Home > Asia, Banglades > (Magyar) Chittagong Hill Tracks #4 – Rangamati, a pisztoly, és a Kaptai-tó

(Magyar) Chittagong Hill Tracks #4 – Rangamati, a pisztoly, és a Kaptai-tó

October 3rd, 2012

Sorry, this entry is only available in Magyar.

  1. Németh András
    October 3rd, 2012 at 20:17 | #1

    Árpi a szitakötős gondolataidhoz csak annyit, hogy a bangladesi barátaidnak lehet hogy Magyarországig kellene jönniük hogy észrevegyék egy szitakötőn azokat a csodákat amit ti náluk vettetek észre.

    Hisz a mi szitakötőink egyik másika igencsak hasonlít erre a jószágra, és ahogy rácsodálkoztál erre a lényre abból azt feltételezem hogy eddig te sem nagyon vetted észre a szitakötők nyakszőrét, pedig biztos rengeteg mellett elhaladtál már életed során ugyanúgy mint ahogy a mostani barátaid nem vettek tudomást erről a lényről…

    Én például annak ellenére hogy az internet egyik legjobb bugyrának tartom a 360fokbringát és nagyon sokmindenben azt érzem hogy tökéleteshez közeli módon művelitek, az egyik fő hiányérzetem pont abból adódik hogy a természet apró csodáit néha nehezen veszitek észre.

    De úgy vagyok vele hogy én az átlagnál nyitottabb vagyok a szitakötő nyakszőrére és totál természetes hogy másokat pedig más nyűgöz le (habár hiszem hogy a természet csodáinál nincs szebb és érdekesebb).

    • Arpi
      October 4th, 2012 at 05:52 | #2

      András, jön majd bejegyzés, ami nagyon fog tetszeni Neked, csak légy türelemmel! ;)
      Jó, hogy minden embert más-más dolog nyűgöz le, gondolj csak bele, ha mindenkit csak a természet nyűgözne le, ma nem lenne netbook, amin írjak és nem lenne internet, amin keresztül megoszthatjuk ezt a rengeteg csodát. Viszont az is igaz, hogy a természet ismeretének és szeretetének egy sokkal szélesebb és erősebb alapnak kéne lennie mindannyiunk értékrendjében, és akkor talán nem lenne ennyi környezetpusztítás és nem élnénk ma ilyen fenntarthatatlan módon a legtöbben. Na de sosem késő változni! :) Ez is egy újabb út ami azt hiszem nagyon szép.

  2. bj
    October 4th, 2012 at 09:07 | #3

    Tudom, ez inkább a Földről és a földhöz való viszonyulásról szól, de hát ezen is élünk. Csak eszembe jutott az alábbi idézet, amikor a természet ismeretét említettétek.

    Épp olvasok egy könyvet (Russel Means: Where White Men Fear to Tread), és elgondolkodtató volt olvasni egy indián véleményét a tulajdonlás fogalmáról, a nyugati gondolkodásom eddig könnyedén átsiklott ezen:

    “So Congress dreamed up the Dawes Act and set out to destroy the Indian nations, then take the rest of their land. One must understand that to an Indian, ownership of a land is a foreign concept. The earth is our Grandmother, who provides us with everything we need to survive. How can you own your grandmother? How can you sell her? How does a piece of paper that you probably can’t read prove ownership of something that can’t be owned?

    Even if you’re white, and you think you really own some land, try skipping property-tax for a few years.”

    Fordítás:
    “Így hát az amerikai törvényhozás megálmodta a Dawes-törvényt, elhatározván, hogy megsemmisíti az indián népeket, és megszerzi maradék földjeiket is. Amikor erről beszélünk, meg kell értened, hogy egy indián számára a föld tulajdonlása egy idegen elgondolás. A Föld a mi nagymamánk, aki ellát mindennel, ami a túlélésünkhöz kell. Hogyan tudod birtokolni a nagymamádat? Hogyan tudod eladni őt? Hogyan tudja egy darab papír – amit valószínűleg el sem tudsz olvasni – bizonyítani a tulajdonjogát valaminek, amit nem is lehet tulajdonolni?

    Egyébként, még ha fehér is vagy, és azt gondolod, te tényleg birtokolsz valamennyi földet… Nos, próbáld csak elmulasztani az adófizetést a tulajdonod után néhány éven át…”

  3. Németh András
    October 4th, 2012 at 10:48 | #4

    @Arpi egy kicsit lehet hogy félreérthető voltam, totál egyetértek abban hogy jó az hogy mindenkit más nyűgöz le (csak fura) erre egy sztori:
    idén nyáron itthon is voltak kánikulák jócskán (nem ér nevetni rajtunk, számunkra a 5 napig 35 fok az már az) és egyszeregy szombaton Gyöngyös környékén jártam és gondoltam na uccu irány fel a Kékestető sétálunk egyet a párommal. Fönt volt vagy 26-27 fok épp ment le a nap és mi voltunk az egyetlenek a parkolóban. Gyöngyösön (10km-re) több tízezer ember pusztult a melegben a mobil légkondit járatva, és a hegyen senki nem volt! Üresek voltak az éttermek stb, pedig be lehet ülni egy szódára is vagy egy palacsintára. Vagy csak sétálni. Szóval ehhez még a természet szeretete sem kellene, de nem az emberek főttek otthon és lesték a tevét. És ez azért nem jó. Nem akarom én hogy mindenki szemetetszedjen a turistautak szélén, vagy épp próbálja a gyepeken lévő belvízelvezetőárkokat betemetgetni, vagy azt sem szeretném hogy százával álljanak az emberek a csatornapartokon szitakötőnyakszőrt fotózni. Nem kell hogy ilyen szinten belemélyedjenek. De ahogy te is írod kellene egy alapszint.
    De egyébként nem is lenne szerencsés ha mindenki menne a természetbe mert akkor nem lehetne nyugodtan kirándulni (pláne ha úgy menne a tömeg ahogy ma mennek az emberek).

    Na szóval az az első hozzászólásommal nem azt akartam suggalni hogy azok az emberek kevesebbek akik ezeket a csodákat nem veszik észre, hanem pont azt akartam leírni hogy ha már észrevette az ember akkor nem érti hogy más miért nem látja, de nem szabad elfelejteni hogy önmagának is időre volt szüksége (és valami más hatásra is bizonyára) hogy észrevegye ezeket a csodákat.

    Ahogy te írtál a helyiekről hogy ők is ott élnek a csodák közt és észre sem veszik az ugyanolyan természetes minthogy te sem vetted észre mindaddig amíg fel nem ültél a bringára és neki nem indultál. Neked pl átalakult az életviteled, és ezáltal nyitottabb lettél az apróságokra, lett rá időd, és egy idő után pedig már keresni fogod és hasonlóan van ez mással is bizonyára…

  4. F.Peter
    October 4th, 2012 at 13:40 | #5

    Ez jó! Árpi leírja a blogjában, hogy aznap mit írt a blogjába. :-) Ez nem kritika,…. csak sajátos a humorom és tetszett.

    Érdekességképp a víz alatt úszáshoz.
    A világrekord 20 perc…vagy a körüli idő. Ennyi időt bírt ki egy svájci, Peter Colat egy levegővétellel a víz alatt.

    Na azt hiszem ő át ússza az 50m-es medencét akár 4x is.

Comments are closed.