Home > Általános > (Magyar) Levél nőtársaimhoz

(Magyar) Levél nőtársaimhoz

December 14th, 2011 Leave a comment Go to comments

Sorry, this entry is only available in Magyar.

Categories: Általános Tags:
  1. Ivi
    December 14th, 2011 at 08:44 | #1

    Nem vagyok nő, mégis olyan jól esett ez az írás. Köszönöm! Büszke ember lehet a férjed, Árpesz, hogy ilyen fain gondolkodású és érzelmű neje van. :) További fantasztikus embereket és csodálatos tájakat kívánok nektek az úton!

  2. irshad anayat
    December 14th, 2011 at 09:58 | #2

    wish u all the best in all journy

  3. hvcsaba
    December 14th, 2011 at 10:07 | #3

    Kedves Zita!

    Úgy látszik, hogy bár nőknek írtál, mégis elsőnek férfiak szólnak hozzá. Be kell, hogy valljam, hogy férfi létemre örömmel olvastam az írásodat. Nagyon tetszik, hogy írtok mindenről, nincsenek tabu témák. Gyanítom, hogy most nők százai kezdenek el érdeklődni az általad említett termék iránt. Most már a blogotok valódi ismeretterjesztő honlappá változott.

    (Csak így zárójelben jegyzem meg, hogy egyszer engem még nagyon érdekelne a blogotok informatikai hátteréről egy ismertetés Árpi részéről. Én is szívesen készítenék hasonló honlapot, de mivel nem vagyok informatikus, gőzöm sincs, hogy kell. Én már ott elvesztem, hogy a twittereteket hogy kötöttétek össze a facebook oldalatokkal,mm meg hogy ágyaztátok be ide.)

    Nekem férfinak is sok örömet jelentett az írásod. Az irigység nem jó szó, amit érzek, de én is nagyon szeretném bejárni a világot, ahogy ti. A feleségemet nehéz rávennem, a gyerekeim meg még kicsik.

    Nagy örömömre szolgált írásod a fogyásról, mert én meg pont az ellenkezőjével küzdök, a hízással. Elképesztő, hogy hogy le tudok ereszteni a holtszezonban. Ezért olvastam örömmel, hogy nem jó a nagy fogyás, mert nem bír annyit az ember. Én most a jövő nyári svájci zarándoklatunkat tervezem, szervezem, Madonna del Sassoba. És az enyhe időnek köszönhetően futással elkezdtem saját magam felkészítését is.

    Nagyon nagy örömömre szolgál a hitedről való tanúságtétel. Hidd el, nem is marad el érte a jutalmad. “Aki megvall engem az emberek előtt, azt én is megvallom Atyám előtt.” Értékes az Úr szemében, hogy mindezt nem rejted el, hanem bátran megvallod.

    Szintén tetszett a Pilinszky idézet, a 20. sz. egyik legnagyobb magyar költője.

    További jó utat, az Úr vigyázzon rátok,

    Csaba

  4. December 14th, 2011 at 10:19 | #4

    Zita!

    Már vártam ezt az írást, nagyon! :) Amikor a barátnőimnek mesélek rólatok, az általad leírtakat kérdezik meg tőlem (tisztálkodás, menstruáció egy ilyen úton, stb.). Most el is küldöm mindenkinek a cikkedet. :)

    Köszönöm, hogy megosztottad ezeket az élményeket velünk! További jó tekerést, élmény gyűjtést kívánok!

    Zita (Ivi párja :))

  5. Gregory
    December 14th, 2011 at 10:46 | #5

    Mi ez a kirekesztés, hogy csak nőtársaidhoz írsz, azért is elolvastam! :)
    És nem bántam meg, lelkifurdalásnak még csak nyoma sincs bennem :)
    Szóval komolyan, jó olvasni mindkettőtök írásait, örülök, hogy rátok találtam.

