Honeymoon Around the World

Ha komolyan szar helyzetbe akarsz kerülni, akkor továbbra is próbáld kéretlenül nevelni más gyerekét. (Az, hogy igazad van-e, vagy sem, teljesen mellékes)

Másrészt nem a tubing volt halálos, hanem az, hogy sokan csinálták teljesen szétcsapott aggyal. Amúgy a város nekünk se volt a kedvencünk, pláne, hogy magyar embert rohadt nehéz barlanggal lenyűgözni.

érdekes eset ez a késsel
kell venni még kettőt és ha egy eltünik “van másik”

Ha nevelni akarsz, akkor jelentkezz ki a szálláshelyről és mond el szépen a tulajnak, hogy azért mész el a városból, mert lopnak. Majd ő intézkedik utána, hogy máskor ne rontsák az üzletét.

Itt a szülővel volt a komolyabb gond, amelett hogy lop a gyerek, 7 évesen ne éles késsel kardozzanak.

Helló! Az a helyzet, hogy nagyon melléfogtatok, és ahogy látom, még mindig nem értitek, mi történt ott. Egyrészt teljesen fölöslegesen háborodtatok fel a lopáson, másrészt meg a “ki tudja, mit mondott neki a tolmács”-féle változat is enyhén szólva blődség. A gyerek elcsente a kést, ti felháborodtatok, és morális felvilágosítást tartottatok neki… A tolmács nem mondott neki valszeg semmit, amit ti sem, de a gyerek megijedt (két dühös külföldi valamit akar tőle), a hozzá tartozó felnőttek meg kaptak volna az alkalmon, hogy pénzt vasaljanak ki belőletek. Nagyjából ennyi történt. Szerencsétek volt, hogy végül elálltak a szándékuktól. A helyi rendőrséget nem kellett volna kétszer riasztani, hogy busás kenőpénzek reményében megtámadjon két külföldit.

@Ahmet

@trafalgar

Amit Árpi kifelejtett a történetből, bár nem szándékosan tette, az a következő:
Amikor azzal a férfival beszélgettünk, aki felvázolta nekünk a helyzetet, hogy a gyerek eltűnt, sokat fogunk fizetni stb. – tőle sikerült egy-két dolgot kiszednem, amit amúgy nem biztos, hogy az orrunkra kötött volna. Így azt, hogy a gyerek nem először szökött el, többszöri esetben túristák miatt, hogy amikor elszökik, “még az anyja-apja sem találja meg, csak akkor kerül elő, amikor akar”, és hogy biztos attól félt a gyerek, hogy megverjük.

Amit egy ott élő, ausztráliai nő mondott nekünk, az pedig az, hogy a rendőrséget ha kihívod, “kiszállási díjat” kell fizetned.

Igazat adok trafalgar-nak, a helyzet valóban nem szólt másról, mégis nem értem, miért gondolták meg maguk, ha a gyerek (talán) be volt tanítva (?) és minket is már jól beijesztettek, tehát minden készen volt a lehúzásunkra.

Azt hiszem ez olyan volt, mint egyfajta tűzkeresztség, túl kellett esni rajta, és jó, hogy ilyen könnyen megúsztuk. Ezért nagyon hálás vagyok.
A legfelhábortóbb és legkiábrándítóbb a dologban pedig az, hogy ártatlanul belerángathat téged itt bárki bármibe, és fizetned kell, mert a hivatalos közeg is az ő pártjukon áll. Annak idején autók elé ugráltak be bizonyos emberek, hogy a “vétkes” sofőrtől pénzt kérjenek, kárpótlásul.

NB. Nem voltam dühös a gyerekkel. Teljesen nyugodt, hétköznapi hangon beszéltem vele, nyoma sem volt bennünk verési vagy akármilyen megtorlási szándéknak, amitől a gyerek megijedhetett volna. Ezt a reakciót korábbi élményei váltották ki belőle, vagy valaki más beszélte tele a fejét.

Na hát ennyit. Remélem, először és utoljára történt ilyen velünk.

