Honeymoon Around the World

Árpi, ahogy elolvastam a posztot megfogalmazódott bennem a kérdés. Szerinted képes lehet a nyugati világ gyermeke még fenntartható módon élni?

Magadra ne vedd a dolgot, de azért keményen látszik hogy hiába élsz hónapok óta fenntartható(bb) módon, ha valahol belül (tudat alatt) azért zsigeri módon vágysz arra, hogy modern városi ember legyél. És ez tényleg nem személyesen neked szól (mivel te vagy az egyetlen példa akit ismerek (hacsak így online is), ezért csak itt tudom megfogalmazni) szerintem szinte mindenki így lenne ezzel. De ha ennyire nem vagyunk képesek átlépni saját magunkon akkor szerinted van-e esély arra hogy össztársadalmi szinten változzon valami? Hiszen abban azért megállapodhatunk hogy te/ti a nyugati társadalom “fenntarthatósági elitjéhez” próbáltok tartozni, és mégis ez van. Ráadásul nem kis változásra lenne szükség…

@Arpi

no így azért kerekebb lett a poszt :)

Árpi a gombászás, erdei cucc szedés csak egy pestinek kihívás ám.

Engem apukám sokat vitt ki az erdőbe gombászni. Aztán amióta a párommal összeköltöztünk együtt járunk ki. Sokan eszik meg a vadon nőtt gombát, hisz a közhiedelemmel ellentétben alig akad olyan amelyik halálosan mérgező. Van jópár gomba amit 100% felismerünk és eszünk. Márciustól novemberig nőnek ezek. Néha olyan szerencsénk van, hogy le tudunk fagyasztani belőlünk télire is. Sajnos az elmúlt 2 évben nem nagyon nőtt gomba, mert kevés volt az eső. Az idén csak most az októberi szép időben sikerült 2-3 evésnyit gyűjteni. Sok ismerősöm van akik szedik és sok olyan, aki semmi pénzért meg nem enné.

Erdei cucc szedésre ott van a csipkebogyó mint példa. Egy zacskónyi csipkét 2 ember egy óra alatt megszed, abból már egy családnak elég lekvár főzhető télire. A gyerekeknek is jó program ez, hisz futkározhatnak a réten-erdőben míg a felnőttek csipegetnek.

Amikor Angliában éltem és a karácsonyt is ott szándékoztam tölteni, akkor kifutottam az erdőbe és almából (ott még volt decemberben is), tobozból, bogyókból olyan adventi koszorút csináltam ami majd-megszólalt. Persze a gyertyát azért vásároltam hozzá. Néztek is a háziak hogy ez meg mi.

@Arpi

Ha majd eljuttok az USÁba, szerintem próbáljatok meg felkeresni egy amish közösséget. Ők pl. vallási alapon utasítják el az árammal működő dolgokat, nem tartanak autót sem, stb. Saját maguk termelik meg az élelmiszereiket bio módon. Az ottani többségi fogyasztói társadalommal szembemenve is fenn tudnak tartani egy alternatív életformat már vagy 200 éve. Tehát már az olajkorszak előtt is így éltek…

Ezt láttátok már?:
http://www.youtube.com/watch?v=o7rOl4SOQVc

@Németh András
Ami jó, az jó. A jeges kávé baromi jó. A jeges kávé Laoszban még jobb. Hogy a fenébe ne lenne rácuppanva az ember. Hogy fenntartható-e? Nehéz kérdés. Nyilván első blikkre a szalmakunyhóban földművelésből élés tűnik fenntarthatónak, de valójában nem az. Ha a Föld lakossága hirtelen ezt akarná csinálni, akkor nagyon gyorsan nagyon sokan éhen halnának.
Inkább arra kéne törekedni, hogy ne pazaroljunk. Ne rakjunk mindent nylon szatyorba, és ne eldobható pohárból igyuk a jeges kávét, műanyag szívószállal. (Persze ezek apróságok, de ugyanezzel a mentalitással kéne az ipari termelést is folytatni. Ma egyre kevesebb műszaki cikk javítható például)

@Ahmet
No hát ehhez csak annyit, hogy a megmaradt shakes pohár tetejét szívószálastul, plusz a poharat is, ha műanyagból van mindig elmosom és visszük újra meg újra, “újrahasznosítjuk”. :)
De látnotok is kéne a boltos fiúk meg boltos lányok (néha lánynak kinéző fiúk) tekintetét, amikor előkapjuk a tetőt meg szívószálat a (pamut)szatyromból, hogy “hogy a fenébe van nálad olyan?”. Volt, hogy nem akarták hozzáírni a számlához a shaket, mondván, hogy azt biztos máshol vettük – hisz van nálunk tető. És csak nézett rám bután, amikor mondogattam neki mindenféle “green” meg “sustainability” meg “enviroment responsibility” zagyvaságokat.
A másik oldala a dolognak, hogy itt is láttam műanyag-szemét szedő emberkéket. Lehet, hogy így teljes itt (is) a körforgás? Megveszem, eldobom, de más összegyűjti és újrahasznosítja, ezért pénzt kap.
Hol az igazság? :)))