    Egy kérdésem lenne, csak így elgondolkoztam rajta, az eddigi utatok alatt egy-egy nehéz helyzetben előfordult-e már, hogy azon gondolkoztatok, estleg haza jönnétek egy picit? Akár csak megszakítani, aztán folytatni? Sejtem, hogy ilyenre nem fog sor kerülni, csak kíváncsi vagyok, hogy egy ilyen hosszú és azért időnként nehéz és fárasztó útnál jön-e ilyen érzés, ami nem csak honvágy, hanem mint döntéshelyzet merül fel?

  6. R0fike
    December 14th, 2011 at 10:57 | #6

    Szia Zita!

    Nagyon jó az írásod! Remélem, sok egyéb teendőd mellett jut máskor is időd, energiád, hogy írj.

    További jó utat és minden jót kívánok nektek!

  7. Vica
    December 14th, 2011 at 11:04 | #7

    Fantasztikus írás, fantasztikus történet, fantasztikus NŐ! Köszönöm, hogy olvashattam! :)

  8. December 14th, 2011 at 11:09 | #8

    Kedves Zita,

    Így ismeretlenül, de számomra mégis inkább ismerősként, nagyon örülök, hogy írtál nekünk, mert már nagyon vártuk! Hasonlóan sokszor eszembe jutott miközben olvastam a napi beszámolókat, hogy nőként vajon, hogyan éled meg az utat. (igen pl. a női tisztálkodás kérdéskör) Nagyon üdítő volt más szemszögből is olvasni,hallani az élményeiteket.
    Szóval, én csak biztatni tudlak, hogy időnként légy szíves írj Te is, mert nagyon jó olvasni a bejegyzéseid.
    És végül egy idézet ami sokszor eszembe jutott miközben olvastam a blogot.

    „…Olyan nehéz dühösnek lenni, mikor annyi szépség van a világban. Néha, úgy érzem, mintha mindent egyszerre látnék, túl sok a szívem úgy megfeszül, mint kidurranás előtt álló léggömb… és aztán eszembe jut, hogy el kell engednem magam, nem szabad ragaszkodnom mindenhez, és olyankor úgy folyik át rajtam, mint az eső, és nem érzek mást, csak hálát, hálát ostoba kis életem minden percéért…”
    –Amerikai szépség–

  9. Z atya
    December 14th, 2011 at 11:12 | #9

    Ez az írás remekbe készült. A kutyaszorítókba az ember vagy belepusztul, vagy remekel. Ti remekelni tudtok – mind a ketten. Micsoda Karácsony!

  10. Viki
    December 14th, 2011 at 11:16 | #10

    Szia Zita:) orulok ennek a post-nak nagyon,mert annyira szivhez szolot irtal:) melegseggel toltott el ahogy olvastam a sorokat,es buszke voltam rad,igy ismeretlenul is hogy kepes vagy ilyen dolgokra;) nagyon irigyellek benneteket hogy ennyi kalandon keresztul mentek.koszi hogy megosztottad a gondolataid es a tapasztalataid:) kitartast es sok sok oromot kivanok nektek:)) es biztonsagos utazast:) udv : Ausztraliabol:)

  11. December 14th, 2011 at 11:45 | #11

    Sziasztok, nekem is furcsa, hogy nem is ismerlek Titeket, mégis minden nap eszembe juttok.
    Jó olvasni a mindennapjaitokról, a nem mindennapi élményeitekről!
    Szorítok, hogy minden úgy sikerüljön legalább, mint eddig!
    üdv

  12. maja
    December 14th, 2011 at 11:50 | #12

    csodálatos, amit műveltek és ahogyan művelitek:)…az még csodálatosabb, hogy mindezt megosztotod, azokkal akik kíváncsiak rá.

    Isten segítsen Titeket és továbbra is leljétek örömötöket abban aminek nekivágtatok….igazából csak gratulálni és bíztatni szerettelek volna, de annyira levettél a lábamról a beszámolóiddal, hogy nem találom a megfelelő szavakat… szóval hajrá!!

