One spoiled day – Don’t ever start out in the afternoon!
The heat was horrendous, totally stuffy and airless, no wind and around 40 degrees Celsius. It was in these conditions that we tried to advance, with a lot of pain uphill, at around 6km/h.
We stopped at most petrol stations, to freshen up a bit, pour water on our heads, have a drink and eat an icecream.
On leaving after one of these petrol station stopovers, Zita noticed that she couldn’t change gear, the Rohloff gear lever was not doing anything, in fact it was in neutral, no resistance, like until now. We got a bit frightened first, but I found the origin of the problem quite quickly, as it was quite obvious. The problem was not serious, it was only a small screw that got loose during our 4000km journey, as that is the mileage of these bikes since we had them.
The next section can be characterised as cycling in the cruel sunshine.
We got benighted before Nevsehir.
It was one hell of a tough day, but finally we did arrive in Nevsehir. Had I given it any thought beforehand, I would have realised that it would be this tough and perhaps we would have decided not to leave this late as I don’t think it was worth gaining this extra day at the cost of such a hard, extremely exhausting day finished off in the dark. Perhaps it would have been even more clever to leave 3-4 hours earlier.
Once at Mehmet’s, everything turned out OK, we had dinner, chatted a bit, followed by falling onto our matrasses. By the way Mehmet is a brain researcher, sort of psychologist, loves his speciality a lot, I am jealous of people like him: a man who has found his passion in his work, lucky man!
Kedves Zita és Árpi!
Még sosem írtam nektek, pedig már indulásotok előttől olvasgatom a honlapotokat. Szeretném megköszönni ezt a csodás élményt, amit az utazásotok leírásával okoztok, a legnagyobb álomom élem meg veletek miközben olvasom. Sajnos a saját megvalósításunk (férjemmel) még várat magára (gyerekek, hitel), de addig is rengeteget segítetek a tervezgetésben és megerősítetek a megvalósításban.
Zita, téged nagyon csodállak. Egy nőnek mindig annyi nyűgje van – sokkal több mint a pasiknak – amelyek miatt nehéz ez a nomád életmód. Örülök, hogy bebizonyítod, hogy a nőknek is meg lehet oldani minden nehézséget.
Árpi neked azt szeretném mondani, hogy ne húzd fel magad néhány gyerek vagy fiatal tolakodásán. Gondolj arra, hogy azért is indultatok el, hogy megismerjétek ennek a csodálatos földnek a sokoldalúságát, belekóstoljatok más-más kultúrákba, életfelfogásokba. Ami idegesít, az is sokszor ennek a megtapasztalásnak a része, és csak több leszel tőle. Próbáld meg inkább élvezni és tanulni abból is ami idegesít.
Nagyon drukkolok nektek és folyamatosan olvasom a bejegyzésed Árpi.
Puszi nektek, Szilvi
Először is gratulálok! Mindenhez! Zita neked különösen ahhoz, hogy Árpival találkoztál és összekötöttétek az életeteket. Árpi, ismeretlenül is, remek arc lehetsz! A türelmed bámulatos és jól teszed, ha ezer szenzorral ügyeled a rendet. Persze szereted az embereket, akikkel találkoztok, de azért ügyelj arra, hogy az érdeklődés és a pofátlanság között van egy finom határ. Ugyhogy légy résen, ahogy a cserkészéknél mondják, s ennek eredménye lesz a békesség és a nyugalom.
Most még nem tudtam küldeni nektek egy kis pénzmagot, de majd megoldom és jelzem.
Nem rég volt egy érdekes rész a napi evangéliumban, amikor a tanítványokat faggatják, hogy Jézus miért nem fizet templomadót. A többit majd keressétek meg. Máté evangéliumában . Olvaslak benneteket én is! Sok boldogságot !
Köszönjük a csodás kommenteket! :) Igyekszünk élvezni az út minden egyes pillanatát, még azokat is, melyeket amúgy az ellenségeinknek sem kívánnánk… :) Nem mintha lennének “ellenségein” :) Grúzia tényleg szeret minket, nekünk ma kicsit nehéz szeretni Őt, mert sok az autó az úton, és szinte mindegyik nagyon büdös… De azért megvagyunk, és jól vagyunk, és most feltöltök egy bejegyzést! :) Köszi a hozzászólásokat, jó volt őket olvasni, és örülünk, hogy tetszik a túránk és ez a hozzá tartozó kis oldal, amivel talán adunk valamit. Üdv Grúziából!
@Szilvi
Szia Szilvi! Koszonom szepen, hogy irtal, hogy biztatsz. Nonek lenni sem utkozben, sem otthon nem mindig konnyu. :D ;) Na de felreteve a viccet, van par dolog, ami mindenkepp segit, pl ha megfelelo higieniai cuccokkal veszi korbe magat az ember. :) Pl az Ortlieb zuhanyzsak ne tudd meg, hanyszor visszahozta mar az eletkedvem. Aztan az intimtolcser, amirol azt sem tudtam eddig, hogy letezik, millionyi szazalekkal megkonnyiti az eletem. ( http://ladycup.hu/ ) A Kinley konyvolvaso a lelkemet balzsamozza, amikor a sok torok szo utan Jokait olvashatok… Es persze egymassal lenni, ketten a ferjemmel, mindent megbeszelve, egyutt konnyu.
Kivanom, hogy egyszer ti is nekiindulhassatok – akar lakoautoval, gyerekkel, mint ahogy az a magyar csalad, akikkel tegnap talalkoztunk a tengerpaton. Minden sokkal egyszerubb, ha az ember nekikezd, utkozben valahogy leegyszerusodnek a dolgok. Hajra nektek is!
@Djagga
Szia Djagga, de jo ujra itt, hogy irsz, orulok neked! Koszonjuk, hogy tamogatsz, biztato szavaid kulonosen jol esnek, azt a reszt meg majd kikeresem, elolvassuk. Veled remelem minden rendben, puszi innen a tavolbol is! :)
@Zita
Szia Zita, nagyon köszi az ötletet az intimtölcsérről. Elolvastam a honlapot amit írtál és nagyon tetszik. Még megbeszélem az orvosommal, hogy spirál mellett lehet-e használni és megpróbálom. Nagyon fog segíteni a rövidebb bringatúráknál is. Hihetetlen, hogy így távolról, utazás közben is segítettél.
Gyönyörű helyeken jártok, és Árpi leírásaiból nagyon sokat lehet tanulni. Nemcsak az idegen tájakról, hanem a túrázásról,a kalandokról, megoldásokról, az emberek jóságáról, a párok (Ti) összecsiszolódásáról. Köszönöm a biztatást is, biztos, hogy egyszer el fogunk indulni és biztos, hogy bringával. Nem biztos, hogy világ körül, de minél több helyre szeretnénk eljutni a paripákkal. Addig is minden szabinkat a bringákon töltjük, és próbálunk mindig új tájakat felfedezni.
Nagyon sok-sok kitartást, hitet, türelmet, és sok-sok szép élményt kívánok nektek. Folyamatosan nyomon fogom követni az utatokat. Puszi nektek, Szilvi