Nászút a Föld körül

Az avalloni kempinben csigareklám. Mármint megenni… A csigát… Hát, a szöcske megvolt, a kutyát Vietnamban kihagytuk, és azt hiszem, a csiga is kimarad. :)

Ilyet utoljára az USA-ban láttunk. Lakóautóvan utánfutó, rajta a kisautó, ha csak a boltba kell menni, nehogymár a nagy dobozzal menjünk! :o

A napot, mint ahogy azt az előző nap készített szintmetszeten is láthattátok, egy nagy fölfelével kezdtük. Hála az égnek erdőben, így a napsütéssel nem volt gondunk.

…és később sem. :)

Na ez egy érdekes történet! :) Zita ezt a rövidnadrágját ő maga vágra rövidebbre, és varrta vissza a szélét. Ezen a napon furcsa mozgást vélt felfedezni ebből a visszahajtástból, és mikor észrevette ennek forrását, sikítva állt meg mögöttem. Aztán megmutatta ezt a lyukat a nadrágján. Egy méhecske valahogy bekerült a visszahajtás mögé és ezen a lyukon fúrta ki magát, ennek az otthagyott pollennyomok is tanújelét adják. :) Csoda, hogy nem csípte meg Zitát, aki ezek után még azon aggódott, hogy reméli, nem cipelte túl messze a méhet a családjától. :)

Egy molnárka azon a tavon, amelynek a partján megálltunk piknikezni. Tudom, mindenütt ott vannak Európában, minden nap láthatjuk őket, de attól még elképesztő, hogy van egy lény, amelyik jár a víz felszínén! :)

Ebédünk

Na ez a hagyma már csak a szomszédból van. Még mindig nem túl helyi, de sokkal jobb, mint Új-Zéland! :) …és még egy bio matrica is van rajta. Kérdés, jelent-e ez valamit azon kívül, hogy a forgalmazó megvette 2000 euróért a jogot, hogy rátehesse ezt a termékeire. Nincs valami weboldal, ami mélységében megmutatja, hogy melyik ilyen matricázás mit is jelent valójában, legyen az fair-trade, bio, vagy bármi ilyesmi?

Ez már egy másik tó, egy dombbal és 4-5km-el odébb.

Ebbe bele is csobbantunk, mert láttuk, hogy mások is így teszik. Persze én rögtön vittem a sznorkelmaszkomat és a vízálló fényképezőgépünket is a vízbe! :) Ha hazaértünk, a kádba is ezekkel megyek majd csak fürödni! :D Odalent ilyen apró fekete bajszos halak rajait találtam.

Viccesen néztek ki.

Áthajtottunk egy Sziget nevű falun. :)

Valaki szereti a virágokat.

Ez a ház kilógott a sorból, nem csak, mert nem kőből, hanem fából készült, hanem a szolárral is a tetején. Ahhoz képest, hogy Franciaország az egyik legfejlettebb ország a világon, nem sok szolárpanelt láttunk eddig itt, talán ez az első. Nekik sok atomerőművük van, ugye?

Az első tábla, amin már Dijont is látjuk kiírva! :)

Ekkorka útra mi a manónak festenek szaggatott vonalat? :) Mi alig férünk el egy “sávban” a megpakolt fekvőbringákkal, nemhogy egy autó! :)

Egy Essey nevű faluban, az első szabadban lévő embereket, egy kertben piknikező családot megkérdeztünk, hogy hol sátrazhatnánk a környéken baj nélkül? Az anyuka beszélt egy kicsit spanyolul, egy perc beszélgetés után felajánlották nekünk, hogy táborozhatunk a kertjükben. :) Ő pedig a család legifjabb tagja, egy igazi rosszcsont. :)

A család sütögetéshez készülődött, de nem akartunk visszaélni a vendégszeretetükkel, ezért mi is gyorsan gázfőzőt gyújtottunk és megmelegítettük azt a giga adag kuszkuszos csodát, amit a legutóbbi Lidlben zárás után 3 perccel sikerült fölkapni a polcról. A kuszkusznak (a fehér bigyóknak) több mint a felét el kellett tennünk későbbre, annyira sok volt.