  13. Daniel Geszti
    December 14th, 2011 at 12:08 | #13

    Látod Zita!

    Már én is nő akarok lenni. Olyan szépet írtál.:) Azt a lefogyós részt sajnálom kicsit. Szívesen átadnék neked egy kis utazási tartalékot.:))

  14. December 14th, 2011 at 12:44 | #14

    hvcsaba! A blogunk egy wordpress motoron fut, ez egy tartalom kezelo rendszer, kifejezetten blogoknak. Nem kell hozza specialis tudas, Te is meg tudod tanulni par nap alatt es utana szinte semmivel se lesz nehezebb egy bejegyzes felrakasa egy e-mail megirasanal. http://www.wordpress.org <- itt el tudsz indulni. Kezdednek javaslok egy ingyenes regisztraciot es igy lehet mondjuk egy hvcsaba.wordpress.com-od, amit ha kesobb ugy tetszik, atkoltoztethetsz egy profibb helyre, sajat domain ala (pl. hvcsaba.hu vagy amit csak szeretnel), ez mar belkerul evi egyketezer ft-ba, de tobb funkcioval es szabadsaggal birhatsz igy. Szoval hajra! ;)

  15. Krisztián
    December 14th, 2011 at 15:08 | #15

    Gratulálok Zita!

    Nagyon szuper írás. Nagyon jó volt a te gondolataidat is olvasni, remélem lesz folytatás.
    További kitartást és jó utat kívánok!

  16. Szilvi
    December 14th, 2011 at 16:57 | #16

    Szia Zita,
    Nagyon vártam már én is, hogy írj Te is, és most annyira meghatódtam ahogyan olvastam, hogy még a könnyeim is eleredtek. Csatlakozom az előttem szólókhoz abban is, hogy – bár sosem találkoztunk – mégis a családban és a baráti körben úgy emlegetünk Titeket, mintha közeli barátok lennénk, és úgy is érezzük.
    Nagyon közel hoztál magadhoz az írásoddal és úgy olvastam, hogy nem csak engem hanem sokakat, férfiakat és nőket egyaránt. Amúgy hiába is próbálod kicsinyíteni a teljesítményedet, igazából szerintem mindannyian felnézünk rád és példaként állsz előttünk. Árpi minden nap, minden írásával közelebb lökdös ahhoz az elhatározáshoz, hogy végre elinduljak és itt hagyjam ezt a civilizációnak nevezett förtelmet, de mondhatom, Te most még nagyobbat löktél rajtam ez irányban. Azt is jó olvasni itt, hogy mennyien vagyunk hasonló gondolatokkal teli, azt hiszem kellene alapítanunk egy Zita-Árpi Fan Club-ot :), és ott jól megtárgyalni az elvágyódásunkat és a szomorú okokat, hogy mégis itt vagyunk.
    Köszönöm nektek ezt a sok élményt amelyeket megosztotok velünk, és amelyekkel picit mi is elrugaszkodhatunk a hétköznapoktól.
    Sok kitartást és szeretetet kívánok nektek.
    Puszi, Szilvi

  17. EGergely / powee
    December 14th, 2011 at 18:06 | #17

    Én is naponta olvasom a blogot, és nagyon megszerettelek ám titeket. Örülök, hogy Zita is írt, szerintem ugyanolyan élvezetes, mint Árpiéi.

    Innen messziről szurkolok nektek, és kívánok sok kitartást és élvezetes utat!

    Üdv,
    Gergő

  18. R0fike
    December 14th, 2011 at 18:43 | #18

    Ma van a szülinapom. Ha kívánhatok egyet: reggel egy post Árpitól, délutánra Zitától!

    Na jó, a reggel – délután sorrendet döntsétek el ti…. :-)

  19. Szepi
    December 14th, 2011 at 18:59 | #19

    @Szilvi
    Én szívesen, leülök beszélgetni erről valamikor veled.:)) Csak írj egy elérhetőséget.:)) Engem is iszonyatosan foglalkoztatnak ezek a dolgok.

