Flagstaff kukáiban és szikláin
Régen függő drogos voltam, még mielőtt elindultunk erre az útra. Ha egy héten nem jutottam hozzá 2-3 alkalommal az adagomhoz, nem éreztem jól magam. De ha ez megvolt, ez sokat lendített a napjaimon és a kedvemen. Értelemszerűen ezt sajnos nem tudtam rendszeresen folytatni ezalatt az út alatt, de most végre újra elkezdtem, először csak kis dózisban, tegnap este, nehogy túladagoljam magam, ahogy sokszor ilyen esetben szoktam. De ez a kis dózis is annyira feltöltött, akkora lendületet és lelkesedést adott, hogy ma nekiálltam megírni a blog folytatását. :)
Vendégségben egy kukabúvár freegan közösségnél
Flagstaffban egy rossz telefonszámon hívogattuk Marcint, a szállásadónkat, és mire erre rájöttünk, megismerkedtünk egy nagy szakállas, szemüveges hippi kinézetű bringással, Elivel. Ő mutatta meg nekünk a könyvtárat is, ahol volt ingyenes internet és így végül megtudtuk Marcin helyes telefonszámát, és fel tudtuk hívni. Megtudtuk tőle, hogy fél7-ig nem lesznek otthon, ezért igent mondtunk Eli meghívásának, és meglátogattuk őt az otthonában, ahol hatodmagával élnek. Eliék haladó, nyitott gondolkodású freeganek, egyikük már 30 éve kizárólag a kukákból szerzett élelmiszerből él, és ők is nagy kerékpártúrázók, nagyon lelkesen meséltünk egymásnak a bringás és kukabúvár élményeinkről, egyből nagyon megkedveltük őket, és valószínű ők is minket, mert sokat marasztaltak, persze mivel már elígérkeztünk a Warmshowers-es Marcinékhoz, nem maradhattunk náluk, csak egy vacsorára és egy hosszúra nyúlt lelkes beszélgetésre.
A vacsora nagyon finom volt és bőséges – és minden alapanyaga a bioboltok és szupermarketek mögötti szemeteskonténerekből volt
Eliék hűtője…
…és fagyasztója
Jégkrém is volt dögivel, Zita nem kis örömére :)
Zitának nagyon tetszett, hogy 3 fős kisbusz ölése volt a nappali sarkában – biztonsági övvel :)
Zita másnap olyan finom salátát csinált a nálunk lévő maradék zöldségekből és quinoaból, hogy csuda. :) …és az Eliéktől kapott joghurttal valamint fokhagymás pirítóssal együtt isteni finom volt, és valószínű nagyon egészséges is. Bár képről vega kajának tűnik, valójában nem volt az, mert egy csirkekonzerv is belekerült. :) Juhéé, azt se kell már tovább cipelni! :)
Eliék egyébként mind hithű keresztények is voltak, és ez egy alapköve volt a kis közösségüknek, hitték és vallották, hogy Isten gondoskodik róluk, és hogy ha tesznek magukért, egymásért, akkor Isten is megsegíti őket. Ezekről a tapasztalataikról is nagyon lelkesen meséltek, elmondták, hogy bár egyiküknek sincs rendes munkája nagyon rég óta, de mégsem szenvednek soha semmiben hiányt. Bármit kértek eddig az imájukba foglalva (persze sosem voltak kapzsiak) az mindig teljesült. …és megengedték nekünk, hogy másnap este a “store-check” körútjukon velük tartsunk. Ők így hívják az élelmiszerbeszerző körútjaikat, amelyeket egy héten egyszer-kétszer ejtenek meg. Természetesen dumpster divingról, vagyis kukázásról van szó. Erre a célra, bár sokszor kerékpárral indulnak neki, de van egy lestrapált régi furgonjuk is, amelyet ajándékba kaptak valakitől, és az üzemanyagra valót pedig régi lestrapált bringák felújításából és eladásából teremtik elő hozzá.
Az első biobolt mögött rögtön egy doboznyi zöldséget találtunk a konténerben. A papírdoboz is onnan van.
És a teljes zsákmány! A másfél óra alatt a plafonig pakoltuk a furgon hátulját. Amiben egyébként egy kanapé volt hosszában berakva, mint hátsóülés. Csak így fértek el, a kanapé nagy volt a nappaliba, a kisbusz ülése pedig a furgonba, magyarázták ezt a furcsa cserét, amin sokat nevettünk Zitával. :)
Az igazi jackpot a végtelen sok zöldség és gyümölcs mellett egy doboznyi péksütemény volt. :) Csokis tortaszeletek, muffinok, cheesecake-ek… Hmmm :) Sok finomság volt.
