(Magyar) Kávé cukorral és sok porral – avagy tovább délnek Cali felé
April 20th, 2015
Sorry, this entry is only available in Magyar.
Categories: South America, Kolumbia Alejandria, Buga, Cali, cukornád, kávé, Kolumbia, La Unidad, La Virginia, por
Kedves Zita és Árpi!
Én még mindig szívesen olvaslak benneteket, úgyhogy csak így tovább!
Üdv
Látszik, hogy rég elmentetek itthonról.
Azóta a Spar akciózott ilyen matricákkal. Minden 2000 Ft után járt egy 5 matricás csomag és az egész család hordta az unokaöcsédnek (és legutóbb már az unokahúgodnak is). Volt hegyimánia, dzsungelmánia, óceán mánia, meg valami magyaros album is.
Ha majd hazaértek Bálint és Enikő biztos szívesen megmutatják az albumokat. Kicsit csálé lett némelyik, mert Bálint ragasztotta. Hegyimániában van Mount Everest is, meg még elég sok, ahol már jártatok. Nekem rémlik valami Új-zélandi hegy, amit épp akkor ragasztottunk, mikor ott jártatok.
Nekem még mindig nagyon tetszik!
Én is minden reggel bekukkantok, hátha került új bejegyzés a blogra. Nézem a FB-ot is, de hát én már öreg vagyok és nem tudok vele igazán megbarátkozni. Jobban örülök a hosszabb, részletesebb bejegyzéseknek.
Mostanában külön öröm számomra, hogy Zita is egyre többször bekapcsolódik a mesébe. Igy, hogy megosztjátok, talán nem akkora teher a folyamatos naplózás.
Egész más: már ázsia óta szemet szúrt, hogy egész kicsi falvakban, út mentén mindig tudtok meleg ételt enni. Egyszerű kis büfék ugyan, de pont jó a pénztárcának és jól is tudtok lakni. A mai bejegyzésben is vagy öt ilyen helyet emlitetek. Mi régebben igen sokat kirándultunk az országon belül /eléggé el nem itélhető módon autóval/, de sok-sok falun keresztül kellett menni ahhoz, hogy valahol, akár egy kávét, ásványvizet is tudjunk inni. Meleg ételről álmodni se mertünk, csak egy-egy nagyobb településen volt egy-egy étterem, ha egyáltalán nyitva volt. Érdekes, hogy mindenütt a világon be tudsz menni és a helyi ételeket enni az ottaniakkal.
Itthon nem. S egyre inkább nem, mert azok is bezártak, akik voltak. :)))
Sziasztok!
Osztom Zsu véleményét. Én is nagyon szívesen olvaslak benneteket és mindig várom az újabb és újabb blogot. Szóval ne adjátok fel, mert várjuk, hogy írjatok!
További sok szép élményt és hátszelet! :D
En is olvaslak! Es meselek a csaladnak rolatok! Ket hete fedeztelek fel! Kezdtelek az elejetol, azota a KKH-nal tartok, es olvasom parhuzamosan a friss sztorikat. Balazs es Eni blogjan talaltam ratok. Izgalmas olvasni es virtualisan bar, de veletek utazni. Koszonjuk, es tovabbi kellemes utat!
@harzol
Ez azért kicsit olcsóbb, 12 matrica 300 forintért, és mellé nem is akármit, hanem 200g finom csokoládét kapni! :) Mert azt nem is említettük, hogy természetesen baromi finom a Jet csoki! :)
@Zsu
@pkv47
@Szakadáti ÉVa
@Anna
Köszönjük, akkor folytatjuk! :) A blogot is… Igyekszünk behozni ezt az egy hónapos lemaradást! ;)
Éva, amit írtál a meleg étel vásárlási lehetőségekről, az minket is meglepett, és persze nagyon örültünk neki, ez egész Ázsiában és Latin-Amerikában nagyon megkönnyítette a dolgunkat. Ezért is nincs nálunk például a tábori konyha készletünk és a főzőnk jelenleg. (De Huaraztól, kb. két hét múlva már újra velünk lesz, a sátor is, meg a meleg téli holmik is) Amíg minden alapanyagot összevásárolnánk, és megfőznénk, az sokszorosan több időbe telne, és 2-3x annyi pénzbe, mint így étkezni. Ráadásul így helyit eszünk, és általában látjuk, kiknek, milyen családnak adjuk a kevés pénzünk, ami tök jó érzés. :)
Hogy miért van így, és otthon miért találni egyre kevesebb kis, helyi, olcsó étkezdét, az egy érdekes kérdés kör és érdemes lenne beszélgetnünk, gondolkodnunk róla.
Én is nagy élvezettel olvasom az írásokat, és nézem a képeket, videókat. Abba ne hagyjátok!!!!
Sőt a régebbi túrátokról szóló élménybeszámolókat is olvasom!
Miért nincs kis helyi étkezde? Mert: dolgoznak a mindenféle engedélyeket kiadó Hivatalok, a NAV, a KÖJÁL, ….stb. !!! Pedig milyen jókat ettünk út menti talponállókban, vagy a római parton a csónakházaknál főtt vagy sült kolbászt, pacal pörköltet….stb. egy kis savanyúság , kenyér és egy pohár sör kíséretében még a 70-es években is!
Ha ti tudnátok, hogy hogy várom a blogbejegyzéseket, facebook beírásokat nem lennétek bizonytalanok abban, hogy értékeljük-e vagy sem az írásaitokat. Azt hiszem gyerekkorom óta (most 50 vagyok lassan) nem olvastam nagyobb élvezettel útleírást. Nehogy abbahagyjátok, mert odatekerek és lesz nemulass :)
Olvasunk olvasunk, nehogy leálljatok! Sőt, majd ha hazaértek akkor is föltétlenül folytassátok! Minden jöhet: család, gyerekek, a további élet. :)