Rosszcsontunk azonnal bevette magát a sátrunkba. :)

A kertet egyébként elválasztotta az utca a házuktól.

Mekkora jó cumi már! :D A gyereknek meg már a szeme sem áll jól, látszik rajta, hogy settenkedik valamiben! :)

Ők voltak a ma esti jótevőink. :)

Reggel az apuka egy nagy fehér szatyorral jött oda hozzánk, amiben ezek a lekvárok voltak. :) Ez nagyon kedves volt tőlük, és nagyon megköszöntük, valóban hálásak voltunk érte. De az első reakciónk egymás közt az volt, hogy “Orsi örülni fog ezeknek!” :) És tényleg így lett. :) Zitának egy kisebb üvegbe az egyikből átpakoltak, azt néha eszegeti itt Taizében, de amúgy tényleg Orsié lett ez a négy adag házilekvár. Ha kerékpártúrázókat engedtek be a kertetekbe, és kedveskedni akartok nekik, és nem akarjátok, hogy ezt a kedvességet gyorsan továbbadják másoknak, akkor valami kicsit és könnyűt adjatok nekik! ;) De egyébként meg ajándék lónak ne nézd a súlyát se a térfogatát, és a kedvességet í]y is nagyon értékeltük. És Orsi is! :D

Reggel még álmos volt a kisördög.

Némi enyhe emelkedő után egy faluban fordult a táj, és csak gurultunk, gurultunk lefelé, már nem is láttuk, hová még. Aztán kiértünk az autópálya mellé, aminek az oldalában ezen a szervizúton folytattuk…

…egészen a csatornaparti kerékpárútig, amiről csak ekkor tudtuk meg, hogy földúton vezet! :o

Azért megpróbáltuk. Nem volt rossz, csak a salakkal feltöltött kátyúknál kellett vigyáznunk, azokban elsüllyedt a kerekünk, kerülgetni kellett őket. Itt a képen épp egy zsilip mellett hajtunk el, sajnos az a vasalódeszkás lefelé valójában inkább lépcsős lefelé volt. Mentünk a tökéletesen vízszintes csatorna mellett, és pár kilométerenként meg volt egy pár méteres lefelé egy-egy ilyen zsilip mellett. :)

Mogzó hajót alig láttunk a csatornán, talán csak ezt az egyet.

Ez már szinte idilli…

Egy turistahajó a zsilipben. Nem tudom, de szerintem nekem dögunalmas lenne egy ilyen hajóút. Ha már az utazás maga a lényeg, és nem az A vagy a B pont ami között haladunk, akkor bringa, vagy gyaloglás. Különben lehet minden más… De a hajó túl lassú és túl passzív. Szerintem. :)

Azért meghalni talán nem halnék meg az unalomtól egy ilyen hajóúton, csak tekernék a hajó mellett az egyik ilyen hajótartozékkal. :D

Dominik és felesége Luzernből tekertek az innen 25km-re lakó rokonukhoz. Habár annyi kerékpártúrázóval találkozunk Franciaországban nap mint nap, hogy általában csak köszönünk egymásnak, nekik megálltunk, mert a térképüket szemlélték, és felajánlottuk segítségünket. Ennek a vége az lett, hogy 10 percet dumáltunk a kerékpárút szélén. :) Meg is hívtuk egymást Luzernbe/Budapestre, ám mi sajnos nem ejtjük útbe Luzern, így nekik kell jönniük. :D Dominikék weboldala: http://www.velofahrer.ch/

Dominik 20 évig használta az előző bringáját, de mivel a gyerekek már kirepültek, most több a szabadidejük, viszont úgy döntött, annak ellenére, hogy ezzel már jóval többet akar tekerni, mint az előzővel, ezt a bringát is legalább 20 évre veszi. :) Ezért van rajta szíjhajtással Pinion váltó, igen, a vázban a pedálnál, ráaádsul az ő testalkatához készített vázban. Hát majd meglátjuk. A Nap Gyermekei srácok is ilyenekkel indultak, és mivel ők gondolom pakolják neki rendesen az ezer kilométereket, hamarosan megtudjuk, beválik-e ez a Pinion! :)