…és ahogy az sokszor lenni szokott, most is találtunk virágokat! :o
Több cipó kenyér, eper és rengeteg zöldség… De még csak nagyon sérültek vagy rohadtak sem voltak
Eliék házilag készített vízálló bringástáskája, festékesdobozból és anyagdarabokból, valamint pár csavarból, alátétből és egy aluminium kampóból összerakva
Mindenkinek volt ilyen, nagyon kreatív kis csapattal hozott össze minket az út :)
Hazafelé menet a nekünk ajándokozott holmikkal Zita csomagtartóján :) Marcinék örültek a sok banánnak, és egyéb finomságnak, nem zavarta őket, hogy a kukákból vannak, sőt igazából motiválta őket a zsákmányunk arra, hogy ők is kipróbálják egyszer a dumpsterdivingot – Itt USA-ban van is miért, arányaiban valószínű itt dobják ki a világon a legtöbb élelmiszert.
Catan és sziklamászás Marcinékkal
Azért a boltba is el kellett mennünk, Zita útközben fotózta ezt a szurikátát, tele volt velük a környék…
Este gombapörit készítettünk Marcinéknak, a zsákmányolt és vett élelmiszerekből, sok zöldséggel és rizzsel – Na ez már full vega kaja volt, nem szándékosan, de így sikerült. És nagyon finom volt! :)
A vacsorát helyben készített sörrel öblítettük le, a képen már Marcinék egyik nagy cimborája látható, amint egyedi módon tölti ki a sört a sörfőzde által kiadott, visszaváltható, 1 gallonos üvegből. A sörfőzdében egyébként Marcin részesedést vásárolt, így féláron kapja a sört, és ha valóban sikerült a tervnek megfelelően terjeszkednie a sörfőzdének (ami várható, mert errefelé nagyon felfutóban vannak ezek a pici, helyi sörfőzdék a nagy sörgyárakkal szemben), akkor még bevétele is lesz a dologból. De ha nem, még akkor is megéri a dolog, ha elég sok sört isznak… :)
Marcinék is nagy Catan rajongók, megtaláltuk a társasjátékot és néhány kiegészítőjét a nappalijukban, és amikor rákérdeztünk, örömmel benne voltak egy partiban. A 6 fős kiegészítővel játszottunk hatan, Marcin nyerte meg a játékot.
A játék közben felmerült az ötlet, hogy másnap mi is menjünk Marcinékkal sziklát mászni. Ők minden hétvégén mennek és nagy lelkesen hívtak minket. Mivel mi még sosem másztunk sziklát, és nagyon hívtak, végül igent mondtunk, hiszen ki tudja, adódik-e ilyen lehetőség még egyszer az életben. Arizona legmagasabb hegyének oldalában, egy 45 perces gyalogtúra után megérkeztünk a sziklák aljához.
Nem mászott mindenki egyszerre, a mászás megterhelő, hirtelen kell nagy erőket kifejteni, amiben elfárad az ember – ilyenkor jó csak nézni a másikat, ahogy küzd fölfelé a sziklán
Azt mondták, odáig majd mi is fel tudunk mászni… Aha, persze! :)
Zita nekirugaszkodik! Bátran nekiindult, mikor én még teljesen meg voltam szeppenve, hogy most akkor tényleg sziklát mászunk? Természetesen Marcin előtte felmászott és elhelyezte a kötelet, így végig nagy biztonságban voltunk, ha kicsúsztunk azonnal megfogtak minket és egy métert sem estünk.
Marcin vigyázott ránk, biztatott és tanított minket. Persze olyanokat mondott, hogy csak pislogtunk. Elsőre lehetetlennek tűnő helyekre kellett fel- és átlépnünk, vagy apró peremekben megkapaszkodni… Persze amikor néha sikerült, akkor kiderült, hogy igaza volt és nem is volt olyan lehetetlen a javasolt lépést – csak annak tűnt, nekünk, kezdők számára.
…ééés második próbálkozásra valóban feljutott odáig Zita, ameddig mondták, hogy felfog! :) Nagyon ügyes volt, kezdetben jobban, magasabbra mászott, mint én.
