban található linkeket, ott válaszra lelsz! Árpi és Zita nem futamodik ám csak úgy meg, hiszen akkor elszalasztanának egy csomó csuda jó és szép dolgot. :)

Sziasztok!
Biztos nem leszek itt népszerű, de azért megírom hogy egyre inkább nem tetszik amit műveltek Ázsiában. Nem ők a hibásak hanem ti. Ők élik a maguk életét a maguk megszokott módján és a maguk illemszabályai szerint, ti meg azt akarjátok hogy viselkedjenek európai módon. Nincs jogotok hozzá! Odamentetek bohócnak a lehetetlen bringáitokkal ti fehér emberek, sőt mitöbb fehér asszony szégyentelenül az ég felé kapál a lábaival és belátni a combjai közé. Ezek kiéhezett férfiak, alig látnak valamit az ottani nőkből, nekik ez kb olyan izgalmas látvány mint itthon nekünk ha egy meztelen nő bringázna hanyattfekve. Hétszentség, hogy itthon is beszólnának neki, lefényképeznék, videóra vennék. Bizony Árpi, ezek így néznek a feleségedre (ha eddig nem tudtad volna)
Ordítoztok, verekedtek, slusszkulcsokat szedtek ki, a múltkor telefont vertetek ki valaki kezéből, most meg két gyereket is inzultáltatok mert fényképezni merészeltek. Micsoda dolog ez? Így nem szabad viselkedni akármit is tesznek. Nagyon nagy bennetek az öntudat és kicsi az empátia. Ha fényképeznek, hát fényképeznek. Egyet tehettek, a kezetekkel eltakarjátok az arcotokat. Tudtátok milyen országba mentek, ha nem bírjátok nem vagytok alkalmasak erre az utazásra. Tessék felülni egy hajóra és otthagyni őket.
Mindettől függetlenül csodálom a teljesítményeteket és kívánok erőt, egészséget és több türelmet az utatok további részéhez.

Apropó egészség. Nem tudom ahol jártok van-e még arra kocsányos tölgy.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Kocs%C3%A1nyos_t%C3%B6lgy

Ennek a makkja remek szer hasmenés ellen. Alkalmazása a következő: egy marék makkot meg kell pucolni a héjától, valami edényben vagy konzervesdobozban rázogatva tűz fölött sötétbarnára megpirítani, mozsárban (vagy uti körülmények között a konzervesdobozban) porrátörni és ebből egy púpos kávéskanállal megenni. Általában már az első kanálllal elmulasztja a hasmenést, de ha nem egy fél nap múlva megismételni.
üdv:Jani

Megértve a kiborulásotokat, csak vígasztalásul:

http://www.youtube.com/watch?v=c7J0MBVog-U&noredirect=1

@VJanos

Szerintem nem lehet ilyen kategórikusan kijelenteni, hogy ők a hibásak. Kétségtelen, hogy kicsit elszaladt a ló, de biztos nagyon nehéz lehet ezt ennyi időn keresztül elviselni. Én továbbra is tartom amit mondtam a motorosról, illetve a tömegekről. Hogy a te példáddal éljek, felőlem egy zsák meztelen nő is bringázhat a városban maszturbálva, akkor is hidegen hagy, és nem fogok az arcukba ugrálni, meg végtelen felvételeket készíteni, de lehet, hogy a kissebbséghez tartozom ezzel a véleménnyel. Valószínű, hogy én is azt a megoldást választottam volna, hogy na ebből elég, kifelé ebből az országból.

De hát én nem vagyok a helyükben, én messzire elkerültem volna a Föld ezen részét, de hát ez is személyes ízlés kérdése.

Más.

Az eggyel korábbi posztra reagálva. Jó volt hallani, hogy mások is ugyanúgy szeretik a “repülést”, mint én. Néhány napja tekertem egy 60km-t, és Üllő és Ócsa közt volt lehetőségem többször is elengedni a kormányt, és REPÜLNI. A legjobb!!

üdv

U-dash

Azért azt még leírom, hogy veszélyes így (arogánsan) viselkedni, mert összefuthattok egy olyan egyénnel, vagy ne adj Isten csoporttal, akik nem csak csodálkoznak, meghunyászkodnak, vagy kimenekülnek a szituációból, hanem esetleg visszavágnak…….bár a dorgálással azért nem értek egyet, mert Árpi nem győzte hangsúlyozni hogy bánja a dolgot. Tisztában van vele, hogy ez nem helyes. Azt is írta, hogy nem erről szól az egész napjuk, hanem csak a fontosabb érdekes eseményeket részletezi…..ezt a témát már kiveséztük ezerszer. Felesleges újrakezdeni.

