Karimabadtól Gilgitig – TEOTWAWKI és egyéb szépségek
Viszlát Karimabad!
A 8 napnyi karimabadi tartózkodásunk után nagy örömmel vártuk az újabb bringás kalandokat. Bár remek társaságunk volt Barbara és néhány másik utazó személyében, mégis nagyon jó volt végre továbbindulni a több mint egy hét „veszteglés” után, még akkor is, ha a körülményekhez képes próbáltuk azt megtölteni minél több tartalommal és pihenéssel. Otthon egy hét örökkévalóságnak is tűnhet a munkahelyi kihívások és az egyhangúság miatt, de Karimabadban még a szörnyű fogfájás mellett is hamar elrepült ez az idő. Azt hiszem átléptünk egy valamilyenfajta másik, „utazós” idősíkba, ahol máshogy telnek a napok és a hetek, mint otthon. Egyszerre gyorsan, de mégis lassan, mert ha visszatekintünk, mennyi minden történt velünk az elmúlt fél évben, szinte fel sem bírjuk fogni. – Még jó hogy van ez az útinapló! :)
Karimabadot a bazár főutcáján keresztül hagytuk el, ami azt jelentette, hogy egy jó kis fölfelével kezdtünk, miután Barbara és Abas segítettek feltolni a bringákat az Old Hunza Inn-től a főútig egy elképzelhetetlenül meredek kis utcán. 
A szűk, meredek utcán ismerős boltosok és arcok mellett haladtunk el, beköszöntünk a kedvenc üzletünkbe, ahol csak 25 rupi volt a „Chocolate Chips” nevű csokiskeksz, na és persze odaköszöntünk a csodálatos „Lucky Star” étterem tulajának is. Ahogy felértünk az erődhöz vezető utca elágazásához, végre megszűnt a fölfelé, és kezdetben egy sík, majd egy lejtős utcán hajthattunk. Ez az út egészen Aliabad túlsó végéig vezetett minket, ahol visszacsatlakozott a fő ütőérhez, a KKH-hoz. Örültünk, hogy ezt az utat választottuk, mert így egy sokkal csendesebb, kertek mögötti kis úton gurulhattunk a zsúfolt és poros KKH helyett. Sok érdekeset láttunk ezen a szakaszon, fás tájakat, moréna lejtőn bevetett meredek földeket, háztetőkön és fákon tárolt szénát, rőzsehordó asszonyokat, na és nem mellékesen a kilátásunk is gyönyörű volt így a hegyoldalból. A hegynek magasan az oldalában haladtunk, így beláttuk egy jó nagy részét a Hunza völgyének, Karimabadnak és a mögöttünk hagyott hegyeknek. A KKH a Hunza völgyének jobb oldalában haladt, és legtöbbször aszfaltot csak nyomokban tartalmazott. Kikerültünk egy nagy mellékvölgyet, majd egy új völgyszakaszban találtuk magunkat, ahonnan már nem látszottak a sokat csodált hegyeink.
Klikk a képre a nagyobb felbontásért!
Egy kis falu rövid bazársorában megálltunk, és beültünk egy teázóba. Itt frissen készítették a finom tejes teát, és csak 10 rupiba került, ez jóval olcsóbb volt azoknál a „turista” árnál, mint amit Karimabadban, a turistáknak fenntartott helyeken megszoktunk. Persze az is igaz, hogy itt nem találkoztunk más utazókkal, csakis helyiekkel. Kedvesen fogadtak minket, bár legtöbbjük a sarokban bömbölő TV-re koncentrált csak. De legalább nem valami borzasztó hírcsatornát bámultak, hanem az egy fokkal jobb National Geographic-ot.
Köves, poros úton a Hunza völgyében
A pihenő után ugyanolyan köves maradt a terep, mint előtte, ráadásul amíg a falvakon keresztül haladtunk, még más is nehezítette a dolgunk: a vízátvezető csatornák beton töltései volt, hogy 10-20 méterenként is keresztezték az utat, és ezek rendszerint egy-egy meredek, köves, 2-3 méteres emelkedőt jelentettek nekünk. Persze ahogy véget értek a falvak, úgy ritkultak meg ezek az utat keresztező töltések is. Maradt csak az egyszerű, köves, poros rázós út, amit már kezdtünk megszokni. Az út bár elméletben lejtett, mi ebből a gyakorlatban nem sokat észleltünk, mert leginkább föl s le vezetett minket a hegyoldalban, attól függően, hogy a terep hogyan tette lehetővé az út megépítését. Egy helyen azonban feltűnően közel kerültünk a Hunza folyóhoz, és ahogy már vártuk, ezen a ponton átkeltünk a völgy bal oldalára. 
A hidat minden bizonnyal kínaiak építették, legalábbis számomra erről árulkodtak a mancsával egy labdaszerűséget tartó, mérges kis oroszlán kőszobrok a hídkorlát tetején. Amikor ezt lefotóztam, egy gépfegyveres őr jelent meg mellettem, és kezével nemet intett, jelezve, hogy tilos a fényképezés! Hát ez remek! Azért legalább kitörölnöm nem kellett a képet. :)
A híd túloldalán természetesen egy jó hosszú, poros kaptató várt ránk. Bűzölgő, az út porát felverő, alig vánszorgó teherautó mellett haladtunk, amíg meg nem untuk őket. Megvártuk, amíg elhúznak tőlünk, bár ehhez türelem kellett, mert a meredeken köves úton ők is csak kb. 6km/h-val tudtak haladni, mi pedig olyan 4-5-el. Újabb falvak következtek, és hamarosan az út bal felén – a mi oldalunkon – egy sokkal egyenletesen útfelületet kaptunk. 
Ezt aztán kicsivel később aszfalt is követte, méghozzá vadonás új, gyönyörű, sík aszfalt. Ezen szinte egy hihetetlenül könnyűnek hatott a haladás, még a fölfelékben is. Sajnos csak pár kilométert tartott ez a szakasz, utána megkaptuk a régi, megszokott, köves-poros utunkat, és ezzel párhuzamosan vehettünk vissza újra a tempónkból is. De csak néhány falun kellett áthaladtunk, és újra megkaptuk az új aszfaltot, már az út teljes széltében. Az egyik helyen, ahol megálltunk fényképezni, egy jól megpakolt, nagy nyugati terepjáró állt meg mellettünk. Egy holland házaspárral találkoztunk össze, akik szintén világot látnak. Honlapjuk: http://www.lovetheworld.nl. Zita gyorsan elmondta nekik, amit Karimabadról tudni kell, aztán ment mindenki az útjára, mert ekkor már nagyon sötétedett. A völgyünket már teljes árnyék borította, de a mögöttünk magasodó Rakaposhi csúcsát még érte a nap.
A sötét Chalt-ban
Chalt előtt még egy nagy balra kanyart vett a gyönyörű aszfaltsávunk, aztán egy benzinkútnál le kellett térnünk a faluba bevezető útra. Átkeltünk egy hídon, vissza a Hunza jobb oldalára, majd egy hajtűkanyar után egy hosszú, egyenes emelkedőn behajtottunk Chaltba. Ez már kicsit sok volt a nap végére, különösen a körülöttünk rohangáló, és minket követő hatalmas gyereksereg miatt. 
Amikor megálltunk egy kis boltnál valami kekszet venni az utolsó leküzdendő méterekhez, egy kb. 30 fős tömeg gyűlt össze körülöttünk. Mindenki csak állt, és bámult ránk. Egyikük beszélt angolul kicsit, neki el tudtuk mondani, hogy nekünk az nem jó, ha egy tucat gyerek követ minket, ezért szóljon rájuk, hogy ne jöjjenek utánunk. Ez így is történt, így már nyugalomban érkeztünk meg a szállásunkra, ami viszont nagy csalódást kellett, hogy okozzon. A Lonely Planet egy tiszta, rendes helyet említett az adott cím alatt, de mi sajnos egy koszos lyukat találtunk csak, két szobával. Lealkudtam a nagyobbik szoba árát, bepakoltuk a bringákat is magunk mellé, majd kértünk egy-egy adag dallt csápátival vacsora gyanánt.
Kimentünk kicsit a faluba, de csak egyetlen helyet találtunk, ahol adtak tejes teát, ez gyakorlatilag egy TV szalon volt. Szomorú képet festett a hely, lerobbant volt, és minden szék a TV felé volt fordítva,amiből természetesen ömlött a nyugati kultúra „boldogsága”, minden csillogott és mindenki tökéletes volt és mosolygott a reklámokban. A hely, az valami siralomházra hasonlított mindemellett, benne az emberek pedig nem úgy festettek, mint nevető, mosolygó társaik a varázsdobozban. Ellenben úgy meredtek a televízióra, mintha attól várnának valamiféle megváltást. Csak egy koszos kissrác szúrt ki minket igazán, ő viszont úgy bámult ránk, mintha nem is emberek lennénk, le sem tudta rólunk venni a szemét. Mondanom sem kell, hogy ettől a helytől és az ott kapott tejes teától nem vidámodtuk meg túlságosan. Visszamentünk a szállásra, hogy lefeküdjünk, de ott meg a recepción ülő srác bosszantott fel minket az ökör viselkedésével. Kezdődött azzal, hogy a szobánk előterét képező helyiségben bekapcsolta, és ordító hangerőre csavarta a TV-t, majd távozott. Erre mi kikapcsoltuk a TV-t, de amikor 10 perc múlva visszajött, újra bekapcsolta, hasonló, értelmetlenül hangos hangerővel. Mi ekkor már aludni szerettünk volna, ezért megkértem, hogy halkítsa le a TV-t, amit nagy nehezen, de végül meg is tett. Egészen addig, amíg be nem csuktam magam után a szobaajtónkat, mert utána visszahangosította. Hú, de nagyon felbosszantott minket! Hogy lehet valaki ekkora sügér? Nagy sokára sikerült meggyőznünk, hogy kikapcsolja a TV-t, de aztán meg a telefonján kezdett el bömböltetni valami borzalmat, mintha az nem hallatszódna át ugyanúgy a szobánkba… Vagy fogyatékos volt, vagy csak egyszerűen gyökér, mert négyszer kellett rászólnunk, mire végre felfogta, hogy aludni szeretnénk, és ebben ő akadályoz minket.
