Archívum

A(z) ‘Törökország’ kategória archívuma

Istanbul-tól Sarp-ig – Törökország videó

december 9th, 2011 20 hozzászólás

Csak, hogy végleg elvesszetek a tér-idő kontinuumban – már ami az utunkat illeti -, itt van egy kis Törökország zenés slideshow. Jó rég volt, messze is, de az irkestami vodkázás közben megjött a kedvem a videó megszerkesztéséhez. Íme, lehet méltatni, vagy építő jellegű kritikával illetni, de tényleg! ;)

Elnézést azoktól, akik képes beszámolót vártak, talán a következő hétköznapon! ;) …de videó is lesz még!

Tengerszem Túrafelszerelés

Az utolsó török tea – Köszönjük Törökország!

augusztus 25th, 2011 4 hozzászólás

Defektjavítással indítjuk a napot

A dzsámi mellett csak 8 körül sikerült kikászálódni az ágyból. Az indulás elvileg sikerülhetett volna gyorsan, mert az éjjel alig pakoltunk szét, így gyorsan el tudtunk volna készülni, ám pakoláskor azt vettük észre, hogy Zita első kereke sajnos lapos. Előkapartam a szerszámosládát a táskám aljáról, és szétszedtem a gumit. Két nagy üvegszilánkot is találtam a külsőbe fúródva, amelyeket nem túl okosan még a szétszedés előtt kioperáltam az abroncsból, így amikor annak belső felületén kerestem a defektet okozó tárgyat, már nem találtam semmit. Viszont a lyukat a belsőn viszonylag hamar megtaláltuk egy lavór víz segítségével. Gyorsan ment a foltozás, és hibátlanul. A titok csak annyi, hogy várni kell 3 percet, miután rákentük az előzőleg megtisztított és megsmirglizett belsőre a vulkanizálószert. Emlékszem, ezt nagyon régen még nem tudtam, és mennyit szenvedtem emiatt a foltozásokkor. :) Egyébként miközben ezeket a műveleteket végeztem kb. 5 felnőtt és 10 gyerek volt körülöttem, érdeklődéssel figyelték, mit csinálok, és így utólag belegondolva valóban érdekes lehetett számukra az egész, mert valószínű semmi hasonlót nem láttak még, legalábbis a gyerekek biztosan nem. Olvass tovább…

Tengerszem Túrafelszerelés

Egy 114km-es nap – Vendégségben egy imámnál

augusztus 24th, 2011 7 hozzászólás

Rise – Ahol a teát elfüstölik

Trabzonból reggel rekordkorán, 7:37-kor sikerült elindulnunk. Rise-be dél környékén érkeztünk meg. Kicsit mérgesek voltunk, mert az utcákat épp felújították, és széttúrt városban nehézkesen találtunk ramadan idején egy nyitvatartó kebabost. Végül egy hamburgerrel megelégedtünk, bár 4 líráért kicsit rablásnak tartottuk, de nem volt kedvünk főzőcskézni, ezért befizettünk rá. A ramadan miatt azonban nem maradhattunk a kinti teraszon, be kellett ülnünk, csak bent ehettünk az étterem belső helységében. Nagy nehezen találtunk egy asztalt, amiről ráláttunk a bringákra, így rendben volt a dolog. Induláskor egy kirakatban megpillantottam egy WD40-es palackot, ebből be is vásároltunk, 9 lírát fizettünk a szerért, ami kiváló lesz majd a lánc és a fogaskerekek tisztítására.

Rise egyébként a tea városa, ezen a környéken termelik Törökország számára a teát. Elnézve a mindenütt, mindenkor teázó törököket, elég sok teát termeszthetnek ezen a vidéken. Nem tudom, mit kell még csinálni a tealevelekkel szárítás után, de itt Rise környékén rengeteg teaüzemet láttunk, nagy gyárcsarnokokat, és mellettük minden esetben egy nagy, feketés-barnás füstöt okádó gyárkéményt. Olvass tovább…

