Bejárat > Dél-Amerika, Kolumbia > Kávé cukorral és sok porral – avagy tovább délnek Cali felé

Kávé cukorral és sok porral – avagy tovább délnek Cali felé

Ezúttal kivételesen Árpi a billenytűknél. Zita nemrég írt két szép bejegyzést a közelmúltról, de azt még nem tesszük közzé most, hanem majd csak akkor ha ideér a blog. Nem akarjuk, hogy bármelyikőtök is elvesszen a kis utazásunk követése alatt a tér-idő konténuumban… :) Szóval kezdjük, ahol Zita abbahagyta!

ReggelinkAlejandriában :) – Kellett is a táp dögivel

Itt reggeliztünk – Terasz bambuszból és hullámpalából

Alejandriába egy apró poros földúton tértünk be, amely mellett sok egyszerű, kis házat találtunk – Ezeknek még a falai is fiatal, kihajtogatott bambuszágakból vannak

Itt talán jobban látszik. Figyeljétek a virágtartót az ajtó és az ablak között! Az is bambusz! :)

A falu központjában bezzeg már minden tiszta beton volt, ez már nem rohad el, nem kell újra rakni 7 évente. Igaz, hogy bányászni kell, gyártani és szállítani, ami összességében sokkal több meló, energia és pénz, de nem baj.

A folyóhoz leérve egy vasútvonalat kereszteztünk

Húú, biztos, hogy erre kell menni? Hááát, a GPS ezt mondja…

No, ez azért elég para volt, mert egy kb. 40cm-es sávunk volt a bringázásra a hídon, miközben a korlát csak néhány acélsodrony volt. Persze nem volt semmi gond, a híd stabil volt, ezen teherautók is átmennek (legalábbis később jött egy szembe a híd túloldalán).

Itt Zita még tekeri a bringát, de később már csak tolni tudtuk, csúszós, saras, köves volt az út, nem volt túl finom így fölfelé haladni.

De mikro felértünk, ez a kilátás fogadott minket, és az időközben rákezdett eső is abbahagyta. :) Ezért már megérte az a 15-20 perc szenvedés. :)

Kilátás balra

…és szembe. Az a vékony vonal a folyó túloldalán a vasútvonal, amit a híd előtt kereszteztünk.

Ez a madárka kíváncsian figyelt minket az útszéli kerítésen ülve, és hagyta magát lefotózni. Bezzeg egy perccel utána egy kőkorláton ülő mókus egyből elmenekült a kamerám elől, amint meglátott minket.

Ez hatalmas volt, a Hondát Cannondale-re cserélte! :) Kíváncsi lettem volna, hogy vajon haverok, vagy csak úgy két vadidegen leállíotta egymást az úton, és a bringás megengedte, hogy a motoros kipróbálja a járgányát. :) Mivel egy nagy lejtőn történt ez, és csak rajtuk túlhaladva, hátrafelé fotóztam le őket (tudjátok az ősmagyarok is hátrafelé nyilaztak a lóról! :D), ezért nem mentünk vissza ezt megkérdezni.

Ja, közben már visszaértünk az aszfaltozott útra, a földutas kitérővel kb. 30km-t és vagy 1000m szintet spóroltunk, bőven megérte, gyorsabb, könnyebb és valószínű szebb is volt. Itt meg egy földcsuszamlás leszakította a fél utat. Valószínű már jóideje, mert a perem mellé hordott földkupacból növények nőttek ki. :)

Kávé! Hatalmas kávéültetvények mellett tekertünk fel egy kb. 5-600 méteres emelkedőn. Mármint vertikálisan, fölfelé volt ennyi. :)

Így! :D

A Jet csokival semmi sem lehetetlen. Ráadásul még érdekes matricákat is elrejtettek a csomagolásukban, állatokról, növényekről és mindenféle természeti értékről.

Ez itt kérem a helyi volánbusz! :) Hátul kétoldalt egy-egy platón vagy nyolcan is elférnek, noha ez kívülről nem látszik.

