San Blas – La Penita, 87km rákokkal, házi tortillával és kókuszdióval
Ahogyan terveztük, hajnalban keltünk és a már összepakolt táskákat csak felpattintottuk a biciklikre, elbúcsúztunk Robertéktől, és már kezdődött is a nap. :)

A korai indulásra ezért volt szükség. 87km dombos vidéken, málhás biciklikkel nem kevés, ha ezen a napon még valami mást is szeretnénk csinálni azon kívül, hogy este beesünk a végállomásra, akkor érdemes korán elindulni. Arról nem is beszélve, hogy a délutáni hőségben, az erős trópusi napnak kitéve 4km/h-val haladni a 10%-os emelkedőkön egy napozóágy-biciklin olyasvalami, amit még az ellenségeimnek sem kívánnék, a feleségemnek és magamnak pedig csak utoljára. Ezért az ész győzött a lustaság felett és hajnalban indultunk

Aminek a túloldalán még mindig alacsonyan járt a nap, hűvös volt, kellemes biciklis idő, szinte semmi forgalom az úton

17km és az első kisebb emelkedő után, Aticama településen reggeliztünk, itt találtuk ezeket a kockára vágott lombú fákat az étteremmel szemben. Ez valamiért mániája a mexikóiaknak, szinte az összes városka plázáján körben állnak a szögmérővel nyírt lombú fák :)

Zita megáll előttem az úton, és rögtön jelzi nekem hátra, hogy tegyem én is ezt, de csendben! Mikor mellé érek, akkor látom, hogy apró rákok szaladnak keresztbe az aszfalton. :) Később láttunk többet is, köztük szerencsétlenül jártakat is.
Az utcán ültünk le, és néztük, ahogy készítik a nénik a tortillát:

A falu másik végében hideg kúkuszdiót (cocos helados) árultak, és ezt bizony nem volt szabad kihagynunk! :)

A 15 pesoért cserébe miután kiittuk a kókuszlevet, az emberünk a fehér husát is kivágta a gyümölcsnek, amit egy zacskóban megkaptunk. Csilit és citromot is ajánlott hozzá, de mivel mi még mindig nem vagyunk nagy csilisek, csak utóbbit fogadtuk el

Érdekes felhőalakzatok tornyosultak előttünk – Ezektől talán még nem kell félni (hogy esni fog belőlük)

Erre az estére Tom tengerparti bungalójában kaptunk menedéket. A helyet könnyű volt megtalálni mert a parton volt, és ahogy azt Tom megírta Couchsurfingen, a szomszédban építették a házát a mexikói munkások – állítólag nagyon szorgalmasan dolgoznak. Zita pedig egyből megtalálta a függőágyat :)

Nagyszerű naplementénk volt, még jó hogy eszünkbe jutott, hogy esténként megy egy műsor a Sky-on :D Csak ki kell nézni az ablakon hozzá :)

Tomnak van blendere, ezért vettünk jeget és ledaráltuk a délután vett kókusszal, citrommal és kakaóporral – ez nem volt olyan szörnyű, mint ahogy hangzik, sőt a végeredmény nagyon finom lett. Kiültünk vele az erkélyre, és élveztük a naplementét :)
Történt 2014. augusztus 18-án. Megírva szeptember 21-én.
Ahogy nézem a rákocskás résznél van egy fekvőrendőr… az csak a kanyar miatt volt vagy esetleg valami lassításra kényszerítés hogy tudjanak figyelni kicsit jobban a rákokra?
@Németh András Mexikó a a fekvőrendőrök országa, lakott területen 20 méterenként vannak a fekvőrendőrök. Tuti nem a rákok miatt rakták ki, hanem az emberek miatt!
Csodalatos a naplemente! WOOOW!