  20. December 14th, 2011 at 18:59 | #20

    Zita vagyok, csak Arpi neven belepve:

    ROfike, boldog szulinapot! Hat ennyi iras mar a biciklizes rovasara menne, de majd igyekszunk ;)

    Nagyon szepen koszonom a sok kedves hozzaszolast, nagyon jol esik es tenyleg biztatolag hat a tovabbi irashoz – bar meg kell valljam, en nem vagyok grafoman, mint Arpi, nekem hetekbe telik egy ilyen cikk megirasa… :)

    hvcsaba: kitartast es sok kegyelmet a zarandoklathoz! Sajat tapasztalat (gyalogos zarandoklat eseten, de a futoedzesbol itelve erre keszulsz), hogy kitunoen le lehet fogyni zarandoklat kozben, foleg ha a fizikai megterheleshez jo adag belso vivodas is jarul – szerintem csak erosodj es ne fogyj az edzessel, ha modod van ra. Gyalogolj sokat egyedul, melysegesen szep felfedezeseid lesznek:)

    Gregory: ilyen jellegu donteshelyzet ele meg nem kerultunk, hacsak az esetlegesen egyetlen es elkerulhetetlen modjat az uj utleveligenylesnek nem szamitjuk ide. (Ezt eleve elvetettuk Arpival) Ettol fuggetlenul rengeteg modon e formaban tor rank a honvagy… de inkabb csak kinoz minket, hogy megkeseritse a napjaink…

    Szilvi: koszonom kedves soraid, de a fan-club ellen mindketten tiltakozunk:)) Inkabb hozzunk letre egy “hogyan eljunk teljesebb eletet” klubbot, vagy ehhez hasonlot, ahova mi is belephetunk majd, mint tagok. :)

    Na, es Dani, ha nove valasi szandekaid komolyak, szivesen megszerzem a Knife Healer elerhetosegeit :)

  21. Szepi
    December 14th, 2011 at 19:07 | #21

    Köszi Zita ezt az írást, én is teljesen meghatódtam tőle. Nagyon jó lenne még olvasni tőled majd ismét. Eszméletlen mennyi hasonló érzés, gondolat van az emberekben. És pont úgy van ahogy írtad, mi szívósak vagyunk, és kitartóak. Erre akkor jövök rá mikor bringázunk. Egyenlőre még nem sikerült megfűzni a párom egy túrára, aggódik a nehézségek miatt, pedig szerintem pont ez a szép benne.:)) Agyalok rajta mégis, hogy lehetne.:)

  22. December 14th, 2011 at 20:26 | #22

    Zita, ez nagyon jó volt. Régóta tudom, Ti nem csak bicikliztek, ez az egész honeymoon történet már sokkal többről szól. Rengetegen, és egyre többen követünk benneteket, nekem például több ismerősöm olvas benneteket napi szinten, akik sosem kerékpároztak, vagy túráztak. Azt gondolom, az írásaitokkal felébresztitek az embereket, sokan kapnak valami teljesen új világszemléletet, rádöbbennek arra, hogy nemcsak az a világ létezik, amelyet ők élnek, amit a média ültet el a fejükben. Napról-napra éreznek rá arra, hogy a nyugati civilizáció valójában egy élhetetlen környezet, és a lelkük mélyén a legtöbbjük nem erre vágyik. Ma arra gondoltam, vajon hány hasonló gondolkodású embert köt már össze láthatatlan szálakkal ez a weboldal?
    Amit terjesztetek az egyértelműen jó, és hasznos dolog. Köszönjük, hogy ennyi energiát öltök az írásaitokba, és ezáltal mi is részesei lehetünk kalandjaitoknak. További sok sikert az úthoz.

  23. Zsóka
    December 14th, 2011 at 20:29 | #23

    Kedves Zita! Köszönöm, h megosztottad velünk eddigi élményeidet! :)
    Kívánok további szép utazást Nektek! :)
    Ézsaiás 40;31: ” De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!”

