Honeymoon Around the World

Módszert pedig nem kell keresnetek, mert már megvan: írjátok ki magatokból! Nekem ilyenkor a testmozgás segít, de nem hiszem, hogy találnátok egy csendes parkot futkározásra :-) Különben is mozogtok eleget. Jó utat, csak így tovább, megyek szavazni!

Ott a pont felül, Tü-nél. :) Zita, a fénykép a tömeggel ÓRIÁSI! Önmagáért beszél. :)
A játékba nem nevezek be, mert már régóta benne vagyok, a feleségem pont az első variációt játssza velem 12 éve. De erre csak most eszméltem rá, amikor a szabályokat olvastam. :)
Vigyázzatok magatokra, kalandra fel!

Nekem a buddhizmussal nem fér össze az a hangos káosz, amit pl.: Indiában tapasztaltatok.
Nem ismerem a vallást,de eddig úgy képzeltem,hogy a CSEND és visszavonulás szükséges a gyakorlásához.
Ha normál biciklivel mennétek kisebb lenne a feltűnés? A fekvőbringásokat én is jól “megbámulom”.
Talán több elvonulós helyet (nemzeti parkot) kellene közbeiktatnotok feltöltődésre.(Már amennyire lehet ,egy ilyen sűrűn lakott vidéken). Vagy vissza a Pamírba! :)
Minden nap gondolok Rátok, még ha ez a hozzászólásaim gyakoriságából nem is derül ki.

Sziasztok!

Hú Zita, ez nagyon jó volt. Írhatnál többször is. Árpit is szeretem olvasni, de jó volt ugyanazt egy másik szemszögből látni.
A holdjárókról jut eszembe az első eset, amikor élőben láttam ilyet. Akkor még nagyon kevés lehetett itthon, különösen a vidéki kisvárosban, ahol lakom. Szóval, amint megláttam én is egyből odamentem. A tulaj éppen egy szép helyen állt, nézelődött. Köszöntem, és engedélyt kértem, hogy megnézhessem a gépet. Percekig nézegettem az érdekesebb részleteket, néhány kérdést is tettem fel a tulajnak. Kedvesen válaszolt rájuk. Persze, ha én lettem volna aznap 150. Sanyi és ez a 150. napja amikor ugyanazokat kérdezik, valószínűleg ő is másképp reagál.
Szerintem Ti ugyanezt élitek meg, azzal súlyosbítva, hogy nem csak a reku különleges, hanem Ti is. Egyébként nekem az jön le az írásaitokból, hogy az ottani viselkedés nem különbözik annyira az itthonitól, mint ahogy érzitek. Szerintem olyan régen elmentetek itthonról, hogy már csak a szép dolgokra emlékeztek.
Na, hátszelet, sima utat és kevés rajongót kívánok.

Sziasztok újra!

Őszinténszólva itt Budapesten sem mindennapi látvány egy fekvőbringa, mégsem megyek oda és veszem szemügyre már-már erősen tolakodó magatartással. Illetve rendszeresen fotózom, de engem zavarna, ha valakinek az intim szférájába nyomnám a lencsét. Vagyis maximálisan megértelek benneteket, nem is mertem volna arrafelé utazni, nemhogy fekvőbringával, közönséges túristaként se :)

Ha egyszer lesz hozzá erőm/időm/akármim, én inkább a Jeges-tenger partvonalán haladnék végig szibéria érintésével :D Bár fogalmam sincs, hogy egyáltalán járható-e a környék arrafelé.

További sok sikert nektek, és kitartás Ausztráliáig, onnantól kicsit más lesz biztosan.

Árpi én életmód blogban szavaztam rátok, helyi értékben Vikiékre (most látom csak hogy ott is bent vagytok). Lehet így elrontottam?

Aki még nem szavazott életmódban is szavazzon Árpiékra legyetek szívesek. Így több az esély.