Azt hiszem, hogy ez a magántulajdon dolog Laoszban nem teljesen úgy működik, mint nálunk. A megnézem, elviszem, használom, visszahozom, az teljesen belefér a dologba, pláne valami apróságnál. És lássuk be, egy kínai műanyag késről volt szó. OK, hogy Kashgarban vettétek, meg mittudomén, de ez nem látszik rajta. Az ő szemszögükből jött két farang, aztán itt pörgött egy fél napig azon, hogy a gyerek játszott a filléres késükkel.
Hogy a saját esetünket meséljem el, nekünk volt egy ilyen bazi nagy kínai öngyújtónk (árban kb. ugyanannyi lehetett én is Kínában vettem). Az egyik faluban valaki nézegette, kérdezett valamit, amit én úgy értelmeztem, hogy azt kérdezi, hogy az enyém-e, bólintottam, na azóta nem láttam a cuccot. Valószínűleg azt kérdezte, hogy nekiadom-e. :)

Amúgy Thaiföldre jellemző az, hogy a külföldi rábaszik akármi történik. Ott csak a pénzedet szeretik, a mosoly nem őszinte. Érjen valami baj (városban), leginkább röhögni fognak.

Ilyen sztorikért kár Laoszig bringázni, a feleségem hetente hoz ilyeneket az általános iskolából. Ellop valamit a gyerek, a tanár felelősségre vonja, másnap ott az üvöltöző anyuka. Gyakran cigány, de nem mindig.

@Arpi
Érdekes ez, mert az ember elutazik, ami tényleg baromi jó, és aztán úgy kell tennie, mintha minden nap tökéletes lenne, mert nem mondhatja azt, hogy teleszaladt a bakancsa a &@]ä}]ä bámészkodó ä[Í@ä-kel, mert az milyen már. Az otthon maradottak (egy részének) csak az jönne le, hogy na, ezek is minek utaznak, ha nem is jó nekik. Pedig megvannak ezek a mélypontok. De ugyanilyen mélypontok vannak egy párkapcsolatban, gyereknevelés közben, akármikor. Mégse mondjuk, hogy maradjon mindenki magányos, mert lesz pár szar napja.
Szóval csak hajrá, nem kell úgy tenni, mintha minden nap egy hét lett volna a mennyországban. Amúgy is, a legnagyobb szívások azok, amiket pár évvel később kalandnak hívunk. :)

Pénzszerzési lehetőség. Próbáljatok kapcsolatot teremteni bogár vagy lepkegyűjtőkkel,hátha érdekel valakit a fényképeiteken látható jószágok. Apró,könnyű,értékes zsákmány. Lehet,hogy kell valami engedély hozzá, nem tudom. Pár száz bogár/lepke már komoly értékű lehet (néha már 1 is )
A természet nem károsul a gyűjtéssel ha az élőhely megmarad érintetlenül.. (szapora jószágok )

@Halmos Ferenc

Az ázsiai emberek nagyon szaporák, simán belefér, hogy elhoztok pár kisebb gyereket eladni, esetleg feltűnésmentesen szétkaphatnátok őket, a szerveikért is jó pénzt kapnátok!

Szerintem pocsék ötlet a rovargyűjtés. Nem pusztán azért, mert természetkárosítás és állatkínzás, hanem egyes fajok kereskedelméért tetemes büntetésnek nézhetnétek elébe.

