Home > Asia, Myanmar (Burma) > (Magyar) Pyin Oo Lwin és a Kandawgyi Garden

(Magyar) Pyin Oo Lwin és a Kandawgyi Garden

December 20th, 2012

Sorry, this entry is only available in Magyar.

  1. Zizi
    December 20th, 2012 at 10:09 | #1

    Úgy néz ki néhány képen, mint a Margitsziget:)Csak ott nincsenek ilyen madarak:)

  2. Reku Papa
    December 20th, 2012 at 13:08 | #2

    Hogy mi a FEC értelme? Ez által egy 10 dolláros, határozatlan idejű, kamatmentes kölcsönt adott a polgár az állambácsinak. Ügyes!

  3. December 21st, 2012 at 09:32 | #3

    A kapu előtt a templomnál azok oroszlánok. A fiú lába alatt labda van a mások oldalon a lány lába alatt meg egy kölyök.
    A szobor meg szerintem nem filmszínészt ábrázol, bár gyanítom, hogy nem egy film keletkezett a történetből, hanem ezt: http://en.wikipedia.org/wiki/Journey_to_the_West
    A lényeg, hogy egy történelmi figura Kínából Indiába látogatott, hogy Buddhista iratokat gyűjtsön be, mivel az otthon fellelt fordítások nagyon gyatrák voltak. Mindezt a 600-as években. Úgy értem sima hatszázas.

  4. December 21st, 2012 at 09:34 | #4

    @Reku Papa
    Valamint régen a külföldiek csak ezzel fizethettek. Így aztán elkerülhető volt az, hogy a lakosság dollárhoz jusson, plusz minden egyes dollárcent a kormányhoz került. Utóbbi az embargó miatt nagyon fontos volt, hogy tudjanak importálni. Ja, és ezzel a rendszerrel magasan lehetett tartani az árakat a turistáknak, és továbbra is alacsonyan a helyieknek. :)

  5. Arpi
    December 21st, 2012 at 13:17 | #5

    @Ahmet
    Húhh, de jó, hogy ez azóta már csak opcionális! :) Köszi a javításokat és a kiegészítéseket.

  6. UB
    December 25th, 2012 at 21:02 | #6

    Talán nem érdektelen ha ajánlom egy vérbeli autós témába vágó írását és fotóit
    http://totalcar.hu/magazin/kozelet/2012/12/25/burmai_bolyongas_buddhistak_es_batarok/

    Boldog karácsonyt!

  7. Németh András
    December 28th, 2012 at 13:16 | #7

    Ha már meg lettem említve.

    A megkövült fák tényleg azok aminek mondják, az alföldi kavicsbányákban felénk is találni hasonlóakat.
    A szitakötő egy légivadász faj szinten szerintem ennyiből nem lehet határozni, de ami érdekesebb hogy nálunk is él néhány közeli rokona (http://szitakotok.hu/index.php?page=magyarorszag-szitakoeto-fajai) szóval majd itthon fotóállványkodhatsz kedvedre.

    A fekete hattyúk Ausztráliában őshonosak, de parkokba szeretik telepítgetni őket mibnt a mellékelt sztori is mutatja (http://hu.wikipedia.org/wiki/Fekete_hattyú).

    A kaszáspókod egy másik képen: http://www.flickr.com/photos/stevensys/5403753979/sizes/l/in/photostream/ ezen sincs meg az összes lába, úgy tűnik ez szokás náluk :), egyébként akinek van bátorsága hozzá az a gugliba írja be hogy ” Harvestman asia” és nézelődjön.

    A madarak szarvascsőrűmadarak, az egyiket a facebookra is feltetted Bangkokból (http://www.facebook.com/photo.php?fbid=546473762045807&set=pb.200840353275818.-2207520000.1356695321&type=3&theater) nagy szarvascsőrűmadár. A másik (aminek kék a bőre a szeme körül) az meg a vöröshasú szarvascsőrű (Aceros nipalensis) nevű faj, méghozzá egy kislány mert fekete a hasa és nem vörös mint a kisfiúké (itt van pár szép fotó róluk: http://www.discoverlife.org/mp/20q?search=Aceros+nipalensis&guide=Bird_species&flags=col2:&res=640). Ha minden igaz mindkettő őshonos arrafelé ez magyarázza hogy miért láttál a háló kinti oldalán is belőlük.

    Az orchideákhoz annyit hogy karira megkaptam a “Magyarország Orchideáinak Atlasza” című könyvet (amit most féláron vágnak hozzá az emberhez szóval nagyon megéri: http://www.kossuth.hu/index.php?o=konyvek&k=1949). Na és amiért eszembe jutott hogy Magyarországon vagy közvetlen környezetében is élnek olyan orchideák aminek nagyon kellemes vanília illata van (velem már szagoltattak, de nem emlékszem hogy melyik volt az, a wikin ezt találtam hirtelen: http://hu.wikipedia.org/wiki/Piros_sötétkosbor), természetesen félre ne értse senki azzal hogy magyar példát hozok pl az illatos orchideára, meg a szitakötőre nem Árpiék orhideáját meg szitakötőjét akarom lekicsinyelni, csak azt szeretném érzékeltetni hogy a természet milyen nagy és milyen csodás, és hogy ezeket a csodákat akár itthon is átélheti aki egy kicsit is jobban figyel mint az átlag, ettől függetlenül azért akinek van elszántsága (mert azt Árpiéktól megtanulhatta bárki, hogy leginkább az kell hozzá) az menjen és szagolja meg a délkelet ázsiai virágokat is :D

  8. December 30th, 2012 at 18:23 | #8

    @Németh András
    Szia András! Ezt írtad: ” természetesen félre ne értse senki azzal hogy magyar példát hozok (…) nem Árpiék orhideáját meg szitakötőjét akarom lekicsinyelni, csak azt szeretném érzékeltetni hogy…”
    Erről jutott eszembe, hogy amikor Taizében töltöttem életem első csöndes hetét (elvonulás egy hétre, nem beszélsz, persze ez több annál, mint hogy “csak” csöndben légy – aki tudja, érti), arra kértek minket, résztvevőket, hogy minél jobban próbáljunk meg lelassulni. Lelassulás útján mélyüljünk a csöndben. Erre egyik jó kezdő lépés, hogy a hétköznapi teendőink elvégzése közben jobban odafigyelünk a környezetünkre, megszemléljük azt. Pl. mész reggelizni, de megnézed útközben a virágot. Stb.
    Igazi katarzis volt felismerni a csodákat magam körül, bár sosem tekintettem magamra a környezete mellett elrohanó, felületes lényként. Csodás növényeket fedeztem fel magam körül, példának okáért.
    Második katarzis otthon ért, mikor még mindig belassulva, egy hét csönd után hazaérkeztem. A szokásommá lett lassú megfigyelést otthon is folytattam egy darabig, és megrökönyödve tapasztaltam, hogy a kedvenc Taize-i bokrom, az a csipkés szélű, az otthon is nő. Van egy az utcánkban, elmentem mellette minden áldott nap, általános iskolás korom óta. Azóta gyakorlom tudatosan a csöndes szemlélődést.
    Hát ennyit erről. Nem kell Ázsiába utaznod, hogy csodát láss. Viszont sokak szemét felnyitja az utazás, ezért van oly nagy csábereje az útra kelésnek. Mindig is hittem abban, hogy nem kell útra kelned ahhoz, hogy úton légy.

Comments are closed.