A Helyi értékben szavaztam rátok, de az Életmód blogban nem talállak benneteket. Lehet, hogy két kat.-ban nem lehet ugyanarra szavazni?

Én is támogatom hogyha sok az ember akkor forduljanak a természet felé. Ráadásul a 3. világban a természetvédelemben szerintem eléggé felülreprezentáltak a külföldi aktivisták szóval köztük talán nem számítanának olyan nagy csodabogárnak :D @Ági “néni”

Szibéria északi partja szerintem max hajóval járható, esetleg valami kétéltű harckocsival de még azt sem hiszem inkább azzal sem (épp most volt egy cikk hogy a Bajkál tó partján vannak olyan részek ahova csak egy sínpár vezet be, sem út sem ösvény, pedig a Bajkál -tó egy turistaparadicsom lehet észak Szibériához képest. Esetleg valami kis hordozható túrakajak, meg bakancs :D @U-dash

@Németh András
Igen, sajnos én is félek, hogy ez a realitás. Olvastam a Bajkál tavas túrázókat. PEdig milyen szép is lenne.

@Ági “néni”
Hinduizmusra gondoltam, de a buddhizmusra is igaz.

Milyen jó, hogy előzőleg annyi észrevétel, kritika született, különben ezt a bejegyzést meg se írtátok volna, nem beszélve, hogy Zita is hosszabban írt, ráadásul külön öröm, hogy nincs bennetek sértődés, egyszerűen csak megvilágítjátok a dolgokat, így mi is jobban bele tudjuk képzelni magunkat. A magam részéről örülök ennek és köszönöm!
Nem csak naplót írtok, megosztjátok az élményeiteket, de még az olvasókkal is törődtök… most nem jut jobb kifejezés az eszembe, csak az, hogy ez tök jó! :)

Sziasztok!

Kicsit lemaradtam még a honlapotok olvasásával is. Látjátok, van, akinek már az is sok, hogy a mindennapi teendői mellett elolvassa a kalandjaitokat.

Épp ezért nem értem, hogy néhányan miért akarják innen, messziről megmondani a frankót. Én személy szerint nem tudom, hogy mennyire lennék türelmes, ha ott lennék a helyetekben.

Nekem a leghosszabb az egy 12 napos zarándoklat volt, de a vége felé már nagyon elegem volt a kerékpárból. Ezzel szemben ti meg már egy éve úton vagytok, nem láttátok a családotokat, és ez a sok kellemetlenség – mert valljuk be, hogy ez igen is sokba kerül lelkileg – összeadódik.

Szerintem ezt is figyelembe kellene venni, amikor a reakcióitokat vetjük latba.

Elismerésem a teljesítményetek előtt.

Sziasztok!

Én megértem, hogy ekkora érdeklődést nem viseltek teljesen zökkenőmentesen. Én csak mezei turistaként, turistajárta helyeken, fekvőbringa nélkül voltam egy kicsit Vietnamban és már az is elég fárasztó volt. Végül engem nem akasztottak ki, de úgy tűnik ti vagy a százszorosát kapjátok érdeklődésben. :)

Írtátok, hogy esetleg többek közt Vietnamba bicikli nélkül mennétek. Vietnamban az volt a tapasztalatom, hogy gyalogolni kb. nem lehet, ha van járda, akkor is szinte járhatatlan a rá pakolt dolgoktól. Gyalogolni hihetetlenül nehézkes volt, ehhez képest a biciklizés sima ügy volt (Igaz, mi csak sima ottani típusú bringákkal mentünk, ami nem volt érdekes senkinek.). Valamilyen járműre szükségetek lesz városon belül is. A bicikli bérlés állítólag fél dollárból megúszható naponta, de persze egy csotrogányt adnak ennyiért.

