Honeymoon Around the World

Ezzel a bloggal rengeteg pénzt megtakarítotok nekem, majd valahogy meghálálom. Régebben a feleségem mindig rágta a fülemet, hogy menjünk el Indiába. Mióta felolvasok neki a blogból, letett e tervéről. Köszönöm, köszönöm!
:-)

Persze a teljes képhez azt is jó lenne tudni, hogy mi a szokás az esküvőkre meghívottak körében. Ha például kellő mennyiségű “borítékkal” érkeznek a meghívottak, akkor nem is biztos, hogy nagy adósságba veri magát szervező család…családok.

Rp és Zita!

Jó további utat nektek.

Ádám ( Riz ) megcsinálta a csípős spagettimet amit még neked is ajánlottam a Norvégia turád alatt. Érdekel még a recept ( odakint mindent olcsón megkapajhattok hozzá és jóllaktok belőle ).

Most már nekem is van notebookom ( végre vettem egy használható használtat jó áron ),és így netem is,szóval ,,csak” a cuccaimat kell meg/feljavítani és indulok én is külföldre.
Egy pár hónap kinti meló és a pénzből én is elmegyek oda ahová el akarok menni ( tudod te azt nagyon jól hová ).

Amit adtam ausztrál srácot azzal már felvettétek a kapcsolatot ?

ÜDv.

Stavi Viktor – Jegesmedve

Hát mit is mondjak; egy ilyen egzotikus esküvő egy felejthetetlen, örök élmény! Nekem is alkalmam volt két indiai esküvőbe is belekeveredni. Az egyik egy gyermek-esküvő Jaipur óvárosában, a másik pedig egy felnőtt esküvő volt Tamil Nadu Államban, Mamallapuramban. Este tízkor a záráskor egy internet-kávézóból éppen indulni akartam hazafelé, amikor egy közeli hatalmas dobolás és zenebona hangját hallottam. Első pillanatban azt gondoltam, hogy valami vallásos templomi menet lehet. Kilépve az utcára, földbe gyökerezett a lábam, mert a mellettünk lévő nagyobb terem (kultúrház lehetett) előtt éppen egy hagyományos tamil lakodalmi menetet fogadtak. A menyasszony es a vőlegény gyönyörű ünnepi öltözetekben voltak, de az egész násznép is. Két dobos és egy fúvós zenész őrült nagy hangerővel zenélt. Az új házasok álltak a bejárat előtt, három gyönyörű száriba öltözött fiatal hölgy kezükben egy-egy olajmécsessel (szent tűzzel) rituálisan, lassú, ritmikus libegő és fenékhimbáló tánclépésekben háromszor körbejárták a fiatal házasulandókat balról jobbra, az óramutató járásával megegyezően. Ahogy előkaptam a fotómasinámat, engem a násznép élénk kézmutogatással előrehívott és jó néhány képet készítettem róluk, sőt a bevonuláskor benn is. Az idősebb tamilok nem nagyon tudtak angolul , de az egyik öregúr, aki valamelyik fiatalnak az apja lehetett, élénk egyezményes kézmutogatással meghívott, hogy én is vegyek részt velük az esti vacsorán. Nagyon megható volt, de egyrészt már jól bevacsoráztam, másrészt este tíz óra múlt és reggel utaznom kellett tovább, így köszönettel elhárítottam a meghívást. Egy falatka ételt azonban elrágcsáltam, nehogy megsértődjenek. Mosolyogva, szívemre téve az összezárt tenyereimet és enyhén meghajolva, a hagyományos tamil köszönő formulával elköszöntem és hazasétáltam aludni.