Reggel gyorsan el tudtunk indulni erről a nem túl szívderítő helyről, aminek igazán örültünk, mert Gulmit és Karimabad barátságos légköre után ez a Chalt nevű falu a sötét utcáival és a sötét recepciósunkkal nem volt épp a szívünk csücske. Egy hídon átkeltünk egy folyó túloldalára, és itt, a falu túloldalán néztünk reggeliző hely után, mondván hátha itt találtunk valami jobb helyet, mint tegnap este. Rögtön a folyó mellett találtunk egy helyet, ami ugyan lehet, hogy nem volt étterem, de kérdésünkre, hogy kapunk-e itt ételt, igennel válaszoltak. Miután megrendeltük a tojást, az egyetlen felnőtt, aki az épületnél tartózkodott, elküldte a legfiatalabb srácot tojásért. Tükörtojást és csápátit reggeliztünk az ég alatt, miközben végignéztük, ahogy a nap előbújik a hegyek mögül. A folyópartról természetesen egy meredek, de legalább rövid kaptatón jutottunk tovább, amit egy hosszú, egyesen lejtő követett kifelé a faluból. Itt egy nagyszakállas öreg így szólt hozzánk: „Very good, very good – in this cold wind!” – gondolkodtunk, hogy mit ért ez alatt, de csak akkor jöttünk rá igazán, amikor átkeltünk egy nagy függőhídon a Hunza felett, és elindultunk tovább a KKH-n lefelé. Kemény szembeszelet kaptunk, ám mindez annyira mégsem nehezítette meg a dolgunk, mert tudtuk, hogy egész Gilgitig végig gyönyörű, új aszfaltunk lesz.
Csepcsoru, a pakisztáni szamsza, és a pakisztáni „higiénia”
10km-t alig haladtunk, amikor megálltunk egy útmenti bazársornál, ahol csepcsorut lehetett kapni, vagyis a pakisztáni szamszát. Nekem annyira a kedvencemmé vált ez az eledel, hogy amikor még csak a buszon jöttünk Pakisztán felé Arman Ali-val, már akkor kikérdeztem őt a szamszáról. Így tudtuk, hogy itt lesz valahol az a hely, ahol kapni ilyet. Leültünk egy hotel előtt az asztalokhoz, és jóízűen, kényelmesen elfogyasztottunk néhány csepcsorut tejes teával. Élveztük, hogy végre nem kell rohannunk, hogy megérkezzünk naplemente előtt, tudtuk, hogy bőven van még hátra időnk a napból. Miközben ültünk és falatoztunk, megfigyeltük a környéket. Egy fa mellett egy vízcsap nőtt ki a földből, a fa ágára pedig egy pohár volt akasztva. 
Az asztalunkra is csak egyetlen pohár volt kitéve a vizeskancsó mellé. Szemben egy útszéli hentesnél lógtak a húsok csak úgy az utcán, kutyák mászkáltak alattuk, nem is értettük, hogyan és miért nem ugranak fel egy falatért. Csirkét is árultak ugyanitt, az élő állatok még rács mögött voltak, de a már megkopasztott példányok ki voltak akasztva az utcára. Pakisztánban mások a higiéniás fogalmak, mint amihez mi hozzászoktunk… :) Még egy érdekes dolgot észrevettünk, az udvari világítást is egyedien oldották meg: a fáról lelógó neonizzó „lámpabúrája” egy meghajlított „Pak Milk” tejesdoboz volt. Ezek után már csak mi kellettünk ebbe a furcsa képbe, 
ahogy megérkezünk a fekvőbringákkal és nekiállunk az asztalon található vizeskancsókból vizet szűrni a pumpánkkal. :) De a helyiek barátságosan fogadtak minket, és aki tudott angolul, az kedélyesen elbeszélgetett velünk legalább pár mondat erejéig. Honnan valóak vagyunk, muszlimok vagyunk-e, mennyibe kerültek a bringák? A szokásos kérdések… Szóval jól telt a pihenésünk ezen a kis útszéli bazársoron, igaz, amiért jöttünk, a szamsza, vagyis a helyi megfelelője, a csepcsoru – autentikusan újságpapírban tálalva – nem olyan volt, mint vártam, mert a belsejében a húsos-hagymás történetet megszórták valami erős fűszerrel, ami mind a hús, mind a hagyma ízét elnyomta… és én pont ezeket az ízeket szerettem a szamszában! :) De hiába, közeledünk Indiához, jó lesz, ha hozzászokom szép lassan a csípős ízvilághoz.
A pihenő után még egyszer megálltunk, ugyanennek a településnek a végén, egy benzinkútnál üzemanyagot venni a főzőnkbe. A kút olyan modern volt, amilyet Törökország óta nem láttunk, éppen csak a bejárat melletti fából és kötelekből készült ágy nem illett sehogy sem a képbe. De mi éppen ezt a kis priccset élveztük a leginkább, amíg egyikünk a mosdón időzött, a másik az ágyon heverhetett. És ahogy megnéztem, csak természetes anyagból készült, ráadásul nagyon kényelmes is volt – ez nagyon tetszett. Belegondoltam, hogy lehetne ilyeneket otthon készíteni, magunknak, vagy eladásra… Aztán kicsit tovább gondolkodtam, és rájöttem, pontosabban visszaemlékeztem, hogy tulajdonképpen az ágy, mint olyan egy teljesen felesleges bútordarab, hiszen a földön vagy a szőnyegen is tökéletesen meg lehet ágyazni egy-két pokrócból és takaróból, mint azt annyiszor láttuk már Iránban, vagy a Pamírban a családoknál.
Apokalipszis mégsem, avagy lesz-e TEOTWAWKI, és ha igen, hogyan, miért, mikor? – Szólj hozzá!
Az út Gilgitig még egy-két kaptatóval várt minket, de legalább az aszfalt továbbra is kifogástalan, makulátlan állapotú volt, ahogy Chaltban elmondták nekünk. Ez egyedül akkor nem volt igaz, amikor leszakadt a Hunza folyóba, vagy rázuhant néhány kisebb vagy nagyobb szikla. Egy helyen magasan a völgy alja felett haladtunk, és gyönyörű kilátásunk nyílt az odalenti falura. Pont alattunk egy kisebb tanyát láttunk, és ez a kép szinte hihetetlenül idilli volt: Az egész egy amúgy kietlennek tűnő kőtenger kellős közepén volt, de a kőkerítéseken belül nagyon is volt élet. Néhány parcella szántóföld épp parlagon volt, egy másikban állatok legeltek, a ház mögött, a patak mellett pedig egy még ilyenkor is zöldellő veteményes kert foglalt helyet. 
A kőkerítésen ruhák száradtak, a háztetőkre fel volt halmozva a széna, és az udvaron gyerekek szaladgáltak. Számomra szinte félelmetesnek tűnt, hogy a kőrengeteg közepén így meg tudnak élni, de úgy tűnt, ez megy nekik, és innen fentről az útról még boldognak is tűntek. Erről eszembe jutott egy írás, amit még a fogfájásom alatt olvastam a Kindle segítségével az interneten, és nagyon megtetszett. Toby Hemenway írta, és a címe Apokalipszis mégsem. Íme egy részlet Endrédy Tibor fordításában:
„…kultúránk, mely a gazdasági növekedés fogja, először fájdalmasnak fogja találni annak hiányát, de a „több mindig jobb” korának vége helyet hagyhat más típusú növekedéseknek, olyanoknak, ahol az értéket nem a pénzben mérik: kulturális, művészeti, intellektuális, szociális – mindazon dolgoknak, amiket a gazdasághoz, mint az élet legfontosabb részéhez való nyers ragaszkodásunk hajlamos elpusztítani.”
Ezek az emberek ott lent biztos nem ápolnak szoros kapcsolatot a gazdasággal, viszont a természettel annál inkább, hiszen gyakorlatilag abból élnek, közvetlenül a természetből nyerik az ételt, nem a boltban veszik (vagy legalábbis túlnyomó részét biztos nem onnan). Vajon értékelik ezt, és tudják, hogy mennyire függetlenek, vagy a fogyasztói társadalom által diktált dolgok felé már olyan erősen vágynak, hogy előbbit észre sem veszik, fel sem fogják?