Bangladesben csak 2 napot voltam, de Indiában négy hónapot, és bejártam Délkelet-Ázsia szinte minden államát, utóbbi régió (Indonézia kivételével) egész más. Persze Bangkok nem egy kerékpárosbarát város, de Laosszal, és Kambodzsával nem lesz baj. Az emberek is teljesen mások. Nem fognak rátok mászni, és sokkal relaxálóbb lesz az egész. Szerintem Laosz jó kerékpáros terep, Vietnam már sűrűbb, de az emberekkel ott sincs baj. Szerintem ki Bangladesből, amilyen gyorsan csak lehet…

@Ági “néni” Kedves Ági néni, a Buddhizmus és India – nos Asóka király óta több mint kétezer éve nem sok közük van egymáshoz, nagyon elenyésző kisebbség ott a Buddhista. Burma, Laosz, Kambodzsa – ezek az országok buddhisták. Indiában 700 millió hindu van, és kb. 300 millió muszlim…a hinduizmus pedig nagyon más, mint a buddhizmus, és az indiai emberek mentalitásai is nagyon más, bár rengeteg különböző nép, nyelv kultúra él ott egymás mellett…valóban soha nincs egy perc nyugalom, főleg a “hindu” övben…Uttar Pradesh, Bihar, Radzsasztán stb…

Zita, Arpi, nagyon jofejek vagytok!! :) Ismeretlen ismeroskent udvozollek titeket, regota olvasom a blogot (es Zita, a caminos blogodat is vegigolvastam, mert jo volt es mert en is szeretnek majd egyszer elmenni..). Foleg azert irok most, mert ugy erzem arab szarmazasukent, kicsit el tudom kepzelni, mi zajlik Azsiaban (es hozza kell tenni, sose lennek kepes vegigcsinalni azt, amit ti!):
Zita, az, h felhivod a figyelmuket arra, h a noverukkel is igy bannanak-e, az a letezo LEGJOBB szoveg, annyira, h ez mar a keleti noknek egy sztandard erve is (mert, nem csak titeket maceralnak, meg a fejlettebb keleti orszagokban is nagyon gyakran elofordul a helyi nokkel). Nekem ezt tanitottak, fantasztikus, h te magadtol raereztel ;)!!
Szerintem ez mar csak egy ilyen vilag. A korulmenyekhez kepest hiszem, h probaljatok a letezo legjobban viselni es en csak tovabbi sok kitartast, bolcsesseget es jokedvet szeretnek nektek kivanni. Jo a blog :)!

