Archívum

‘egyházi esküvő’ cimkével ellátott bejegyzés

Zenés videó az esküvőnkről és a lagziról

június 19th, 2011 2 hozzászólás

Ígértük, megérkezett, hát közzétesszük:


Nekünk nagyon tetszik! A videót Szepesi László készítette! Köszönjük szépen!

Az egyházi esküvőnk és a kis nászutunk

június 9th, 2011 6 hozzászólás

Miközben intéztük az utazással kapcsolatos elengedhetetlen előkészületeket (vízumok, oltások, útvonalterv, a kerékpárok és a felszerelés előkészítése) közben lezajlott a templomi esküvőnk is, amit egy nagy-nagy 150 fős lakodalom követett. Sőt mi több, morzsabál is volt. Na de ne csapongjunk, hanem nézzünk sorra minden részletet (van mit!) pontról pontra.

Templomi esküvő helyszín

Vérteskozma, kis templom. A Vértes közepén található kis mesefalu oldalában, a domb tetején. A hatodik randinkon erre kerékpároztunk Zitával, ez volt az első templom, amibe együtt tettünk be a lábunkat.

Leánykérés

Éppen ezért több száz randival és jó másfél évvel később ennél a vérteskozmai templomnál kértem meg Zita kezét – szintén egy kerékpártúra keretein belül. Egy pénteki napon, amíg Zita államvizsgázott, én összefutottam Bander barátommal, és beugrottunk egy váci utcai ékszer boltba, ahol gyors kiválasztásra került egy szolid kis ezüst gyűrű – a mátkagyűrű. Ennek dobozán ott díszelgett a bolt cégére, ezért még gyorsan beosontunk a Zita iskolájának éppen akkor portási feladatait ellátó Tomikával (aki egyénként Zita jóbarátja) a könyvtárba Annamari (aki egyébként Zitának szintén jóbarátja) asztalához, ahonnan elcsentünk egy BAM-os kerékpáros matricát, amivel máris elfedtük a gyűrűsdozon a csúnya cégért. Mindeközben Zita az államvizsgával izzadt. :) Persze végül sikerült neki, így boldogan indultunk el Biatorbágy felé kerékpárral.Valahol Érd határában aztán leragadtunk egy halászléfőző fesztiválon, ezért aztán kénytelenek voltunk vonattal teleportálni magunkat Szárra, hogy még sötétedés előtt Vértesboglárra érjünk. Ez olyannyira sikerült, hogy a naplemente végül a falunk határában lévő horgásztóban ért minket, merthogy a tulajék voltak olyan rendesek, hogy beengedtek minket pancsolni. Azért írtam „falunk”-at, mert időközben a családom vett Vértesbogláron egy parasztházat, amibe a szüleim beleszerelmesedtek. Ebben a házban töltöttük az éjszakát, hogy aztán másnap elinduljunk a fontos kerékpártúrára, keresztül a dombokon Vérteskozmára, ugyanahhoz a templomhoz, ahol a 6. randin is jártunk. Olvass tovább…