A sok kávé…

Zita kíváncsi volt, és szétbontott egy szemet

Már majdnem felértünk az emelkedő tetejére, mikor Zita észrevette ezeket a rózsaszín banánokat. :) (és meg kellett állnunk, uuuuarrrgh! :) Fölfelé nem szeretek megállni, szeretek minél előb felérni és fent a hágóban/hegycsúcson élvezni, hogy megcsináltuk. Persze tudom, ezzel sok minden mellett elmehetek, de hát ezért jó, hogy velem van a feleségem! :)

A hágóban volt egy kis bolt-büfé-szerűség, ahol ez a macska, akit én csak kunyerátornak hívtam, fel-alá járkált köztünk a falatokat várva.

Zitától végül kapott ételt, és még joghurtot is, aztán meg simogatást. Szerintem sose volt ilyen jó dolga. :)

Lefelé felöltöztünk, én betörősálban, Zita a “betörősapkájában” :)

A gerinc nyugati oldalán ebbe a széles, lapos völgybe zúztuk le

Lent a völgyben ilyen “creppy” fák alatt suhantunk. A terep itt már tükörsima volt, és gyors, egyenletes tempóban tettük meg a maradék 20km-t.

La Virginiában, amíg Zita egy hotelben kérdezősködött az árak után, addig odajött hozzám egy fekvőkerékpáros helyi kolléga :)

Érdekes építés… :) Nekem hiányoznak róla a csomagok, így olyan üres, csak egy csontváz… :) De hát én már csak ilyen hülye vagyok. A mi Nazca Gaucho 2×26-os bringáinkba eddig összesen kb. 37 ezer kilométer lehet az előző túrákat is beleszámolva, és hát ebből kb. 36500km biztos, hogy csomagokkal volt. :) De talán több is…

A kolléga más furcsa bringákat is hajt, a jobb oldali képen ő látható

Este kimentünk egy “kínai” étteremben, ami amolyan latin-amerikai kínai volt, ugyanúgy csirkét ettünk babbal és rizzsel, csak itt a rizs közé néhány főtt szójacsíra volt keverve… :) Hiába, valamivel meg kell, hogy különböztessék magukat a többiektől. De egyébként ezért nem haragszunk, mert árban ugyanannyi volt, mint a normál, helyi étel. Ja, és a személyzet, mikor épp nem kellett senkit kiszolgálniuk, az egyik hátsó asztalnál társasjátékott. :) Kapitalizmus latin-amerikai módra! :D Tesszük a dolgunk, de közben minden perc játék. :)

A Perro kutyát jelent, a Caliente pedig meleget, forrót. Tehát Forró Kutya, vagyis Hot Dog! :D Főt tojással!?! :)

Itt már másnap reggel vagyunk, épp reggeliztünk, mikor az utcán megjelent a kalap-maffia egyik tagja. Már ide is átszivárogtak Cartagénából, elképesztő! Azért se veszek kalapot, van sisakom! :)

La Virginiától egy hosszú, széles, lapos, észak-dél irányú völgy nyugati oldalában folytattuk tovább Cali városa felé. A völgy keleti oldalában ment a főút, itt a nyugati szélén pedig egy kisebb, alsóbbrendű út, ami itt északon, ahol kevés volt a település, elsősorban mezőgazdasági célokat szolgált ki. No meg minket. A háttérből egy négy kocsis cukornádat szállító kamion közelít, én meg ha jól emlékszem, épp hátsó fékpofát cserélek Zita biciklijén.

Valami ég a csatorna túloldalán – Később láttuk, hogy a már levágott nád maradékát égették el

Hazafelé a munkából. Ki a hóna alatt, ki a lába között, vagy mellett viszi az ásót. :)

Ez a tábla azt akarja mondani, hogy hamarosan elfogy alólunk az aszfalt és felváltja a murva

Még La Virginiában, mikor kérdezgettem, hogy mennyire aszfaltozott ez az út, azt a választ kaptam, hogy csak néhány kilométernyit nincs aszfalt, viszont “mucho polvo”, vagyis nagyon poros az út… Hát, ekkor megértettük, mire gondoltak. Ezt mind az arcunkba kaptuk, elég vacak volt.