Kedves Zita és Árpi!
Elõször talán azt szeretném most írni, hogy én személy szerint biztos, hogy nem bírnám ki nemhogy fél évig, de egy hétig sem amit ti kénytelenek vagytok eltürni nap mint nap. Nem azért mintha lenézném az indiai meg Bangladeshi embereket, hanem azért mert tudom, hogy az én idegeim nem bírnák. És ezért nem mentem volna Pakisztánon, Indián és Bangladeshen keesztül, mint Ti. Nem tudom észrevettétek-e, de nagyon kevesen mennek ezen az útvonalon azokból akikkel az úton találkoztatok. Én a mai napig követem a Jill-t meg a Blazing Saddles-t. Õk is Kínán keresztül mentek és kihagyták ezt a három országot.
Zita ezt írta:
“Nekem most ez az otthonom. Nincsenek velem a barátaim, családom, nem tudok nyugodtan pihenni, egy jót enni, az idejét sem tudom, mikor nevettem utoljára szívből. Nem panaszkodom, csak mesélek! Folytonos az alkalmazkodás. Nem úgy megy, hogy „miért nem bírom ki napi párszor”. Inkább úgy mondanám: „Nahát, hogy kibírod már több, mint egy éve!” :)”
Ez engem egy kicsit megijesztett. Ezt nem lenne szabad csinálnátok túl sokáig, mert akkor, szerintem, nem éri meg. Rövidebb ideig még esetleg érdemes, de túl hosszú távon nem.
Nagyon sajnálom, hogy én lettem az egyetlen hozzászóló akihez Zita haraggal viszonyult azzal, hogy “határozottan visszautasította” egy részét annak amit írtam. Bár nem pontosan idézett engem, érzem, hogy nem fogadja el megjegyzésemet. Bocsánat, ha megbántottalak, ez igazán nem volt szándékomban. De Árpi mindig pozitívan viszonyult minden megjegyzéshez, még akkor is, ha kritikus volt és ez volt az elsõ és magától értetõdõen az utolsó eset, hogy bármi ilyesmit megreszkíroznék. Talán Nektek az is nehéz, hogy a mi helyünkbe beleképzeljétek Magatokat. Nekünk semmi más benyomásunk nincs az utatokról, mint amit leírtok. És az amit érzünk az ettõl van. Nekem úgy tünt, hogy bár értitek, hogy mi a baj, eddig nem sikerült adaptálódnotok a helyzethez, sõt, az elmúlt hetekben mintha rosszabodott volna a dolog. Most, hogy elolvastam amit Zita írt, már jobban értem a stressz mennyiségét és, hogy mennyire nehéz ezen túljutnotok.
Mi, olvasóitok abban a luxus helyzetben vagyunk, hogy ha már nem tetszik, egyszerüen abbahagyjuk a blog olvasását. Ti, viszont, nagyon messze vagytok otthontól. Ha még van kb. 2 év hátra, valahogy meg kellene oldani, hogy pozitívabban tekintsetek magára az útra és a nehézségekre. Vagy ha most megint félreértettem a dolgot, akkor rajtam úgy tudtok segíteni, hogy megint nagyobb arányban legyen a boldog és pozitív, a stresszes és negatívhoz képest. És nem úgy, hogy elhallgatjátok a rosszat, hanem úgy, hogy tényleg boldogok vagytok és arról többet írtok.
Ne haragudjatok, hogy nem tudok tanácsot adni ahhoz, hogy ezt hogy csináljátok. Az a gyanum, hogy ezt magatoknak kell kisütni. Jelenleg úgy érzem, mintha az utat úgy viselnétek mint egy tízpróbát, amit ki kell bírni. Ennek, szerintem, semmi értelme. Talán igaza lehet azoknak akik azt írták, hogy Bangladesh után már mások a népek. Adja Isten, hogy így legyen!

@BGábor
India eddig nekem egyenlő volt Gandhival. Most megnéztem a google-on, ő sem hindu. A hindu és buddhista vallás ötvözetének követője (dzsaina) volt. Aztán itt vannak nekünk a “krisnások”. Ez alapján élt bennem ez a kép egész Indiáról. A népsürűség miatt is lehet ez az európai szemmel “őrület”ebben a térségben.Nem tudom,hogy mióta vannak ennyien.

@Grant Julia
Na hát Árpi már mindent elmondott :)) Tényleg nem tudtam, hogy te írtad azt a kommentet, de ez majdnem mindegy is, mert senkire sem szerettem volna haraggal reagálni. Ne haragudj, ha így ment át! Lehet, kicsit sarkosan fogalmaztam… :-/ Szóval elnézést.
Ami az ijedséged illeti, nem hinném, hogy ki vagyunk égve:) Ha ilyen lenne, zombiként magunk elé bámulva ülnénk a jól bezárt hotelszobában 3 napja, a szállodással hozatnánk az ennivalót és visítógörcsben törnénk ki, ha meglátnánk bárkit. Na. Ha majd ilyen lesz, szólunk! :D

@Arpi
Miről beszélsz, Árpi? Miért nem várod Tájföldet? Szerintem jó lesz.

Na és igen, ehhez fűzném hozzá, hogy bennem nincs olyan, hogy “hú, de rossz itt, de majd ott jobb lesz” mert ezzel a mentalitással inkább csak menekülnénk innen. De hisz azért jöttünk ide, hogy csodát lássunk! Csak azért, mert néha nehéz a munkahelyen, a családban, vagy az iskolában, még nem fog senki másik országba menekülni :) A hasonlat biztos suta, de minden bizonnyal érthető.