Hajók a csatornán, TGV a vasúti hídon, bringák a kerékpárúton… Franciaországban megvan a helye mindennek. :)

Virginie és Olivier a gyermekeikkel, Tommal és Penelopevel. Láttuk őket, amint Olivier húzta a Virginiéket egy kötéllel, mikor mi pár kilométerrel odébb Dominikékkel beszélgettünk. Aztán itt a bolt előtt találkoztunk, ahová muszáj volt bemennünk, mert már nagyon megéheztünk, hiába már csak 13km volt hátra. De így legalább megismerhettük az ő történetüket is. Amint látjátok, két egészen egyszerűen megpakolt, olcsó, egysebességes kerékpárral utaznak, azért is választották ezt az útvonalat, mert itt a csatorna mentén nincsen szint, tudnak haladni a váltó nélküli bringával is. Ám Virginie bringája még váltó nélkül is bekrepált, nem tudja tovább tekerni, ezért éppen szervizt, vagy Decathlont kerestek, hogy tovább tudjanak rendesen menni, ne csak úgy, hogy húzzák egymást. A bringák egyébként Thaiföldről valóak, ugyanis most repültek haza Franciaországba egy 3000km délkeleti-ázsiai kerékpártúráról, aminek keretében megjárták Laoszt, Kambodzsát, Thaiföldet és Malajziát a gyerekekkel! Ők is nagyszerű élő példái annak, hogy ha valaki menni akar, akkor megy, úgy ahogy van, azzal, amije van. :) Az ő blogjuk a veloboat.over-blog.com , de sajnos még ezt sem volt időm megnézni, hisz most is offline írok.

Bunkók még itt is vannak (Nem magyar sajátosság, semmiről sem helyes ezt mondani, még ha igaz lenne, akkor sem, mert szavakkal rombolni is lehet, nem csak építeni!), emberünk úgy ráparkolt a kerékpárút kijáratára, hogy alig lehetett kiférni tőle padkázás nélkül.

Éééés megérkeztünk Orsihoz, ahol mélyhűtött túrórudikat kaptunk tőle ajándékba! :) Ő meg négy hatalmas üveg lekvárt tőlünk. :D Kicsit várni kellett rá, mert hiába küldtünk neki 3 sms-t a magyar SIM-kártyámról, egyiket sem kapta meg, így éppen nem volt otthon, de mivel nagyon élelmes már előre megosztotta a wifi-kódját velünk levélben, addig sem unatkoztunk a háza előtt várva, amíg gyönyörű narancssárga gumiabroncsú régi Peageot (Hogy írják, hogy “Pözsó”?) országúti kerékpárjával meg nem érkezett. És ahogy azóta már ő is megírta, amit mi is ugyanígy éreztünk: “Mire felértünk az első emeletre, már úgy voltunk, mint régi barátok, akik újra találkoztak.” :)

“Hééé griffmadááár, grifimadár, azottan az én jakóm…” :) Orsi megkínált sörrel, én meg egy ilyen üvegre nem mondok nemet. :)

Orsi összedobott nekünk egy nagyon finom, autentikus, sajtkrémes, zöldséges, pitetészta alapú francia történetet, aminek sajnos elfelejtettem a nevét…

…de nagyon finom volt, még a mi félig már megroggyant, madárlátta sonkakockáinkkal is. :)

Másnap reggel Orsi kikísért minket egy darabon a városnézős gyalogtúránkra menet, mert ő is ment a dolgait intézni a városba.

Próbáltunk Orsi segítségével ilyen dijoni Bubi-bringát bérelni, de végül nem sikerült, úgyhogy gyalogoltunk, így is nagyon jó volt! :)

Egy szőkőkútnál a belváros felé menet. Tudom, ilyen a Margit-szigeten is van, sőt az még zenél is. Csakhogy mi 4 éve nem jártunk Európában, ezért még egy nem zenélő szökőkutat is megnézünk kicsit. :)

Dijon szép.

A postás elektronyos bringán kézbesíti a leveleket.

Ezt remélem azóta már Budapesten is egyre több helyen látni!

Tudom, hülye vagyok, de nagyon tetszenek ezek a cifra kémények! :)

Meg hogy meghagytak ilyen régi fabetétes homlokzatú házakat.