Eddig nem volt szokásom belinkelni más írásokat ide, de most kedvet kaptam hozzá. Toby az írása elején emlegeti a TEOTWAWKI (The End Of The World As We Know It – Az általunk ismert világ vége) híveket. Itt van például az egyik jeles tagjuk, egy velünk kb. egyidős srác Amerikából, Ran Prieur, aki már ki is költözött egy erdőbe, mindössze évi 200 dollárt költ, és egészen konkrét tanácsokat ad abban a témában, hogy hogyan „szálljunk ki”. Egy másik nagyon érdekes esszéjének pedig ilyen szerény címet adott: „Hogyan éld túl az összeomlást és mentsd meg a Földet”. Vagy itt van Derrick Jensen, aki inkább elméleti szakember, és írásai nem csak nagyon érdekesek és elgondolkodtatóak, hanem néha viccesek is, pl. az elbomlásról írt cikkében megemlíti, amit mi is megtapasztaltunk a Pamírban a kakival és a kutyákkal, a „Ki vagy te?” című előadásának szövege pedig még kifejezetten motiváló is.
Bár a nem is olyan távoli jövőnket mindegyikük eléggé borúsan látja, néhány dologban azonban mind a hárman egyetértenek: az „összeomlás” (ha eljön ilyen) egy lassú folyamat lesz (vagy már elkezdődött), és az átállás egy fenntarthatóbb életformára az emberek gondolkodásmódjával fog elkezdődni / kezdődött el. Elég hosszan fájt a fogam, ezért elég sok cikket elolvastam a témában (Minden rosszban van valami jó!), viszont Zitán kívül nem nagyon volt kivel megvitatnom őket, ezért most arra kérnélek Benneteket, ha van rá időtök és kedvetek, olvassátok el a linkelt esszéket (érdemes!), kezdjétek Toby írásával, nehogy hamar öngyilkosok legyetek nekem! És osszátok meg hozzászólásban a véleményetek a témában, velünk és egymással! Tessék bátran kritizálni, vitatkozni! Melyikükkel értetek egyet leginkább? Vagy úgy gondoljátok, hogy majd a technológiai fejlődés és a politikusok megmentenek minket, és az egésszel nekünk igazából nem is kell törődnünk?
Az Emberek az úton
Na, de most már kanyarodjunk vissza a Karakorum Highway gyönyörű, új aszfaltborításos szakaszára, Chalt és Gilgit közé. Pontosabban az úton talált apró csodákra, amelyek olyan vidámmá és élmény teljessé tették a Gilgit előtti kilométereket. Először egy fiatal sráccal hozott minket össze az út, aki az egysebességes bringájával versenyzett velünk. A fölfelében nevetve és mosolyogva lehagyott minket, igaz nekünk pár tíz kiloval több cuccunk volt, és nem is versenyre indultunk, ellenben élveztük az ő örömét… Aztán láttunk egy papírsárkány eregető kisgyereket, majd összefutottunk egy kecskepásztorral, aki épp arra tartott, amerre mi is, 
közben pedig kiváló angolsággal és nagy kíváncsisággal érdeklődött az utazásunk iránt. És mivel ismét egy meredek fölfelében találkoztunk az emberünkkel, így volt is időm elmesélni neki röviden a történetünk, mivel kb. egy tempóban haladtunk – ő a kecskékkel, mi meg a megpakolt fekvőbringákkal. A gilgiti elágazás előtt pedig három motoros lassított le mellettünk, pontosabban inkább úgy fogalmaznék, hogy három srác, egy motoron. Ők is jól beszéltek angolul, és persze végig fülig ért a szájuk, ahogy csodálták a furcsa bringáinkat. Az valami nagyon nagy élmény volt, ahogy teljesen intelligensen és kulturáltan mind a hárman bemutatkoztak nekünk, miközben egymás mellett haladtunk kb. 20km/h-val a makulátlan úton. Amikor annyira emlegetem, hogy milyen jó, 
hogy beszélnek az emberek angolul, és így megértjük egymást, közben azért mindig tisztában vagyok azzal, hogy az mi „gyengeségünk”, hogy nem beszélünk csak magyarul és angolul, és ha beszélnénk több nyelvet, akkor ez az élmény még többször és még teljesebben megtörténhetne velünk… Azt kicsit bánom, hogy a négy év középiskola alatt nem vettem komolyan a németórákat, és most indulás előtt nem tanultunk egy kis oroszt. Na de sohasem késő, majd Ausztráliában (ahol nem lesz gondunk a nyelvvel, hiszen angolul beszélnek) nekiállunk spanyolt tanulni a latin-amerikai szakaszra! :)
Alagúton és függőhídon át Gilgit felé
Gilgit 10km kerülő a KKH-tól és az elágazáshoz megérkezve még koránt sem volt vége az élményeinknek. Először zárva találtuk az utcát, ami Gilgit felé vitt volna minket, aztán miután megmutatták nekünk a helyiek a kerülőutat, egy hosszú lejtő után egy hatalmas függőhíddal találtuk szembe magunkat. Ez hosszabb volt minden eddigi hunzai hídnál viszont ez is csak egy keskeny függőhíd volt, mindösszesen egy sávval. Ezért egy-egy sorompóval próbálták szabályozni a forgalmat a híd két végén, de ez persze nem működött igazán, amin nem is csodálkozom az itteni közlekedéskultúrát figyelembe véve. A dolgot még az is cifrázta, hogy a mi oldalunkon először egy kanyart is magában foglaló szűk és kivilágítatlan alagúton is át kellett kelnünk, mielőtt felhajthattunk a hídra. 
A forgalomszabályozás persze nem állt a tetőfokán, így Zitának és nekem is meg kellett állnunk a híd közepén, és amennyire csak lehet, a korlát mellé húzódni, hogy elférjenek mellettünk az idő közben szemből a hídra engedett autók. A drótköteleken logó hídtest fából készült, és lent, ahol az út találkozott a híddal, semmilyen rögzítése nem volt a talajjal, hanem szabadon mozgott, így mindig volt egy 10-20cm-es rés a talaj és a híd között a híd két végén. Ez elég ijesztő volt, mert ez attól függően változott, hogy éppen hogyan ingott a híd. Mindenesetre végül ezen is túljutottunk, ahogy a túlparton lévő emelkedőn is.
Klikk a képre a nagyobb felbontásért!
Gilgitbe beérve három-négy srác kezdett futva kergetni minket, és az egészet mi is csak játéknak vettük, éppen úgy, ahogy ők, mindaddig, amíg fel nem pattantak a motorbiciklijeikre, és nem püfögték tele az arcunkat a kipufogófüsttel. Ekkor melléjük hajtottam, és próbáltam illedelmesen elmondani nekik, hogy ez most nekünk nem jó, nem szeretünk motorosok mögött haladni, mert szívnunk kell a motor bűzét. Nagy meglepetésemre megértették és felfogták a dolgot, első kérésemre eltűntek előlünk.
Vidáman érkeztünk meg Gilgitbe kb. 1 órával sötétedés előtt. Ez a délutáni szakasz igen szép volt, ami nem csak a gyönyörű tájnak volt köszönhető, hanem az intelligens embereknek is, akikkel találkoztunk.
ui: holnap előreláthatólag nem lesz bejegyzés, mert még nincs megírva, és úgy néz ki, nem is lesz rá időm (se erőm, se netem feltenni). Addig olvasgassátok a belinkelt oldalakat! ;)
Sem a technológiai fejlődés, sem a politikusok (főleg nem!) nem mentenek meg bennünket, hanem mi magunk tudjuk ezt megtenni. Ajánlom figyelmedbe “Józsi bácsi gondolatai a világról” c. blogot, például a tudatosságról szóló írását: http://bit.ly/tElbgh.
Szuper, hogy végre a belinkelt oldalak profin a “szavak alá vannak linkelve” és nem a link van külön megosztva. Ezt sokszor hiányoltam korábbi bejegyzéseknél is, ha például visszautaltok egy korábbi írásotokra, akkor azt be lehetett volna linkelni újra vagy egyéb weblapokat is inkább szavak alá linkelni. Tudom, hogy ez néhány percet vesz igénybe, az idő meg pénz, de profizmust tükröz és a látogatók még több időt eltölthetnek a blogotokon, ha egy korábbi írástokra is ráklikkelnek éppen egy új bejegyzésnél.
Hol fogtok karácsonyozni?
További jó tekerést!
Üdv,
Zizi
Zita,Árpi!
Sebastien atya az indiai keresztényekről:http://karpataljalap.net/cikkek/2011-12-16/beszelgetes-benvin-sebastian-madassery-atyaval.php
Talán hasznos lehet elolvasni India elött.
Szia Árpi,
elolvastam minden linket amit felraktál és nagyon elgondolkodtatott. Előrebocsájtom, hogy lehet hogy nincs igazam, csupán a véleményemet írom. Szerintem ugyanis Ran nem igazán valósította meg azt a kiszállást amiről ír. Nagyon megfogtak a gondolatai, sok megrázó momentum van benne, ugyanakkor úgy érzem csapong más emberek segítése és kihasználása között, továbbá a városi élet és a kukákból evés nem igazán nevezhető kiszállásnak az én értelmemben. Ez túlságosan civilizált még mindig.