@zenjebil
Erre csak ennyit mondanék: “Ápnár ki ámár moto ménái?” (Bengáliul annyit tesz: “Hát nincs egy olyan lányod, mint én?”) A tömegben bámulóknál a legidősebbtől kell megkérdezni. Erre ő “elszégyenli” magát, és tovább áll. Ha a legidősebb tovább áll, mind tovább áll.
Ezt nemrég tanultam egy NGO-stól, akinek fehér nőkollégái is vannak alkalomadtán. Ő ajánlotta, sajnos még nem volt lehetőségem kipróbálni.

@Szabó Klári
Az Életmód kategóriában nem vagyunk benne! :)

@Sanyi
Köszönöm:) És ígérem, ezentúl mindenki “Buksi” lesz. :) Aztán, hogy milyen otthon, majd meglátjuk, ha egyszer hazaérünk…

@Tü
Tü, valóban, jobban is érzem magam azóta. Majd igyekszem tényleg többet írni, és nem csak ilyen témában :D Csak hát nálunk ez úgy adódott, hogy én főzök-mosok-takarítok, Árpi meg pötyörészik. Neki amúgy jobban is megy az írás: nekiül és kiírja. Én órákig el tudok szenvedni, hogy úgy jöjjön ki minden, ahogy szeretném, sokáig babrálok. Ez elég idő és energiaigényes, inkább hamarabb feladom…

Nagyon megértem anapról-napra; hértől-hétre szinte azonos, benneteket, európai embereket ott a távolban nyomasztó gondjaitokat.
Bár nem vagyok psziochológus, sőt… Azonban mostanában nekem is igen sok, más hazánkfiai által rendkívül etikátlan és egymással is szövetkezett sorozatos támadásai komoly gondokat okoztak.
Próbáljátok ki ezt a technikát! Az emberi tudat feszültségmentesítése Manhertz József videóján. Figyelem! Abszolút nem azonos az MSZ 1585:2012 Villamos berendezések üzemeltetése (EN 50110-1:2004 és nemzeti kiegészítései) magyar szabvány 6.2 “”Feszültségmentes munkavégzés” pontjával!!! :-D

http://www.youtube.com/watch?v=2ed1yk_sQB4

Ezen kívül egy másik relaxációs technika; egy jól működő gyors stresszoldás Prof. Bagdy Emőke módszerével! Próbáljátok ki ha szükséges! Használjon!

“Mindenkit arra kérek, hogy ha nagyon feszült, nehogy lazítson! Úgysem menne. De feszíteni még tud! Akármilyen feszült, feszíteni még tud. Van egy paradox technika, amely azt kívánja, hogy feszült állapotban feszítsük végig az izmainkat. A központi idegrendszer ugyanis úgy működik, hogy ha bizonyos izmainkat túlfeszítjük, akkor utána már automatikusan ő lazít. Ezt a technikát úgy hívjuk, hogy villámrelaxáció. Lépéseit bárhol elvégezhetjük, a fő, hogy intenzíven koncentráljunk arra, amit csinálunk. Jó erősen zárjuk ökölbe a kezünket, és tartsuk fenn a feszítést. Ezután hajlítsuk be a könyökünket, hogy csak úgy dagadozzanak a bicepszek! Majd szorítsuk oda a könyökünket a bordakosárhoz. Most végigfeszítjük a lábunkat, a farizmok is kőkemények, húzódjunk egy kicsit fölfelé, mintha két centit nőni akarnánk, majd engedjük ki a levegőt, nyissuk szét a tenyerünket! Ennyi az egész, nyugodtan foglaljunk helyet! Ez az áldott kis módszer pontosan annyi feszültséget von el, hogy a maradéktól már nem betegszünk meg, nem kapunk fejfájást, azzal már meg tud küzdeni a szervezet.” (Prof. Dr. Bagdy Emőke: Hogyan lehetnénk boldogabbak? By: Nyitott Akadémia)

“Feszültségmentes” szép napokat; állandó hűs hátszelet és menetirányban lejtős utakat, valamint minden jót kívánok!

