Honeymoon Around the World

Országról országra változnak a szokások. Érdekes módon Myanmarban sokkal lazábban kezelték a szerzetesi életet, mint mondjuk Thaiföldön. Utóbbiban a szerzeteseknek tilos a sport is, mondván, hogy az adományokat arra kapták, hogy legyen energiájuk tanulni, sértés az adományozóval szemben, ha játékra pazarolják.

Jajj Árpi, folyton betalász nálam ezzel az általad lealacsonyított fizetős túrával :) Előre bocsájtom, hogy nem favorizálom az utazási irodákat. De. Először is, hadd oszlassam el a szemed elől a homályt: NEM CSAK drága fizetős utak vannak, NEM CSAK azok mennek el ilyen utakra akiknek sok a pénzük. Tudod jól, hogy vannak kaland túrákat szervező utazási irodák, amiket össze sem lehet hasonlítani az ötcsillagos hipiszupi luxus utakat szervező irodákkal. Volt szerencsém kipróbálni mind a saját szervezésű utazást, mind a szervezettet. Amire rájöttem, az az, hogy előbbihez több idő szükséges és talán kicsit kevesebb pénz, a másik ezzel fordítottan arányos :)) (és ezért abban tökéletesen igazat adok neked, hogy sokan az időhiány miatt választják a kalandkeresés ezen módját) Az egyik nagy utam alkalmával másfél hónapot (elég kevés) csavarogtam Indiában, de akkor huszonéves voltam, forrófejű és nem ilyen biztonsági játékos mint most :)) Egy másik nagyobb utam viszont szervezett volt, az Peruba szólt, (harmincon túl) és három hétre. Mert ennyi jutott rá. Elkezdtem szervezni saját magam, de rájöttem, hogy ahhoz rengeteg idő kell. Így hát befizettünk egy kalandtúrákat szervező irodába és tömegtúráztunk. Össze tudtuk hasonlítani azért magunkat a luxusutak résztvevőivel is: pl kicsit lenézően figyeltük a Macchu Picchun a Napkapunál ücsörögve, túl a több napos Inka ösvény gyalogtúrán, (fáradtan, büszkén és megilletődve) a szerpentinen autóbuszokon felfelé zötykölődő kényelmeseket. Szóval úgy érzem kicsit meg kell védenem a szervezetten utazók egy részét, bár hozzáteszem, nem a kedvenc utazási formám nekem sem, de néha “muszáj”. Amúgy minden tiszteletem és elismerésem a tietek és a hozzátok hasonlóan utazóké de el kell fogadnotok, hogy azok akik nem ennyire kalandvállalók is vágynak a tapasztalásra, megismerésre csak épp nem olyan bevállalósak mint ti. És akkor így. Nohát. Repsect.

mi a párommal egyszer próbáltunk meg szervezett és elég olcsó útra menni és rájöttünk nem nekünk való.Miért?Mert más elképzelése volt a többieknek mint nekünk mást akartak megnézni,volt olyan hogy csak feljöttek egy drága felvonóval fenyképezkedtek és már rohantak is le nem élvezték a táj szépségét és a hangulatát holott biztos nem mennek ide többet.Az idegenvezető is az ő szemével akarja láttatni a dolgokat lehet hogy elsiklik olyan felett ami minket érdekel./ez buszos út volt/Ezért maradtunk a kerékpározás mellett mégha igy egy kicsivel több időt vesz el a szervezés de akkor már a saját ritmusunkban haladunk és azt nézzük meg amit szeretnénk.Már szervezés alatt van a 2013-as túra igaz hogy csak júliusban lesz de izgalmas feladat.Ezért tudjuk elképzelni Árpi írásai alapján mit élnek át és tudjuk a képek alapján is hogy jól teszik amit csinálnak.A szervezett utak is jók de a szabadságot semmi sem adja vissza jobban mint a bringázás.

“Nincs út a boldogsághoz, a boldogság az út maga.”
És ez nagyon igaz. Ha az ember befizet egy útra, lehet, hogy többet lát, de ez nem olyan sport, ami darabszámra megy. És az egész rohadt utazás dologban a szabadság a lényeg, csak ezt sokan nem értik meg. Azért mennek, mert az akárki is volt.
Nem az a fontos, hogy gyalog/biciklivel/motorral/autóval/busszal mész, hanem hogy mekkora befolyásod van a dolgokra. Egy szervezett úton gyakorlatilag nulla. Vakarod a segged egy bolt előtt, mert az egész társaság vásárol, aztán anyázol, hogy a tökéletes naplemente előtt öt perccel beterelnek a buszba…

Élvezni kell a szabadságot. És olvasva ezt a bologot, sokszor én is azt gondolom, hogy igazán elmehettek volna ide, vagy oda, ha már ott vannak, de igazából nem ez a lényeg. Amire egy utazásból igazán emlékszik az ember, az soha nem egy programpont, hanem egy élmény, egy felfedezés, egy esemény. És ezekből van több, ha magad csinálod.

Ötlet:

A következő kolostorban mondjátok azt, hogy Zita is férfi, csak át van operálva. Ha nem hiszik, mutassátok meg az útlevelét, abból látható hogy a neve Zita, ami köztudomásúlag magyar férfinév. :))

@Reku Papa hát ez egy próbát megérne :D