A színház

Egy templom bejáratánál

Bent a templomban az oszlopok alja fával volt körülvéve, amin ha jól gondolom, Noé bárkáján munkálkodtak.

Végre le van írva valahová, mi a különbség a bazilika, a katedrális (magyarul talán székesegyház?), az apátság és a kápolna között. :)

Ilyen kis nyílakkal volt tele a járda szerte a belvárosban…? :)

Meg ilyen számozott táblákkal. :)

Az egyik sétálóutca. Azt elfelejtettem megkérdezni Orsitól, hogy miért a sok zászló?

Place de la Libération, egy félkőr alakú tér, amit 1685 a Palais de Etats elé, “Az egyik legszebb királyi tér Franciaországban” :)

Ezek a “gargoyles”-ek, angolul, magyarul hívjuk őket holmokzati díszeknek, a Notre Dame oldalán vannak, rengetegen. Állítólag egy “moneylender” esküvőjén ráesett az illetőre, vagyis a vőlegényre egy ilyen, ezért aztán leszedték az összeset, és amiket ma látni, azok “csak” 1880 és 1882 között készült vacak, kamu replikák! :D Végülis csak 143-145 évesek…

A Notre Dame óratornyot egy herceg zsákmányolta egy belgiumi háborúból, és 1383-ban a dijoni embereknek ajándékozta, amiért segítették őt a háborúban. Az órától balra látható bádogfickó Jacquemart (talán maga a herceg), akiről a 17. században a városiak elkezdtek viccelődni, hogy milyen gáz már, hogy szegény még mindig nőtlen. Így született Jacquelinee 1651-ben. Aztán 1714-ben szegény bádogasszonyból is vicces csináltak, hogy milyen rossz már, hogy meddő, így született a kis Jacquelinet, majd rá 170 évre a leánytestvér, Jacquelinette. :)

Itt pedig két fellow-tourist akik épp ezt csodálják egy másik zsúfolt sétállóutcával a háttérben.

Ez pedig a híres hagoly a Notre Dame északi oldalában. Évszázadok óta úgy tartják, hogy ha megérinted a szívedhez közelebbi bal kezeddel, akkor nagyon szerencsés leszel, mi több, teljesülni fog az, amire közben gondoltál. Ezért már felismerhetetlenségik kopott szegény bagoly, amit 2001-ben súlyosan meg is rongáltak. Viszont ma már 2015-öt írunk, az információs forradalom hajnalát(?), ezért én úgy gondoltam, elég, ha csak lefotózom, a szívemhez közelebbi, bal kezemmel megtámasztva a kamerát, az ügyes és erős jobb kezemmel pedig lenyomva az exponálógombot. Közben azt kívántam, hogy ne mozduljon be a kép! :) …és működött! :) Szerintem ha a szívetekhez közelebbi, bal egérgombbal ráklikkeltek a bagoly képére, és amíg megnyílik a nagyobb kép, addig gyorsan kívántok valamit, az is teljesülni fog! ;)

A Masion Milliére, egy 1483-ban épült (nálam röpke 500 évvel idősebb!) középkori stílusú ház tetején látható macska és bagoly. Utóbbiak megint csak alig száz évesek, a 20. század elejéről valóak. (phh…:D)

Nyúlvadászat egy a füzetünk által említésre sem méltatott ház homlokzatán. :)

Esküvői menet oldmobillal. Nem tudják, hogy bringán a legkirályabb az ilyesmi! :P

Másik részlet két ház találkozásából.

Antiquites – Vajon kapni bent valamit, ami öregebb egyes házaknál?

Dijon szép 2.

Egy “figyelőtorony” a Square des Ducs, vagyis a Hercegek Parkjának oldalában. Inkább dekoratív jellege volt, mintsem védelni.

Esernyőtároló a Szépművészeti Múzeum portáján :)

A múzeum középkori és reneszánsz részlegén az őrök termében található János, a rettenthetetlen (John the fearless, lehet, rosszul fordítottam), és Fülöp, a kopasz sírja. Az oldalukban az a sok-sok szerzetesszobor különféle jótulajdonságokat jelképeznek, amelyekkel az illetők rendelkeztek. Ha jól emlékszem. :)

Ha ismerték volna a titánuimot… Bazi nehéz lehetett ezeket hordani. Melyik királyunk is halt meg úgy, hogy beleesett páncélostul egy folyóba?