@Halmos Ferenc

Hát Ferenc elsőnek kap tőlem is egy rossz pontot. Ugyanis anélkül hogy tudnád hogy milyen fajt gyűjtesz éppen nagyon nagy felelőtlenség bogarakat szedegetni. Több okból is, az első hogy lehet hogy ritka, védendő faj (és még akkor is lehet ritka hogyha épp abban a közegben nagyon gyakorinak tűnik, elég pl a tiszavirágzásra gondolni). Lehet hogy még jogszabályilag is védett a jószág, tehát ismerni kell a vonatkozó Eu-s és az adott ország törvényeit is (ja meg a tranzitországokét is). És azt hiszem ciki lenne a laoszi rendőrségen magyarázni akár 5 gyakori bogárral a táskában hogy én tök hülye vagyok hozzá és nem akartam rosszat. Jó esetben a laoszi rendőr se tudná hogy értékes-e az adott bogár, de alapból nem abból indulna ki hogy sokezer kilométert utazik valaki hogy értéktelen bogarakat szedegessen, és ha hívna is szakértők akkor is max oda jutnának hogy még azelőtt lekapcsolták a gyűjtőket mielőtt eljutottak az értékesebb részekre, és megtalálták volna a jobb fajokat.
Ez a faj egyébként a Aristobia approximator nevű cincérfaj (http://www.flickr.com/photos/gnilenkov/4199216919/) hogy védettséget élvez-e vagy ritka-e azt hirtelen nem tudom ahhoz pár percre el kellene mélyedni a gugliban.
Azonkívül Árpiékat (főleg Zitát, de Árpit sem), nem olyannak ismertem meg így az elmúlt másfél évben hogy élőlényeket gyilkolásznának csak azért hogy valakik kitegyék a falra és azt nézegessék. Ugyanis az biztos hogy tudományos célra bogarakat gyűjteni nem tudnak csak azoknak az embereknek tudnának alapanyagot biztosítani akik szépségük miatt dekorációs céllal gyűjtik a halott állatokat.
De hogy bemutassam azt a nézőpontot is amire Ferenc gondolt: http://theevolutionstore.com/store/aristobia-approximator-in7058/ ezen a honlapon 89 usa dolcsiért árulnak ilyen bogarat (szépen bekeretezve üveglapok közt). Szóval az tény hogy igény és kereslet van arra hogy trópusi bogarakat gyűjtögessenek hisz a fejlett nyugati társadalom agybeteg tagjai közt mindenre van igény (állítom lenne olyan ember is aki pl kisgyerekek kezét tenné ki a falra mert az olyan szép, csak az már túl drága huncutság).
És ha félreteszem ezeket a sok ember számára fura erkölcsi etikai aggályokat. És nekiállok rovart gyűjteni még akkor is ott van hogy az Árpi által fotózott állat már kopott, a rajzolata már elmosódott, ez már nem fog elkelni drága pénzen, max megy a kukába. És ha még meg is fogják hogy ölik meg? van náluk ölőanyag? de olyan kell amitől nem fakulnak ki a színek, és hogyan szállítják, hisz ha a csáp eltörik akkor kuka, vagy a lepkéknél elég megfogni a szárnyat és a hímpor már huss el is kenődik, tehát kuka. Hogyan éri el hogy a bedobozolt jószágok ne penészedjenek meg? hogyan tartósítja, ha kiszárítja akkor a potroha összeszárad, szóval ha profin nyomod akkor azt fel kell vágni frissen a belső szerveket eltávolítani és finoman kitömni vattával, szerinted bevállalja egy mezei turista? Ráadásul szerinted mennyit kaphat egy ilyen bogár tökéletes és hibátlan példányáért? 1 dolcsit? 20 forintot? 100 kippet? Egy gyakori faj semmit nem ér, ami sokat ér az a ritka faj, ami illegális, amit az új tulajdonos kéjes örömmel szemlélhet, hogy ilyen sincs a szomszédnak, és nem is lehet mert ez nem akárhonnan van…
Szóval ha valaki húslepkészetre vagy húsbogarászatra adja a fejét a nyaralásán akkor legalább készüljön fel, mert egyébként csak a kukába termel. De arra is készüljön hogy ez drága mulatság, és akkor már nem nyaralni megy az ember hanem dolgozni, a befektetett pénz nem abból a fajból jön vissza amit az út szélén bárki megtalálhat…

Szóval árpiék maradjanak a pénzérmegyűjtésnél, vagy gyűjtsenek bélyeget (az még könnyebb is), abból ha bemennek a postára vehetnek rengeteget viszonylag olcsón és azt pl levélben is haza tuják küldeni. Na ezzel lehet hogy tudnának pénzt szerezni: http://gyujtemeny.vatera.hu/belyeg/index_c491.html?q=laosz&warn=1&obd=2 a 2000kippes bélyeget itthon 300-600 forintért adják a vaterán. Ennek utána lehet számolni és ezzel kárt sem okoz. Ráadásul postán viszonylag sűrűn szoktak járni (képeslapbiznisz), vesznek egy csomó szép helyi bélyeget, beteszik egy borítékba hezaküldik és itthon valaki kipakolja a vaterára és meg lehet nézni hogy működik-e. Vagy meg kell keresni bélyeggyűjtőket itthon hogy érdekli-e őket hogy küldenek haza bélyeget. Ez még működhet is, és semmit nem kell megölni miatta.