500 méter múlva cukornádvonatok kanyarodhatnak ki elénk, vigyázzunk! :)

Ajj, már megint… Zitát 1 másodperc múlva teljesen ellepte a porfelhő. Nekem meg még kb. 3 másodpercem maradt elrakni a kamerát és ráhajtani a táska zsebét, hogy ne kapjon port.

Ők meg közben csak néztek minket…

Itt már La Unidad határában, ahol végül az éjszakát is töltöttük

Este vacsora után betértünk egy kis boltba, ahol Jet csoki után kérdeztünk, és volt nekik egy egész dobozzal. Sőt, még albumuk is volt, amit teljesen ingyen megkaphattunk! :) Emlékeztek még a WWF albumra a gyerekkorunkból? (kérdés a 30 év körüli olvasóinknak), no ez hasonló, de ezerszer profibb, színesebb és érdekesebb! No és spanyol, így minket minden matrica kétszeresen tanít új dolgokra. :)

Az albumban összesen 300 matricának van hely, és a különböző állat- és növényfajokról van egy néhány mondatos, érdekességekre koncentráló leírás, valamint egy kis ábra mutatja, hogy mekkora az élőlény, illetve hogy milyen szinten veszélyeztetett

…és vannak benne földrajzi témák is.

Zita ragasztgat. :) Nagyon élvezzük… Egy csomag csoki 200g és 12 darab kb. három kocka csokinak megfelelő csokiszelet van benne, no és ugyanennyi matrica. Ez került 3000 pénzbe, vagyis kb. 300 forintba. Nekünk nagyon megéri, mert nem csak gyors és finom energiapótlást ad a bringázás közben, hanem ilyen sok apró örömöt is. :) Tudjátok, amit gyerek korban nem lehetett teljes egészében kiélni, mert apu-anyu nem szülte se nem izzadta a pénzt és/vagy nem akarta elkényeztetni a kicsi fiát/lányát, azt most mi felnőttként, de jó értelemben még mindig kicsit gyerekként most megengedjük magunknak. :)

Most képzeljétek el, hogy kibontotok egy szelet csokoládét, és megtaláljátok benne a Mount Everestet! :) Micsoda élmény volt… Vagy amikor valami olyan helyet, vagy állatot találtunk a csokipapírban, amit ezen az úton láttunk életünkben először (mondjuk ilyen rengeteg van, az ezelőtti életünkhöz mérten is…), az nagyon nagy volt! :) Egyébként a képen pont az eddig felfedezett egyetlen hibás matricát tartom, ugyanis ha megnézitek, a fekete-fehér keretbe csak a hegycsúcsot kéne beleragasztani, és a matricán pedig az egész oldalnyi hegy van. Később, egy másik csokiban megtaláltuk a helyes, kijavított matricát is, amit ennek a tetejére ragasztottunk. :)

Reggel a vendéglátóink megmutatták a papagájukat, aki tudott emberien nevetni, és néhány egyszerű mondatott is kiejtett, ha heccelték, ilyen például a Quiro Cacao! Vagyis a “Kérek kakaót!” :)

Itt már a reggelinél. Ennél a lekicsinyitett képnél már nem látszik, de fent a Wifi jel mellett a falon ott egy másik ikon, hogy állatot behozni tilos. :) Persze a személyzet rá sem hederített az ebre. :)

No, és akkor ehhez vegyük hozzá, hogy este a közvilágítás is tud ilyen hézagos lenni… Egy ilyenbe belelépni nagyon nem lehet jó.

