Home > Asia, Turkey > In the land of the Kurds

In the land of the Kurds

While packing I noticed that one of the spokes in Zita’s rear wheel is broken, we even had to take the  Rohloff gears apart a bit.  This took quite a lot of time, it was well after 10am (with a lot of heat) by the time I finished. 

 

We only started our breakfast after all this.

We made progress through a desolate countryside, but as soon as we got lower in the valley, we saw that it was not as desolate as we thought. First we saw some beehives, then some sheep.

As soon as we left the valley we came across a gypsy encampment. They were really nice and friendly, and gave us a bottle of cold drinking water.

I was planning to have a midday siesta in Yesilöz köyü. As soon as we got there we could see that it was a very small place, just about big enough to have a mosque, but no shop or teahouse.…

We were sitting by the mosque very tired and exhausted and we had very little food. I asked somebody about a shop, when he gestured that we should follow him. Finally we arrived not at a shop, but in a large courtyard, one corner of which there was his nicely painted house, with his wife and 5 months old baby inside.

A few minutes late 2 more children and 2 grandparents also appeared. This is how Atci (pronounciation: Atji) lives in an extended family. 

Lunch was cooked aubergine with home made yoghurt, cheese, eggs, vegetables, bread and tchorba.

It was a big-big adventure to have lunch with them.

The next village was called Tepeköy, one valley further on, on top of a hill, around the height of about 1000m.

We were just about to set up camp on a patch of grass under the minaret, when somebody shouted across in perfect English:  „How are you?, Where are you from?”

We found ourselves at Sahap’s family.

In Tepeköy there was a real rural, traditional kurdish wedding, where Sahap took us along.

It was brilliant, a fantastic experience!

The boys and the girls were dancing separately in two circles, to exciting and interesting music – I can’t describe it, watch the video to see it!

I invented that while we are in Turkey, I will put together a small travelling dictionary, which we will put up on the web site as well.  And we will also make a list of those aspects of other cultures that we like, in order to introduce them into our life after we return home.  Because there is plenty to learn from other people.

 

  1. Ványi Dániel Attila
    August 2nd, 2011 at 13:14 | #1

    Hello.

    Eddig végig olvastam a beszámolódat. Általában tetszik, de azért pár dologhoz érdekesen viszonyulsz. Sajna azoknak a büdös teherautóknak tényleg nagy blokkja van, és ezért lassan is melegszik át, tehát reggelente azért melegíteni kell hogy normálisan lehessen vele közlekedni. A másik meg hogy járkáltok a szeret a környezetemes pólóban, elhangzott egy jópárszor az is hogy legalább ti ilyen környezettudatosan járjátok be a világot, de azért meg kell jegyezni hogy mégiscsak olyan termékeket fogyasztotok amiket ilyen büdös gépekkel szállítanak, és gondolom hajózni vagy repülni is fogtak, ami szintén nem túl zöld, persze máshogy nem lehet megoldani, de azért mégiscsak szórakozásból teszitek, mégcsak nem is üzletből, ez talán kevésbé környezetbarát dolog mint az élelmiszerek hajóztatása jó messziről. Na csak ennyi észrevételem van.

    Amúgy meg én is szeretek bringás túrázni, és szeretem olvasgatni ezeket a beszámolókat, csak így tovább. :)

  2. August 2nd, 2011 at 13:56 | #2

    @Ványi Dániel Attila
    Igazad van azzal kapcsolatban, amit a környezet kímélésről írsz, sajnos mi sem vagyunk különbek egy átlagfogyasztónál, de talán annál igen, mint amit 3 hónapja műveltem, 260km autópályán, minden nap, azért hogy egy autógyárnak dolgozhassak napi 8-10-14 órát… :)

    A kamionbúgatásról meg sejtettem, hogy van valami értelme, csak akkor nem jutott el az agyamig, van hogy az ember nem lát tisztán, mert “gubos”, én akkor az voltam. Nehéz néha nem haragudni a világra, de erre kell törekedni, különben megbolondulna az ember. :) Meg persze először mindig magunkban kell keresni a dolgokat…

    Ígyekszem majd pozitívabban élni, írni! ;) Köszi a hozzászólásod.

  3. Bartha Zsolt
    August 2nd, 2011 at 13:56 | #3

    Like.
    Azon gondolkodom, hogy mi értelme van az alkohol nélküli esküvőnek. Valószínű soha nem fogjuk őket megérteni innen Európából, mint ahogyan ők sem értenek meg minket onnan. A hosszú házasság titka az, hogy még táncolni is külön táncolnak a nők és a férfiak, ezek után mikor tudnak összeveszni? :)

  4. August 2nd, 2011 at 14:25 | #4

    Sziasztok!