Szia Zita,

Jók az Árpi bejegyzései, de nagyon hiányzik mellőlle egy másik szemszög is. Ne hagyd, hogy így elnyomjon, igen is írj többet! Girl Power!!! :)

72 éves öreg tanárnak sokkal hamarabb elfogy a türelme, mint Nektek. – Zita, Te tudod, hogy onnan felülről lehet KÉRNI, úgy, mint a hitet, vagy bármit. ÉS AKKOR KAP AZ EMBER. De a természetfölötti segítségen túl szükség van a természetes pihenésre is, meg a csöndre. Amit most végig-éltek, elképzelhetetlen tőke lesz egész életetekre. És a gyermekeitek számára.

Sziasztok!!!
Kitartást Kivánok,nektek,hisz távol vagytok nem lehet könnyü,nektek távol a családotoktol!!
És az jo ,hogy mindent le irtok öszintén,csak sajnos vannak akik bele kötnek:))
Bármit tehet az ember,kerül,mindig aki bele kösön(emlékszem abba is bele köttek,hogy ha valaki,segitett,nektek,arra már azt irták,kihasznájátok:))).
Na de ti ne törödjetek!!Hajrá elöre!! És idézném Z Atya szavait:,, Zita, Te tudod, hogy onnan felülről lehet KÉRNI, úgy, mint a hitet, vagy bármit. ÉS AKKOR KAP AZ EMBER,,
Kérjétek,nagy bizallomal,én is kérem értetek!!
Most,nehéz,kitartást,nem is gondolyátok,milyen nagy dolgot,tesztek!!!!
ISTEN ÁLDJON BENNETEKET!!!
ELÖRE?HAJRÁ!!!
SZIASZTOK!!

@Zita
“Miről beszélsz Árpi?”
Ez nagyon nagy, belelátunk kicsit a családi évődésbe :-)

@Zita
Szerintem is írjál gyakrabban! Nem tud az Árpi is néha mosogatni, takarítani, sõt még esetleg fõzni is? Tényleg érdekes lenne nekünk itt nagyon messze egy más nézõpontot, stílust olvasni néha-néha. Hivatalos javaslat: minden 5-ik posztot írja a Zita! Aki ezzel egyetért, szóljon!! :-)

Ja, és az a relaxációs ötlet az abszolút nagyszerü. Hasonlít ahhoz, hogy miért jó a jóga nemcsak fizikailag megerõsödni, hanem lelkileg is megnyugodni. Ott az a lényeg, hogy amíg a poziciókra koncentrálsz, mással (bajaiddal stb.) nem tudsz foglalkozni. Hát ez az izom feszitéses relaxáció is hasonlít ehhez a filozófiához. Egyébként ha szisztematikusan feszítjük egyik izomcsoportot a másik után és arra koncentrálunk, azzal vérbõséget is okozunk azokon a helyeken, ami szintén egészséges, méregtelenítõ és erõsítõ is. Hajrá, próbáljátok meg!

Igen Irjon a Zita is:) Felváltva egyiket Zita másikat,Árpi!!Nem azért,mert Árpié,nem jo!!
Kitartást!!!
Sziasztok!!

Csatlakozom “Grant Juli” és “Suttogó” ötletéhez, hogy Zita is írjon. Ha ritkábban is, csak írjon!

Zita ezt írta: “Ezek a személyes, sokat biciklizett emberektől jövő vallomások túllendítettek azon az érzésen, hogy alapvetően csakis én vagyok a baj forrása. Nos, nem. A baj nem velem van.”

