Home > Asia, India > (Magyar) Critical Mass Hoshiarpur (Punjab, India)

(Magyar) Critical Mass Hoshiarpur (Punjab, India)

February 20th, 2012

Sorry, this entry is only available in Magyar.

  1. Kovács Emília
    February 20th, 2012 at 09:05 | #1

    Sok jó történetet és videót olvastam és láttam tőletek, de nekem talán ez a legjobb!! Csúcs az indiai CM! A csapatit én is el fogom készíteni:) Ismerek egy hasonló lepényszerű ételt: argentin nemzeti eledel, a “pupusas”. Az speciel a sütőportól fújódik fel:)) (ez utóbbit csak Zitának üzenem:) Ja, és nagyon csinos volt a piros esküvői ruhában! További sok-sok érdekes és szép élményekben gazdak utat!

  2. Ági”néni”
    February 20th, 2012 at 10:14 | #2

    A hazai háziasszonyoknak csapáti készítése: http://jeindia.hu/index.php/recipes/1736

  3. Rendek Vilmos
    February 20th, 2012 at 12:22 | #3

    Mindig lelkesen olvasgatom a beszámolóitokat, csodálom ahogy elboldogultok (európai szemmel) távoli kultúrák forgatagában … Kitartást az utatokhoz, és további sok szép élményt nektek ! (és természetesen várjuk a további beszámolókat is :) )

  4. Reku Papa
    February 20th, 2012 at 14:12 | #4

    Sűrű programotok volt, le a kalappal! Én meg csak itt koptatom a napokat, egyiket a másik után, csendes boldogságban. Egy anekdota jut eszembe:

    50 éves érettségi találkozóra gyűltek össze az egykori osztálytársak, és mindenki elmesélte az életét. Józsi felállt, elmesélte hogy ő legénykorában elzarándokolt Tibetbe, ott egy idős remete lámával élt egy barlangban. Húsz év múlva a láma meghalt, azóta egyedül él ott, csodálatos leki békében, tökéletes magányban, egy tükörsima vizű hegyi tó partján.
    Pista is felállt, ő meg elmesélte, hogy egy cirkuszi kötéltáncos lánnyal elszökött Párizsba, végigszerelmeskedték az egész utat, de Párizsban szétváltak, ő hajópincér lett és minden héten más nővel fekszik és kel, Brazíliától Finnországig mindenütt van egy-két szeretője…
    Józsi csóválja a fejét, és azt morogja: Hogy ez nekem miért nem jutott eszembe!?

  5. Soma
    February 20th, 2012 at 21:58 | #5

    Reku papa:sosem késő,még lehet “hajópincér” :)
    Tavaly egy duatlon versenyen találkoztam egy “nyugdíjassal”,akiben 55 évesen érett meg a gondolat és a tett egy Iroman-re,és meg is csinálta.Azóta rákapott az ízére és a sokadikon van túl.

  6. February 20th, 2012 at 23:30 | #6

    A változás elindulását fejtegeted Árpi. Íme egy idézet, kitől mástól, mint Gandhi-tól. Én ebben hiszek!

    “Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban.” (Mahatma Gandhi)

  7. HH
    February 21st, 2012 at 07:59 | #7

    Sziasztok Zita & Árpi,

    Továbbra is nap, mint nap olvaslak titeket és nagyon szeretem a beszámolóitokat :)

    Egy észrevétel: a 2. képen Zita ruháját kitömték, mert ahogy fogja a kisgyereket, olyan, mintha egy 5 hónapost kismamapocakot növesztett volna :)))))
    Biztos a ruha szabása teszi, hisz Árpi nadrágja is igazán extra :PPPPP

    További szép napokat :)))))))))
    H.

  8. Arpi
    February 21st, 2012 at 08:23 | #8

    Biztosíthatunk mindenkit – különösen a szüleinket, mielőtt nagy lázba jönnének egy unoka gondolatától -, hogy Zita nem terhes! :) …és nem is hízott meg ily hirtelen :) Ami nem is baj, hisz nemsokára bikiniben fog szaladgálni a tengerparton. :)

  9. Gregory
    February 21st, 2012 at 10:03 | #9

    A globális változással kapcsolatban én nagyon pesszimista vagyok. Hihetetlen tudatosság kell hozzá, hogy az ember ne akarjon mondjuk egy új mobilt, új számítógépet, új akármit venni. Hogy ne írd ki az anyagot ma már fillérekért kapható CD-re vagy DVD-re, amit aztán 1 hónap múlva eldobsz. Hogy ne előre csomagolt felvágottat vegyél, hanem a pultnál kérd szeletelve. Nem elég, hogy ez az életforma kényelmesebb is, de mindenhonnan ezt öntik ránk mintaként, hogy én ettől leszek egyedi, jobb, laza, trendi, stb. Ha látod a szemétkupacot, hogy nem tudunk vele mit kezdeni, akkor talán elgondolkozol, de amit nem látsz, az nem érdekel, különben is, kis ember vagy, majd csak megoldja valaki valahogy…