Aztán jöttem én… De ez a szakasz elsőre rajtam is kifogott
“Oké, feljutottam, de most hogyan tovább?” :)
Innen talán jobban látszik, meddig sikerült felmásznia
…éés nekem is sikerült! :) Brutál nehéz volt, azt hittem leszakad a karom, és lábbal is hatalmasat kellett lépni.
Én eddig jutottam, az a hasadékba kézfejet beszorítós és úgy kapaszkodós rész már végképp kifogott rajtam, ekkor már kezeim, karjaim, lábaim mind remegtek a megeröltetéstől… :)
A szomszéd falon egy női csoport nagyon komolyan nyomta
Átmentünk egy másik részhez, ahol Zitának egy könnyebb, rövidebb sziklán sikerült felmászni a kiszögellt rész legtetejéig – Nagy volt a sikerélmény, mert nekünk, abszolút kezdőknek még ez is nagy kihívás volt! :)
Néhol akkorákat kellett terpeszteni, hogy azt hittem el sem ér odáig a lábam…
Ez azt hiszem nem egy idális sziklamászó testtartás, a fenekem és vele így a súlypontom is túlságosan távolt van a sziklától :)
Nekem is sikerült, bár a közepén egy résznél, azt hittem, nem győzöm erővel. A sziklamászás nagyon más, mint a bringatúra, utóbbinál az erődet egész napra szépen be kell osztani, míg itt egy lépésnél vagy kapaszkodásnál hirtelen minden erődet oda kell tenni. Persze az is lehet, hogy mi csak egyszerűen borzasztó gyengék voltunk, és ezért éreztük így, mert mintha Marcin mesélt volna olyat, hogy itt is azon múlik minden, hogyan osztod be az erődet az egész falra, és hogyan tartod meg magad minél könnyebben két nehéz lépés közötti pihenőben. Szóval ide technika kell!
Ami Marcinnak volt egy kevés… :)
Sziklamászás közben meg tud fájdulni az ember nyaka… :) Mert annyit néz fölfelé a többiekre a sziklán.. Ez ellen Zita inkább lefeküdt a földre és kényelembe helyezte magát. :)
Marcin haverja nagyon durván nyomta
Enyhén visszahajló falakon is felkapaszkodott…
Marcin Cliffhangert játszik :)
A sziklamászók jegygyűrűje hajlékony, így nem törik szét és nem sért meg sziklamászás közben :)
Ezeket a kütyüket a hasadékokba beleszorítva lehet biztosításra használni
Így néz ki egy mászócipő – jól tapad a talpa a sziklán és az orrával kis peremekben is meg lehet kapaszkodni
Kifelé menet a városból kereszteztük a 66-os utat.
Ez egy legendás útvonal, amely Chicagot Los Angelessel összekötve közel 4000km hosszan húzodik keresztül az USA-n. A Route 66-ről dalt is írtak, amit többek között a Rolling Stones is feldolgozott.
A város szélén Eli egyik lakótársával futottunk össze
Így akció közben is megcsodálhattuk a festékesvödrögkből készített bringástáskákat. :)
Hát ezek voltak a kalandjaink Flaggstaffban. :) Nagyon köszönjük Eliéknek és Marcinéknek ezt a sok csodás élményt, nagyon jól éreztük magunkat itt Arizona tetején, remek barátokkal és élményekkel gazdagodtunk!
Történt 2014. július 23. és 27. között, bicikliztünk 25 és 2km-eket (27-ét még nem számolva, az majd a következő bejegyzésben jön.) Megírva szeptember elsején.
Ezekről és az ezt megelőző napokról egy Origo Utazási Rovatba írt cikkünk is született.
…és hogy mi az a drog, amelyhez ismét hozzányúltam? Hát a futás! :D Megragasztottam a Darwinban három dollárért vett futócipőm talpát, és 80km biciklizés után kimentem kicsit futni. Alig nézett hülyének érte a házigazdánk… :)
Érdekes, izgalmas post!
@Reku Papa
Köszi :) Azt elfelejtettem beleírni, hogy a sziklamászás után még 2-3 napig olyan izmaink is fájtak, amelyekről nem is tudtuk, hogy léteznek :) …el is határoztam, hogy elkezdtek felsőtestre is dolgozni kicsit, de a lelkesedésem e téren kb. 1 nap múlva elmúlt :) Na de most írom a következőt, remélem az is érdekesre sikerült :)
Továbbra is inspiráljon ez a “DROG”, mert nagyon jó hatással van rád!