    Árpi, gratulálok ehhez a cikkedhez. Izgalommal és kíváncsian olvastam és olvasom mindig a családok, emberek, háztartások bemutatását. Ez az egyik legnagyobb élmény szerintem az utatokban… mármint az emberek, akikkel összesodor az élet. Igaz? A “találkozások” miatt nagyon irigyellek benneteket.

    A médiáról és a bejegyzés végén a párkapcsolatról szóló rész miatt külön hála neked. Én is így látom a dolgot…

    Ivánnal (www.ahogyerzed.hu – csak, hogy be tudj azonosítani ki vagyok… világjáró Iván barátnője! :)) már régóta tervezünk egy Törökország-Szíria-Libanon hátizsákos túrát, de ahogy olvasom a beszámolóidat egyre jobban úgy érzem, hogy először csak egy törökországi túrát kellene megcsinálnunk, utána jöhet majd egy Szíria-Libanon-Jordánia külön. A törökök barátsága és szeretete lenyűgöző, ahogyan fogadnak benneteket és gondolom más idegeneket is, példaértékű. Tényleg nagyon szeretném végigjárni az országot. Ja, és már előre tudom, hogy Irán miatt is nagyon irigyelni foglak benneteket! :)

    Ja, kértem képeslapot tőletek Iránból, küldtem is hozzá pénzt kb. 7-10 napja. Remélem megkaptátok! :) A lapot pedig izgalommal várjuk. Nem szóltam Ivánnak – ha nem olvassa ezt a kommentemet -, akkor meglepetés lesz neki! :)

    További jó tekerést és kalandozást nektek,

    Zita

  5. Banzig
    August 2nd, 2011 at 14:31 | #5

    @RP: Mindig meglep, h milyen türelmes vagy a h. emberekkel is, le a kalappal :D

  6. August 2nd, 2011 at 14:39 | #6

    Egyébként rengeteg minden mellett a kerékpártúrázás megtanít egy kicsit környezettudatosabban – és olcsóbban – gondolkodni, és talán élni is. Legtöbbször sikerül 10 liter hidegvízből ketten lezuhanyoznunk, minden nap pontosan látjuk, hogy mennyi műanyag szemetet termeltünk ki az élelmiszerek csomagolóanyagjai miatt, és nagyon igyekszünk minden ételt elfogyasztani, amit vásároltunk – ez egyre jobban megy, már már tökéletesen. Nem vásárolunk felesleges tárgyakat, hiszen azokat cipelnünk kéne… és még sorolhatnánk :)-

    …de igen, igaza van annak, aki emellett azt mondta, hogy a bringáink alkatrészei sok ezer kilométert utaztak, mire fekvőkerékpár lett belőlük, és mire eljutottak hozzánk, ez így van, na de hát nem vagyuk Lompi-k, hogy mi rakjuk magunknak össze őket, és farollerrel sem utazhatunk. :) Bár ki tudja, még lehet, hogy eljön az az idő :))

  7. August 2nd, 2011 at 14:54 | #7

    @Banzig
    A türelemre is megtanít a kerékpártúra :) Mész az úton, jóesetben 26-al, melletted 90-100-al húznak el a dobozban az emberek, de Te mégis megtanulod élvezni ezt, még akkor is, ha monotón a táj, vagy esik az eső… :) Tényleg G, mikor mesélsz az erdélyi kalandotokról? Egyszer nem nyomunk egy skype-ot a KFKI-s csapattal? Mondjuk amikor Jerevánban leszünk, aug 23-28 között vmikor? :)

  8. Banzig
    August 2nd, 2011 at 15:21 | #8

    De nyomhatunk, csak elképzelhető, hogy pont akkor fogok lenni valamerre amerre nem lesz net meg kfki. De majd szólok!

  9. August 2nd, 2011 at 18:18 | #9

    @ Ványi Dániel Attila
    Te meg egyszer azon gondolkodj el, hogy ennek a nagy nemzetközi fuvarozásnak milyen óriási nagy hányada felesleges árumozgatás. Például: Miért kell nekünk szlovák, vagy szlovén tejet innunk, nekünk nincsenek legelőink, nem lehetnének jól jövedelmező tehenészeteink? Legalább egy ilyen fórumon légy oly kedves, és ne állj ki ez mellett az undorító fogyasztói társadalmi agymosás mellett. Nem minden természetes dolog amit látsz, csak megszoktad már, és fel sem tűnik annak abszurditása.
    Hogy is mondta Hofi Géza? “…Titeket terelnek, de vadul….” :)