Azok az emberek a Pamírban akikkel Ti találkoztatok, Ők megvalósítják az igazi kiszállást, amit szerintem Ran is szeretne, bár tudom, hogy a Pamíriak kényszerből élnek úgy ahogyan élnek. Bár nem biztos, hogy ha választhatnának akkor cserélnének velünk.
Viszont itt Magyarországon is hallani sok olyan emberről, akik szereztek egy tanyát egy kis földdel, ahol kezdeti pár állatból és pár zöldség ágyásból önellátó gazdaságot hoztak létre később. A családomnak van egy tanyája délen, amely egyébként lakatlan, de néha néha megfordulunk ott. Ismerjük az ott élőket, hát mit mondjak. Szerintem nem sokuk olvas téged Árpi, mégis szerintem boldogabbak mint mondjuk én. A tanyákon sem csak a nyomort látni, amit a TV bemutat. Látni gyönyörű környezetben élő családokat, szép takaros házakban, akik kizárólag abból élnek ami a földjükben megterem. Ezt sokunk meg tudná teremteni kevesebb munkával, mint amit most végzünk a munkahelyünkön. Ha emellé még elhagynánk az áramszolgáltatást és minden melléktermékét (TV, mikró, internet stb.) akkor máris kiszállhatnánk.
Ha nem is tanyán, de vidéken nőttem fel. A szüleim a napi 8 órás munkahelyük mellett megtermelték az asztalra való zöldséget, gyümölcsöt, húst. Nem ördöngősség. Rengeteg elhagyott tanya van az országban, amelyet fillérekért lehetne megvenni. Ha valaki ezt igazán akarja akkor meg tudja valósítani. Nem az ételt és a fűtést nehéz előteremteni két kézzel, hanem az nehéz, hogy itt hagyjuk az úgynevezett kényelmünket, az internetet, az utazást, a szórakozást. Hiszen a kiszállás nemcsak azt jelenti, hogy nincs többé munkahelyünk hanem azt is, hogy az eddigi tág látókörünket összébb kell húzni. Nem vágyódhatunk idegen tájakra idegen embereket megismerni, hiszen akkor az élelmünket és a tüzelőnket veszélyeztetnénk, nem bámulhatjuk a TV-ben sem ezeket a szép helyeket, hiszen TV-nk nincs is. Szóval úgy gondolom, hogy nehéz mindebbe belevágni. És hiába vágyunk oly sokan erre, egyéb vágyaink talán erősebbek. Vagy lehet hogy mindent egyszerre akarunk? Lehet, hogy ezzel a mérhetetlen “akarással” teszünk tönkre mindent?
Köszi Árpi, hogy így elgondolkodtattál és további sok élményt és szeretetet kívánok nektek.
Puszi, Szilvi
Szia Arpi
En ezt az egesz kerdest, a “kiszallas”-t, az anyagi javak hajszolasat teljesen mas szempontbol nezem, mint a tobbseg. Szerintem barmi existencialis problemat probalunk megoldani, akar filozofiai, vallasos, politikai, szociologiai vagy antropologiai alapon, nem a modern ipari, varosi, fogyasztoi tarsadalom kritikajaval kell az egeszt kezdeni, hanem az osztalytarsadalom kritikajaval. Azok akiknek a kezeben van a hatalom, a gyar, a bank stb. azok teszik mai eletunket olyanna amilyen. Az egyik linkeden ezt olvastam: “…mint faj, már nem szükséges ébrenlétünk minden erejével az alapvető élelemért és biztonságos lakhelyért dolgoznunk és küzdenünk a fertőzésekkel, ragadozókkal, nem bírunk leszállni a túlélés futópadjáról.” Elnezest, de a vilag tele van milliokkal akik meg mindig ezekert az alapveto dolgokert, mint ennivalo, fedel stb. harcolnak. Es ezek nem csak olyan szegeny orszagokban talalhatoak, mint amilyeneken eddig mar atmentetek, hanem az ugynevezett joleti tarsadalmak is tele vannak ilyen emberekkel. Szoval szerintem ha azok akik latjak a fogyasztoi tarsadalmak termeszetellenesseget, akik nem ertenek egyet a javak hajszolasaval, hanem a termeszetes, egyszeru es egeszseges elet hivei, azoknak az embereknek egy olyan tarsadalomert kellene harcolniuk es osszefogniuk, ahol a tobbseg dont. Ezt nevezhetjuk akarminek, de a lenyege az kellene, hogy legyen, hogy a szocialis, tarsadalmi, politikai, gazdasagi strukturak a tobbseg uralmat hozzak. Es egy ilyen tarsadalomban garantalom, hogy a tobbseg ugy dontene, hogy ne karositsuk a levegot, hogy ne tomjuk tele az allatokat hormonokkal, hogy egeszeges levegot szivjon mindenki, hogy a javak, jovedelmek stb. igazsagosan legyenek elosztva es a varos es a videk harmoniaban eljen egymassal. Akkor nem lenne szukseg arra, hogy barki kukazzon vagy egy bodeban eljen az erdoben. Ugyanakkor, egy ilyen fajta tarsadalom – szerintem – barmilyen eletmodot elfogaadna amig nem art vele senki masnak. Bar en szerintem az ilyen termeszetbe valo visszavagyasoknak az a hattere, hogy a mai, varosi, elidegenitett, rohano es kegyetlen elet, olyan elviselhetetlen, hogy sokan a regi nyugis, termeszetes eletre vagynak. Egy olyan tarsadalomban amit en fentebb leirtam, az ilyesmi utani vagy lassan de biztosan megszunne. Persze, emiatt mar sokan neveztek engem teljesen dilisnek, irrealisnak aki egy megvalosithatatlan utopiaban hisz, de szerintem nincs igazuk. Nem a technologia a hibas, csak azok akik uralmuk es hatalmuk folyaman masok kizsakmanyolasara hasznaljak. Egy harmonikus, szabad tarsadalomban minden, a modern technologia is termeszetes, biztonsagos es a tobbseg javat szolgalja :-)
Sok szeretettel: Julia xx
@Zita
Jò volna politikamentesen hagyni ezt a blogot és ugyanúgy reklámok (blogreklam) nélkül is!!!
@Grant Julia
:(((
Nagyrészt én is egyetértek az előttem szólókkal (főleg Szilvi hozzászólásával). Azt kell, hogy mondjam, hogy nekem is sokszor elegem van ebből a fajta életmódból ami körbevesz. Viszont azt nem hiszem, hogy ebből valaha is teljesen ki tudnék lépni saját akaratomból. Bizonyos szempontból jó lenne szakítani ezzel a világgal, de rengeteg dolog lenne ami nagyon is hiányozna. Amit te látsz az ottani emberekből az szerintem csak egy nagyon kis bepillantás az életükbe. Biztosan nagyon boldogak az életükkel; könnyen lehet, hogy még sokkal boldogabbak is általában mint mi. Viszont ez sok lemondással jár együtt. Nem a csillogó, villogó hiperszupergigamega intelligens mosóporok hiányoznának, hanem a sok egyéb dolog ami jó ebben a világban: nem lenne idő/pénz utazni, túrázni stb. Mert lehet boldogan élni, de ha mindig csak azért dolgozik az ember, hogy másnap se kopjon fel az álla, akkor előbb-utóbb szerintem elege lenne. Az ottani embereknek ez nem tűnik fel, mert ők ebbe születtek bele. Száz évvel ezelőtt egy városi ember ugyanolyan unalmasnak gondolhatta a vidéki életet, mint most gondolnánk az ő akkori városi életét. Pedig akkor is mindkettő jól érezte magát a bőrében. Mi már megszoktuk ezt az életformát, nem tudnánk jól érezni magunkat annak a száz évvel ezelőtti “fejlett” városi embernek a bőrében sem. Ez olyan mint a felül görgős egér :). Kb tizenöt évvel ezelőtt az internet kezdetén milyen fölösleges dolognak tűnt az egéren a görgő. Múltkor egy rövid ideig nélkülöznöm kellett és majd megőrültem :). A lényeg ebből csak annyi, hogy a jó dolgokhoz könnyen hozzászokik az ember, ha egyszer már hallott róla. Ahogy ismerlek te sem bírnád ki sokáig internet (technika), utazás (jólét) stb nélkül.
Aztán van itt még sok dolog amit azért köszönhetünk a technikának is. Tudom a mai ember nagy része göthös, mindenféle baja van, amit másfajta életmóddal el lehetne kerülni, de sajnos van sok olyan betegség is, amitől egy eldugott kis faluban/tanyán pénz és technika nélkül simán otthagyná az ember a fogát. Ha pl te is egy átlagos ember lennél az ottaniak közül, akkor valszeg muszáj lett volna neked is befeküdnöd a karimabadi hasfelmetsző kései alá a fogfájásoddal :).
