Nászút a Föld körül

Medellinből tettünk egy kis kanyart a környék nagy látványossága felé: La Piedra, A Kő, amely eléggé sok érzelmet felkavar és viták tárgyát képzei – legalább is a lelkesebb és hazafiasabb helyiek között. A szikla két város, Guatapé és El Peñol között helyezkedik el – két város tart rá igényt, hogy elmondhassa: az övé. A guatapei lakosok ez arra a szintre vitték, hogy elkezték felpingálni a város nevét a szikla egyik oldalára ordenáré nagy betűkkel, de mivel tettük elég nyilvánvaló volt (ekkora betűket nehéz rejtegetni), El Peñol lakosai felzendültek és nagy csetepatéval kivonulva a helyszínre megakadályozták ezt a tettet. Így most nagyon gyönyörű módon egy óriási “G” és az u-betű eleje, egy “I” feszít a szikla oldalán. Nem is tudom, hogy gondolhatták, hogy ez szépen fog kinézni? La Piedra wikipedia link angolul

Praktikus információként írom csak le, hogy aki ide szeretne látogatni, tudjon róla, hogy megérkezséskor nem kell taxiba, vagy tuktukra szállnia, mert sem egy sem két óra nem lesz a sziklához való felsétálás (ahogy a helyiek mondják), hanem max 10-30 perc, tempónktól függően. A kínálkozó tuktukok gyönyörűen vannak díszítve, mi Guatapéba bemenni terveztünk az egyikkel. Amúgy még lóval is fel lehet menni a szikla tövéhez.

Ennek a tuktuknak a hátulján a következő látványosság van ráfestve, erről majd legközelebb írok

Itt már a La Piedra látható

Ez pedig egy chiva jellegű kis taxi, kisebb csoport számára (8 főig)

Megkezdődik a szelfi őrület: Piros Nardágos Férfi – Első kép.

Piros Nardágos Férfi – Második kép

Piros Nardágos Férfi – Harmadik kép itt még azt is megtudjuk Paisa módon, hogy ez a legszebb kilátás a világon! (A Paisa népcsoport szereti az ilyen túlzásokat.)

Tudom, tudom… elszaladt felettünk az idő 4 év alatt, és ez a szelfi dolog aztuán kezdődött, hogy mi igazából belekapcsolódhattunk volna. Tudom, hogy mi is csinálunk néha fényképeket önmagunkról, de valahogy viccesnek tartjuk, amikor látjuk ezt a jelenséget magunk körül, főleg, amikor valaki mintha túlzásba vinné, és nyolc szögből készít magáról képet ugyanazon a helyen. Na mindegy – ez csak egy mókás szösszenete volt ennek a napnak (a tetején lesz még több is). Lássuk inkább, mi vár ránk:

740 lépcsőfok fel, 740 lépcsőfok le…

Úgy tűnik, Guatapé városa mégis megnyerte a versenyt: a jegyen is, valamint a kitett információs táblákon is többször említve van Guatapé neve.

És a valóságban.

Föl sem kell mászni, hogy szép kilátásunk legyen

Néhány fénykép és szülinapi ajándék vásárlása után neivágtunk a sok lépcsőnek. Elég jól bírtuk, a fájdalom másnap jött ki. :) Az utóbbi időszakban még egy újabb lépcsőt is építettek a kívülről látható lépcsősor mögé – Yulyék még úgy emlékeztek vissza, hogy milyen zavaró volt, hogy a föl-, és lemenő tömeg folyton ütközik a lépcsőn. Ezért +pont, jó ilyen ésszerű újításokat látni.

Félúton

-

Fölértünk – mögöttünk a szuvenírbolt és étterem a toronnyal, ahova még föl lehet menni, hogy teljes legyen a mászás – és a kilátás.

Végig ilyen fölfestett számok bíztattak.

Szuperül néz ki, ahogy kettéágazik az út.

Öröm odafent. A kilátás gyönyörű volt!

egy panorámakép

Az emelvény, amin ülök a 740. lépcsőfok.

Egyszer kaptunk egy nagyon frappáns választ, miért jó a szelfizés, na meg a szelfibot.

…Mert hiába kért meg bárkit, hogy fotót készítsen róla, mindig béna képet készítettek, mert egyszerűen nem tudnak az emberek fényképet készíteni. Vagy a lábad vágják le, vagy csak a fejed látszik, vagy a látnivaló nem lesz rajta, vagy a kép fele a föld… (Szelfi föntről-lentről.)

Miután kigyönyörködtük magunkat, ideje volt lemenni:

Átmentünk Guatapé városkába, mert úgy hallottuk, szép. No, amikor odaértünk, teljesen lehidaltunk, milyen cuki. Mert szó szerint az. Cuki. Aranyos. Bájos. Ezt a hatást az összes házon megtalálható gyermeteg, színes, gyermeki orvosi rendelő díszítéséhez hasonló ábrákkal érték el. Nem győztünk fotózni…

:)

Hát nem cuki?

Kedves színek, virágok hozzáadtak a hatáshoz.

La Piedra és egy tömegközlekedésre használt chiva busz.

Kártya és dominó.

Bájos báránykák (lámák?) a vegyesboltnál.

Megyünk a vásárba!

A büszke bolttulaj pedig egy, a boltját megörökítő képet kért a piktortól. Lássa ám mindenki, még éjjel is, hogy micsoda választék van itt!

Ez már az übercuki határt súrolja.

Színek és színek…

Ez egy mezőgazdasági bolt díszítése – ha arra gondoltatok volna, hogy csak a turizmus miatt készítik ezeket a díszeket. Nem, egy teljesen hétköznapi, turizmussal semmi közösséget nem vállaló bolt.

Színes erkények

Van, ahol a vallásos képek ismétlődtek – zavaróan sokszor.

Itt pedig a múlt és jelen. “Ahogy Kolombusz behajózott, meg ahogy mi voltunk jetskizni a Gézával tavaly nyáron.”

Úgy 150 fénykép készítése és egy remek ebéd után kisétáltunk a malekonra. Egészen olyan érzésem volt, mintha nyaralni volnánk a Balatonon.

Egy windszörfös szobra – nem tudjuk, miért (nem tűnt túl szelesnek a hely).

Színek mindenütt

Benőtte a fű a konnektorokat. :))

Még a központi buszpályaudvar (na jó, inkább csak kisvárosi buszállomás) is tele volt gyermekded díszekkel. Pedig egy ilyen helytől, valahogy, nem is tudom… valahogy több komolyságot vagy puritánságot várnék európai szemmel. :)