Nászút a Föld körül

Olyan levelet kaptunk az egyik olvasónktól, hogy azt annyira jól esett elolvasni, hogy többször is megtettük és Zsolt engedélyével most itt is leközöljük, mert szerintünk nagyon sok érdekes, és értékes gondolatot taglal benne. Azért, mert nem saját bejegyzéssel jövünk, ne gondoljátok, hogy mi kifogytunk a  témából vagy az íráskedvből, mert nem így van, sőt épp van egy-két írás a talonban, csak épp közben szigetet váltunk és sok az egyéb teendőnk. Szóval íme, a levél:

Sziasztok!

Remélem, jól megy sorotok és még hátszél is van! :) A naplótokat olvasom nap mint nap, jelenleg a Goa-i résznél vagyok. Érdekes, hogy én is 2012. áprilisában voltam Indiában, amit nagyon élveztem. Nagyon mély nyomot hagyott bennem ez az ország, pozitív értelemben persze. Úgy gondolom egyébként, hogy egy utazás a saját gondolkodásunk, értékrendünk tükörképe. Ez Indiára különlegesen érvényes, itt mélyebb érzelmek, gondolatok szakadnak fel.
Hazautazásom napján néhány gondolatot vettem papírra Indiáról.
India!? Nehéz megfogalmazni milyen is India. Talán a szélsőségek országa illene leginkább rá. Rengeteg itt a lélegzetelállító táj, hegy, vallási és spirituális hely, épület, műemlék, szent folyó, ugyanakkor nagy a lélegzetelállító nyomor, szegénység, szemét, kosz és tömeg.
Nincs középút, az érzések kavarognak az emberben, amikor Indiára gondol , vagy szereted vagy utálod.
Mindkettőt meg tudom érteni. Ilyen India, próbára teszi az ember. Itt kiderül minden, hogy vagy-e olyan toleráns milyennek hiszed magad? Vagy-e olyan türelmes, alázatos, elfogadó, megértő, amilyennek hiszed magad? A válasz hamar kiderül itt utazgatva Indiában, s ez dönti majd el a végső választ is hazautazás napján, amikor megkérded magadtól, milyen volt India? Szereted? Utálod? Én szeretem, habár ez az ország ráébresztett, hogy van még tanulni, fejlődni valóm bőven.

Indiában utazva sohasem gondoltam volna, hogy egyszer még hiányozni fog a sok dudálás és „káosz”. Most hiányzik…

A szabadságvágy az, ami nagyon hiányzik, amelyet akkor él át az ember, amikor gondtalanul, üres fejjel utazik. Persze vannak egyéb tevékenységek is, amelyek részben kölcsönzik ezt az érzést számomra (is!), ilyen a biciklizés és a futás.
Igen, eddig nem említettem, de biciklizek és futok én is .
Három éve fogtam neki a biciklizésnek túra jelleggel. Számomra egyszerűen a tökéletesség. Miközben sportolok, szórakozok, kikapcsolódok, új tájakat, új régiókat ismerek meg, nincs még egy ilyen tevékenység, ami ennyi mindent ötvöz.
Évente 4-5 túrát csinálok, ezek nagyjából 2-3-4 naposak és mindig az ország egy új szegletébe vezetnek el engem. Ilyenkor 2-3. osztályú utakat használok s ezáltal olyan kis gyönyörű falvakba, tájakra jutok el, ahová egyébként másként nem érnék el .
Szeretem a sport kihívásokat is, így megjártam már az ország legmagasabb útjait is, Transzfogaras vagy Transalpi , de az örültségnek sem vagyok ellenhíve, idén ősszel egy nap alatt betekertem Bukarestbe egy Pink Floyd koncertre, ami 320km Gyergyótól .

A futást kiváló alkalomnak tartom a gondolatok rendezésére, ilyenkor jobban át lehet gondolni cselekedeteinket, értékrendünket.
Ha ez nem megy, akkor “csak ” élvezni kell a csendet s a tiszta levegőt. :)

Nem akarlak untatni az én dolgaimmal, de ahogy olvasom a naplótokat, jövök r , hogy mennyi közös dolog van bennünk.
Vajon még sokan vannak így ezzel? Remélem igen, mert jó, ahogy csináljátok és gondoljátok.

Ami engem elindított egy másik úton, egy másik értékrend felé az nem volt más, mint az utazás. 10 évvel ezelőtt egy ” ártatlan ” nyaralásból sok kérdőjellel jöttem haza, amiről írtam is egy blogon: http://ahogyerzed.hu/?article=123

Szóval az utazások azok, amelyek során felmerültek bennem kérdések, úgy mint a család értéke, a hit, a saját kultúránk elismerése, megismerés és fenntartása, gyökereink ápolása, a földhöz és a természethez való viszonyunk, stb. Szóval én nem az a fickó voltam akit ezek a dolgok érdekeltek, de valaminek köszönhetően ez megváltozott amiért nagyon hálás vagyok nap mint nap .
Mára ott tartok, hogy a tömbház lakásból kiköltöztünk egy 99 éves parasztházba, veteményest művelünk, gyümölcsfáink vannak, saját magunk sütjük a teljes kiőrlésű tönkölybúza kenyeret a meglévő kemencében, szántóföldet szeretnék vásárolni, s megtanulni búzát, csicseriborsót, hajdinát és kölest termeszteni.
Nem használunk fagyasztóládát, nincs mikrónk, s a konyhai kisgépek is mind kézi meghajtásúak. Na és a legfontosabb, már pár éve nincs tv a házban. Ezt tartom a legfontosabbnak, mert ez a készülék miatt vagyunk ilyen puhányok és kényelmesek, elvisszük, ami nincs és nem hisszük el, ami van. Egyszóval valakik szépen megvezetgetik a jónépet e készülék jóvoltából.

Sokat gondolkodok azon, hogy valóban ilyen hatással tud lenni egy utazás a személyiségünkre, értékrendünkre vagy csak rám voltak vannak ilyen hatással az utazások?
Sógorom, aki egy pénzhajhász üzletember volt elhívtam egyszer egy 34 napos Kaukázusi útra ahonnan más emberként tért haza, s azóta is más utat jár. Valami csak van benne…
Ha ez előbbi valóban így van, akkor az iskolai tantárgyak közé fel kéne venni az utazást, s kétévente megtenni egy utat. Persze önálló szervezésben s nem Bécsbe vagy Párizsba.

Ti mit gondoltok?

Isten áldjon benneteket,
Köllő Zsolt (yede)
Székelyföld
Gyergyószentmiklós