Ezen a napon tovább folytattuk a völgy nyugati oldalában, ahol az út néha felkapaszkodott egy-egy kisebb, 50-100 méter magas kis hágócskába – gondolom könnyebb volt itt vezetni, mint lent a mocsárban vagy “drága termőföldeken” át. Ja, és a képen épp annak örülünk, hogy felértünk az egyik ilyen rövid emelkedőt

Lent meg a síkon a fák között suhanunk :)

Zita ötletére letértünk egy kis meg nem mondom milyen nevű faluba, ahol volt egy kis zarándokhely, vagyis templom, ahol “meggyógyulnak a betegek”, és hasonló csodák történtek és történnek

Kérdeztem a templom előtti szuvenírárust, hogy a fáradtság ellen is jó, de ezen csak nevetett :)

Inkább kegytárgy árús, ha szakszerű akarok lenni. Ezt Zita jobban tudná, de már alszik, és ezért most nem fogom felkelteni. A lányok meg csak odajöttek kérdezősködni… Az árusunktól pedig még egy kis szentképet is kaptunk és néhány szem pékárút. :)

Kifelé a faluból ez a Chevrolette Chiva jött szembe :)

Aztán a főúton egy másik – Úgy látszik vegyesen teherszállításra is előszeretettel használják.

Ebédünk. Ketten ettünk egy menüt, levest és főételt, elég is volt.

Viszik a túlméretes holmit. Közben a biztonságért felelős emberke meg csak úgy ül a száguldó jármű oldalán. :) Európában ilyenért agyonbüntetnék…

A délután napot is kaptunk, no meg jó száguldós, egyenes, lapos szakaszokat! :)

Egy traktor emlékmű az út szélén :)

Ahogy Zita írná: “Árpi fái…” :D

No, hát megérkeztünk Bugába! :) Nem terveztünk ebbe a városba jönni, mert Buga a völgy keleti oldalán van, így 7km kerülőnkbe került, de a csodatemplom mellett reggel azt mondták, hogy “muy bonito”, meg hogy turistico és végül hagytuk magunkat rábeszélni a kitérőre, végül is mit veszthetünk? 14km-t síkon, mi az, 40 perc tekerés ezen a szép, könnyű tájon? :) Így hát itt kötöttünk ki éjszakára. A templomhoz pont naplementekor érkeztünk meg, és szerencsénkre rögtön be is mentünk, amit azért tettünk jól, mert másnap reggel hatalmas tömeg volt.

Akkora a templom, hogy már LCD kijelzők is kellenek, hogy megfelelő hatékonysággal működjön a mise :)

Oldalt hátra lehet menni ehhez a kereszthez, ami valószínűleg az egész helynek a lelke, ez lehet a gyógyító, csodatevő dolog.

Természetesen a templom mellett rengeteg kegytárgybolt sorakozott – Buga valamiféle kolumbiai Guadalupe lehet, csak talán kisebben

Szállodaszobánk ajtaját nem lehetett lelakatolni, ezért ki kellett feszíteni a lakatot befogadó kampót, majd kaptunk egy másik, kisebb lakatot, ami már ráfért, és így el tudtuk hagyni a szobát, hogy elmenjünk vacsorázni

Pihenő… Több mint 100km-t toltunk ezen a napon

Zita nagyon rákattant erre a kapcsolóra :)

Reggel a szállónk folyosóján találtam ezt a képet. Giccs a köbön: pandák, huskey, pillangók, páva, hattyúk, álomszép ház, a háttérben meg a Hallstadti-tó Ausztriából, aminek kb. 8000km körzetében nem élnek pandák a természetben… :D Arányok, logika, kompozíció, minden mindegy, nem számít, csak még ezt a papagájt is tegyük oda a közepére, mert úgy még jobb lesz! :) …és az emberek ezt megveszik!?!? :o Amúgy láttunk már olyan falinaptárat is, amin Lotus, meg Lamborghini meg ilyen szuper sportatók voltak, de közben egy festékcéget reklámozó naptár volt…

