Archívum

A(z) ‘USA’ kategória archívuma

Take It Easy – Az arizonai fennsíkon és Phoenixben – Búcsú az USA-tól

szeptember 3rd, 2014 1 hozzászólás

“Well, I’m a standin’ on a corner
In Winslow, Arizona
Such a fine sight to see
It’s a girl my Lord
in a flat-bed Ford
Slowin’ down to take a look at me”

The Eagles – Take It Easy

A jobbra fent idézett és linkelt dal a nagysikerű The Eagles zenekar szerintem legnagyobb slágere. Annak ellenére, hogy sokkal többen ismerik tőlük a Hotel Californiát, szerintem ez a dal is büntet, nem tudom mi volt a levegőben a 70-es évek Amerikájában, de ez a dal még most, negyven évvel később is üt. És azért linkeltem ide, mert a dalban említett Winslow épp csak egy köpésnyire (autós köpésnyire) van keletre Flagstafftől, ahonnan elindul a mai útinaplónk.

Alig hagytuk el a várost, máris egy félig kiszáradt tómeder mellett tekertünk a széles, kisforgalmú út szélén

Csúnya felhők közeledtek…

…és bizony nem úsztuk meg, olyan jégesőt kaptunk, hogy csak úgy vert minket, kopogott a sisakunkon és szinte már fájt, ahogy becsapódtak a kisebb üveggolyó nagyságú jégdarabok a mellkasomba. Még mielőtt ocsúdni bírtunk volna, máris bőrig áztunk. Olvass tovább…

Tengerszem Túrafelszerelés

Flagstaff kukáiban és szikláin

szeptember 2nd, 2014 3 hozzászólás

Régen függő drogos voltam, még mielőtt elindultunk erre az útra. Ha egy héten nem jutottam hozzá 2-3 alkalommal az adagomhoz, nem éreztem jól magam. De ha ez megvolt, ez sokat lendített a napjaimon és a kedvemen. Értelemszerűen ezt sajnos nem tudtam rendszeresen folytatni ezalatt az út alatt, de most végre újra elkezdtem, először csak kis dózisban, tegnap este, nehogy túladagoljam magam, ahogy sokszor ilyen esetben szoktam. De ez a kis dózis is annyira feltöltött, akkora lendületet és lelkesedést adott, hogy ma nekiálltam megírni a blog folytatását. :)

Vendégségben egy kukabúvár freegan közösségnél

Flagstaffban egy rossz telefonszámon hívogattuk Marcint, a szállásadónkat, és mire erre rájöttünk, megismerkedtünk egy nagy szakállas, szemüveges hippi kinézetű bringással, Elivel. Ő mutatta meg nekünk a könyvtárat is, ahol volt ingyenes internet és így végül megtudtuk Marcin helyes telefonszámát, és fel tudtuk hívni. Megtudtuk tőle, hogy fél7-ig nem lesznek otthon, ezért igent mondtunk Eli meghívásának, és meglátogattuk őt az otthonában, ahol hatodmagával élnek. Eliék haladó, nyitott gondolkodású freeganek, egyikük már 30 éve kizárólag a kukákból szerzett élelmiszerből él, és ők is nagy kerékpártúrázók, nagyon lelkesen meséltünk egymásnak a bringás és kukabúvár élményeinkről, egyből nagyon megkedveltük őket, és valószínű ők is minket, mert sokat marasztaltak, persze mivel már elígérkeztünk a Warmshowers-es Marcinékhoz, nem maradhattunk náluk, csak egy vacsorára és egy hosszúra nyúlt lelkes beszélgetésre.

A vacsora nagyon finom volt és bőséges – és minden alapanyaga a bioboltok és szupermarketek mögötti szemeteskonténerekből volt