Bocs ha túlságosan keményen fogalmaztam, ahogy az első mondatban írtam mindössze egy fekete pontot adtam neki, ami utána van és indulatosabban hangzik az nem szól konkrét személynek.

A bélyeggyűjtők hivatalos honlapja: http://www.mabeosz.hu/

Ami gond lehet hogy pl itt van egy bélyegbolt ahol 50 laoszi bélyeg mindössze 400 huf… http://www.belyegshop.hu/index.php?productID=899

Kösz az indokolatlan letolást !
A dolgot azért hoztam egyáltalán szóba mert látom, hogy Árpiék nincsenek nagyon eleresztve anyagilag.
A gyűjtésnek persze akkor van értelme, ha azt szakértő által javasolt módon végzik, nem csak a saját elképzelésük szerint. Ilyen szakértőket lehet találni a neten, meg lehet őket kérdezni, nem kerül semmibe. Ez egy kósza ötlet volt részemről, nem tudom mennyi a realitása.
Egy apró dolog elkerülte az illetők figyelmét: Lehet rá engedélyt kérni és akkor semmi gond.
Ismerek pár rovar gyűjtőt akik a legelhivatottabbak közül valók. Ismerik és szeretik a természetet és a legkevésbé sem okoznak kárt működésükkel.
Milliónyi rovarfaj van amit a tudomány még csak le sem írt.
Emellett egy rovarfaj fönnmaradását / pusztulását az élőhely megléte/megszünése biztosítja vagy nem.
A gyerekrablós, szöveg az íróját jellemzi-de nagyon ! Gratulálok az agymenéséhez ! Kezeltesse magát !
Ami ott közönséges és milliószámra fordul elő az itt ritka különlegesség lehet.
Látom a kérdései számán hogy NA fantáziája nagyon beindult. Válaszom röviden:nem akkora ördöngösség mint ahogy gondolja, ellenkezőleg. Én nem foglalkozok gyüjtéssel, de párszor elkísértem néhány ismerősömet ilyen túrájukon a közelben. Élmény volt hallgatni mi mindent tudnak a környezetünkről, művelt komoly tudósok voltak nem a ” a fejlett nyugati társadalom agybeteg tagjai “.
Neves kutatók járják a világot rengeteget költve utazásra. Árpiék már a föld túlsó oldalán járnak és még jó hosszú ideig . Ha a “túrázást” össze tudnák hangolni valamilyen egyéb szempontból hasznos tevékenységgel, lehet, hogy csökkenteni tudnák anyagi gondjaikat.
Húsbogarászat ? Én nem enném meg hat és nyolclábú barátainkat, legföljebb az éhhalál szélén !

Ekkora marhaságot már régen olvastam mint amit ön írt !
Teli a hócipőm már , a neten beszólogató arc és név nélküli egyénekkel akik abból űznek sportot, hogy ha egy nekik nem tetsző dolgot olvasnak akkor valami kapitális baromságot írnak lehetőleg oly módon, hogy az másra vessen rossz fényt !
Ha már olyan nagy állatvédő akkor egyszer számolja meg, hogy egy nyár esti Balaton -Budapest
autókázás során hány rovar/bogár kenődik el a kocsija szélvédőjén, aztán lehet zokogni szegény állatok nehéz sorsán. Ha nem jár személyautóval, ugyanezt megteheti a busz/vonat/repülőgép esetében is. Ha csak bringázik,akkor meg vigyázzon mert az aszfalt sem “üres”. Jó éjszakát !