  24. sonni
    December 14th, 2011 at 20:38 | #24

    Most akkor: “menzesz vagy nem menzesz”??? ez itt a kérdés!

  25. hvcsaba
    December 14th, 2011 at 20:40 | #25

    Sziasztok!

    Zita: bocsi, félreérthető voltam, én bringás zarándoklatra készülök a diákjaimmal és még pár összeverődött fiatallal. Csak most a holtszezonban jelenleg épp futással tartom karban magam. valahogy nem volt kedvem elővenni a bringát, edzés után meg takarítani. Mert bringát takarítani nagyon nem szeretek.

    Árpi: köszi szépen az infót. Megnéztem az oldalt, így első ránézésre elég kínai. Valószínűleg az informatikai alulképzettségem az egésznek az oka.

    Sziasztok,
    jó utat

    Csaba

  26. LTibor
    December 14th, 2011 at 21:28 | #26

    Nem kellene én is szaporítsam itt a hozzászólások számát, de annyira Jók vagytok. Zita, külön köszönet, hogy időt, s energiát szántál rá, hogy megoszd velünk is a gondolataidat, érzéseidet. Fentebb Zéta nagyon szépen megfogalmazta azt, amivel én is egyetértek.
    További erőt, kitartást, és Hitet kívánok Nektek!

  27. Rika
    December 14th, 2011 at 22:11 | #27

    …Megbogettel …annyira, hogy libababoros lett a borom es nyeltem nagyokat…
    Mar a nyar ota olvaslak titeket, amikor is Bumerang-ban hallottam rollatok…csak a szegyenlosebb fajtabol vagyok es nem mertem irni…nem is ez a lenyeg…
    Olvaslak ahogy csak lehetosegem van, meloban lopakodva, otthonrol egy forro tea kisereteben…sokszor huzogatom a szam es forgatom a szemeim, neha meg aggodom, aztan meg irigykedem…de tuttira csodalattal es buszkeseggel tolt el, hogy milyen ugyesek es batrak vagytok!
    Hajra, csak igy tovabb!
    Szoritok am, hogy tovabbra is ugyanilyen bejegyzeseket irjatok es hogy A JoIsten Kegyelme es aldasa legyen veletek!

    Udszi,
    Rika
    u.i.- bocsi az ekezetek hianya miatt, de nem Magyarfoldrol irok, es nincs magyar billentyuzet leosztasom.:-(

