Honeymoon Around the World

Az általatok kreált fokhagymás-vajas-pirítós, (drága Manyi-nénivel) nagyon kedvelt eledelünk volt! De örülök, hogy felfedeztétek, milyen finom!!!
Most már megnézem a “mégtöbb képet” ! :)

Sziasztok!

Tegnap végre beértelek benneteket.:)) (bár lehet, hogy ez mégsem olyan jó, mondván így mindig várhatom az új posztot…)
bejegyzés is megvolt, megyek képeket nézni:))))

Gabi:)

Fokhagymás pirítós, tea… gyakran kaptunk vacsorára gyerekkorunkban. Most van a hűtőszekrényemben egy nagyobb adag kacsazsír, amiben máj sült , fokhagyma is van benne, most elég csak ezzel megkenni a pirítóst. Sőt, nagyon finom ezzel sütni tojásrántottát.

A park nagyon érdekes. 70 Ft a belépő? Nem igazán érezhető, hogy olcsó vagy nem, a helyi kereseti viszonyokat kellene ehhez tudni.

Je, errol a parkrol kb 2 hete lattam egy dokumentum filmet, amiben az ember is beszelt, aki epitette. Allitolag biciklivel hordta oda a hulladekot, amivel epitkezett. Kicsit Güell parkos beütese van, nem?
Tovabbi jo utat es sok szep elmenyt Nektek!

Árpi, a tűzön készült pirítóst szinte minden helyen, ahol nomád tábori jellegűek a körülmények, feltalálják :D

R0fike: Az indiai átlagfizetésre olyan 5000 rúpiát dob ki a net. Az 22 ezer forint. Nálunk ha minden igaz a hatszorosa az átlagfizu. Tehát a beugró arányosítva 400Ft körül volt…

Az igazán tanulságos, hogy Árpiék kb úgy élhetnek Indiában, ahogy egy nyugat európai nálunk :)

Szerintem legfőképp ez a park Gaudi építményeire hasonlít :) Érdekes nagyon!

Ez a bundás kenyér is szuper lehet. Kipróbáljuk.
Tegnap vettem indiai fűszereket, mire ide ér már “borsos” ára van a kurkumának. Az ízek és illatok mellett, a blog olvasás közben, kicsit együtt leszünk.

Hááát, azt mondják, “egy újszülöttnek minden vicc új”, ez Rátok is igaz, a fokhagymás-vajas (vagy zsíros) pirítós már igen régi “találmány”, de nekem még most is a kedvencem! Azért egyétek boldogan!

Nekem is a Güell park jutott eszembe erről a képről, csak ott az oszlopok ferdék.

:)

Az a vízeséses első kép nagyon tetszik, ilyen helyeken szívesen járok én is, lehet, mégis el kéne mennem Indiába is egyszer? :)

Kedves Zita és Árpi !
Nemrég fedeztük fel a túrátokat a neten., azóta követjük a bejegyzéseket megpróbáljuk a nyolc hónap lemaradást behozni.
Csodálatos helyeken jártok. Ha végig mentek a tervezett útvonalon akkor egy egész életre szóló élménnyel lesztek gazdagabbak. Ahogy Ti is írtátok egy autó árába kerül. Az autót lehet hogy 3 év múlva eladjátok, de a végigélt élményeket senki nem tudja elvenni tőletek.
Drukkolunk hogy sikerüljön minden amit elterveztek. Most már megnézhetjük a képeket is.

Szalai János Vajkovics Mária

Szia Árpi !
Én is csodálkoztam azon amin Zita. A fokhagymás, pirospaprikás és ortodox mangalica zsíros pirítósnak, még magyaros neve is volt gyermekkoromban úgy hívták: huszár rostélyos. A II. világháború után ez volt a legesleg mennyeibb ételféleség a családomban, és nekem is kedvencem volt. A sajtos, sonkás omlettről nem is beszélve. Ifjú vasutas mérnökként miután a gyorsvonatok étkező kocsijában 25%-os kedvezménnyel kajálhattam ez volt az elviselhetően olcsó étel, hozzá Tolcsvai hárslevelű bor volt a csúcs illetőleg akkor a csúcs szót mi csimborasszónak neveztük. (dél amerikai hegycsúcs olyan hatezres) Neked meg índiába kellett eltekerni hozzá közel 8000 kilométert, hogy ezeket a kajákat megismerd és kedvenceid közé soroljad. Hát csak így tovább a gyermekkori sárgaborsó főzelék és rántott hús után .

Szevasztok,

jo olvasgatni a beszamolokat, es latni azt rajtad Arpi, hogy a valogatott szabadidöruha milyen jo szolgalatot tesz :-) Az enyemet mar sajna reg kinöttem.
Tovabbi jo tekerest nektek, csak igy tovabb!

Es most jöhetnek a kepek :-)

Jók a képek. Köszi a beszámolókat. Egyszer én is elindulok……

Nemrég jöttem haza hegymászásból, és az akklimatizációs táborokban bizony én is készítettem a gázfőzőn fokhagymás pirítóst mert már nagyon vágytam a hazai ízekre :-)