    Ehhez még hozzá jön, hogy a profit érdekében direkt úgy gyártanak szinte mindent, hogy belátható időn belül (kb. garancia+ egy pici) tönkremenjen. Ha pedig nem tudod használni, kénytelen vagy újat venni. Állami szinten lehetne ezt szabályozni, a cégeket kötelezni az elromlott termékeik visszavételére és hasznosítására, csak persze ez is kijátszható, használt termékként elküldik mondjuk Afrikába, vagy épp az óceánba vész a rakomány, aztán mi itt nem látjuk… Nem beszélve a pénzről, amivel az ilyen cégek megveszik az “államot”…

    Ráadásul Ti is látjátok, hogy a boldogság nem ezektől a kényelmi dolgoktól függ, mégis nagyon nehéz lemondani róluk. Szóval nem egyszerű, szerintem csak valami világméretű katasztrófa fogja tudni megoldani, ami visszavet minket pár évszázadot, s megtizedeli az emberiséget is. Én mindenesetre bízom Isten bölcsességében és irgalmában is ;)

  10. HH
    February 21st, 2012 at 10:08 | #10

    Árpi :)
    Pedig azt hittük, talán már gratulálhatunk :)))))))))))))))

    A tengerparti napozást ne is említsd!!! :)

  11. February 21st, 2012 at 13:34 | #11

    Szia Árpi !
    Olvasom itt a hozzászólásokat és akkor eszembe jutnak az 1980-as évek. Mikor is Perőcsényt kezdtük építeni (ill.. rendbe hozni és számunkra elfogadható komfortossá alakítani ) Akkor segített nekünk segédmunkásként Laluja Laci bácsi a falu szeszkazánja. Ő ásta ki a pottyantós WC gödrét és falazta is. Neki volt egy olyan mondása miközben a következő stampó (stampedli) pálinkát szinte követelte, és miközben én meg azt kértem tőle, hogy ne úgy csinálja: “mérnök úr én ezt jobban tudom, különben is mindenki másképp csinálja”. volt a válasza az utasításomra.
    Reku Papa Pistája is váltogatja folyton folyvást az élettársait, persze majd csak addig amíg megöregszik, akkor az utolsó lehet hogy szarik majd rá.
    Gregory meg azt hangoztatja, hogy fillérekért lehet már az új “ketymetyütyűt” kapni ,miért ne dobjuk el tehát a régit, a felhalmozódott szemétről meg majd gondoskodjon más, “majd csak megoldja valaki valahogy”. Na hát ezzel a szemlélettel nem szabad gondolkodni. Igen is kell változtatásra törekedni. nylon zacskót igen is lehet papírzacskóval visszahelyettesíteni, továbbá a tejet is lezárható üvegbe mérve kannából betölteni stb, Előrecsomagolt lehegesztett sajtot, meg húsárut csak akkor vegyünk ha ezt valami helyzet indokolja és ne mindig, mert az kényelmes. A túlzásba vitt kényelemszeretet a betegségek melegágya, summa summárum inkább a Te általad is szorgalmazandó szemléletváltozásra van szükség és ezért küzdeni kell, úgy ahogy azt Madách is mondotta: “ember küzdj és bízva bízzál”

  12. Gregory
    February 21st, 2012 at 13:51 | #12

    Kedves Lajos, ebben egyet is értünk, magam is így próbálok élni, amikor csak tehetem. Csak azt próbáltam leírni, hogy ez mennyire tudatos életformát igényel és mennyire nem könnyű, főleg tömegesen. Ezért érzem azt, hogy mi magunk élhetünk így, s akik ezt a blogot olvassuk, nagyrészt szerintem azért törekszünk ebbe az irányba, de ilyen szempontból kisebbségben vagyunk és félek, hogy az emberek többségét nem érinti meg ez a kérdés. A tömeg mindig a könnyebb út felé megy, az pedig sosem a tudatos élet, sajnos…

  13. Reku Papa
    February 22nd, 2012 at 06:51 | #13

    Lajos – Lajos, nem lehet könnyű neked viccet mesélni!
    :)

  14. February 22nd, 2012 at 15:18 | #14

    @Gregory
    Biztos sokan naívnak, vagy túl optimistának tartotok emiatt, de szerintem nem kéne, és nem is fogjuk megvárni a világméretű katasztrófát. Lesznek durva dolgok, és ne dőljünk hátra, nem old meg majd semmit a technológia, és a kormányok sem térnek meg – ők többnyire már csak a nagyvállalatok bábjai. De szerintem a fogyasztónak van döntési lehetősége! Van erő a kezünkben! És sorra alakulnak a szervezetek, mozgalmak, látjátok, mi is erről beszélünk itt! És nem holnapra kell megváltani a világot, little by little, apró lépésekkel. Ma elolvastam egy újabb cikket róla, elgondolkodtam rajta, egy kicsit okosabban gondolkodom, majd cselekszem, és beszélek róla, elültetek magvakat emberekben, beszélgetek velük, holnap már ő sem dobja el talán a szemetet, és nem ül autóba 100m-re…

