Szerintem a szárított trágyával tüzelnek és azért kupacolják fel, nehogy az esőben szétázzon.
Vizibölény , magyarul = vizibivaly
A friss trágyával kevert sárral javítják a vályogházak falát ill. kenik föl a padlóját.
50 -100 évvel ezelőtt ez a módszert Magyarországon is széleskörűen használták . Azért normálisabb helyeken nem trágyát, hanem pelyvát, szalmát használtak erre a célra.(vert fal,vályogtégla )
Ezek az adalékok segítik elő, hogy a száradó agyag ne repedezzen össze és potyogjon le a kijavított falfelületről. (A mai fellengzős neve az ilyen keveréknek :kompozit anyag , ami ugye nagyon modern hangzásu, de mint tudjuk ,nincs új a nap alatt- vagy csak nagyon ritkán !)
Ez a közlekedési káosz tényleg nagyon durva lehet! Én még azt sem nagyon díjazom amikor itthon szabályosan söpör el mellettem néhány autó, időnként nem sok távolságot tartva.
Eleinte mérgelődtem ,nagyon veszélyes helyzetekben be-be intve. Kis idő után rájöttem, ennek semmi értelme, mert csak fölöslegesen felhúzom magamat, a másik marha is dühös lesz és semmi sem javul, csak romlik a helyzet.
Azóta a következő a helyzet.
Barom jön,esetleg rám dudál 20 centiről. Kevesen integetek neki, mint rég nem látott ismerősnek.
Remélhetőleg a következő bringást már ő is mint régi ismerősét fogja üdvözölni és nem tolja le az útról mint régi ellenségét !
Amit kívánok neki közben nem hallja, de hátha bejön !
Egyszer,ezelőtt 30 éve, stoppolás közben már morogtam magamban egy nem megálló Lada után:
Esne ki a kereked ! Abban a pillanatban kigurult az utánfutó jobboldali kereke és én megkövülten álltam az út szélén. Szerencsére más rosszat nem kívántam !
Szóval óvatosan a szavakkal, keep smiling !
Sokáig megtartóztattam magam, de most végre hozzászólok. Először is nagy elismerés Nektek, sok mindenért, ami evidens, ezért nem részletezem. Másrészt nagy köszönet a folytatásos olvasmányért, nem kis részben azért, amit Reku Papa is megfogalmazott, én pedig életem egyik alapelveként tartom, és amelyben indiai beszámolótok sziklaszilárdan megerősített: szar országba nem megyünk! Nem kötelező legyekkel, fertőzött vízzel, milliárdnyi tahóval visakodni. Nem kell mindent személyesen tapasztalni. Hiszen mindent úgysem lehet, rövid ahhoz az élet. Válogatni kell. Jómagam pár hete, szintén fekvőbringával, a Mosel folyónál jártam. Ideális hőfokra hűtve adják a remek rizlinget. Persze azért érdekel India is – a Ti beszámolótokból. Köszönöm, hogy meséltek, és ezzel elriasztotok! És nagyon őszintén drukkolok Nektek a továbbiakra! Elvégre nincs unalmasabb a normális embernél, és magamat sem tartom egészen olyannak.
maradjatok meg nyugodtan az őszinte élménybeszámolóknál! Fényezett, hazug, turistacsalogató szájtokat találni a neten bőségesen, a ti blogotok legfőbb értéke, hogy őszintén számol be arról a milliónyi kalandról, amiben részetek van.
A fent említett “nemrég született gyermek” szombaton lesz egy éves ;)
Ja, és már nincs türelme “hozzátok” – korábban nem volt más választása, de mostmár “mozogni” is tud, sőt, hamarosan már járni is fog.
Így hát ezeket a korhatáros részeket már elalvása után tudjuk csak olvasni. Ezért is ez a több napos lemaradás
Vigasztalasul annyit, hogy India mindenkibol ezt valtja ki. Egyik nap csodalatos es szereted, masik nap kibirhatatlan es alig varod, hogy vegre elmenj Indiabol. 5 het utazgatas utan en azt konstataltam, hogy egyszerre szeretem es utalom Indiat. Szeretem magat a helyet, az epiteszeti es termeszeti szepsegeket, de utalom az embereket (ugy altalaban veve). Es azert utalom oket, mert a legrosszabbat hozzak ki az utazobol. India utan en is nagyon utaltam magam azert, hogy neha teljesen kikeltem magambol es nem volt nagyobb turlemem az emberekhez. Ma mar ugy erzem, hogy ez tenyleg nem a mi hibank, hanem az ott elo embereke. Aki ilyen csunya viselkedest ki tud hozni egy amugy normalis emberbol, abban van a hiba. En is seggbe rugtam egy fickot es leorditottam a fejet (magyarul), mert meg mereszelte fogni a fenekemet. Aztan egy tomegben mindenki meglokdostem magam korul, mert nem tudtam eldonteni, hogy melyikuk fogta meg mar megint a valagamat. Szoval szerintem ez teljesen normalis emberi viselkedes a reszunkrol Indiaban es bar furdal bennunket a lelkiismeret miatta, megsem mi vagyunk a hibasak. Indiat csak nagy adag nyugtatoval lehet elviselni.
If you read this, it means you are on the English version of our site. The English translations are a bit late, but here is some annual summaries what is unique from the Hungarian site and made only for you with love. :) If you are curious about our newest adventures, switch to the Hungarian version (which is more up to date) with the red-white-green flag above, and use google translate until we can post again English too. Thanks for your patience! ;)
Ha unnátok már a 360°bringát, vagy nem lenne új bejegyzés, de épp nagyon olvashatnékotok van, íme néhány gyűjtemény vagy írás, amiket ajánlunk, és amelyek megváltoztatták a gondolkodásmódunkat:
A fagyis riksán a bal oldali kerék egy faküllős akármi , a jobb oldali drótküllős……
Árpi!