Tudom most nagyon az ellen beszélek amiről te írsz, de szerintem jobb lenne valahol a kettő között megtalálni a helyes utat. Nem feltétlenül baj az ha az ember a “civilizációban” él, de nem kell átvenni a sok hülyeséget amivel az ember fejét tömik nap mint nap. A legnagyobb probléma a “fogyasztói társadalom”, hogy az embereknek vásárlási kényszerük van, ha egy kis pénz kerül a markukba. Ha valami elromlik azt egyből dobják a kukába. Szerintem ez inkább a legnagyobb baj. Én is megtehetném, hogy kidobok dolgokat, mert valami elromlik rajta. Könnyebb, gyorsabb megoldás lenne, mert sokszor tényleg fillérekért lehet kapni helyette másikat. Csak abba nem gondolnak bele az emberek, hogy ezzel egy újabb kupac szemetet termelnek, egy újabb fát vágnak ki az erdőben, vagy újabb rakat CO2-ot termelnek csak azért mert lusta volt rászánni egy kis időt a javít/tat/ásra.
Na ez jó hosszúra sikeredett… :) a lényeg, hogy ha mindenki legalább egy kicsivel hozzájárulna a “gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan” elvhez, és egy kicsit is tenne valamit a közösségért és a természetért akkor ez egy sokkal jobb világ lehetne!
Az a baj, hogy ezekhez a dolgokhoz az emberek valahol a csepegtetés és az apátia között állnak hozzá, pedig ezt a szemléletmódot meghonosítani kell, nemcsak néha néha mint valami plakátszlogent ismételgetni. A rendszert a gyökereitől kell megváltoztatni, az életmódot, az államberendezkedést, mindent. Persze ez nem megy egyik pillanatról a másikra, de a tudatosság nagyon fontos, és a részvétel, az aktivitás. Nem csak mondani, tenni. Meg lehet nézni 100 éve milyen közösségi szellem volt az emberek között, akár az egymáson segítés akár a munka irányában, a természet védelméről nem is beszélve. Képzeljük csak el micsoda világ lenne ha már ezer esztendeje ilyen hülye emberek népesítették volna be a hazánkat, mekkora szemétkupac lenne az egész, és kb. egy sivatag… ez ami van kb 70 éve van így, és már katasztrófálisak a nyomai, nem szabad úgy beállítani mintha nem lenne belőle kiút. Első lépésben kapcsolják ki az emberek a tv-t, és üljenek le beszélgetni, menjenek ki a természetbe, mert az az otthonunk, nem a falak és nem a komfort… az csak illuzió. Egy illúzió ami elidegenít és elszeparál minket…
És hogy egy gyakorlati példát is hozzak, a Venus Project ami a Zeitgeist Adendumban is taglalva van pl. egy ilyen kezdeményezés (aki nem ismeri a filmet ajánlom figyelmébe) vagy pl. a permakultúrát és erdőkertet bemutató film, ami bőven ki tudná váltani a kőolaj alapú mezőgazdaságot… ami első lépésben sok felmerülő problémát meg oldana….
a film itt: http://vimeo.com/21230111
Én nagyon örülök, hogy ilyen sokan gondolkodunk hasonlóan. Árpi, gondoltad volna, hogy ilyen hosszú és tartalmas hozzászólásokat kapsz?
Lehet, hogy ez az első lépés, hogy a legtöbb ember elgondolkodik az egészen, és másképpen szeretné mint eddig. Gondolom Ti is mint én megteszitek az apró lépéseket: szelektív szemétgyűjtés, kevés víz és áramfogyasztás, nem dobjuk ki a háztartási gépeinket csak azért mert létezik egy jobb és szebb, minél kevesebb papírt és műanyagot használunk még a munkahelyünkön is, ritkán vagy egyáltalán nem járunk autóval stb. Viszont mindettől még minden nap bemegyünk dolgozni egy munkahelyre amelyet többségünk talán nem is szeret, és életünk legnagyobb részét töltjük el olyan pénzkeresettel, amelyet nem élvezünk. Tudom, ettől fogunk tudni elmenni például utazni, de vajon megéri-e mondjuk 6 hónap robot és lemondás, jó esetben két hét utazásért? Nem tartalmasabb-e a családdal és a barátokkal tölteni a mindennapokat akár a föld kapirgálásával?
És vajon elegendő-e amit mi kicsi emberek teszünk ahhoz, hogy megállítsuk a föld pusztulását? Megmondom őszintén én félek attól, hogy annyira késő, hogy már csak a drasztikus változás segíthet ezen a gyönyörű bolygón. A sok filozófikus gondolat amit itt egymással közlünk az mind szép, viszont legfeljebb egymáson segítünk lélekben. Az a gyönyörű utopisztikus világ, amit elképzelnénk életnek, ettől a sok gondolattól nem fog megvalósulni. Ha viszont mindenki akiknek ilyen gondolatai vannak, meg is tenné azt a bizonyos “kiszállást”, még ha mindenki a saját módján tenné is, akkor hatalmasan megkönnyebbülne ez a bolygó.
Persze nekem is csak a szám jár egyenlőre, bár egyre erősebben érik bennem a dolog.
Sonni, szerintem ez nem politika, az nem fog megoldani helyettünk semmit. Ez csupán egy teljesebb életre vágyás. :)
@Szilvi
Àlmodozás(od) az élet(ed) megrontója! :(
Ez volt a celom hogy elgondolkodjunk nehanyan es erdemben vitazzunk, targyaljunk. Nagyon orulok hogy ennyien ilyen tartalmasat hozzaszoltatok.
Szerintem a “Gondolkodj globalisan, cselekedj lokalisan” elv a nyero es nem kell eldobnunk a technologia nyujtotta dolgokat, de a mainal sokkal-sokkal okosabban es tudatosabban kene hasznalnunk oket. Ez a gyakorlatban azt jelentene hogy kevesebbet es jobban koncentlnank arra hogy mi az ami fenntarthato. A permakultura nekem is nagyon tetszik, igaz egyelore csak gondolatban…:) ahogy a komposztWC is :)
Sose allitottam hogy gyorsan el kell mennie mindekinek remetenek hogy fennmaradjon az emberi let a bolygon, de a mai iranyon biztosan valtoztani kell. Ez nem teljes szakitast jelent a modern civilizacioval, nyilvanvaloan vannak annak jo oldalai is. Pl. igen most is epp netezek egy konyvolvason es van nalunk gorgos eger is…
Nem csak idoben, terben utazva is jo peldakat lathatunk es ezekbol meritve ossze lehet rakni egy boldog, utopisztikus kepet. Az Emberek kis kozossegekben elnek, munkajuk javareszevel megtermelik a permakulturas erdokertjeikbe a kozzossegnek elegendo eledelt de emellett meg egy egyszeru foldhozragadt termekeket is keszitenek pl. ruhak, szerszamok. Es sokkal kevesebben, sokkal kevesebbet dolgoznak a mai orult munkahelyeken mert sokkal kevesebben sokkal kevesebbet (csak esszeruen) hasznaljak a mai modern termeket es szolgaltatasokat. Igy talan meg jutna ido kirandulni es utazni is… Bringaval/hatizsakkal termeszetesen mert az meg viszonylag fenntarthato! :)
Persze mindjart megirjatok, miert vagyok nagyon naiv, ugye? :)
@sonni
Álmodozásom az életemet jobbá fogja tenni. Sokunk álmodozása pedig a tiédet is jobbá teszi majd. :)))
Ha majd visszatértek, és család alapításhoz akartok otthont teremteni:
Ha komposzt wc-t használ az ember (amihez nem kell több liter víz minden alkalomhoz), akkor ésszszerű felhasználással elég az egy évben a háztetődre leeső eső a családnak :)
http://eautarcie.org/hu/01c.html
A fenti oldalon van még egy nagyon érdekes utalás (Jean Pain munkássága): fatörek (levél, alom, stb.) vízbe áztatása során majdnem annyi hő keletkezik, mintha elégetnénk ezeket a szerves anyagokat, és még humuszt is kapunk a végére…
Az egész csatornázósdi is hülyeség, belecsinálunk a vízbe, aztán nagy üzemeket létesítünk, hogy szűrjék a szennyvizet, de ugye tökéletesen sose fog sikerülni. Közbe meg csak külön kell választani a háztartási szürkevizet, a nagy dolgunktól. Utóbbiból csinálunk cellulóz hozzáadásával (faforgács pl.) humuszt, nulla energia befektetéssel (sőt! komposzt kazán!), és mennyi energiát, szennyezést spóroltunk meg… Olvassátok végig a fenti oldalt, érdemes.
Egy normálisan leszigetelt, nagyrészt önerős házépítés is jól jöhet:
http://www.origo.hu/idojaras/20111215-autonom-haz-olcson-havi-negyezerbe-kerul-kifuteni-a-2010es-ev.html
(bár itt a pára, és a szellőztetés részével a cikknek nem értek egyet, de a lényegen nem változtat)
És végül a kedvenc oldalam: http://www.antalffy-tibor.hu/
Egy idős bácsi blogja, rengeteg élettapasztalattal, van egy vissza a múltba “rovata” is, a II. Világháború illetve az azt követő évek, évtizedekről emlékképekkel, nagyon hasonlóan éltek itthon az emberek, mint amit most láttok ezeken az eldugott, mégis gyönyörű tájakon.