Ez a fickó a kisfiával a reggelinél mellénk ült, kiválóan beszélt angolul, mert élt az USA-ban is, elmesélte, hogy nemrég rákja volt, visszament Amerikába, hogy megműtsék, de a felesége nem akart vele menni, mert “a bolt, az üzletet vinni kell”, nem támogatta a betegség alatt, amiből végül aztán így is felgyógyult, és aztán, mikor látta, hogy a másik fél miatt reménytelen a házassága, noha ő szereti a gyermeke anyját, egyik reggel imádkozás után odament a feleségéhez, és kijelentette, hogy válni szeretne. Azóta új életet kezdett, most készül földet venni és állatokat tartani egy kis farmon. – Szóval ilyen emberi történetet is kaptunk a péksüti mellé reggelire. :)

A maffiafőnök éppen USB-s retro táskarádiót vásárol egy utcai árustól :)

Bambusz Chiva, természetesen a turisták számára…

Útban visszafelé a csendes, forgalommentes nyugati oldalára a völgynek

Árpi fái második

Emlékmű egy körforgalom közepén Caliban. Ez híres lehet, mert később egy képeslapon is láttuk.

Chiva tetőponyvával – így végülis ez már egy emeletes busz, hiszen nem ritkán a tetején is utaznak, ha nem emberek, de csomagok biztos

Bicikliút!!?!? Olyan rég nem láttunk ilyesmit, hogy szinte már el is felejtettük, hogy ilyen létezik… :)

No, itt a bizonyíték, hogy keményebb vagyok, mint a beton! :) Nekidöntöttem a bringámat egy betonoszlopnak, erre az kidőlt! :D

Felipe, a Warmshowers-ös vendéglátónk épp nem volt otthon, mikor megérkeztünk az otthonához, de a szomszédai így is nagyon jól elszórakoztattak minket.

Nem csak kólát és melegszendvicset kaptunk tőlük, hanem még fel is hívták Felipe-t, és míg vártunk rá, neonzöld úr megmutatott egy elképesztő videót, amin egy ember egy gázpalackkal a fején egyensúlyozva biciklizik, majd trackstanddel, vagyis áll a pirosnál és tovább egyensúlyozik a biciklin, miközben azzal már nem is halad.

No, hát ennyi. :) Remélem élveztétek. Komolyan tetszik még nektek ez a blog? Néha úgy érzem, ez már nem is útinapló, csak összehordok egy csomó marhaságot a fotóink mellé. No, de ha így is van, nem akkora tragédia, hisz ezt még én is élvezem. Aki meg nem élvezi, az nem olvassa, így van ugye? :) Bicikliztünk 61, 59, 102 és 86 kilométereket, történt 2015. március 19-22. Megírva április 19-én.

ui: most így, késői órában, Tom Petty-t hallgatva befutott egy agymenés a hajam alá. Írjátok meg, mi a véleményetek róla, aztán ha szerintetek is jó ötlet, akkor rögtön lelkes önkénteseket is keresek rá, mert hogy nekünk nem lesz rá időnk mostanában megcsinálni, az egész biztos. :) Egy ehhez nagyon hasonló útvonalat kéne rárajzolni egy Google MapsEngine-es térképre, de nem lennének rajta piros pontok, hanem minden bejegyzéshez tartozna egy vonalszakasz, így a bal oldali menüben, mondjuk országokra bontva ott lennének a bejegyzések címei, amelyekre ráklikkelve a térképen kiemelődne az a szakasz, amiről az a bejegyzés szól (ahogy a linkelt térképen most egy ország szakasza). Plusz felugrana egy fehér ablakban a bejegyzés linkje, és egy az általatok kiválasztott, arra a szakaszra vagy történetre vagy címre legjellemzőbb kép. Ez talán bonyolultnak hangzik, de nem az, és a végeredmény szerintem baromi jól nézne ki, egyfajta térképes tartalomjegyzék lenne. Megcsinálni nem bonyolult, bárkit 2 perc alatt megtanítok rá e-mailben, a Google térképhez pedig több felhasználót is hozzá tudok adni szerkesztőnek, csak gmail fiók kell hozzá. Egy bejegyzést felvinni kb. 2-3 perc lenne, csakhogy 400+ bejegyzés van, ezért nem gondoltam, hogy egy ember csinálja, de ha mondjuk egy-egy ember elvállalna egy-egy országot, akkor hamar meglennénk. :) Az útvonalat lehet másolni (talán csak kézzel, végigklikkelgetve, de ha tudtok erre hatékonyabb módszert, ki vele. Pl. lemásolni és felszeletelni a linkelt térképről az útvonalat? Ha tud ilyet a rendszer…) az előbb linkelt térképről, a bejegyzések pedig a tartalomjegyzékünkben szépen sorba vannak rakva. Najó, mivel bele is kell olvasni, hogy miről, honnan-meddig szól a bejegyzés, lehet, hogy 5 percbe is beletelik bejegyzésenként. :) Szóval, szerintetek? Jó ötlet? Van kedvetek ebben segíteni? Ha igen, írjatok e-mailt a 360fokbringa QPAC gmail.com-ra “Térképes Tartalomjegyzékben szívesen segítek” címmel. Akik először írnak, azok választhatnak maguknak országot is! :) Előre is köszi! :)