Kedvenc témád: trágya….. szerintem házfalat tapasztanak vele…….
Úgy látom a víziBIVALY már örökre bölény marad :(
Szerintem a szárított trágyával tüzelnek és azért kupacolják fel, nehogy az esőben szétázzon.
Vizibölény , magyarul = vizibivaly
A friss trágyával kevert sárral javítják a vályogházak falát ill. kenik föl a padlóját.
50 -100 évvel ezelőtt ez a módszert Magyarországon is széleskörűen használták . Azért normálisabb helyeken nem trágyát, hanem pelyvát, szalmát használtak erre a célra.(vert fal,vályogtégla )
Ezek az adalékok segítik elő, hogy a száradó agyag ne repedezzen össze és potyogjon le a kijavított falfelületről. (A mai fellengzős neve az ilyen keveréknek :kompozit anyag , ami ugye nagyon modern hangzásu, de mint tudjuk ,nincs új a nap alatt- vagy csak nagyon ritkán !)
Ez a közlekedési káosz tényleg nagyon durva lehet! Én még azt sem nagyon díjazom amikor itthon szabályosan söpör el mellettem néhány autó, időnként nem sok távolságot tartva.
Eleinte mérgelődtem ,nagyon veszélyes helyzetekben be-be intve. Kis idő után rájöttem, ennek semmi értelme, mert csak fölöslegesen felhúzom magamat, a másik marha is dühös lesz és semmi sem javul, csak romlik a helyzet.
Azóta a következő a helyzet.
Barom jön,esetleg rám dudál 20 centiről. Kevesen integetek neki, mint rég nem látott ismerősnek.
Remélhetőleg a következő bringást már ő is mint régi ismerősét fogja üdvözölni és nem tolja le az útról mint régi ellenségét !
Amit kívánok neki közben nem hallja, de hátha bejön !
Egyszer,ezelőtt 30 éve, stoppolás közben már morogtam magamban egy nem megálló Lada után:
Esne ki a kereked ! Abban a pillanatban kigurult az utánfutó jobboldali kereke és én megkövülten álltam az út szélén. Szerencsére más rosszat nem kívántam !
Szóval óvatosan a szavakkal, keep smiling !
Sokáig megtartóztattam magam, de most végre hozzászólok. Először is nagy elismerés Nektek, sok mindenért, ami evidens, ezért nem részletezem. Másrészt nagy köszönet a folytatásos olvasmányért, nem kis részben azért, amit Reku Papa is megfogalmazott, én pedig életem egyik alapelveként tartom, és amelyben indiai beszámolótok sziklaszilárdan megerősített: szar országba nem megyünk! Nem kötelező legyekkel, fertőzött vízzel, milliárdnyi tahóval visakodni. Nem kell mindent személyesen tapasztalni. Hiszen mindent úgysem lehet, rövid ahhoz az élet. Válogatni kell. Jómagam pár hete, szintén fekvőbringával, a Mosel folyónál jártam. Ideális hőfokra hűtve adják a remek rizlinget. Persze azért érdekel India is – a Ti beszámolótokból. Köszönöm, hogy meséltek, és ezzel elriasztotok! És nagyon őszintén drukkolok Nektek a továbbiakra! Elvégre nincs unalmasabb a normális embernél, és magamat sem tartom egészen olyannak.
Árpesz,
maradjatok meg nyugodtan az őszinte élménybeszámolóknál! Fényezett, hazug, turistacsalogató szájtokat találni a neten bőségesen, a ti blogotok legfőbb értéke, hogy őszintén számol be arról a milliónyi kalandról, amiben részetek van.
A fent említett “nemrég született gyermek” szombaton lesz egy éves ;)
Ja, és már nincs türelme “hozzátok” – korábban nem volt más választása, de mostmár “mozogni” is tud, sőt, hamarosan már járni is fog.
Így hát ezeket a korhatáros részeket már elalvása után tudjuk csak olvasni. Ezért is ez a több napos lemaradás
.
Vigasztalasul annyit, hogy India mindenkibol ezt valtja ki. Egyik nap csodalatos es szereted, masik nap kibirhatatlan es alig varod, hogy vegre elmenj Indiabol. 5 het utazgatas utan en azt konstataltam, hogy egyszerre szeretem es utalom Indiat. Szeretem magat a helyet, az epiteszeti es termeszeti szepsegeket, de utalom az embereket (ugy altalaban veve). Es azert utalom oket, mert a legrosszabbat hozzak ki az utazobol. India utan en is nagyon utaltam magam azert, hogy neha teljesen kikeltem magambol es nem volt nagyobb turlemem az emberekhez. Ma mar ugy erzem, hogy ez tenyleg nem a mi hibank, hanem az ott elo embereke. Aki ilyen csunya viselkedest ki tud hozni egy amugy normalis emberbol, abban van a hiba. En is seggbe rugtam egy fickot es leorditottam a fejet (magyarul), mert meg mereszelte fogni a fenekemet. Aztan egy tomegben mindenki meglokdostem magam korul, mert nem tudtam eldonteni, hogy melyikuk fogta meg mar megint a valagamat. Szoval szerintem ez teljesen normalis emberi viselkedes a reszunkrol Indiaban es bar furdal bennunket a lelkiismeret miatta, megsem mi vagyunk a hibasak. Indiat csak nagy adag nyugtatoval lehet elviselni.