Honeymoon Around the World

Sziasztok Kerekesek!

Árpi! Arra gondoltam, mi lenne ha…..?

Megértem, hogy rengeteg időt elvesz az írás és fáradtan gyakran nincs már kedved hozzá. Pedig ne hagyd abba, mert sokan vagyunk, akik nagyon várjuk!

Szóval mi lenne, ha tekerés közben diktafonba mondanád az aktuális élményeket összekötő szöveggel? Keressünk egy önkéntes, jól fogalmazó és gépelő, rengeteg szabadidővel rendelkező, tehát nyugdíjas magyar- földrajz- szakos tanárnénit, aki egyébként is olvassa
bejegyzéseid és “papirra” veti a szöveged, valamint hozzá szerkeszti az általad megjelölt
képeket, felvételeket! Esetleg köreitekben nem találni ilyent?
Szerintem így sok időd felszabadulna! Kivitelezhető elképzelés?

További szép élményeket! Üdv: Tihi

Írjátok fel, hogy ne felejtsétek el később: amikor Új-Zélandon lesztek mindenképpen menjetek el a Nugget Point nevű helyre. Na, az lesz az igazi világvége élmény :)
https://en.wikipedia.org/wiki/Nugget_Point

Ha már mások is tanácsokat osztogatnak, én is beszállok:

Próbáljátok behozni a lemaradást, a legegyszerűbb ha a erről a szakaszról rövidebb beszámolót írsz.
Térjetek át a napi egy posztra, ami értelemszerűen egy nap eseményei lennének, mert most sokat kell várni, és túl hosszúak az egyes bejegyzések.
Csinálhatnátok hosszabb videókat is, ahogy pl. ő teszi: http://www.youtube.com/user/cobranco/videos Érdekesebb részeknél 5-10 percre kapcsolja be a kamerát és “élőben” kommentálja, így a vágással sincs gond.

Naponta felkeresem ezt az oldalt, keresve a legújabb beszámolókat.
A valós idejű- akár rövidebb bejegyzéseket is- örömmel fogadnám.
Ami az alu alkatrészek törésével kapcsolatban eszembe jutott:
Kb 20 évvel ezelőtt vettem egy új acélvázas Scott bringát. A minimális karbantartáson kívül, semmi gondom nem volt vele. A lánc 2 évvel ezelőtt elszakadt-előtte soha nem cseréltem, pedig naponta mentem vele eléggé sokat.
Vettem egy új Corratec x vert countryt. Alu váz, hidr. tárcsafék,stb. Sokkal jobban szalad mint a régi, a fék nagyon durván fog ,akár egy újjal is, de mindig van vele valami apró baj.
Néha az az érzésem, hogy ezek az új bringák a horror áruk ellenére nem az örökkévalóságra lettek tervezve.
A gyártási filozófiájuk olyan mint a legtöbb elektromos kütyüjé: használd egy picit, gyorsan dobd el és vegyél egy újat helyette ! Utálom ezt a felfogást és az ilyen cuccokat !
a VAS A NYERŐ NÁLAM

Csatlakozom az előttem szólókhoz.
Be kellene hozni a lemaradást, még annak az árán is, hogy zanzásítva olvashatnánk arról az időszakról, amivel még “tartozol”.
Ne kritikának vedd, csak jószándékú észrevétel: ahogy fáradtok fizikailag, úgy érezhető, hogy kopik az emlékezet is. Összefolynak az emlékek, szürkül a stilus.
A napi egy bejegyzésnek nagyon örülnék, de ha a heti egy-kettő marad, viszont az a jelenben iródna, biztos vagyok benne, hogy újra a kezdetben tapasztalt, szinesebb-izgalmasabb bejegyzések születnének.

Szép hely ez a világvége :)

dragon :
Szép hely ez a világvége :)

Lehet, hogy nem a világ vége volt
hanem a kezdete?

Az egyértelmű hogy a fizetős meló az első.
Az origos cikk linkelésével semmi gond sincs, legfeljebb ha később túl sok lesz a szabadidőd, átírod.

Figyelj Árpi, épp most fejezted be Malajziát. Egy nagyon egyszerű csavarral lépd meg hogy a maláj határátkelő túlodalán egyszercsak a Mount Rinjani lábánál vagytok. Tudom így leírva túl egyszerűen hangzik, de szerintem neked és nekünk is jobb lenne. Aztán majd ha van sok szabadidőd akkor lesznek rendhagyó posztok, “ma éjjel álmomban előjött néhány kiesett nap” címmel.

Gyors egyszerű habár radikális megoldás…

Csatlakozni szeretnék Németh András hozzászólásához. Igen, Malajzia után egy-egy különleges élmény, mint pl. tengeri búvárkodás stb. és több felcímkézett fotóval, esetleg videóval juss el a lomboki vulkánig.
Természetesen egy nagyobb pihenő után! :) Mindeközben persze haladnotok is kell tovább és milyen jó, hogy megjelennek fizetős írásaitok is. Aztán hajrá a következő NAPTÁR-projektre! Azt is várjuk!