@UB

@Halmos Ferenc
Kedves Ferenc ahogy írtam, csak a feketepontot kaptad, a többi részt nem kell felvenni ha nem inged.
Egy nagyon rövid kis tanácsot (gyűjtsenek bogarat ha már ott vannak mert azért lehet pénzt kapni és nem is lehet belőle probléma és lehet hogy kell engedély), amit nem is feltételezek hogy ne jószándékból született, próbáltam kifejteni részletesen, leírva hogy laikusként miért nem működhet a dolog (megfelelő ismeret hiánya, megfelelő engedélyek hiánya, megfelelő felszerelés hiánya). Sokkal több benne a buktató minthogy belevágjanak Árpiék ebbe a könnyűnek tűnő, de egyébként elég összetett tevékenységbe.
Az hogy leírod hogy már jártál kint a természetben rovargyűjtőkkel akik ismerik és szeretik a természetet pont engem igazol. Hisz ismerik amit gyűjtenek, tehát a ritka fajt nem szedik össze, valamint gondolom az adataikat a megfelelő szakmai helyeken publikálják, vagy átadják azoknak akik publikálnak, ezzel tudományos értéket adva a munkájuknak.

És ha azt hiszed hogy nem akkora ördöngősség a rovargyűjtés akkor egyszer kísérd el a barátait az otthonukba és nézd meg a preparálás folyamatát is, mert tényleg nem a megfogáshoz kell a legtöbb türelem és a precizitás. Valamint ahogy írtam ha nincs megfelelő védelem akkor trópusi körülmények közt a gyűjtött anyag könnyen romlik és veszít a minőségéből. És ha valaki pénz akar a gyűjtött anyagért akkor nem lehet kopott, törött a rovar. Az a mai magyar viszonyok közt nem életszerű hogy tudományos célra pénzért vásárolnak anyagot (köszönni megköszönik ha megfelelő módon gyűjtött anyagot kapnak, de fizetni nem hiszem hogy tudnak). Épp most olvasom Balogh János önéletrajzi könyvét és ő írja hogy a 60-as években gyűjtött trópusi talajmintái még a múzeum mélyén fekszenek, várva hogy legyen egy olyan kutató aki a benne lévő atkákat kiszedegeti megvizsgálja és leírja (pedig az anyag a világon egyedülálló, és a gyűjtési helyek többsége azóta eltűnt, tehát a leletanyag újra nem gyűjthető). A látványos, könnyen elérhető fajok tudományosan már le vannak írva. A nem látványosok meg kilószámra fekszenek a múzeumok raktáraiban várva hogy valaki meghatározza őket, de többnyire hamarabb találkoznak a múzeumbogárral mint a kutatóval.

Valamint az engedélyek beszerzése sem biztos hogy egyszerű. A magyar hatóságok például védett faj gyűjtésére szerintem manapság már csak múzeumoknak adnak engedélyt, akkor ha igazolják a közcélt amit szolgál a gyűjtés. A gyakori nem védett rovarok gyűjtéséhez nem kell külön engedély, kivéve ha védett a terület, ott elvben kell engedély mindenféle gyűjtéshez. És hát hogy hogy működik ez Laoszban…

Azt pedig hagy ne tartsam már teljesen józan ésszel megáldottnak aki képest 17-18 ezer forintot kiadni hogy egy bogarat kitegyen a falra (rá is klikkeltél a linkemre?), nekem valahogy soha sem voltak 100asok azok akik mindenféle vásárolt halott állattal díszítették a lakásukat legyen az medve vagy épp trópusi bogár. Ha valaki úgy gyűjt hogy annak van valami tudományos értéke az más, de aki csak dísznek gyűjt/vásárol pláne ritkaságokat, azt nem pártolom.

És ha újra figyelmesen elolvassod amit írtam akkor rájössz hogy én szétválasztottam a tudományos célú rovargyűjtőket és a húsgyűjtőket (így azokat hívják akik a szaktudásukat arra használják hogy minél több pénz kihozzanak a témából, és közülük már jóval többen átlépnek olyan határokat amit nem volna szabad) habár néha nagyon nehéz a szétválasztás, a legendák a pletykák keringenek még a múzeumi kutatók körül is, miszerint a fizetett múzeumi gyűjtőutak értékesebb egyedei is többször kerültek kézen közön magángyűjteménybe. Ha jól tudom manapság már van olyan is hogy aki múzeumban dolgozik az nem tarthat azon idő alatt magángyűjteményt. De ezzel megint nem az igazi és elkötelezett kutatókat akarom lehúzni, csak jelzem hogy a téma nagyon-nagyon összetett.