Rengeteg érdekes írás van, pl. ezt nagyon ajánlom, az antibiotikumokról:
http://www.antalffy-tibor.hu/?p=1237
Vagy: “A dollárral bukik az egész világ – mit tegyünk?”
http://www.antalffy-tibor.hu/?p=1017
És ha még mindig nagyon ráértek:
http://ffek.hu/blog/molnar_geza/tajhasznalat_es_arvizek_avagy_300_evnyi_amokfutas_ara
@Szilvi
ne röhögtesd ki magad! :D
Még régebben olvastam egy jó cikket, el is mentettem a könyvjelzők közé:
“Aztán elérkezett a “fejlődés”. Lehbe, a fővárosba már beköltözött a környezetszennyezés, a társadalmi megosztottság, az infláció, a munkanélküliség, a türelmetlenség és a kapzsiság.”
Teljes cikk (Ladakh tanulsága) itt: http://kuruc.info/r/6/70831
Remekül látszanak a folyamatok, ahogy az értékek cserélődnek és borul minden.
A Bibliában van: “ahol a kincsed, ott a szíved”. Tényleg, mihez is ragaszkodunk, mik a mi kincseink? Nem könnyű kérdés és mindegy mit gondolunk vagy mondunk, csak az számít, mit teszünk (vagy nem teszünk).
Ezekkel a gondolatokkal én el is megyek aludni, abból baj nem lehet :)
Hu, koszonjuk a linkeket, el fogjuk olvasni oket. Ladakh tanulsagat mar sok helyen lattam belinkelve de meg nem olvastam.
Nekem is eszembe jutott meg egy cikk ami nagyon jol osszefoglal mindent. Janko Andras tollabol a cime Csodavaras vagy ketsegbeeses helyett. Linkelni most nem tudom de megtalaljatok a jand.info-n jobb oldalt a menuben a Lenyeg alatt. Nagyon jo iras erdemes elolvasni.
Ma esste megprobalok irni ha magamhoz terek, hogy holnapra legyen beegyze a tovabbi kalandjainkrol…
Szaisztok.
Van néhány alapdolog amit figyelmen kívül hagyunk. Sokan írtok róla hogy 100 éve jó volt hisz nem használtuk túl az erőforrásokat, sokkal kímélőbbek voltunk. De azt azért ne hagyjuk ki a számításból hogy 1900-ban 1,,5 milliárd ember élt a Földön, ma 7 milliárd.
1,5 milliárd ember még a jelenlegi “fejlettségi” szinten sem használná túl a bolygót.
100 éve az emberek szintén mindent megtettek a természet leigázásáért és egyáltalán nem voltak természetbarátabbak mint a mostaniak. Aki eljutott Afrikába az vadászott, akinek lehetősége volt az lecsapolta a mocsarat stb…
Az utóbbi pár évtizedben viszont látványosan túlléptük a kereteket (pedig azokat nem tudjuk túllépni hisz a bolygóról nem tudunk menekülni), illetve feléljük a tartalékokat.
Ez egy olyan probléma amivel a múltban még nem találkozott az ember, és sajna én nagyon nem látom hogy maga a faj képes lesz-e kezelni a helyzetet. Sajna még a probléma tényét sem hajlandó elfogadni társadalmi szinten, nemhogy felméri a helyzet súlyosságát. És ha még ez megtörténne akkor még ki kellene dolgozni az elméleti megoldást, amit a gyakorlati megvalósításnak kell követnie.
Na de hogy ne legyen én a blog sötét károgója, azért leírom hogy egyéni szinten tényleg van lehetőség arra hogy bölcsebben éljünk, és azt is tudjuk hogy a reményhal nagyon sokáig él.
De az biztos hogy nem lennék a saját (2-3 éven belül születendő) gyermekeim helyében. Azok az emberek akik most élnek a bolygón azok lesznek azok akik a történelemkönyvekbe úgy fognak bekerülni, mint a helyzetet fel nem ismerő, a problémákat elmélyítő generáció. Sajnos.
Valahol itt már írtam: a 7 milliárd fele városokban él! Tehát kiszolgáltatott. Lásd pl.áramszünet.
“Vízszintesen” már nem férünk el, nem jut hely a termőföldeknek.
@Németh András
Teljesen egyet értek veled András, szívemből beszéltél. Viszont társadalmilag annyira nem fogadják el az emberek ezt a problémát, hogy én még felvetni sem mertem. Így is kapok támadást eleget, ha a gondolataimat megosztom, lásd akár ezt a blogot. :)
A sok jó ötlet mellett, amelyet a környezet szennyezés csökkentésére már kitaláltak az emberek az általad felvetett probléma az, amellyel szerintem senki nem akar foglalkozni. Csukott szemmel, befogott füllel szüljük halomra az utódokat, mert ez a társadalmilag elfogadott és dícséretes, sőt ez a támogatott is sajnos.
Most lehet megkövezni :))
Az Úristen az emberre bízta, hogy művelje és őrizze a földet (1Móz 2,15). És az egész világtörténelem bemutatja mi történik akkor ha az ember nem hallgat Alkotójára és önzővé, kapzsivá válik. Hála Istennek sok drága emberi élet van, ami pedig az ellenkezőjét is bemutatja.
Én is azzal értek egyet, hogy mindenki tegye meg, amit csak tud, függetlenül attól, hogy csak egy cseppnek tűnik a tengerben. Legyünk példák, mert a jó is fertőz. „A lavina hópelyhei mind ártatlannak mondják magukat” (Teréz anya) Jól mutatja ez az idézet, hogy sok kicsi, jelentéktelennek tűnő lépés, szó, hozzáállás együtt mégis sokra megy.
2 filmet ajánlok ebben a témában (sajnos mindkettő másfél órás)
Home-Otthonunk (ez jól bemutatja, hogy a földön mindenkinek lenne elegendő élelmiszer, energia stb, csak nem osztjuk el, és azt is bemutatja, hogy mit csinált az ember a földdel. Rendesen bőgtem a film felétől végig.)
http://www.indavideo.hu/video/Otthonunk/
A másik: A hülyeség kora
http://www.youtube.com/watch?v=F_S2bg506M0
@Szilvi
Szerintem nem “szüljük halomra az utódokat”, pont ezért fog kihalni Európa. Persze más földrészeken máshogy alakul ez, de a problémát én is az elosztásban látom. Milyen dolog az, hogy az egyik országban van kőolaj, akkor ott munka nélkül kapják a lakosok a jövedelmeket, míg a másik országnak nem hogy kőolaj, de termőföld is alig van, akkor ott meg éheznek. Van egy “bankár” elit, akik azt se tudják mit csináljanak jólétükben, az országokat meg nyomorgatják az uzsorakamatokkal. Valami nagyon nem jó itt szerintem. Még szerencse, hogy a boldogság nem ezektől a dolgoktól függ, max. a kényelem, de igazság szerint mindenhez hozzá lehet szokni.
Sziasztok Mindenki,
Ne felejtsük el, hogy az elosztás az írott történelem során mindig is igazságtalan volt. Ettől viszont több száz évvel ezelőtt még nem kezdtük el gyilkolni a földet. Szerintem az, hogy egyre kevesebben vagyunk, kihal Európa, kihal Magyarország, ez csak a média és a politika ijesztgetése. Ami jogos is, ha azt nézzük, hogy a gazdaság annál jobban működik, minél többen vagyunk és minél többen fogyasztunk. Viszont én úgy gondolom, hogy ez a bolygó nem arra született, hogy minket szolgáljon. Itt nagyon jól “kitalált” és “megszervezett” ökoszisztéma van, amelynek a körforgásába mi nem illünk bele. Még egy rövid ideig játszatunk félistent, védhetjük a technológiánkat és az urbanizációnkat, de az időnk véges. Ha nem kizárólag saját magunkat mint emberi fajt nézzük, akkor észre kell, hogy vegyük, hogy mindegyik földi lét magát a földet szolgálja, kivéve mi. Mi kizárólag saját magunkat szolgáljuk, közben nem törődünk azzal amit a bolygónak okozunk.
A saját szememmel láttam, mennyi papírral járt Budapest egyetlen kerületének a népszámlálása. Napokig hordták el teherautókkal a ládákba pakolt rengeteg legyilkolt fát. Minek? Tényleg olyan fontos ez? És ez csak egyetlen egy felesleges dolog, de szerintem milliót tudnánk felsorolni.
Én ezekért a gondolatokért érzem kevésnek a környezet védelmet amit mi kis cseppek a tengerben meg tudunk tenni. Többet kellene tennünk addig amíg nem késő. Mert minél később vesszük észre, hogy mekkora nagy változásra van szükség, annál inkább pusztulásra vagyunk ítélve. Felesleges büszkélkednünk magunkra, mert az ember, a hatalmas tudásával, inteligenciájával, technológiájával még annyi évet sem bír ki a földön mint a dinoszauruszok.
Árpi, most már jó lenne, ha írnál a kalandjaitokról, mert elegem van a gondolataimból. :)))
@Gregory
Elolvastam a cikket Ladakh-ról amit feltettél. Igen, ezekre a dolgokra gondolok én is. Ezek a nem jó dolgok. Félelmetes, hogy mi kis emberek mindezzel ahogyan élünk kizárólag a kivételes helyzetben élő keveseket szolgáljuk. És közben tönkretesszük magunkat, a környezetünket, az igazi értékeinket. És tönkretesszük azon kevés népcsoport életét is, akik még boldogok és harmóniában élnének a bolygóval.
