Nászút a Föld körül

“Well, I’m a standin’ on a corner
In Winslow, Arizona
Such a fine sight to see
It’s a girl my Lord
in a flat-bed Ford
Slowin’ down to take a look at me”
The Eagles – Take It Easy

A jobbra fent idézett és linkelt dal a nagysikerű The Eagles zenekar szerintem legnagyobb slágere. Annak ellenére, hogy sokkal többen ismerik tőlük a Hotel Californiát, szerintem ez a dal is büntet, nem tudom mi volt a levegőben a 70-es évek Amerikájában, de ez a dal még most, negyven évvel később is üt. És azért linkeltem ide, mert a dalban említett Winslow épp csak egy köpésnyire (autós köpésnyire) van keletre Flagstafftől, ahonnan elindul a mai útinaplónk.

Alig hagytuk el a várost, máris egy félig kiszáradt tómeder mellett tekertünk a széles, kisforgalmú út szélén

Csúnya felhők közeledtek…

…és bizony nem úsztuk meg, olyan jégesőt kaptunk, hogy csak úgy vert minket, kopogott a sisakunkon és szinte már fájt, ahogy becsapódtak a kisebb üveggolyó nagyságú jégdarabok a mellkasomba. Még mielőtt ocsúdni bírtunk volna, máris bőrig áztunk. Olvass tovább…

Régen függő drogos voltam, még mielőtt elindultunk erre az útra. Ha egy héten nem jutottam hozzá 2-3 alkalommal az adagomhoz, nem éreztem jól magam. De ha ez megvolt, ez sokat lendített a napjaimon és a kedvemen. Értelemszerűen ezt sajnos nem tudtam rendszeresen folytatni ezalatt az út alatt, de most végre újra elkezdtem, először csak kis dózisban, tegnap este, nehogy túladagoljam magam, ahogy sokszor ilyen esetben szoktam. De ez a kis dózis is annyira feltöltött, akkora lendületet és lelkesedést adott, hogy ma nekiálltam megírni a blog folytatását. :)

Vendégségben egy kukabúvár freegan közösségnél

Flagstaffban egy rossz telefonszámon hívogattuk Marcint, a szállásadónkat, és mire erre rájöttünk, megismerkedtünk egy nagy szakállas, szemüveges hippi kinézetű bringással, Elivel. Ő mutatta meg nekünk a könyvtárat is, ahol volt ingyenes internet és így végül megtudtuk Marcin helyes telefonszámát, és fel tudtuk hívni. Megtudtuk tőle, hogy fél7-ig nem lesznek otthon, ezért igent mondtunk Eli meghívásának, és meglátogattuk őt az otthonában, ahol hatodmagával élnek. Eliék haladó, nyitott gondolkodású freeganek, egyikük már 30 éve kizárólag a kukákból szerzett élelmiszerből él, és ők is nagy kerékpártúrázók, nagyon lelkesen meséltünk egymásnak a bringás és kukabúvár élményeinkről, egyből nagyon megkedveltük őket, és valószínű ők is minket, mert sokat marasztaltak, persze mivel már elígérkeztünk a Warmshowers-es Marcinékhoz, nem maradhattunk náluk, csak egy vacsorára és egy hosszúra nyúlt lelkes beszélgetésre.

A vacsora nagyon finom volt és bőséges – és minden alapanyaga a bioboltok és szupermarketek mögötti szemeteskonténerekből volt

Eliék hűtője…

…és fagyasztója

Micsoda nap volt! :)

Reggel a napfelkelte előtt keltünk, és mire megérkeztek az első igazi fények, már a bicikliken voltunk.

Kihajtottunk a bekötőúton a nagy hosszú rétre, amin az országút is haladt.

Ilyen víztározók mellett tekertünk el…

Ezen a gyönyörű úton, ami gyakorlatileg szinte teljes egészében csak a miénk volt. Ilyen kora reggeli órában még mindenki szunyált, nem volt forgalom.

Miután elindultunk fölfelé a sivatagból, a táj is változott a magassággal. Nagy zöld fenyőerdőben találtuk magunkat, majd a Jacob’s Lakenél lévő elágazás után először egy kiégett erdő majd egy erdő közepén hosszúban húzódó végtelen hosszú réten folytatta az utunk. A kemping, amit kinéztünk ennek a rétnek az oldalában tele volt, ezért Nathan a következő murvás mellékúton lehajtva egy vadkempinges táborhely után nézett. Pontosabban, ahogy elmondta, nem is volt ez annyira vadkemping, mert a “National Forest”-el jelölt területeken teljesen elfogadott és legális a táborozás, akkor is, ha biciklivel és sátorral tesszük azt és akkor is, ha 30 millió forintos luxuslakókocsival, nem számít, szabad a kemping mindenkinek, és még a sok helyen megszokott közel ingyenesen kiváltható “Wilderness Permit” sem kell hozzá.

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a galériához

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a galériához

Hamar találtunk egy jó kis helyet az út mellett, ahol még tüzifát is hagytak az elődjeink a tábortűz mellett. Itt megvacsoráztunk, majd az utánfutót és a sátrakat magunk mögött hagyva elindultunk a Grand Kanyon Északi Pereme felé. Olvass tovább…