Vagy nagyon erős legények voltak ezek a lovagok a középkorban, vagy már akkor is ment az erőfitogtatás. Kinek van hosszabb kardja… Használni már nem lehet, de az nem számit! :)

Buzogány. Ötszáz éve ezzel harcoltak, ma meg propagandával, tömegmanipulációval, médiával, diplomáciával, “cyberfegyverekkel”, drónokkal…

Egy arc alakú fa az egyik téren.

A zászlós utca másik vége, valami diadalívvel, de most már hagy ne piskázzak, mert éjjel 0:22 van és Zitának még megígértem mára, vagyis tegnapra egy talpmasszázst.

Először csak egy Lidl-ös 1,69-es pizzára vágytam, aztán úgy döntöttem, hogy inkább süssünk egyet! :) Nem volt nehéz dolog, hamar begyúrtam a tésztát, a csajok minden feltétet előkészítettek, és fokhagymás-tejfölös répát is csináltunk. Mármint mártogatni, rágcsának.

Készül a finomság, kolbászt is pakoltunk rá! :)

Ez a kép jópár órával később készült, Dave, Orsi egyik helyi haverja átjött és hozott egy csomó sört, mert szülinapja volt, ezért éjfélkor a csajok betették az Alma Együttes Ma van a szülinapom-pom-pom című örökzöldjét és még nagyon vidáman énekeltek is hozzá, ami azért volt rendkívül vicces, mert Dave angol, és egy büdös szót sem ért magyarul. :) Aztán még pizzatortával is felköszöntöttük, amin a gyertya egy darab fokhagymás-tejfölös répa volt. :)

A reggeli búcsú pillanata. :) Orsi, köszönjük szépen, hogy ilyen spontán, last minute fogadtál minket, nagyon-nagyon jóléreztük magunkat nálad, minden perc egy élmény volt, és pihenni is sikerült, a várost is nagyon élveztük, egyszóval nagyon örülünk, hogy “kidobott a gép”. :)

Fixin jártunk, fekvőbringával. :)

Csak valami kastély a szőlősben… :) Burgundiában jártunk, Dijontól kereltre, szinte egész nap végig bortermelő vidéken.

Az első kb. 70km-t a szőlőföldek között kanyargó szervizutakon tettük meg, ez egyébként egy kerékpáros útvonal, ki is volt táblázva, az OpenCycleMap is jelöli.

Néha egész felkapaszkodtunk a tőlünk nyugatra, velünk párhuzamosan húzodó domboldalba, ahonnan jó kilátás volt.

Kőfalakból sem volt hiány.

Falfestmény ügyes, bújtatott reklámokkal.

Nevétse tudom már városra, de szép.

Horizontális almafa, csak hogy könnyű legyen szedni. :)

A macskaköves utcákon középen volt egy sima sáv, igaz nem nekünk, hanem a víznek, de a zakatolásmentes bringázáshoz is jól jött. :)

A szőlőben a forgalom a nullához konvergált.

Legalábbis mi, bringások biztos, hogy többen voltunk, mint az autósok.

Hoppá, már ki van írva Taizé! :) Itt volt egyébként az a bizonyos eső, és buszmegálló, a nap mélypontja.

Viszont a mélyből hamar kirántott minket ez a csudajó, sima, gyors bringaút, ami tök lapos volt, sőt talán még egy icipicit folyamatosan lejtett is, mert…

…ez egy rail-trail, vagyis egykori vasútvonal helyére épített kerékpárút. A vasút pedig ugye nem tudott meredeken fölfelé haladni, főleg nem a gőzmozdonyok, amelyekbe a vizet ilyen “óriás csapokból” engedték bele.

A railtrail a vártnál könnyebben és gyorsabban elvitt minket Taizéig, ami persze egy domb tetején van, hol máshol lenne… :) Szóval a végén kellett egy kicsit mászni, de megérte. :)