    Zitának és Árpinak pedig további jó élményeket, könnyed kilométereket és kevés hasonló primitív kamionost kívánok! :)

  10. győrgy54
    August 2nd, 2011 at 20:56 | #10

    az hogy a bringátokat tapogatják,ráülnek felboritják jobb ha már most megszokjátok. keletebbre még durvább dolgok lesznek.A kerékpárpkat SOHA NE HAGYJÁTOK felügyelet nélkül. Ha az éjszakai szállásotok a 3. emeleten van oda is vigyétek fel. Törökország után a gépekhez alkatrészt helyben nem lehet beszerezni. csak csomagküldő szolgálattal. Az minimum 1 hét. Iránban Zita az öltözködési szokásokat vegye komolyan,mert a helyiek közül kevesen tolerálják a női sportos ruházatot.
    További hátszeles szerencsés utat kivánok. György54

  11. August 2nd, 2011 at 21:23 | #11

    Sziasztok!,most beszéltem a Kasza Robivak,Ő említett Titeket,nem kevés,amit vállaltatok,úgy tudom,Török országban vagytok?,További sok sikert,balesetmentes közlekedést kívánok
    sándor.Kistarcsáról,jól tettétek,hogy elmentetek a szaridő elölmhetek óta,minden nap esik

  12. hvcsaba
    August 3rd, 2011 at 08:09 | #12

    Szia Árpi!

    Akkor megerősítelek titeket, én sem költöztem össze a feleségemmel esküvő előtt. Szóval jól tettétek.

    Úgy gondolom, hogy azok az emberek, akik úgy gondolkodnak, hogy kipróbálom, aztán ha nem jó, majd eldobom, csak a jóban akarnak kitartani a másik mellett. Pedig a házasság arról szól, hogy együtt jóban rosszban. Mi a feleségemmel már 6 éve gyűrjük egymás mellett, és most is két tündéi kislány csüng a nyakamon.

    Arról meg nem is beszélve, hogy a szentségi házasság olyan erőforrásokat ad, melyek segítenek akkor, amikor az emberi akarat már kevésnek bizonyul. (Kánai menyegző: elfogyott a boruk.)

    A róm. kat. szertartásban van egy mondat: Krisztus urunk gazdagon adja áldását erre a házasságra. Én tudom, hogy ez valóság, így van, mert a feleségemmel ezzt tapasztaltuk meg.

    Jövő héten indulok Lengyelországba, Jasna Górára kerékpáros zarándoklatra a diákjaimmal, fogunk értetek imádkozni.

    A honlapotok fordításával az utóbbi napokban kicsit elmaradtam, igyekszem pótolni a lemaradásomat, és küldöm édesanyádnak.

  13. Márk
    August 3rd, 2011 at 22:07 | #13

    Minden ember, még az utolsó afrikai faluban élő is hagy egy ökológiai lábnyomot maga után. Csak kérdés, hogy ki, mekkorát?

    Van aki ezen nem nagyon tud változtatni, de aki tud és nem teszi, nos az a hibás azért, mert itt tartunk. Zita és Árpi maga is megteszi, amit lehet, de többek között ezzel a honlappal is, másokat is rávezet a környezetvédő életmódra. Ezzel többet tesz, mint elvárható. Szerintem.

  14. Tamás
    August 4th, 2011 at 00:46 | #14

    Lehet ezen vitatkozni, hogy ki mekkora ökológiai lábnyomot hagy, sajnos a rendszer olyan hogy ha nem remeteként él az ember akkor sokszor alkalmazkodnia kell, de szerintem ez a szemléletmód is bőven előbbre visz (pláne az átlaghoz képest), főleg ha úgy kap egyre nagyobb teret mint ez a blog, és az általa közvetített gondolatok. Nem foglalnék állást isten kérdésben, de jó szándék kérdésben annál inkább, az pedig megvan bennetek is, és az utatokban levő emberekben is (amennyire én látom) úgyhogy kívánom nektek hogy sok sok jó akaratú, szeretet teljes emberrel sodorjon össze benneteket a sors, és ti is maradjatok egymással ilyen jó szándékúak.. Ez a harmónia kulcsa… Hátszelet….:)

  15. Z atya
    August 4th, 2011 at 04:25 | #15

    Árpi, bámulom, hogy tudsz az élmények özönében figyelni a fontos dolgokra. Hogy tudod helyre tenni a mi “nyugati, modern” marhaságainkat, figyelni más emberek igazi értékeire.
    Ez a blog ezektől (is) kiemelkedő. Nekem Zita képei közül a 004-turkey-tepekoy tetszik most a legjobban. Ő ott is maradt az, aki.

