Nászút a Föld körül

Cyndinél ezen a reggelen a maradék tésztából újabb pizzákat készítettünk, köztük egy pesztós, zöld pizzát is, spenóttal, fetával és magokkal. Ez annyira jól sikerült, hogy pont mikor ezeket a sorokat írom, vacsorára megismételjük e zöld pizzát. :)

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

A korai reggelinél négyen ültünk Cyndi teraszán, ugyanis előző nap megérkezett a házhoz Tom is, egy angol bringás, aki innen indul nagy útjára szintén délnek. Ő a parton fog haladni és Mexikóban majd a Baja félszigeten, ahonnan komppal kel majd át a szárazföldre, hogy folytassa az útját talán egészen Dél-Amerikai legdélebbi pontjáig.

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Az Alcatraz és az átkelés a hídon

Cynditől csak az utca végéig kellett kitekernünk, máris rajta voltunk egy hosszú sugárúton, ami egyenesen ahhoz a parkhoz vezetett minket, ami már a híd déli lábának is otthont ad.

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Ezen az úton elhaladtunk egy szép nagy kupolás épület mellett, majd a parkban találtuk magunkat, ezzel egyben a hídhoz vezető út legmagasabb pontján. Itt egy Inspiration Point nevű helyen gyönyörű kilátásunk nyílt az öböl egy részére, és a rajta található híres börtönszigetre, az Alcatrazra.

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Innen talán már egy kilométert sem kellett tekernünk, persze most is gyönyörű bringasávokon vagy ha nem, akkor szinte üres, autómentes utakon, mígnem egy rövidebb lefelé aljában végre megpillantottuk a nagy piros hidat. :)

A bringasáv véget ér – használják az egész sávot! – Oké! :)

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Ez kell nekünk! :)

Az első találkozásunk a híddal :)

Erről a kilátópontról aztán még továbbtekertünk valamiféle egykori katonai betonbunkerekig, ahonnan még izgalmasabb kilátás nyílt a hídra, mert ekkor pont szembe volt velünk.

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Amerikában még nem nagyon találkoztunk jobbkezes kereszteződésekkel, inkább gyakoribb a minden irányból stoptáblás kereszteződés, ilyenkor sorban elengedjük egymást, aki először érkezett, az hajthat be először, majd sorban a többiek. …és működik.

Még néhány száz méter lefelé gurulás után megérkeztünk egy nagy parkolóba, ami már a híd déli lábánál lévő látogatóközponthoz tartozott. Itt jó nagy tömeg volt és valamiért megint úgy éreztük, hogy “követnek minket”. Látjátok a következő kép mögött azt az üres teret, a szemléltető piros kábelköteg mögött?

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Na, oda ültünk le megenni egy-egy szelet pizzát, és mire elővettük az ételt, már hatalmas tömeg állt körülöttünk és a biciklijeink körül. De amíg mi oda nem mentünk, a tér üres volt, mintha csak azt gondolták volna az emberek, hogy oda nem szabad menni. :) Na mindegy, ez csak egy kis érdekesség, amit akkor nem értettünk, és kicsit zavart minket, hogy kinéztünk egy kellemesen üres helyet a tízóraira, de mire beleharaptunk az ételbe, már turisták hada vett körül minket, hogy a fejünk felett elkészítsék a százegyedik fotójukat a hídról. :)
A lakoma után ennek mi magunk is nekiálltunk, felkerekeztünk a hídra a rámpán, majd elindultunk a híd keleti oldalán lévő gyalogos és kerékpáros részen a híd túloldalára.

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Már a látogatóközpontnál feltűnt nekünk egy fickó, aki lefényképezte a magyar zászlós biciklinket, és egy nagy magyar zászlós és címeres tetoválás volt az egyik karján, de furcsa mód mégsem szólt hozzánk egy szót sem, pedig látnia kellett, hogy a biciklik hozzánk tartoznak. Annyira furdalt minket a kiváncsiság, hogy végül a híd első pillérje előtt bevártuk a srácot, és megkérdeztük tőle angolul, hogy magyar-e? :) A rejtély csak annyi volt, hogy ő valójában ausztrál, de a nagypapája magyar volt, és ezért van a karján egy ilyen tetkó. :)

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Kilátás a Hawk Hillről

Ezután már kíváncsiságunkat kioltva tekerhettünk át a Golden Gate híd északi oldalára, ahonnan még tovább kapaszkodtunk Hawk Hill nevű kilátóhelyre. Ehhez, ha jól emlékszem, 200m-t kellett másznunk, de megérte, mert odafentről gyönyörű kilátás nyílt a hídra, az alatta elterülő öböl bejáratára és mögötte San Francisco belvárosára.

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Itt szűk egy órát eltöltöttünk, és közben elhatároztam, hogy ide visszajövök, és egy timelapse-et készítek a naplemente alatt erről a kilátásról. Mert sajnos ekkor voltam olyan balga, és a timelapse kamerát otthon hagytam.