Szerintem sem gáz, ha a fizetős cikknek a linkjét teszed csak ki. Aki lelkes olvasótok, azok úgyis elolvassák. Én legalábbis úgy vagyok vele, hogy ha a blogon nem találok friss bejegyzést, akkor megnézem pl. az origon, h ott jelent-e meg cikketek. És ha szerencsém van, akkor olyat olvashatok, amit még a blogon nem.
Amúgy meg az átlinkelés miatt szerintem akár többet is lehet így egy cikkért kérni, mert a blogotok látogatottsági statisztikáival érvelve biztos szép számú látogatót tudnátok ezzel átterelni az origónak (vagy másnak). Akiket vagy meghat ez a dolog vagy nem, de egy próbát biztosan megér szerintem.

Amit meg egyszer megírtatok, azt bármikor tovább tudjátok színesíteni videókkal és egy csomó szuper képpel, amire a fizetős cikkek meg úgysem engednek elég teret. És akkor a második fordulónak is örülni fogunk. Vagy legalábbis én biztosan, de talán nem vagyok egyedül. :)

Kedves Árpi és Zita!

Szerintem pedig csináljátok úgy, ahogy a legjobb kedvetek és időtök engedi! Szép is lett volna, ha átugrod a leírásban Bangladest – az utána lévő történések felében nem értettük volna a hivatkozást!
Én például úgy vagyok vele, hogy se így, se úgy nem vagyok ott – tehát minden hely és szín és gondolat új. Akkor is, ha történetesen a lábnyomotok (pontosabban bicikli kerék nyomotok) már 2 hónapja ott van.

Másrészt: ezek az írásaid személyesek és varázslatosak. Ezt nem helyettesíti az, amit egy újságnak írsz – nyilván ott mások a szempontok. Itt benne van annak a napnak a hangulata, amikor írod, azé amiről írod, sokszor (szerencsére) a saját véleményed, megérzéseid …stb Fontos, hogy ez így legyen és megmaradjon. Jó lenne, ha majd egyszer ebből születne egy könyv.

Sajnálnám, ha zanzásítanád az élményeiteket – inkább türelmesen kivárom, hogy legyen időd és ihleted.
Nekem nagy élmény az is, amilyen toleranciával, nyitottsággal és szeretettel fordultok az emberek felé – egy olyan világban, amiről kemény előítéletek élnek a farangok között.

További szerencsés utat kívánok és köszönöm az általatok szerzett tudást és élményeket.

Egy nagyon kedves volt kolegám idézném:
” ha rám hallgatsz akkor azt csinálsz amit te akarsz”:D

Ezzel csak csatlakoznék Hanyìì-hoz és hasonló gondolkodású emberekhez.

Mint a korábbiak, ez a tudósításotok is nagyon tetszett. Különösen a kerékpáros társaság fogadtatása! Mert a kerékpárosok az egész világon összetartanak.

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=172230012790572&set=a.173712702642303.46625.100000107231486&type=3&theater

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=286669861346586&set=a.173712702642303.46625.100000107231486&type=3&theater

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=172227116124195&set=a.173712702642303.46625.100000107231486&type=3&theater

További állandó hátszelet és lejtős, biztonságos utakat kívánok nektek!

Sziasztok!
A nem rendszeres írásoknak nálam van egy ilyen hatása, hogy “leszokok” a blogról. Aztán amikor elég bejegyzés összejött, akkor elolvasom egyben. Így engem abszolút nem zavar, hogy nem realtime.
Ez a bejegyzés különösen tetszett az ilyenek miatt:
“Itt ezen a helyen 5-6 embernél annyi tükörreflexes fényképezőgép volt, hogy azok árából az egész hátralévő utunkat ki tudtuk volna finanszírozni.”
meg: “vendégszereteteteket”. :))

Szerintem nem lenne jó csak belinkelni a fizetős cikkekeket. Ez a blog több azoknál! Csak bíztatni tudlak, hogy lefaragj kicsit a lemaradásból: Hajrá Árpi!

Tényleg szép hely a világvége. Volt ott valami vendéglő is? :)

Az alu cuccokról, konkrétan vázról egy recyclis kerékpárboltban mondták (ahol ugye vannak használt cuccok), hogy a hasnáltak között több a rossz, mint az acél esetén. Ebből én is arra következtetek, hogy biztos nem olyan tartósak. (Az acélnak van egy többé-kevésbé jól meghatározott fáradási határa: bizonyos mértékű deformáció alatt nem fárad el az anyag. Az alu-ra ez a határ nem jellemző, az előbb utóbb elfárad. Bocs a szakmázásért.)

Jó kerékpáros időtjárást nektek!