  16. Markovits Peter
    August 4th, 2011 at 13:43 | #16
  17. Şahap
    August 4th, 2011 at 21:43 | #17

    Hi my friends,how are and where are you now?I could not see any video about my viallage Tepeköy,you did not load it?Take care

  18. Şahap
    August 4th, 2011 at 21:50 | #18

    Ok,I found it :)

  19. Arpi
    August 5th, 2011 at 11:31 | #19

    Hi Sahap,

    It’s very nice to hear from You! Thank you very much again for that lovely evening and morning in Tepeköy with your family! It was one of our bests experience on the road since Budapest… There will some more video in the next post! ;)

  20. Dezsőfi Rajz KAtalin
    July 4th, 2013 at 17:47 | #20

    Nem a melegedés miatt járatják a teherkocsik a motorjaikat…
    inkább levegőt termelnek a légfékhez.
    Tudom, nem ma volt, de hátha nem én vagyok az utolsó, aki olvassa e blogot… s háha újat mondok neki. :)

  21. Istvanne Papp
    November 23rd, 2013 at 21:33 | #21

    Hello

  22. Istvanne Papp
    November 23rd, 2013 at 21:46 | #22

    Nekem csak megjegyzésem lenne a kurd házasság előzményeiről. Persze biztos vannak szép családok, és minden nemzetben van 1% ‘rossz’ is. Én személyesen ismerek kurdish embereket, közelről. Egy fiú udvarolt nekem és akart kb. másféle éven át udvarolni. Azt vallotta, hogy ő nem tud ígérni semmit, amíg ki nem próbál engem hogy jó-e velem a sex. Mérges lett rám amiért nem akartam. Már elvált vagyok, de nem akartam hogy kihasználjanak. Azt mondta szeret, de állítólag több arab nővel is látták akkoriban, ölelkezve. Nekem azt mondta, nekem nem foghatja meg a kezem az utcán. Hazament végül Kurdisztánba, megtartották az esküvőt azzal a lánnyal, akit a szülei kiválasztottak neki – nekem azt mondta nem tetszik neki – ejátszották a nagy álszent szűzet, miközben itt több nője is volt. Képmutatás. És most jön a csattanő: Azt mondta nekem, hogy nem ígér semmit, mert én hűséges fajta vagyok, de ő nem az, ő rossz ember, és hogy a kurdish férfiak nagyon ‘dirty”-k. Most megházasodott. Van egy oldala a facebookon a nevén, amire rátaláltam. Közben nekem üzengetett, hogy szeret, hiányzom neki, és jön ki újra Angliába. Azon a másik facebook oldalán más a neve, nincsenek adatok, szinte csak nők vannak és ‘single’-ként jelenik meg. Mikor rájöttem és írtam az eredeti oldalára, letörölt. Szegény felesége! Semmit sem sejt. Aztán mégis írt, és azt mondta, neki még van 3 barátnője, és a felesége tud róla. – Másik kurdish munkatársam azt mondta pontosan, hogy őneki soha nem kell európai nő, csak hogy az időt töltse vele, neki csak kurdish felesége lesz. Persze több kurdish munkatársam is próbálná elcsavarni a fejem. Kiderült hogy menyasszonya van. Ehhez szóljatok hozzá!

    • Arpi
      November 24th, 2013 at 00:10 | #23

      Ilyen is van, mi ezt az oldalát nem láttuk a kurdoknak. Vagy mert az a család nem ilyen volt, vagy mert nem mutatták. Bár utóbbit nehezen tudom elképzelni Róluk. Itt inkább szerintem arról van szó, hogy mi mint egy házaspár egy vidéki nagycsaládnál voltunk, Te pedig mint feltételezem csinos fiatal nő, nyugatra szakadt, városi férfiakkal találkoztál. Nem azt mondtam, hogy nincs igazság abban, amit írsz, és ha ilyenek a kurd férfiak, az tényleg gáz, de biztos nem mindegyikük ilyen még akkor sem, ha Neked kivétel nélkül csak rossz tapasztalatod van velük… Tény, hogy mi ilyen helyzetekkel sosem találkozunk, se a kurdoknál, se máshol, hiszen Zita ritkán van távol tőlem, akkor is inkább csak legfeljebb egy másik szobában van. :) Sumbawan és Lombokon általános és társadalmilag elfogadott az ilyesmi, de erről majd akkor írok részletesebben, amikor odaér az útinapló! ;)

  1. No trackbacks yet.