    Na, ezt majd egyszer folytatom, de most megyek, mert elefántfestés folyik a szomszédban! :D

  15. February 24th, 2012 at 04:22 | #15

    Kedves Arpi ez a tisztázása, hogy a ciklus rally volt semmi köze a mi politikai párt. Ha úgy gondolja, hogy használták fel, mint sajnálom, de ez rally szerveztek után a választások. Indiai nagy politikai pártok nem követeli meg a külföldiek bejegyzéstől. Eredetmegjelölések rendelkező politikai párt fiatalabb testvéremmel nem jutott velünk. (mi nem volt ok akartam ezt az eseményt politicize). A Basant Mela Chief vendég Master Mohan Lal Ji, akik díjjal, akkor Turbán volt különböző rivális féltől.

  16. Arpi
    February 24th, 2012 at 06:19 | #16

    Hellooo Raman, :))
    We know that the cycle rally was totally independent from any political party, don’t worry! You can write here in English, google translate doesn’t works very well with Hungarian. It was a great joy and experience to stay with your family and participate in this rally, thank you very much again. I will call you up again soon, but know I need to upload new content on this website, and for this I need to use a different sim card which has no money for calling…

  17. March 1st, 2012 at 19:33 | #17

    Kedves Zitu és Árpi!
    Gratulálok nektek ehhez a gyönyörű küldetéshez; ahhoz az iniciáló hatáshoz, amit a megjelenésetekkel és a személyiségetekkel, a követni való elveitek széles körben tolmácsolásával értetek el!
    Mert veletek és más kissé “elvakult” kerékpáros-barátaimmal egyetemben hittel vallom: Gyerünk, pattanj nyeregbe!!! Mert a kerékpártúrázásnál nincs nagyobb kaland és élmény a világon! Az utazás legszebb, legjobb, leginkább élmény-teljesebb formája! Erre a lehető legjobb példa a ti utatok és csodálatos beszámolóitok; amelyet már szerintem néhány ezer ember követ az interneten szerte a világon! Én bevallom őszintén, már “360° bringa”-függő vagyok! Csak így tovább! További jó egészséget és minden jót kívánok nektek!
    Őszinte hívetök :-)))
    Pétör

    U. i.: Nagyon szépen köszönöm a nekem küldött gyönyörű, rajzokkal kidekorált egyedi képeslapotokat!!!

  18. March 1st, 2012 at 20:19 | #18

    Kedves Zitu és Árpi !

    Gratulálok nektek ahhoz az “iníciáló” hatáshoz, mellyel a kerékpározás híveinek táborát ott a messzi Indiában is növelitek! Örülök, hogy a kissé fárasztó ottani közéleti szereplésetekkel a legjobb ügyet szolgáltátok és példát adtatok főleg a fiataloknak!
    Mert veletek és más szívvel-lélekkel túrakerékpáros barátaimmal együtt hittel vallom én is:
    Gyerünk, pattanj nyeregbe!!! Mert a kerékpártúrázásnál nincs nagyobb kaland és élmény a világon! A legjobb, legszebb, leg-élményteljesebb formája az utazásnak!
    További jó egészséget és állandó hátszelet, valamint lejtős utakat és kiegyenlített hőmérsékletet kívánok nektek:
    Pétör.
    U. i.: Köszönöm szépen a szép rajzocskákkal is feldíszített csodálatos képeslapot!

  19. hkolga
    March 1st, 2012 at 20:27 | #19

    Valamiért spamnek jelölődött a comment, ezért ismételte meg Pétör a commentet, de mivel nem teljesen azonos, ezért mindkettőt jóváhagytam

  20. March 3rd, 2012 at 14:33 | #20

    Ja és azt elfelejtettem mondani, hogy nagyon szépek vagytok az indiai esküvői ruhátokban!
    Remélem, hogy egy egész foto-sorozatot készítettetek így! Szerencsém volt két esküvőt is látnom Indiában; az egyiket Jaipurban egy gyermek-esküvőt !!! és lenn Tamil-Naduban valamelyik tamil városban egy felnőtt-esküvőt. Az utóbbira meg is hívtak mint vendéget! Mondhatom, mindkettő felejthetetlen volt!
    Jó egészséget nektek!
    Pétör.

  21. Power
    December 4th, 2013 at 09:09 | #21

    @Zita

    Ez rosszabb, mint a Coelho-mondások.

Comments are closed.