Múszáj változtatnunk. Nekünk kell megtennünk, akik a nyugati civilizáció kényelmét és átkát élvezzük…
@Szilvi
” Csukott szemmel, befogott füllel szüljük halomra az utódokat, mert ez a társadalmilag elfogadott és dícséretes, sőt ez a támogatott is sajnos….”
NAGYON beteg(es) gondolkodás!
Valóban, ahogy irod, nincs mivel , igy felesleges büszkélkedned´, hogy a felsorolásodat, már itt ne is folytassam!
:(((
Tartsuk tiszteletben egymas velemenyet meg ha nem is ertunk egyet vele. En mindig arra figyelek hogy az adott illeto miert irja azt amit… :) Es valahogy mindig mindenkit meg lehet erteni.
Igyekszem ma este irni. Holnap vegre lesz rendes internetunk is igy remelhetoleg fel is tudom tolteni magyar ido szerint 8ig. Ami itt del. :)
Holnap este 11tol 1ig eloben leszunk a power99.com.pk radio egyik musoraban. Ez magyar ido szerint ejjel 3 es 5 kozott lesz ezert csak ejjeli baglyoknak ajanljuk hogy hallgassanak minket online. :) De megkapjuk majd a felvetelt es fel fogjuk tenn ide szoval inkabb aludjatok! ;)
@Arpi
Erre a libearalis véleménnyilvánitásra kizárólag radikális véleményt lehet nyilvánitani, föleg abban a tudatban, hogy itt is jelen vannak a nagy család tisztelök és szeretök, akikre szinte sértö ez a “csukott szemmel, befogott füllel…” beirt bejegyzés.
@Arpi
Erre a libearalis véleménnyilvánitásra kizárólag radikális véleményt lehet nyilvánitani, föleg abban a tudatban, hogy itt is jelen vannak a nagy család tisztelök és szeretök, akikre szinte sértö ez a “csukott szemmel, befogott füllel…” eléggé dicstelen beirt bejegyzés.
Ps.
Elnézést, hogy némi “technikai okok miatt” 2x jelent meg a fentebbi bejegyzésem.
@sonni
Kíváncsian várjuk a Te gondolataidat is, hiszen hozzászólásaid alapján nyilvánvaló, hogy nálunk sokkal jártasabb vagy a témában. Kicsit olyan érzésem van, mintha személyedben betévedt volna valaki ide, aki valójában csak eltévedt. Ez az arrogáns stílus nagyon nem illik ennek a blognak az arculatához.
@Zéta
Kineveteted magad! :)))
@sonni
Én már csak ilyen “muris” fickó vagyok. :)
Önmagadat minösited! :(((
Valóban csodálatos nagy családban élni!
büszke vagyok Rád@Arpi
Tudom hogy a hozzaszolasaitok alapjan most valoszinu nem szimpatizaltok egymassal (Sonni es Zeta abc sorrendben), de en mindkettotoket ismerlek szemelyesen es biztosan allithatom hogy mindketten nagyon jo emberek vagytok, ugyhogy az elobbi dolgot tudjuk be annak hogy a kommenteles mint olyan, nem a kommunikacio legtokeletesebb formaja… :) es zarjuk le ezt a dolgot. Koszonom. En ehhez azzal jarulok hozza hogy holnap reggelre megprobalok feltolteni egy uj bejegyzest. Ha sikerul talalni valami kobornetet a szomszedsagban…
Allando netunk csak holnap estetol lesz, ezutan vegre tudunk skypeolni a csaladdal. Amit mar nagyon varunk. :)
Árpi!
Ha már Ravalpindiben vagytok, pihenésképp javaslom a Macskarisztokraták c. filmet, amelyben sluszpoénként szerepel a város neve. Keressetek rá, ingyen letölthető.
Hát Árpi te kértél véleménynyilvánítást :) Hidd el irigylünk téged, hisz amint írtad az út olyan mértékban javított a hozzáállásodon (türelem, megértés stb) amire itt tőletek pár ezer km-re “acsargföldön” nagy szükség lenne.
Az internetes kommentelésnek szerintem az meg alapvető része hogy az emberek sokkal sarkalatosaban fejthetik ki a véleményüket mint élő szóban (sajnos sokszor félresiklik és a vélt vagy valósan sértő/betaláló mondatok miatt elmegy a személyeskedés irányába, de nem kell azzal foglalkozni, alszanak rá és kész (pár pálinka után élőszóban is előfordul az ilyen)).
Ráadásul a téma amit megfeszegettünk egy olyan dolog amit élő ember szerintem nem tud felfogni, nem tud megoldani, vagy egy iciripici részére rágyúr és arra jobban rá fog látni a többieknél (Szakértő), vagy próbálja az egészet egyben nézni (Bölcs), de akkor meg felületes és általanosító lesz a megállapítás.
És van az átlagember (mint pölö én) aki se nem bölcs, se nem szakértő, de azért van véleménye :)
Na de vissza a dolgokhoz, többen írják itt hogy a probléma hogy nem tudunk a szép és jó természetbe beilleszkedni, hogy kiléptünk belőle és rombolunk stb. Egy része ennek igaz is. De azt azért ne felejtsük el hogy az amit harmonikus és jól működő, nyugodt természetnek gondolunk, az azért nem olyan mint a NAVIKbolygólya az avatarban. A mi Földanyánk látszólagos nyugalma a megszámlalhatatlan harcoló, küzdő lény apró állóháborúja miatt tűnik harmonikusnak. Minden faj alapvetően arra gyúr hogy minél nagyobb részt uraljon és minél jobban szaporodjon. Nincs ez másképp az embernél sem. Alapvetően az állati énünk (na ezért megint kapok majd sokat) ilyen volt és most is ilyen. Nem vagyunk rosszabbak mint a 200, 500 éve élt embertársaink, csak sajnos nem vagyunk jobbak sem.
Viszont lassan kezdünk rájönni hogy mértéktelen növekedésnek (mind populációdinamikailag, mind fogyasztásilag) véget kell vetni. És ezek a kérdések azok amire szerintem társadalmi szinten nem fogunk tudni választ adni, mert nem tudunk magunktól, a családunktól, a népünktől elszakadni, nem tudunk elég globálisan gondolkozni (hisz ez részben szintén ellentmond egy nagy alaptörvénynek, a gének továbbadásának). Nagyon kevés az az ember aki ezt a törvényt át tudja lépni.
Nagyon nehéz választ adni azokra a kérdésekre amik mostanság kerülnek elénk.
Túlnépesedés? Van vagy nincs is. De ne is így tegyük fel a kérdés, hanem hogy túléptük-e az eltartóképességet? Hisz 7 milliárd indiai igénnyel megáldott Földlakó vígan elélne ezen a bolygón. De hajlandó-e mindenki vega lenni? Hajlandó-e mindenki lemondani a fölösleges luxusról (autó, repülő, internet)? A válasz szerintem nem. Sőt minden indiai szeretne legalább egy Tata Nano-t meg tévét. Viszont ez nem fog működni. Szóval? A természetben a gradációt, mindig a populáció összeomlása követi. Az emberi faj ügyes, és a természetes összeomlást elég jól ki tudta/tudja tolni: fejlett egészségügy a betegségek ellen, élelmiszeripar az élelmezésért, de eddig nem oldotta meg a problémát csak tolja maga előtt. És egyre nagyobbat lehet esni. Ha minden betegséget legyőzünk mit adunk enni a sok embernek? Sokan hisznek a génmanipulációban (én nagyon nem), meg az is tény hogy akár a szennyvíziszapból is lehet technológiailag táplálékot előállítani, de azért ez már nekem sok egy kicsit (nagyon).
Szóval az elért kényelmet nem adjuk fel, azok akik még nincsenek ezen a szinten erre vágynak (és joguk is van hozzá, miért ér kevesebbet egy etióp vagy indiai család mint egy magyar vagy dán?). Ezt a konfliktust nem fogjuk tudni szépen feloldani.
Szóval nagyon nagy kérdések ezek. Amikor ezek előkerülnek akkor jutunk el egy idő után hogy reméljük hogy van Valaki aki ezt a golóbist megálmodta létrehozta, és bízunk benne hogy Ő tudja hogy mit csinál. Hát igen írtam hogy a “reményhal” a legszívósabb halféle, de lehet hogy a “hithal” méginkább.
Szóval lehetünk liberálisak, lehetünk radikálisak. De elsősorban azt kell elérnünk hogy azoknak a gyerekeknek akiket mi szülünk (na jó az asszonyaink) a Földre, ne legyen túl rossz életünk (és nálam még ugyanolyan nagyon fontos, hogy ezt valahogy úgy érjük el hogy maradjon tigriskölyök is, meg földikutya, meg magyar futrinka, meg homoki nőszirom, és ha ehhez az kell hogy ne járjanak AUDIval akkor ne járjanak (ennél többet nem aktuálpolitizálok)).
Egyéni szinten kell kialakítani minden egységnek (egyén, család, kisközösség) hogy fenntartható(bb) módon éljen, és ezt kell terjesztenie a környzetében is.