Sziasztok!
Azt gondolom aki nem járt még azon a vidéken és nem töltött el huzamosabb időt az nem tudja elképzelni ezeket a helyzeteket. Velem is megtörténtek ezek a dolgok és sajnos én is volt hogy rosszul reagáltam le de higgyétek el ők is túl fogják tenni magukat rajta,és csak arra emlékeznek hogy itt volt két idegen. Én most húsz év múlva szerintem egy kicsit bölcsebben is van hogy rosszul döntök egy-egy szituációban de sok ember azt se veszi észre hogy rosszul döntött, ti legalább észreveszitek.Azért gondoljunk bele hogy ezek az emberek itt nálunk hogy reagálnának le egy pár dolgot.Biztos volna amin mi is meglepődnénk bár szerintem az ázsiaiak egy más mentalitásúak amit nekünk európaiként nehéz megérteni.
Bár én imádom Ázsiát nagyon, főleg az embereket !
Tudom hogy nehéz nektek most de szerintem lassan el kellene gondolkodni,hogy tovább álljatok egy másik kontinensre hogy egy kicsit fellélegezzetek vagy tényleg jobban elfogadni őket hisz mindkettőtöknek és nekik is jobb lenne.

Bár megfogadtam, hogy nem szólok hozzá a blogotokhoz de most mégis megteszem. Becsülöm az erőfeszítéseteket, de alapvetően Vjánossal értek egyet. Az utóbbi időben nem szólnak másról a beszámolóitok mint sűrű bocsánatkérésekről a viselkedésetek miatt ill. nyavajgásról. Mégis mire számítottatok egy olyan országban ahol a lakosok több mint fele írástudatlan és 80%-uk napi párszáz forintból tengődik. Erre ti megjelentek a másfél millás bringáitokkal, ami ráadásul fekvő( egy kezemen megtudnám számolni, hogy mennyi ilyen bringát láttam életemben, pedig körbejártam európát párszor) és csodálkoztok, hogy megbámulnak benneteket az emberek. Ha leereszkedne itt nálunk egy ufó, valszeg én is mennék bámészkodni nagy szemekkel. Na ezek az ufók vagytok ti Bangladesben. Komolyan gondoljátok hogy ti fényképezhettek bármit és bárkit, ellenben ha benneteket fényképez valaki akkor kiveritek a telefont a kezéből??? Előbb-utóbb belefuttok valaki olyanba, aki nem fogja tolerálni azt a viselkedésformát amit sokszor bemutattok. Ráadásul maximálisan kihasználjátok az ottaniak vendégszeretetét, ezért cserébe azt gondolom, hogy szó nélkül kéne tűrnötök az ezzel kapcsolatos megpróbáltatásokat. Szerintetek milyen vélemény alakul ki rólatok? Jön 2 ember akik igénybe veszik az ország infrastruktúráját, erőforrásait cserébe meg elköltenek pár fillért és ordibálnak a helyi lakosokkal. Na az ilyen turistákat aztán igazán kedvelik mindenhol a világon. Speciel nekem be kellett mutatnom a francia – spanyol határon a nálam lévő készpénzt és a hitelkártyáimat is hogy elhiggyék nem csövezni jöttem hozzájuk. Szóval Rómában élj úgy mint a rómaiak. Mellesleg nem bántó szándékkal írtam ezeket, mert tényleg csodálom az elszántságotokat és további jó utat szeretnék kívánni nektek.

Nektek azert van turelmetek, en mar el se mentem volna :)! Ha megbocsattok az okoskodasert, szerintem a tanulsag megtanulni onon hatarainkat es turokepessegunket, es tiszteletben tartani azt..van aki soha eleteben nem kerul olyan helyzetbe, hogy ezt tisztaznia kene magaval, mit bir es mit kell elkerulnie a sajat jozan esze erdekeben. :)
Hajra es kitartas :)!

Egyebkent en eletemben egyszer lattam fekvobringat (pedig Europaban elek): azt is Sziriaban nyomta egy ‘feher ember’. Ott mintha senkit se erdekelt volna, de lehet, h csak en lattam igy.

Kiteljesedik a kaland!