Tengerszem Túrafelszerelés

A nap, amikor buktunk 100km-t, de megmentettünk 100 ezer forintot

augusztus 23rd, 2011 1 hozzászólás

Nagy nap volt a mai. Ami a kerékpározást illeti, egy métert nem haladtunk tovább. Amikor egy közös búcsúfényképet szerettünk volna készíteni a vendéglátóinkkal, a plébánia lakóival, akkor a fényképezőgépünk furcsa zajokat adott ki magából, és kiírta a képernyőre, hogy „SYSTEM ERROR (FOCUS)”. Ennek mondanom sem kell, rettentő módon örvendtünk, főleg, hogy többszöri újraindítás után is ugyanezt produkálta. Nem volt mit tenni, hagytuk a bringákat a helyükön, és rövid internetes keresgélés után nekilódultunk a városnak, hogy találjunk valami szervizt a kamerának. Trabzon után erre egy darabig biztosan esélyünk sem lett volna, ezért úgy döntöttünk, nem indulunk tovább a rossz kamerával. Rövid mászkálással megleltük a Panasonic márkaboltot, ahol 20 perc várakozás után megjelent a szervizes fickó is. Nagy meglepetésünkre azt mondta, hogy jöjjünk vissza két óra múlva, addig megpróbálja megjavítani a fényképezőgépünket. Úgy látszik még nem jött el a fogyasztói társadalom legsötétebb kora, ha megpróbálnak megjavítani egy 70 ezer forintos apró kütyüt, ahelyett, hogy azzal köszöntenének, hogy sajnáljuk, még garancialeveled sincs, vegyél újat drágán, mert attól halad előre a köztársaság…:) Olvass tovább…

A Sümela kolostor és Trabzon

augusztus 22nd, 2011 Nincsenek hozzászólások

A Sümela kolostor – 1200m magasan a Trabzon mögötti hegyekben

Ezen a napon a Sümela kolostort vettük célba. Reggelire elkészítettük a négy tojást tükörtojásnak, majd kiálltunk az út szélére a hüvelykujjunkkal az ég felé mutatva. Eszünkbe se jutott bringával nekiindulni, mert Trabzontól még bő 60km lett volna a kolostor, Trabzon a sátrunktól meg volt még 30, tehát összesen 180km lett volna a csillagtúra, arról nem is beszélve, hogy a kolostor a hegyek között található, 1200m magasan. Többek között talán ettől is lett olyan híres és népszerű a turisták körében, hogy gyakorlatilag egy sziklafalba építették. Olvass tovább…

Esőtánc a Fekete-tengernél

augusztus 19th, 2011 Nincsenek hozzászólások

Hosszú pihenő Görele-ben – Végre eláll az eső

Az eső délután nagy örömünkre elállt végre, ezért ünnepélyesen le is húztuk magunkról a vízálló ruházatot és eljártuk az esőtáncot. Egy Görele nevű városkában megálltunk pihenni. Igen, megint arról fogok írni, hogy micsoda vendégszeretetben volt részünk, mert egyszerűen csak ezzel teltek a napjaink, bárhol voltunk, bármit csináltunk, mindig, mindenütt azt tapasztaltuk, hogy a helyiek nagyon kedvesek velünk. Ez pedig annyira azért nem zavart minket, hogy emiatt a semmi közepén álljunk  meg, mert mindig szükségünk volt legalább vízre, ha másra nem, ehhez pedig emberek között kellett megállnunk. De az emberektől általában nem csak vizet kaptunk, hanemm sok minden mást is. :) Olvass tovább…

Dzs vitaminnal az eső ellen – A Fekete-tenger partján

augusztus 18th, 2011 4 hozzászólás

Törökország leghosszabb alagútján át

Innentől kicsit összefolyik a következő négy nap Trabzonig, mert maga az út elég egyforma volt mindenütt, balra tengerpart, jobbra hegyek, városok jönnek-mennek, ahogy haladunk a széles, makulátlan minőségű út leállósávjában. A 4 napból két és fél nap esett az eső, amit eleinte még jól viseltünk, aztán kevésbé, és végül nagyon örvendtünk, amikor elállt.