De hiszem hogy ez a vonat már elment, és nem hiszek abban hogy képes lesz a homoszapiensz nevű faj összefogni.
No és nem beszéltünk még a fölösleges kiadásokról (hadi, pénzpiac, kereskedelem) a multikról, a gyűlölködőkről, meg ezer apró dologról ami mind gátolja a megoldást.
Esti szófosás vége…
Árpi, írj nekünk új bejegyzést azzal jobban járunk mint a felesleges bitszaporítással…
@Németh András
Jól szóltál! Most töltöm fel a videókat az új bejegyzéshez egy illatos szennyvízcsatorna mellett… itt van jó ingyenwifi… :)
Elnézést és bocsántatot kérek minden nagycsaládostól akit megsértettem esetleg. Higgyétek el, globálisan gondoltam a dologra, és nem az egyes emberre. A saját unokahugom nagycsaládot alapított, ezért bizton mondom, ezt is megértem és Őt sem szoktam sértegetni sőt nagyon szeretem.
Szerintem ez a személyeskedés, ami fentebb olvasható ez veti vissza a világunkat. Megakadályozza, hogy eszmecserét folytassunk, tanuljunk egymás nézeteiből, dühöt szít, visszaszólásra sarkall, ami még nagyobb sértéseket szül. Szerencsére sok okos gondolatot is olvashattam számomra idegen emberektől, aminek nagyon örülök. Ez ellensúlyozza az egy mondatos, kifejtés nélküli sértéseket.
Nagyom Árpi az újabb írásaidat. Olvasni fogom őket, amig csak haza nem értek. Akkor is folyamatosan olvaslak, ha nem szólok hozzá. Ettől most elment a kedvem.
Nagyon sok kitartást, hátszelet, szeretete és türelmet kívánok nektek. És békés, boldog, áldott karácsonyt akárhol is köszönt rátok.
“Nagyon várom” az utolsó szakasz kezdete. Bocsi :)))
Nekem azért tetszett, hogy kisebb vita alakult ki, ilyenkor lehet nézőpontokat megismerni, s ha nem vesszük mindjárt magunkra, akkor talán megérteni is, hogy a másik miért gondolhatja úgy. Aztán persze lehet érvelni, hogy miért nincs igaza, s még akár belátni is lehet, hogy valamiben mégis igaza van :)
En azert tobb technologia hivo es a modern fejlett civilizacio mellett ervelo hozzaszolast vartam. Senki nem hiszi hogy a szelkerekek megmentenek minket?
Miert nem erdoket vasarolnak meg jotekonysag a gazdagok? Miert nem errol enekel Bono? Miert a gazdasagi fejlodes ..hianyarol.. szolnak a hirek es miert nem a tagabb vilagrol amire a nyomorult ..sokak szerint epp osszedolni keszulo.. gazdasagunk is epul? Mint minden mas is. Miert nem azok a dolgk vannak minden nap origo es index cimlapon amikrol itt beszelgettunk? Komolyan nem ertem es ez rohadtul bosszant. Ha csak afele igaz annak amit Jensen irt a muanyagrol, akkor miert nem teszunk semmit, miert nem beszel rola senki? Nem hiszem el hogy nincs jo megoldas mindenre. Nem latjuk a fatol az erdot. Ha azt a sok figyelmet es energiat -az idonket ami a legfontosabb az eletben, ami maga az eletunk- amit most tomegevel totalis marhasagokra forditunk, csak reszben igazan hasznos es ertekes dolgokra forditanank(figyelj, nem azt mondom hogy holnaptol mar ne menjtobbe dolgozni, de mondjuk a tevet elsokent letakarhatnad egy szep teritovel es hivhatnad inkabb viragallvanynak ezentul), gyermekeink es unokaink egy ugyanolyan csodalatos es sokszinu vilagban nohetnenek fel, mint mi. Es ez szerintem rajtunk mulik, gondoljon mindenki rolam ezert amit akar, nem banom, de szerintem mi leszunk az a generacio akiket kesobb atkozni fognak – vagy…
Az amit ti tesztek szerintem inkább az olyan embereket vonzzák napi szinten a képernyő elé akik a modern világban egy kicsit besokaltak. És azért öröm olvasni titeket mert ti mertetek kilépni a mókuskerékból és elindulni. Az meg egy nagy plusz hogy nem nyugatra hanem keletre indultatok. És ez szerintem szerencse nektek is meg nekünk is. Így elsőként megtapasztaltátok azokat az értékeket ami felül tud emelni a mi világunkon, és csak akkora jutok el majd a túlfejlett civilizációba mire azt majd a helyén tudjátok kezelni. Ha nyugatra indultok el, akkor az első hónapok tapasztalatai miatt teljesen másképp csapódtak volna le a dolgok szerintem. Teljesen más lehet a Pamír az Usa után mint fordítva.
A szélkerekek (értve most alattuk az összes igazi zöld technológiai újdonságot) nem váltanak meg amíg nem alakul át a szemlélet. Amíg többet költünk pl hadiiparra, mint zöld fejlesztésekre addig ne várjunk megváltást. És nagyon oda kell figyelni hogy a “zöldítés” manapság rengetegen megerőszakolják hogy eladják magukat (például most épül a melóhelyem közelében egy “zöld benzinkút” hát nem röhej, persze értem én hogy hasznos, csak így egyben vicces is a dolog). A másik hogy a fejekben kell változtatni spórolással, észszerű gazdálkodással többet nyerhetünk egyenlőre mint zöld technológiákkal. Pazarlásra zöld áramot termelni még mindig pazarlás.
A gazdagok hidd el vesznek erdőket is, a baj hogy egy szint felett már a többség csak újabb hasznot akar belőle és nem érdeklik a mellékes problémák (azon már sokszor gondolkoztam hogy például engem mennyire változtatna meg a pénz, és félek tőle hogy sokkal jobban mint szeretném) . Nagyon erős szabályozásra lenne szükség, de úgy hogy ne legyenek egyenlőbbek az egyenlőek közt.
Hogy az átlag miért nem erről beszél (és legfőképp miért nem cselekszik). Mert a világunk kényelmes. Az emberek arra mennek amerre nekik a legkönnyebb és amerre a legkényelmesebb. A többség nem is törődik vele mert úgyse tudja megoldani. Aki meg sokat gondol erre az meg egy idő után nehezen találja a boldogságot. Hisz ha rájövök hogy rossz körülöttem a világ akkor már nehéz benne boldognak lenni (boldogok a tudatlanok).
És nagyon igazad van hogy sokminden azon múlik hogy a mi egyénileg mit teszünk (hisz a sok egyén maga a társadalom, és ha a birkák közül kellő számú elindul a jó irányba akkor a többség elkezdi követni), nagyon egyetértek azzal amit írsz, csak én 30 évesen sajnos már abban nem hiszek hogy fog ez sikerülni. És ez valahogy azért nagyon rossz. Ez valahogy mindig előjön mélyen legbelül, és ezért szerencsések akik ezen is túl tudnak lépni.
Nem elég meglátni a problémát, tudni is kell vele együttélni.
Na de olvassuk el az új bejegyzést :)
inká@Arpi
@Szilvi
Továbbra is Veled értek egyet, és elítélem ezeket a támadó hangnemű kommenteket.
Mindenkitől bocsánat, akit esetleg megbántottam, de ettől a stílustól mindig ledobja az agyam a szíjat.
Elfogadom Árpi rendreutasítását, és részemről természetesen lezárult az ügy.
Sonnyival pedig talán egyszer sikerül megismerkednünk és bízom abban, hogy sokkal szimpatikusabb benyomást teszünk egymásra. :)
Most pedig olvassuk az újabb kalandokat. :)
Büszke vagyok rád, nagyon jó dolgokat írsz .Csak akkor írjál késő éjszaka ha előző napon,
vagy napokon eleget pihentél,ne kezdjed a következő napot fáradtan. Jó karácsonyozást és
sok szép látnivalót kívánok nektek.
Csabi
Srácok, én attól tartok a magam kis jelenlegi 8 hektáros látványzsellérkedésével, hogy hosszabb vagy rövidebb távon, de gáz lesz. Egyszerűen nem fogunk tudni ennyi bendőt megtölteni világszerte. Mondom ezt úgy, hogy magam is gazdálkodom és tapasztalatból látom, mibe kerül (idő/ energia/munkaeszköz/ szállítás) a termény/ termés -és akkor még a vízről nem beszéltem. Itt lakom a 2 milliós székesfővárosunk mellett és próbálom víziónizálni magamnak, hogy mit fog ez a rengeteg ember enni, ha beütne a ménkű, de nem tudom a megoldást. Valószínűleg előbb-utóbb egymást fogjuk megenni. Habár a somogyvámosi krisnások szerint 100 négyzetméter terület biztosítja egy fő ellátását éves szinten. (De lehet, hogy családot mondtak) Bocs így karácsonytájt a cefet gondolatokért, ha valaki tudja megoldást jelentkezzen, cserébe mehet egy kört a traktorommal. Addig is Boldog Karácsonyt!
Üdv.
Egy kiugrott homoktövistermesztő német tanárpalánta