De kérdezd meg az ismerőseid hogy szerintük működhet-e ez a rovargyűjtés dolog úgy hogy az segíti is Árpiékat ha nekem nem hiszed amit leírok.

Ui: lehet-kicsit keszekusza lesz ez a komment már elég késő van, szóval akkor bocsi

@Németh András
Azért érdemes elolvasni Széchenyi Zsigmond írásait. Miből finanszírozta a múzeumi gyűjtést? Igen, az eladott trófeákból. Szóval ez nem egy új dolog.
Mindazonáltal totál egyetértek azzal, amit leírtál. Ráadásul minden turistabazárban meg lehet kapni ezeket a lepkéket üveg mögött, keretezve….
Gyűjtő van rengeteg. Olyan, akinek pénze is van, olyan kevés. Ráadásul akinek van pénze, az már kuriózumot akar. :)
Mi egyébként a sörös címkéket gyűjtjük. Nem magunknak, egy ismerős ismerőse mindent gyűjt. A lakása állítólag egy múzeum. Ha valamiből van neki három, akkor az már egy megkezdett gyűjtemény. Tőlünk ezt kapja. Nem nagy dolog, kis odafigyelés. Természetesen ingyen.

Köszönöm András az információkat. Nincs semmi bajom azzal amit írtál, értem,elfogadom.
Ami nagyon nem tetszett, az a másik hozzászóló hangneme/stílusa volt.
Mint írtam ,az egész javaslat csak egy hirtelen ötlet volt, segítő szándékkal. Természetesen senkit sem akarok rábeszélni neki nem tetsző dolgokra.
Visszatérve az eredeti témára.
Árpiék fölháborodása a késügyben érthető. Nekik nem a dolog pénzbeni hanem annak használati értéke volt fontos,másrészt maga a tény volt zavaró, hogy valamitől megfosztották őket ami fontos volt számukra.. Nem “egy” szerszám volt a sok elérhető közül hanem “a “szerszám volt amit minden nap használtak és már kissé “hozzájuk is nőtt “.
Másrészt, van egy nagyon jó magyar közmondás, miszerint a harag rossz tanácsadó.
Nemrég olvastam egy nagyon érdekes könyvet a dühről, haragról. Röviden összefoglalva
arról szólt, hogy nincs értelme hosszasan mérgelődni több ok miatt sem.
-Nem biztos, hogy igazam van,
-a világ nem arról “szól “, hogy igazságnak kell lennie,
-ha hosszasan mérgelődök valamin, akkor azzal csak magammal szúrok ki
-a düh nem old meg semmilyen problémát, stb

Gondolom az utazó ember nincs könnyű helyzetben idegen kultúra, idegen szokások között.
Minden nap új kihívások, útvonal, szállás ,nyelvi és egyéb problémák tömkelege.
Néha el-el szakad a cérna, érthető !
További jó utat kívánok !

@Halmos Ferenc
Parancs, értettem, rohanok magam kezeltetni! :D

Amit írtam továbbra is vállalom!
Halmos Ferencnek ajánlom tanulmányozásra: http://hu.wikipedia.org/wiki/Ir%C3%B3nia

Németh András rendkívül korrektül válaszolt, sajnos nekem ilyen hosszú hozzászólásokat írni nincs időm. Úgy tűnik, hogy tömörebben fogalmazva nem mindig megy át tökéletesen a mondanivalóm. Ha valakit ezzel megbántottam, elnézést kérek.

“Arc és név nélküli” UB (akit itt is többen ismernek – könnyen megtalálható vagyok)

@Halmos Ferenc
Persze persze, jogos volt a felháborodásuk a késügyben, de kicsit túllőttek a célon.
Ilyen az élet, apróságok elvesznek és jóesetben megkerülnek, az emberek meg nehezen viselik ha rájuk olvassák a bűnüket megszégyenítik őket. A végén nem kellett volna odacitálni a gyereket és megleckéztetni. Enélkül elhalt volna a dolog és lehet hogy szégyellték volna magukat, de erre már ellentámadásba lendültek és megvédték a gyereket.