@Németh András
@Szántó Kati

Ez így teljesen igaz! :) Ott a pont és egyet is értünk. Pesti vagyok, városban nőttem fel (még ha “csak” 2 milliós városkáról van is szó). De nekünk legalább voltak csirkéink (amíg be nem tiltották), szombati piacra jártam anyukámmal és rendszeresen kirándultunk. Szóval van remény. :D
Árpi mindig mondogatja nagy lelkesedésében (kissé sarkítva írom), hogy akkor mi majd jól kiköltözünk egy szalmabála házba az erdő közepére és majd magunknak termelünk és csak biciklink lesz. Én meg mindig lehűtöm a nagy lelkesedését, hogy ne legyen ilyen szélsőséges, maradjunk csak a városban DE tanuljunk meg városi emberként környezettudatosan élni ÉS legyünk példaképei a szomszédainknak, lakókörnyezetünknek, családunknak. Mert a jó példa a legragadósabb, ha csak mondjuk, senki sem fog változtatni az életmódján. Na és ezt most jó könnyű volt leírni – meglátjuk, mi lesz belőle, mikor hazaérünk! Nekünk is sok segítségre lesz majd szükségünk olyanoktól, akik már előttünk járnak. :)

@Ahmet Nagyjából igazad van. Az első mondat például a fejlett fogyasztói társadalom mintamondata is lehetne. És ezért áll szöges ellentétben a bejegyzésed utolsó zárójeles részével. Amíg a mentalitás nem változik addig nem változik meg a társadalom sem. Valahogy ezek összefüggnek (sőt). Ugyanis ugyanazok az emberek irányítják a ipari termelést akik isszák a jegeskávét az ami jó az jó életérzésben.
Én is látom hogy korlátaink vannak, például látom a saját korlátaimat is, látom milyen messze vagyok attól hogy a gyerekeimnek/unokáimnak is legyen lehetősége jól élni ezen a bolygón, és sokat szoktam gondolkozni hogy jó-e egyáltalán hogy ezen gondolkozom sokat (ahelyett hogy élnék boldogan és majd lesz valahogy, hisz a világot nem tudom megváltoztatni (de ekkor mindig eszembe jut a hogy a világon él még pár milliárd ember aki azt hiszi hogy nem tudja megváltoztatni a világot, …)). A műanyagzacskók mellőzése (meg a többi zöldség amit én magam is művelek és hirdetek) jó cselekedet, de a problémát nem igazán oldja meg. Azt hogy a Földünk olyan irányba halad ami nem lesz túl jó. *
Árpiéknak van már egy olyan tudása ami az én gondolkozásomat is más irányba terelheti. Azért szoktam őket néha fura kérdésekkel zaklatni. Irigylem anyámékat akik a múlt században abban a tudatban élték az életüket hogy a fejlődés révén a gyerekeiknek jobb lesz mint nekik, én már ebben nem tudok hinni (az ellentétében meg nem akarok, de…)

* Itt én olyanokra is szoktam gondolni hogyha még meg is zöldül a társadalom és valahogy el is kerüljük a geddont (ahogy Árpi írta) akkor is valószínűleg olyan világban nőnek fel a gyerekeim/unokáim ahol nem lesz orángután, mert a szülők nagyszülők testápoló formájában magukra kenték, vagy hogy nem lesz csimpánz mert felették bozóthúsként vagy elbányászták őket hogy legyen mindenkinek okostelefon. Vagy van ezernyi hazai példa is, csak kevésbé látványos.

Zita én igaz hogy csak 100ezres lakosú városban élek, de város ez is, szóval van remény számotokra. Valamint remélem az egész emberiség számára is.
Persze ahhoz az kell hogy a média ne rettentse el a népet. Hisz egy hírt leközölnek gombamérgezésről, már rögtön országos szintű botrány lesz belőle és mindenki hüledezik hogy hajjjajjj egy ember meghalt mert gyilkos galócát evett. Pedig az azért felismerhető, csak valószínűleg az illető nem ismerte.

@Arpi Részben pont az életfelfogásotok miatt olvaslak titeket hétről hétre. Vannak dolgok amiket úgy látom hogy nagyon jól csináltok és próbálja az ember ellesni, megtanulni.

Egyébként meg vannak az elmélkedő percek (egy jó fröccs mellet személyesen, vagy épp az intereneten “beszélgetve”), meg van az élet. Az elmélkedésben néha sarkosabb szélsőségesebb véleményt fogalmaz meg az ember, hisz tudja hogy a való világ meg maga a kompromisszumok sorozata, de meg kell hogy legyen a szélsőségesebb cél elméletben, hisz akkor figyelhetjük a való világ kompromisszumait és a lehetőségekhez mérten tolhatjuk a dolgokat az elméleti cél irányába (a jónak vélt irányba).
Csak néha ha túlságosan belejön az ember az élet kérdéseinek elméleti elemzésébe, akkor egy idő után már nehéz megismerni hogy a való világban mi az a kis lépés ami azon az úton visz ami helyes (hisz sokszor a helyesnek tűnő út jobban megvizsgálva zsákutcának látszik, de azt hogy zsákutca azt csak a végén látod meg, mert bármikor lehet hogy van egy kis ösvény amit még nem látsz az út elején).

Hűűű, ezt azért abbahagyom mert már ez olyan elvont hogyha visszaolvasom lehet hogy én magam sem értem meg.