Eliék hűtője…

…és fagyasztója

Olvass tovább…
Tengerszem Túrafelszerelés

Tuba City Eszterrel, mormonokkal, navajokkal és dinókkal

augusztus 18th, 2014 4 hozzászólás

Reggel még sötétben keltünk, és velünk a szeretetéhes pupikutya is – egyből el is kezdett körbeugrálni minket… Ahogy sejtettük, induláskor követett minket ki az országútra. Zita visszavitte és betette egy pickup platójára, de onnan is kiszökött és újra utánunk eredt. Én kicsit türelmetlen voltam, mert már pirkadt, és a kutya miatt nem tudtunk időben elindulni. Zita ismét visszatekert a kutyával, és próbálta felébreszteni (hajnali 6-kor…) a házigazdáinkat, de nem nyitottak ajtót. Póráz nem volt a kutyán, se nyakörv, ezért Zita a ház mellett az udvaron betette a pupikutyát egy feje tetejére állított lyukacsos műanyag doboz alá, amire rátett egy rozsdás vasalót. Ez közel sem volt ideális megoldás, de mivel félő volt, hogy a kutya megint egy másodperc alatt kiszabadul és megint utánunk fut, ezen nem gondolkoztunk, hanem tekertünk gyorsan elfelé. Szegény Zitát ez az egész nagyon megviselte, nagyon megsajnálta az állatot és nagyon sajnálta, hogy így bánt vele, és hogy nem tudta vele megértetni, hogy ezt az elsőre kegyetlennek tűnő dolgot érte és nem ellene tette. Egész nap kérdezgetett, hogy ugye nem lesz baja a kutyának, és ugye jó dolga lesz majd az új gazdáinál? Utóbbit nem tudom, de az biztos, hogy ezzel nem ártottunk a kutyának, életrevaló kis eb volt, és hangos is tudott lenni, biztos, hogy perceken belül kiszabadult (de ezt már nem várhattuk meg, hiszen akkor ismét utánunk eredt volna az országútra, ahol ha lerázzuk, ki tudja, hogy visszatalált volna-e, arról nem is beszélve, hogy az autók veszélyeztették volna), valószínű egyszerűen lelökte magáról az amúgy üreges rekeszt, vagy kiásta magát, de legrosszabb eset is csak az lehet, hogy addig hangoskodott (és ezt már tette akkor is, amíg ott voltunk), amíg ki nem jöttek kiszabadítani a házból. – Már sajnálom, hogy türelmetlen voltam ezen a reggelen, mert Zitát megviselte az eset, 100 kilométerrel később, a nap végén, amikor letette magáról a biciklizés terhét, ki is jött rajta és elsírta magát, leginkább azért, mert ilyen módon kellett otthagynunk ezt a szeretetéhes kis lényt és nem tudtuk – még most se tudjuk – mi lett vele. :(

Navajo szuveníresbódék – hajnalban még üresen, de azért az OPEN molinó 0-24 kint van :)

Szemben a kanyon túloldalán, arra a sziklaperemre, aminek az aljában előző nap végigszáguldottunk, már süt a nap

Olvass tovább…
Tengerszem Túrafelszerelés

Egy csodaszép nap erdőben és sivatagban a Grand Kanyontól a Colorado folyóig

augusztus 15th, 2014 2 hozzászólás

Micsoda nap volt! :)

Reggel a napfelkelte előtt keltünk, és mire megérkeztek az első igazi fények, már a bicikliken voltunk.

Kihajtottunk a bekötőúton a nagy hosszú rétre, amin az országút is haladt.

Ilyen víztározók mellett tekertünk el…

Ezen a gyönyörű úton, ami gyakorlatileg szinte teljes egészében csak a miénk volt. Ilyen kora reggeli órában még mindenki szunyált, nem volt forgalom.

Olvass tovább…

A Grand Kanyon Északi Pereménél

augusztus 14th, 2014 4 hozzászólás

Miután elindultunk fölfelé a sivatagból, a táj is változott a magassággal. Nagy zöld fenyőerdőben találtuk magunkat, majd a Jacob’s Lakenél lévő elágazás után először egy kiégett erdő majd egy erdő közepén hosszúban húzódó végtelen hosszú réten folytatta az utunk. A kemping, amit kinéztünk ennek a rétnek az oldalában tele volt, ezért Nathan a következő murvás mellékúton lehajtva egy vadkempinges táborhely után nézett. Pontosabban, ahogy elmondta, nem is volt ez annyira vadkemping, mert a “National Forest”-el jelölt területeken teljesen elfogadott és legális a táborozás, akkor is, ha biciklivel és sátorral tesszük azt és akkor is, ha 30 millió forintos luxuslakókocsival, nem számít, szabad a kemping mindenkinek, és még a sok helyen megszokott közel ingyenesen kiváltható “Wilderness Permit” sem kell hozzá.