  1. Zsu
    április 20th, 2015 09:32-nél | #1

    Kedves Zita és Árpi!
    Én még mindig szívesen olvaslak benneteket, úgyhogy csak így tovább!
    Üdv

  2. harzol
    április 20th, 2015 10:54-nél | #2

    Látszik, hogy rég elmentetek itthonról.
    Azóta a Spar akciózott ilyen matricákkal. Minden 2000 Ft után járt egy 5 matricás csomag és az egész család hordta az unokaöcsédnek (és legutóbb már az unokahúgodnak is). Volt hegyimánia, dzsungelmánia, óceán mánia, meg valami magyaros album is.

    Ha majd hazaértek Bálint és Enikő biztos szívesen megmutatják az albumokat. Kicsit csálé lett némelyik, mert Bálint ragasztotta. Hegyimániában van Mount Everest is, meg még elég sok, ahol már jártatok. Nekem rémlik valami Új-zélandi hegy, amit épp akkor ragasztottunk, mikor ott jártatok.

  3. pkv47
    április 20th, 2015 11:01-nél | #3

    Nekem még mindig nagyon tetszik!

  4. Szakadáti ÉVa
    április 20th, 2015 11:26-nél | #4

    Én is minden reggel bekukkantok, hátha került új bejegyzés a blogra. Nézem a FB-ot is, de hát én már öreg vagyok és nem tudok vele igazán megbarátkozni. Jobban örülök a hosszabb, részletesebb bejegyzéseknek.
    Mostanában külön öröm számomra, hogy Zita is egyre többször bekapcsolódik a mesébe. Igy, hogy megosztjátok, talán nem akkora teher a folyamatos naplózás.

    Egész más: már ázsia óta szemet szúrt, hogy egész kicsi falvakban, út mentén mindig tudtok meleg ételt enni. Egyszerű kis büfék ugyan, de pont jó a pénztárcának és jól is tudtok lakni. A mai bejegyzésben is vagy öt ilyen helyet emlitetek. Mi régebben igen sokat kirándultunk az országon belül /eléggé el nem itélhető módon autóval/, de sok-sok falun keresztül kellett menni ahhoz, hogy valahol, akár egy kávét, ásványvizet is tudjunk inni. Meleg ételről álmodni se mertünk, csak egy-egy nagyobb településen volt egy-egy étterem, ha egyáltalán nyitva volt. Érdekes, hogy mindenütt a világon be tudsz menni és a helyi ételeket enni az ottaniakkal.
    Itthon nem. S egyre inkább nem, mert azok is bezártak, akik voltak. :)))

  5. Anna
    április 20th, 2015 11:28-nél | #5

    Sziasztok!