Mindenki tudta, hogy egy ilyen út nem képeslapfotózás lesz, nem csak peace, love, freedom, happyness… Lesz még rosszabb – hogy a rímfosó Gesztit idézzem :) Bangladeshben a tömegtől, más vidékeken pedig mástól lehet majd kiborulni. Egy ilyen úton nem csak a testre várnak kihívások, hanem a lélekre is. Az az érzés sokunk számára ismerős, amikor hullafáradtra bicajozzuk magunkat, ezért az ilyen blogbejegyzésekre csak biccentünk egyet és nyomjuk a PgDn gombot. Tekertek 12 órán aztán beájultak egy bokor alá? Na és?… Ám amikor a lélek kap ekkora terhelést, az már érdekes! Olvassuk elkerekedett szemmel, mert ezt mi nem ismerjük. De józan eszünkkel belátjuk, hogy miként a test is megadja magát egy bizonyos terhelés után, ugyanúgy a lélek is meg tud rogyni.

Zita és Árpesz nem csak testben, de lélekben is megerősödve fog visszatérni.

Ezért mentek, hát most kapják a terhelést. Teher alatt nő a pálma!

Hmm… Olyan Zitásan néz ki Árpi a Reku Papa fölötti hozzászólás avatarjában. Miféle kalandok történnek veletek? Testcsere? :)

“Szóval Rómában élj úgy mint a rómaiak.”

Szerinted egy helyi muszlim mégis mit csinálna, ha valaki folyamatosan bámulja a feleségét vagy egyfolytában fényképezi őt? Szépen mosolyogna rá, vagy helyben lefejezné az illetőt?

Nem gondolnám a lefejezést. De lehet kisebbségben vagyok, ha nekem az iszlámról nem csak a tálibok jutnak eszembe:)

Lenne egy olyan kérésem, hogyha lesz kedvetek leírhatnátok a tapasztalataitokat a fekvőbringa előnyeiről ill. hátrányairól egy normál montihoz képest. Ha esetleg leírtátok már korábban akkor bocs, valszeg még nem tartok ott a visszafele olvasásban:)

Bocsássatok meg, Zita, Árpi! Én is az óvatosságra intést javaslom, két hete megszállottként olvasom a leírásotokat, ( még rengeteg hátravan ) de most elkedvetlenedtem.
Többször jártam Ázsiában, s értem miről írtok.
Ha megengeditek javasolnám a további országokra az alaposabb felkészülést a várható fogadtatásokról. Mint mindenhol nagyváros – kis falu, más az emberek hozzáállása, érdeklődése, világlátása a dolgok iránt. Gondolkozzatok azon, jó valóban a közlekedésetek módja? Mint azt sokan leírták tényleg különös látvány vagytok, fehér bőrű ( még mindíg), férfi és nő egy rikító szinű valamin ami fekve gurul, eszméletlen. Főleg ott ahol nincs TV és csak a szántóföld a munkahely. Itt a bringa kialakítására, színére a ruházatotokra, hozzáállásotokra gondolok. Mi lesz és mikor az alapvető emberi szükségleteitekkel? Mit vártok el, mit adtok? Gondoljatok arra amint elmondjátok, hogy magyarok vagytok, egy országot is képviseltek, így nem csak egy nászutas túráról van szó. A legközelebbi magyart is ezután úgy fogják fogadni.
Visszatérve a gondolatomra, Engem bánt a potyaleső, családhoz betérés…étkeztetés, szállás, csomagőrzés stb. vonalhúzás, kitessékelés a távolságtartásra. Én nem így utazom, kis hátizsák és fizetek mindenért. Kevés pénzem van, ha nem megy megyek máskor, most épp nem.
Sokkal szerencsésebb lett volna nektek is egy rövidebb hasonló tapasztalatszerzés egy ilyen komoly vállalkozás előtt. Itt annak a lónak a története jut eszembe aki nekimegy a falnak: nem vak ez csak bátor. Bár volt olyan ismerősöm, aki úgy ment egy hónapra Laoszba, hogy eltökélt szándéka volt a stoppolás és a mindig valakinek a szállásán aludni.
Persze lehet, hogy keményen fogalmaztam, de nem a megbántásotok a szándékom. Lehet, hogy kapok a fejemre ezért, de vállalom.
Mindenképpen kitartást és rengeteg szép élményt kívánok minden napotokra. Hisz oly sok csodás ember és táj vár még rátok.