Nem hát. A Cola is jó, meg a Mentos is. Külön-külön. :))

En teljesem megertem a viselkedeseteket, hisz magam is vilaglatott ember vagyok. Ezt csak azok nem erthetik, akik eletukben nem jartak meg Azsiaban. Magam is hasonlo nehezsegeken mentem keresztul Indiaban 4 evvel ezelott. En hatizsakkal egyedul utazgattam s mivel no vagyok, engem sem hagytak beken soha. En is tobbszor kikeltem magambol es olyan modon viselkedtem, ami miatt utolag nagyon utaltam magam es furdalt a lelkiismeret. En is ugy ereztem, hogy nem igy kellett volna viselkedni es turelmesebbnek kellett volna lenni, de akkor az adott szituacioban erre keptelen voltam. Nekem is voltak jo napjaim es voltak nagyon rossz napok, amikor ugy ereztem, hogy meg egy napot nem birok ki ebben az orszagban. Az 5 hetes utazasom soran azt konstataltam, hogy egyszerre szerettem es utaltam Indiat es az utalatom oka az volt, hogy az emberek a legrosszabbat hoztak ki belolem. Neha ugy viselkedtem, mint aki megorult. En is azt gondoltam, hogy velem van a baj, mig ossze nem futottam egy masik egyedul utazo novel, aki hasonlokrol szamolt be es akkor jottem ra, hogy igazabol nem velem van a problema. En egy-ket embert meg is rugdostam es lokdostem, mert nem atallottak megfogni a fenekemet, hiszen feher no vagyok. Szoval Zita es Arpi, en teljes mertekben megertem a viselkedeseteket. Tudom, hogy nem hangzik jol, amikor mindezt leirjatok, de en at tudom elni a helyzeteteket. A sok kritizalo ember valoszinuleg eleteben nem kerult meg ilyen szituaticiokba es ezert nem erti meg a reagalasotokat. Indoneziaban sem lesz sokkal jobb a helyzet. Egy ido utan az en nevem ott Toltotolltinta lett, mert mar untam naponta szazszor elmondani, hogy hogy hivnak. Ezen a neven legalabb ok egy kicsit megrokonyodtek, en meg jol szorakoztam a reagalasukon. Sok kitartast es turelmet kivanok a tovabbi utazasaitokhoz!

@Grant Julia
Hát sajnos a házimunka rám marad. Egyszer szedtem rá Árpit, hogy mossa ki a ruháit maga. Rossz volt hallgatni a nyögéseit, ahogy a ruhával szenvedett. Szerintem azért csinálta, hogy megsajnáljam és “inkább majd én” csináljam mindig helyette. (Hát, talán így működnek a férfiak. Jó erre is rájönni lassan másfél év házasság után) ;)

@Eva Kapusi
Kedves Éva! Lophatom tőled ezt az ötletet? Óriásit röhögtem a “Töltőtolltintán” és el is határoztuk (engedelmeddel), hogy Árpi “Cipőfűzőkarika” lesz. :D Hát ez hatalmas! És köszönöm, amit írtál.

@Zita

Teljesen fején ütötted a szöget. A férfiak ilyenek. Vagy automatikusan, vagy direkt – embere válogatja. Vagy elöször véletlenül, aztán már direkt. Az a legszörnyübb amikor kárt is tesznek, mert úgy tuti biztos, hogy nem hagyod, hogy ök csinálják. Az én életemben akkor változott ez a dolog amikor beteg lettem, de ezt nem ajánlom mint taktikát!  Mosni tényleg nem hagyom Roy-t, mert akkor minden alsónemüm vagy rózsaszín vagy halvány kék lenne. Fözni viszont hagyom és már egész jól tud. Minden jót a további úthoz!

Ezeket a rég indult bejegyzéseket csak most olvastam. Elkepesztő egy kultúra. Épp kapcsolódik hozzá a manapság adott helyzetjelentés Indiából: http://index.hu/kulfold/2013/01/03/india/ :(