Első nap 77km-t sikerült haladni. A nap végén egy táborhelyet kerestük a Fekete-tenger partján. A part persze végig lakott volt, a kertek mögött már csak egy vékony homokos partvonal húzodott, ami alkalmatlan volt sátrazásra (jön egy dagály, aztán elvisz minket sátrastul, bringástúl :) ). Mi ennek ellenére nagyon szerettünk volna a tengerpart közelségében táborozni, ezért megkérdeztünk egy társaságot, akik az utcán társasoztak és teáztak, szabad-e valakinek a kertjében sátraznunk. Az egyik öreg, aki a legjobban értette a kézjegyeinket, egyből intett, hogy kövessük. Körbevezetett a kertjében, ahol kiválaszthattuk a nekünk leginkább tetsző helyet. Amint állt a sátor, indultunk ki a partra, és egy nagyot fürödtünk a tengerben. Irtóra élveztük a nagy hullámokat, ahogy néha szinte egy méter magasba feldobáltak minket, majd vissza. Amikor aztán kifürödtük magunkat, letusoltunk a vízhordó táskából, majd átöltöztünk vacsorához. Úgy terveztük, hogy rántottát készítünk, de a háziak megelőztek minket. Ramadán révén csak sötétedés után esznek, viszont akkor nagyot lakomáznak. Ebből a lakomából most megkínáltak minket is, csorbát és dolmát kaptunk, annyit, hogy utána már nem is maradt étvágyunk a rántottánkhoz, így meghagytuk azt későbbre. Olvass tovább…

Eljutni a Fekete-tenger partjára

augusztus 17th, 2011 3 hozzászólás

Csak érjük el a buszt!

Nevsehirben még eltöltöttünk egy napot, amikor kb. semmi említésre méltó sem történt, majd másnap elindultunk a buszpályaudvarra. A jegyeink már megvoltak Samsun-ba, és Mehmet megtudta nekünk telefonon, hogy lehet bringákat szállítani a buszon, de mi azért nem voltunk teljesen nyugodtak, ezért elindultunk jó pár órával előbb a buszhoz.

Épp csak azt felejtettük el megtudni Mehmettől, hogy hol van a buszállomás, ezért az otthonától nem messze, egy nagyon jó kis vendéglőben – ahol egész előző nap hédereltünk – még megálltunk egy percre, és megnéztük a neten a buszállomást. Rövid keresgélés után megtaláltuk a busztársaság csak törökül beszélő honlapján egy térképen. 4km-re volt, de ezen a négy kilométeren sikerült megmásznunk két igen combos emelkedőt, így tartott vagy fél órát, mire odajutottunk. De hová? A jelölt helyen nem volt más, csak egy bazi nagy pláza, és bárhogy is mértem, nem fért be alá egy buszállomás, már csak azért sem, mert egy nyamvadt buszt sem láttam a környéken. Olvass tovább…

Kappadókia – A földalatti városok és az Ihlara völgye

augusztus 15th, 2011 1 hozzászólás

Második nap Kappadókiában a földalatti városokat és az Ihlara völgyét vettük górcső alá. Nem tudtunk dönteni Kaymakli és Derinkuyu földalatti városai között, mindkettőről annyi jót mondtak. Végül a sorsba bíztuk a döntést, azt mondtuk, hogy ahová előbb elvisznek minket a jószívű autósok, azt fogjuk megnézni. Kaymakliig jutottunk csak el, így oda vettünk jegyet 10 líráért fejenként. Olvass tovább…

Autóstoppal Kappadókiában – Göreme

augusztus 12th, 2011 1 hozzászólás

Két napot azzal töltöttünk, hogy autóstoppal felfedeztük Kappadókiát. Első nap Mehmet munkába menet eldobott minket az autójával a közeli főútig, ahol először ettünk egy-egy lahmacun-t (az eddigi legolcsóbb, másfél lírás áron!), majd kiálltunk stoppolni az út szélére.

Azért választottuk a stoppolást Kappadókia felfedezésére, mert elég fáradtak voltunk 7 nap folyamatos bringázás után, Kappadókiába pedig nem csak körbenézni, hanem pihenni is jöttünk, az itt eltöltött néhány nap alatt nem csak a látnivalókat szándékoztunk megtekinteni, hanem fel is szerettünk volna töltődni. Ha pedig bringával indultunk volna útra ezeken a napokon is, bizonyosan tovább fáradtunk volna, és nem is fért volna bele az időbe ennyi minden. Olvass tovább…