    Osztom Zsu véleményét. Én is nagyon szívesen olvaslak benneteket és mindig várom az újabb és újabb blogot. Szóval ne adjátok fel, mert várjuk, hogy írjatok!
    További sok szép élményt és hátszelet! :D

  6. bepa
    április 20th, 2015 14:03-nél | #6

    En is olvaslak! Es meselek a csaladnak rolatok! Ket hete fedeztelek fel! Kezdtelek az elejetol, azota a KKH-nal tartok, es olvasom parhuzamosan a friss sztorikat. Balazs es Eni blogjan talaltam ratok. Izgalmas olvasni es virtualisan bar, de veletek utazni. Koszonjuk, es tovabbi kellemes utat!

  7. Arpi
    április 20th, 2015 17:40-nél | #7

    @harzol
    Ez azért kicsit olcsóbb, 12 matrica 300 forintért, és mellé nem is akármit, hanem 200g finom csokoládét kapni! :) Mert azt nem is említettük, hogy természetesen baromi finom a Jet csoki! :)

  8. Arpi
    április 20th, 2015 17:46-nél | #8

    @Zsu
    @pkv47
    @Szakadáti ÉVa
    @Anna
    Köszönjük, akkor folytatjuk! :) A blogot is… Igyekszünk behozni ezt az egy hónapos lemaradást! ;)

    Éva, amit írtál a meleg étel vásárlási lehetőségekről, az minket is meglepett, és persze nagyon örültünk neki, ez egész Ázsiában és Latin-Amerikában nagyon megkönnyítette a dolgunkat. Ezért is nincs nálunk például a tábori konyha készletünk és a főzőnk jelenleg. (De Huaraztól, kb. két hét múlva már újra velünk lesz, a sátor is, meg a meleg téli holmik is) Amíg minden alapanyagot összevásárolnánk, és megfőznénk, az sokszorosan több időbe telne, és 2-3x annyi pénzbe, mint így étkezni. Ráadásul így helyit eszünk, és általában látjuk, kiknek, milyen családnak adjuk a kevés pénzünk, ami tök jó érzés. :)

    Hogy miért van így, és otthon miért találni egyre kevesebb kis, helyi, olcsó étkezdét, az egy érdekes kérdés kör és érdemes lenne beszélgetnünk, gondolkodnunk róla.

  9. Mohán Valéria
    április 20th, 2015 20:11-nél | #9

    Én is nagy élvezettel olvasom az írásokat, és nézem a képeket, videókat. Abba ne hagyjátok!!!!

  10. Mohán Valéria
    április 20th, 2015 20:14-nél | #10

    Sőt a régebbi túrátokról szóló élménybeszámolókat is olvasom!

  11. s
    április 20th, 2015 20:44-nél | #11

    Miért nincs kis helyi étkezde? Mert: dolgoznak a mindenféle engedélyeket kiadó Hivatalok, a NAV, a KÖJÁL, ….stb. !!! Pedig milyen jókat ettünk út menti talponállókban, vagy a római parton a csónakházaknál főtt vagy sült kolbászt, pacal pörköltet….stb. egy kis savanyúság , kenyér és egy pohár sör kíséretében még a 70-es években is!

  12. Tompa Ernő
    április 21st, 2015 08:22-nél | #12

    Ha ti tudnátok, hogy hogy várom a blogbejegyzéseket, facebook beírásokat nem lennétek bizonytalanok abban, hogy értékeljük-e vagy sem az írásaitokat. Azt hiszem gyerekkorom óta (most 50 vagyok lassan) nem olvastam nagyobb élvezettel útleírást. Nehogy abbahagyjátok, mert odatekerek és lesz nemulass :)

  13. BabBerci
    április 23rd, 2015 14:45-nél | #13

    Olvasunk olvasunk, nehogy leálljatok! Sőt, majd ha hazaértek akkor is föltétlenül folytassátok! Minden jöhet: család, gyerekek, a további élet. :)

  1. Még nincsenek visszakövetések