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a galériához

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a galériához

Hamar találtunk egy jó kis helyet az út mellett, ahol még tüzifát is hagytak az elődjeink a tábortűz mellett. Itt megvacsoráztunk, majd az utánfutót és a sátrakat magunk mögött hagyva elindultunk a Grand Kanyon Északi Pereme felé. Olvass tovább…

Zion #2 – Pataktúra a Narrowsban, és autóval a Grand Kanyon felé

augusztus 12th, 2014 Nincsenek hozzászólások

Sarah kedvenc helyére, a Narrows nevű kanyonba is elmentünk kirándulni. Persze ezúttal Sarahval, míg Nathan otthon maradt a gyerekekkel. A Zion Kanyonban járó busz legvégső állomásáig mentünk, ahonnan még jó egy kilométer séta következett egy kiépített úton.

A Narrows – Séta a patakban, egy kanyon mélyén

Ahol az véget ért, ott elkezdődött a sétánk a patakban

A Narrows arról híres, hogy a legtöbb szakaszán a kanyonnak nincsen út, hanem egyszerűen a patakban kell sétálnunk fölfelé a két sziklafal között

Rögtön pár száz méter vízben való sétálás után egy vízesés mellett is elhaladtunk

Olvass tovább…

Zion #1 – A Kolob-terasz és az Angyalok leszállóhelye

augusztus 11th, 2014 1 hozzászólás

Az előző bejegyzés végén említett tüskés bigyók a talpunkban

Itt sátraztunk egy rövid éjszakát, mielőtt megérkeztünk Nathanékhez

Nathanék vega burritossal vártak minket. Ez egy mexikói étel, egy palacsintaszerű lapba csavart finomságok, esetünkben tejföl, sajt, és hagymás-paprikás-sült bab.

Nathanék egy nagyon érdekes mornom család, akiknél néhány felejthetetlen napot töltöttünk. Vagyis, hogy pontosak legyünk, velük, és nem mindig csak náluk. Az, hogy mormonok, csak annyit jelent, hogy a kereszténységben amúgy is jelen lévő szabályokat komolyabban veszik. Ennek nincs köze a vegetáriánizmushoz és ahhoz sem, hogy a gyermekeiket otthon tanítják, home-schooling rendszerben. Minden reggel az egyik szülő, Sarah az anyuka, vagy Nathan 1-2 órát foglalkozik a gyerekekkel. Ez kevésnek tűnhet, de mivel egy tanár jut két gyermekre, és mivel sokkal inkább a gyermek szája-íze, érdeklődése, és figyelme alapján tudnak tanítani, így gyorsabban haladnak, mindkét gyermek több osztállyal előrébb jár a koránál. Olvass tovább…

Las Vegas – A Stripen, a kaszinókban, az óriáskeréken és városból kifelé menet

augusztus 8th, 2014 3 hozzászólás

Zita, Zita és Edina a Las Vegas táblánál :)

A lányok bevittek minket Las Vegas főutcájára, a Stripre, ahol a sok óriáskaszinó és minden jóság van

Párizs – vagyis egy kaszinó, amit Párizson és az Eiffel-tornyon keresztül adnak el

Olvass tovább…

Rescue Mission to Las Vegas – A Hoover-gátnál és a Red Rocksnál

augusztus 7th, 2014 1 hozzászólás

Megint csak képekben mesélek, mert azt hiszem így jobb lesz.

Bishop tele volt ilyen táblákkal, és tényleg így néz ki a város + kismillió autó meg modern üzlet, reklámtábla

Egy patika… :)

Az utcakép Bishopban

Kimentünk a város végébe stoppolni…

Olvass tovább…

A Tioga-hágó és a Mono-tó

augusztus 6th, 2014 Nincsenek hozzászólások

Két nap kirándulás után továbbindultunk az egész eddigi utunk talán egyik legszebb vidékéről, a Tuolumne Meadows-tól. Tudtuk, hogy még több mint 500 méter szintemelkedés vár ránk rögtön a nap elején, ezért igyekeztünk korán elindulni. Ez magunkhoz képest sikerült is, és meglepetésemre az úton egyre csak arra lettem figyelmes, hogy az előttem tekerő feleségem egyre jobban elhúz tőlem.

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Olvass tovább…