  28. Harkányi Lajos
    December 14th, 2011 at 22:50 | #28

    Kedves Zita és Árpi !
    Zita számomra nagyon érdekes volt ez a fajta leírása az élményeknek. Miért ? Azért mert a Te leírásodban a hangsúly az ilyen úton adódó problémáknál a lehető leghétköznapibb megoldásokat szinte ízeire bontott részletességgel adod át az olvasónak.
    Nekem azért is nagyon tetszett az írásod, mert ismét felelevenítetted ifjúkori élményeimet mikor tizenéves koromban közvetlen a II. világháború közben 1943-ban és a végén 1945- ben cserkésztáborba mentem, ahol többek között a tisztálkodás kérdését az akkori primitív körülmények miatt hasonló találékonysággal kellett kellett megoldani és persze az akkor beszerezhető, vagy a magunk által konstruált és előállított eszközökkel. A nehézségi kategóriánk ugyan teljesen más volt. Mi nem voltunk 4000 méteres magasságban a Csallóközben (1943- ban itt voltam 13 éves), de mocsárvidéken volt a táborhelyünk és a szúnyogok milliárdjai támadtak meg bennünket éjjelente az un. örsi sátrunkban aminek sem alja nem volt sem szúnyoghálós zárószerkezetű bejárati kapuja. Mit találtunk ki védekezésnek a nyakig beöltözés mellett? Azt, hogy egy megfelelő nagyságú és alakú többrétegű tüll lepedő darabbal bekötöttük a fejünket is. Valamennyi levegőt kaptunk csak igy de azért kibírtuk és öt nap után megedződtünk. Na és kifejlődött bennünk épen a nehézség elviselése következtében amit Zita Te is említesz ami az ilyen körülmények esetében a leglényegesebb nagybetűvel írom le a “SZÍVÓSSÁG”
    Na és felnőtt korunkban mikor a Lokós gyermektáborokat vezettük Éva mamával, ahol ő és Rozi néni (aki velem egyidős ) voltak a szakácsnők és kb 40 főre kellett naponta egyszer meleg kaját és kétszer hideget úgy, hogy sem villany sem gáz nem volt és a vizet is csak messziről forrásból hozták az erre beosztott gyerekek. Én mint mérnök kaptam a feladatot, hogy fürdőszobát építsek a táborozók részére egy düledező falakkal rendelkező valamikori istállóból. Itt ugyanolyan zuhanyozó berendezést csináltunk 5-7 literes öblítőszeres műanyag tartályokból a felső zárókupakokat sok sok lukkal ellátva. Majd fej felé egy billenthetőre eszkábált szerkezetet készítve és egy spárga madzag segítségével lehetett működtetni az igy megépített zuhanyszerkezetet
    Úgy látszik, hogy a világ körüli utazás nehézségei és ezek küzdelmekkel történő legyőzése végül is ugyanolyan boldogságot hoz az emberek életébe, mint amilyent a mi életünkben megélt nehézségek legyőzésének nagy kalandjai, és ezért mondjuk azt, hogy ilyenekért érdemes élni.

  29. Szilvi
    December 15th, 2011 at 08:04 | #29

    @Szepi
    Kedves Szepi, ha tényleg van kedved írj nekem a kesz.sz.a@gmail.com-ra. Mi a párommal sokat járunk bicaj túrákra, lehet, hogy közösen a Te párodat is rávesszük erre. Akár elmehetünk együtt is pár napra, aztán hátha megjön a kedve. Lehet, hogy párszor dumcsizunk róla így négyen, és aztán elindulunk Árpiék után :)) Esetleg szembe megyünk velük, hogy találkozzunk is :))

  30. Szepi
    December 15th, 2011 at 08:25 | #30

    @Szilvi
    :))) Mindenképp írni fogok. Köszi.

  31. tura77
    December 19th, 2011 at 21:48 | #31

    Szerintem sokunkban megfordult már, hogy a szurkolótábor szívesen megismerné egymást és együtt örülködnénk Nektek. Bennem régóta mocorog az ötlet, h. pl. majd az 1 éves úton léteteket megünnepelhetnénk egy nagy összeröffenéssel, persze aki csak tud bringával :-)) aki meg csak szívbéli pártoló bringa nélkül, de senkit nem hagynánk ki aki szívesen résztvenne.

  32. Arpi
    December 20th, 2011 at 08:02 | #32

    @tura77
    :))) Ez nagyszeru otlet, ez tetszik, ha minnel tobben bringara pattantok, es eltoltotok egy nagyszeru delutant egyutt! Ha ilyet szerveztek, szoljatok hogy mi is tudjunk csatlakozni – es orulni Nektek – ha nem is bringaval, de legalabb skype-on! :)

  33. benjami
    December 21st, 2011 at 09:15 | #33

    Az egy éves évfordulón el lehetne menni sátorozni egy napot Pusztavacsra az ország közepére. Ugyanoda ahol a Ti utatok is elkezdődött.

  34. Péter
    January 3rd, 2012 at 10:21 | #34

    Sziasztok!
    Kicsit hanyagoltam a blogotok olvasását, de most nagyon jól esik újra hallani felőletek!
    Végre Zita is írt, nagyon tetszik.
    További jó utat.

  35. Apex
    June 11th, 2014 at 09:42 | #35

    Lájk!

  1. No trackbacks yet.