Nekem meg az a véleményem, h. jöhetne már a következő bejegyzés, mert “mi” még mindig csak Bangladesben járunk, holott…. ;)

@Zita
Nem is tudom hogy fogalmazzam meg, szóval egy kicsit enyhíteni szeretnék a múltkori szigorú hozzászólásomon. Megértem hogy agyonnyomott az az őrült tömeg aki mindenütt ott van, fogdossák a bringátokat és talán belemásznának még a tányérotokba is ha hagynátok, megbámulnak, követnek, leszorítanak az úton és dudálnak szakadatlan. Nem próbáltam, így nincs alapom ilyen sarkos véleményt mondani. A felét visszaszívom, jó?
Örülök hogy új országban vagytok, ahol kisebb a népsűrűség és talán egy kis nyugalom is jut az előző után. Remélem újra az az aranyos jólelkű fiatalasszony leszel aki lehajol a kis virágokhoz, féllábon fényképezi a vizi állatkákat, megcsikizi a gyerekeket és megmenti a mókust. És megnézi az úton az összes templomot. Árpi meg a hős aki a Pamírban összefagyva visszabiciklizett az angolok elé, útközben megtanul minden nyelvet és éjszakánként alvás helyett írja a remek történeteket. Nem is tudom hogy bírja energiával.
Szóval csak ennyit akartam, mert így érzem helyesnek hogy ezt megírjam.
Érezzétek jól magatokat és várom a folytatást. A nyomkövetés térképet nem tudjátok/akarjátok frissíteni? Szerintem nagyon jó volt mert egyszerűen, érzékelhetően lehetett látni merre vagytok.
üdv:Jani

Azért nem akartam írni , mert vegyesen gondoltam az utatokról jót, rosszat. És eleinte több volt a negatív gondolat mint a pozitív. Most már nem így van, ezért írok:)

Nektek alighanem késő már, de azért leírom, hogyan kezeltünk hasonló problémát Algériában, a 80-as években. Két autóval utazó kis társaságunk megáll a sivatagi település szélén az ódon erődrom alatt. Suttyóhad vesz körül. Társaságunk tapasztalt tagja kiszáll, kinézi magának a legnagyobb, legerősebb suttyót: Akarsz tíz dinárt keresnei? Igen, akkor őrizd a kocsikat, míg felmegyünkk! Kettétép egy tízest, a felét neki adja, a másikat zsebre dugja. Felmegyünk, nézelődünk, fotózunk, egy óra, mire visszaérünk. Emberünk bottal a kezében, dúvadként köröz a kocsik körül, őrzi őket, hajtja el a kisebb csibészeket. Megkapja a másik felét a tízesnek, és mi padlógázzal elhúzunk. Egészen más élethelyzet, de abban működik.

Egyébként, Árpi, nem érzem úgy, hogy elvesztetted az önkontrollodat. Először ők vesztették el, tömegesen, és erre nem lehet másképp reagálni. Továbbra is hálás vagyok Nektek, egyrészt a szórakoztató beszámolóért, másrész azon amúgy is sziklaszilárd meggyőződésem újabb megerősítéséért, hogy bizonyos országokba nem utazunk (lásd Tóásó Előd kalandja Bolíviában). Viktimológiai szempontból nézve a dolgot, felötlik a kérdés: miért az a lúzer ül évek óta dutyiban, miért Árpiékat ingerlik halálra a bangladesiek? Miért nem én vagyok az áldozat? Mert nekem nem kell közvetlenül tapasztalnom egyes országok cudar viszonyait, anélkül is tudok róluk, és kerülöm őket, mint a pestist. Nem kell a sz@rt az aroomra kenni, hogy tudjam, hogy büdös…

Viktimológia: azt vizsgálja, hogy miért mindig a szőke copfos, piros szoknyás kislányok tűnnek el egy vidéken, nem a fekete hajú kisfiúk. Ha engem valami baj, attorcitás, kellemetlenség ér, átgondolom, miért éppen én kerültem bele. Viselkedtem, öltözködtem úgy, hogy magamra hozzak valami nem tetszőt? Ebből a hozzáállásomból következik bizonyos országok elkerülése. Hiszen, ha körüljárom a világot, válogatom kell az alternatívák közül. Minden országot úgysem tudok érinteni, akkor a kellemetlennek ígérkezőket kihagyom. Ti például átszelhetitek Amerikát Kanadában, az Egyesült Államokban, vagy Latin-Amerikában. Előre sejthető, hogy hol milyen lesz. Nos, én Kanadát választanám. És aki Bolíviát, az magára vessen.

Nagyszerű ez a blog. A múltkori kiborulásos posztnál rám is rám tört a jótanács adhatnék, de szerintem nincs rá szükségetek.