Home > Asia, Georgia > From Tbilisi to the Armenian border

From Tbilisi to the Armenian border

September 5th, 2011 Leave a comment Go to comments

It was on a Sunday that we left Tbilisi, the goal for the day was to reach Armenia, which was marked 70km away on the map and to spend the night there.

We took some photos by the bridge at Metekh.

Then we left Tbilisi.

From this section of our route the views were quite out of the ordinary, on the left in a flat valley we spotted a lake from the road.

We stopped to have a rest under the terrace of a petrol station. Two Armenian guys started to talk to us and we ended up sitting at Artur and Ando’s table with them. They taught us a few Armenian words,  and we parted with an agreement that we will see them again at Sevan.

We waited under the roof while the skies have opened and the thunder finished.

The rain didn’t stop, but it was possible to cycle in it, so we put on our Vaude rainproof gear and rolled out onto the road.  We probably looked like a couple of extraterrestrials.

Even the policemen had a good laugh at our getup.

Eventually we finished the day at Sadakhlo, which is the last big village before the Armenian border.

In the evening we were invited in by Ajdar, a 69 year old English teacher, which we accepted with pleasure, considering it was dark by then to look for somewhere to camp, plus I was rather exhausted by the end of the day, having been on a forced diet since the afternoon before.  Ajdar was an Azerbaijani, so we can say that we sampled Azerbaijani hospitality even though we had never been to Azerbaijan.

We spent 11 glorious days in Georgia, which has a beautiful seashore, pretty villages, magnificent mountains, a magical capital and above all very open, kind, helpful and hospitable citizens. In other words, Georgia is a fantastic place. Both of us felt that we could spend a month in this country.  Thanks to all our lovely Georgian friends, who contributed to us feeling like this!

 

 

  1. Olgi
    September 6th, 2011 at 20:45 | #1

    Iránból egy kicsit más lesz a kommunikáció módja, mint eddig volt, illetve az új bejegyzések sem tudnak a korábbi rend szerint minden hétköznap reggel megjelenni, ezért előzetesen a mi skype beszélgetésünk alapján rövid hírt adok a gyerekekről. Azt tapasztaltam, hogy sokan követik őket, izgulnak értük. Minden rendben van, az éjjel megérkeztek Iránba. Kisebb riadalmat okozott, hogy a bankkártyájukat nem tudják használni, de az emberek segítenek. Pl. a banki alkalmazott adott nekik annyi készpénzt, hogy meg tudjanak ebédelni. Persze ez a készpénz gond, csak néhány órán át volt probléma, mert van készpénzük, csak olyan jól elrejtették, hogy el is feledkeztek róla. Több telefonszámmal rendelkeznek olyan emberektől akik bármilyen fajta segítséget megadnak, csak hívni kell őket. Állítólag, míg Árpi a bankban próbált intézni valamit, Zitát 50 ember vette körül, kíváncsiskodva illetve segítő szándékkal. Egy iránitól egy nagy üveg mézet kaptak, amire még azt is ráírta, hogy “Honey for your Honeymoon”, azaz Méz a nászutasoknak. Azt hiszem most érkeztek először igazán más világba, mint amiben mi itt Európában élünk, de eddig itt is jószándékú emberekkel találkoztak illetve a problémák csak ideig-óráig voltak meg. Reméljük továbbra is így lesz.

  2. Arpi
    September 6th, 2011 at 21:23 | #2

    @Olgi
    Úgy van! :) A bejegyzéseket igyekszünk továbbra is tartani, minden hétköznap reggel 8-ra időzítve, csak a facebook-hoz kell majd Édesanyám! :) Mert azt itt tiltja az állam bácsi, és erre így hirtelen első nap nem készültünk fel :) de majd megoldunk mindent! :)

    …a bankos csávó az internetcafé-ra adott pénzt, mert miközben egy fillérünk sem volt iráni reálban, beültünk a netcafé-ba, hogy átállítsuk a bankkártyalimitem és megnézzük az árfolyamokat. Zita ott maradt, amíg én átmentem szemben a bankba, hogy felvegyek pénzt, de ott kiderült, hogy ez nem fog menni egész Iránban. Ekkor adott a bankos csávó pár száz forintnyi reált, aminek nagyrészét aztán hamar vissza is kapta, mert nem volt drága az internet. :) Eddig is zavarban voltunk az emberek túlontúl nagy kedvességén, de ezek az iráni népek mindenen túllőnek. Nagyon durván segíteni akarnak mindenben, és el is mondják, hogy nagyon boldogok ettől… hogy ez miért van, még kutatjuk! :) és majd mesélünk róla… de egyelőre még az örmény bejegyzések sincsenek készen :) dolgozunk… :D és nászutazunk :) Zita már az iszlámnak megfelelő szerkóban nyomja, ma voltunk shoppingolni. :D Najóéj! :)

  3. györgy54
    September 6th, 2011 at 22:07 | #3

    Zita Árpi. most érkeztetek meg az igazi ázsiába. Ázsia innen kezdődik és nem a Boszporusztól ! A szinte tolakodó segitőkészségen ne akadjatok fenn, ők ilyenek. Településeken,ha kérdezősködtünk az útirányról 10-en 15 félét mondtak. Minket is úgy megbámultak, hogy már szinte fájt. Benneteket mégjobban fognak nézni, mert nőt ilyen kerékpáron még biztos nem láttak. Úgy, hogy készüljetek fel és viseljétek türelemmel, mert másképp nem birjátok. Katonai övezeteket nagy ivben kerűljétek, mert sorozatos igazoltatásoknak lesztek kitéve. A fényképezni tilos táblákat (még ha kopottak is) vegyétek komolyan. Települések, városok mecsetjeiben vannak imahelyek, ott tudtok éjszakázni. A legjobb iráni térképben se bizzatok, nem pontosak. Helyi embereket v. taxisokat kérdezzetek az útirányról. Csak akkor menjetek tovább,ha legalább hárman mondják ugyanazt. A sivatagos területeken a kajára vizkészletre nagyon figyeljetek, mert innentől már nem gyerekjáték. További szerencsés utat, erőt és jó egészséget kivánok.

  4. Olgi
    September 6th, 2011 at 22:13 | #4

    Jaj
    Nehéz egy világcsavargó anyjának lenni

  5. Arpi
    September 6th, 2011 at 22:45 | #5

    @Olgi
    Ne aggódj, mi nem azon az útvonalon fogunk haladni, ahol Gyuri és Léna mentek. Bár Teheránig igen, de ez az ország egyik “ütőere”, annyi autós lesz, hogy nem lesz nyugtunk tőlük… Aztán pedig átvágunk a hegyeken le a Kaszpi-tenger partjára, mert a helyiek azt mondják, nagyon szép “dzsungelek” vannak arrafelé, amit nem szabad kihagyni. Szóval Mashhad felé az északi, szebb úton fogunk menni. Gyuri és Léna délnek mentek, azt el se tudom képzelni, arra milyen durva lehetett… Köszi a tanácsokat Gyuri! A vízre mindig nagyon figyelünk, mindig van nálunk sok-sok liter, van hogy úgy öntjük ki, amikor frisset találunk, mert a régi napok óta poshad a palackokban. Térképet holnap próbálok nézni valami jót, amin vannak latin és arab betűk is. Aztán Rohloff olajcsere is lesz :) Most viszont alvás! :)

  1. No trackbacks yet.