Lefelé menet még megálltunk egy-két másik, lentebbi kilátóhelyen is fényképezni, aztán ahol jöttünk, ugyanarra hazatekertünk. Útközben láttunk egy bringás rendőrt, egy érdekes táblát és egy fatörzsekből összerakott furcsa, magas tornyot a parkban, amit nem igazán tudtunk mire vélni, nyilván valami művészeti alkotás akart lenni. :)

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Késő délután, eszmélve, hogy itt már nem ugyanakkor megy le a nap, mint egy héttel ezelőtt Hawai’i Nagy Szigetén, még néhány órát maradtunk a kényelmes kis alagsori otthonunkban, majd megbeszéltük Zitával, hogy ők Cyndivel csak a hídig bicikliznek ki megnézni a Holdat, én pedig feltekerek megint a kilátóhelyre, és amikor végeztem a timelapse-el, akkor legurulok és lent találkozunk.

Péntek 13, és az Óriás-Hold San Francisco felett

Zenét hallgatva tekertem végig ismét a már ismert úton, és a végén fel a kilátóhoz. Most egy kicsit jobb színek voltak, mint napközben, lőttem pár fotót, majd felállítottam a timelapse kamerát.

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Amíg az felvett, úgy terveztem, hogy majd naplót írok, ezért magammal is hoztam a netbookot, ám erre végül nem került sor. Először egy motorkerékpárossal dumáltam, aki egészen Paraguaytól idáig utazott két keréken, majd egy másik sráccal, egy helyivel dumáltam, aki elmesélte, hogy a Yelp.com-nak dolgozik. Ez a weboldal itt az USA-ban nagyon népszerű, szolgáltatásokat és üzleteket lehet vele értékelni, úgy mint pl. a szállodákat és a túrákat a Tripadvisor.com-on. Csakhogy ez mindenre kiterjed, és mindenki ismeri, és használja is. Ha tehát valahol bunkók veled, egyszerűen megírod a Yelp.com-on az adott üzlet profiljára, leértékeled őket nulla csillagra, és máris elgondolkodnak, hogy ez így nem lesz jó, esetleg elbeszélgetnek a kollégával, hogy miért volt jó bunkónak lenni? Ugyanígy, ha egy üzletben kedvesek, és segítőkészek, vagy csak egyszerűen nagyszerűek a termékeik és/vagy a szolgáltatásaik, akkor ők hamar kitűnnek a többiek közül és a Yelp még több vevőt hozhat nekik. Egy ilyen elkéne már odahaza is, szerintem zseniális ötlet. Ugyanez a srác előzőleg az Ubernél is dolgozott, ami pedig egy szintén referenciák és mobileszközök által működtetett “taxi-app”, ami ellen sokszor tüntetnek is a taxisok egy-egy országban a bevezetése előtt, mert hát az, hogy kiválaszthatod, hogy melyik közelben lévő jófej taxissal akarod magad elfuvarozni, mindezt ráadásul csak egy mobilappon keresztül ahol aztán te magad is értékeled a fuvarosod – ez alapjaiban forgatja fel a piacot, de a végén mindenki jól jár, vagy legalábbis a vevő mindenképp, mert olcsóbban jobb szolgáltatást kap. Emberünk persze a mi történetünktől is oda volt, de ezt már ismeritek, ezért inkább arról mesélek, hogy jár minden nap munkába: az öböl északi oldalán lakik és San Francisco belvárosában dolgozik. Reggel kompra száll, a hajón olvas, tanul, vagy egyszerűen csak alszik, majd a túloldalt partot érve, egyszerűen besétál a munkahelyére öt perc alatt. Ez mekkora jó lehet már, egy hajóval munkába járni. :) Nem kell vezetned, de még csak a forgalommal, átszállásokkal sem bajlódni, csak felszállsz egy hajóra, ahol sétálni, netezni, aludni is tudsz. Nekem már-már álomszerűnek tűnik az egész.

De emberünk az adott helyről is mesélt, ahol álltunk a kamerák felett. Ha jól emlékszem, 9:22-kor kelt fel a Hold, méghozzá pont a város felett. Ahhoz, hogy ezt így lássuk, írtó nagy mázli kellett, mert barátunk elmondása szerint itt ezen a kilátóhelyen legtöbbször fagyos, hideg szelek fújnak és sokszor a híd és az egész öböl is felhőben áll (ami mondjuk a timelapsenek lehet, hogy jól állt volna: mozgó felhők közül kikandikáló híd), és egy évben kb. csak olyan 50 nap van, amikor ilyen gyönyörű tiszta az idő, mint ezen a napon. Ami egyébként július tizenharmadika, péntek volt, és mellesleg telihold is volt, ráadásul úgy, hogy a Hold nagyon közel járt a Földhöz, ezért a megszokottnál nagyobbnak láthattuk. Ilyen állítólag száz évben egyszer van, amit kétlek, mert hát azóta többször olvastam szuper-Holdról a magyar sajtóban is… :) Mondjuk most nem péntek 13-án volt, és most nem San Franciscoban voltunk, tehát száz év igaz vagy sem, ez az este valóban speciális volt, és valóban szerencsésnek éreztem magam, hogy itt lehetünk, csak azt sajnáltam kicsit, hogy Zita nincs közvetlenül mellettem, csak pár kilométerrel lejjebb, a híd északi (a képeken bal) lábánál. A Hold fölkelte valóban varázslatos volt, ahogy az egész este is, a város fényeivel, és ezzel a monumentális híddal, amely az 1937-es elkészülte után 27 évig a világ leghosszabb függőhídja volt.

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Történt 2014. június 13-án, bicikliztünk 51km-t (én kicsit többet, de az nem számít)