Bejárat > Ázsia, Pakisztán > Ágyas busszal Kashgarból Sost-ba, Pakisztánba – Második rész

Ágyas busszal Kashgarból Sost-ba, Pakisztánba – Második rész

A Khunjerab-hágóban (4734m) – Utunk új szakaszához érkezünk, mostantól nincs többé rohanás!

Miután túlestünk a kínai vámon Tashkurgan mellett, a busz folytatta útját Pakisztán felé, és egyre magasabbra és magasabb törtünk, ahol egyre hidegebb lett, és még a hó is elkezdett szakadni. Egyik olvasónk javasolta a hágóból való lebringázást és Arman-t ugyan megkérdeztük a Khunjerab hágón való kiszállásról és az onnan bringán való folytatásról, de valószínű akkor sem szálltunk volna ki, ha szabadott volna, mert odakint hóvihar tombolt, és azon is csodákoztunk, hogy a buszunk ilyen simán felbírt menni a szerpentinen. Megállás és különösebb mámoros pillanatok nélkül kereszteztük a Kína és Pakisztán földrajzi határán fekvő, az utunk szempontjából eddig a percig kulcsszerepet játszó 4734m magas Khunjerab-hágót (Khunjerab = Valley of Blood, a Vér Völgye). Ez a hágó kritikus volt a szempontunkból, mert ha ez zárva lett volna az érkezésünkkor, jelentősen át kellett volna terveznünk az útvonalunkat, ami fájdalmas lemondásokkal járt volna. Lemondhattunk volna a Karakorum Highway-en való biciklizésről, és valahogy repülővel kellett volna átjutnunk a Himalája déli oldalára, vagy megkerülnünk azt szárazföldön, de utóbbi esetben a pakisztáni vízumunk lejárt volna, és ez nem csak kidobott pénzt, hanem azt is jelentette volna, hogy ezen utazás során le kell mondanunk erről az országról, mivel a vízumot magyar állampolgár csak az anyaországában kaphatja meg. Hát mindez nem következett be, megérkeztünk a hágóba. Ez egyben azt is jelentette, hogy mostantól nincs szükség a rohanásra, mostantól bárhol, bármikor ott maradhatunk még egy napot, ha úgy tetszik, nem kell többé arra gondolni, hogy lehet, hogy ezen az egy napon múlik majd a Karakorum Highway. Igaz, vízumaink még mindig vannak, ezekhez tartanunk kell magunkat, bár Arman azt is elmondta, hogy Pakisztánban állítólag könnyű meghosszabbítani a vízumunkat, és még pénzbe sem kerül.

A hágót csak egy nagyobb kapu jelölte, ami így a hóviharban úgy nézett ki, mintha egy sci-fi filmbe csöppentünk volna. De ez valóság volt, méghozzá jéghideg, hóviharos valóság, ami a pakisztáni oldalra átérve egyúttal rázóssá is vált, mivel a kínai aszfaltot felváltotta egy keskenyebb, köves, murvás út.
Ezen kanyarogtunk lefelé, mígnem leértünk a völgybe, ahol nem sokkal jobb, de talán valamivel szélesebb út folytatódott. Itt már véget ért a hóvihar, de az idő még mindig sötét és borús volt. A táj így nem nyújtott akkora élményt, és azt se bántuk túlságosan, hogy nem bringával tesszük meg ezt a szakaszt. Egy meredek falú, szűk völgyben aljában haladtunk a befagyott patak mellett, sziklafalak között. Néhol a sziklafalakról jégcsapok halmaza lógott, máskor néhány ibex-et pillantottunk meg. Az állat magyar nevét sajnos nem tudjuk, mert buták vagyunk, de talán a hegyi kecske lesz az. Egy jóóó nagyra nőtt hegyikecske! :)

Érkezés Pakisztánban, egy délután a sost-i határállomáson

Sost-ba kora délután érkeztünk meg. A busz egy nagyon durván köves udvar sarkába tolatott be, a bringákat félig elégetett koszos, büdös szemétdombokon keresztül kellett kipakolni a saras, bűzös busz hátuljából. Ettől nem lettünk túl vidámak, mint ahogy attól sem, amikor megláttuk, hogy az én bringám üvegszálas ülése oldala elrepedt. Nem vészes a sérülés, mert nem ott repedt meg, ahol a hátamat tartja, csak a szélén, de akkor is… Kérdeztük Armant, hogy érdemes-e reklamálnunk, de mondta, hogy nincs sok értelme, és nem is nagyon tudtunk volna már kinél, mert a sofőrünk eltűnt. Bent az épületben a pakisztáni vámosok hálózata ledöglött, így végül papírra vitték fel az adatainkat, miután 20 percig hiába vártunk a rendszer felállására. 2600-as Cisco Router-ük volt, nosztalgiával gondoltam vissza a KFKI-s időkre, és az 5×9 szervizraktárára, ahol halmokban álltak ezek a legalább 10 éves hálózati eszközök. Igazából ekkor kedvet éreztem jól megkonzolozni a kicsikét és belemászni a pakisztáni határőrség hálózatába… :) Na, de ezt majd Ausztráliában, csak vegyenek fel valahová majd! Érdekes, hogy induláskor villámgyorsan és fájdalom nélkül sikerült otthagyni a szakmám, most viszont bizonyosan elmosolyodnék, ha egy fekete képernyőn egy promptot pillantanék meg zöld Lucida Console betűtípussal. Jó lenne körbejárni azt a hatalmas országot routereket telepítve, mint ahogy gyakornok koromban tettem anno Magyarországon, 6 éve.
Miután túlestünk a pakisztáni belépésen, konstatáltuk, hogy hála a határőrök átgondolatlan pecsételgetésének, Zita útlevelében már csak 9 szabad oldal maradt. Nem tudjátok véletlenül, hogy lehet-e a valahol DK-Ázsiába vagy Ausztráliában magyar nagykövetségeken keresztül útlevelet igényelni? Reméljük, hogy igen, különben bajban leszünk… Vagy esetleg már nem aktuális vízumokra szokás másikat ragasztani az útlevélben? :) Bármelyik megoldás gyógyír lehet a problémánkra, amin most még nevetünk, de lehet később komoly gond lesz számunkra.

Szállodaválasztás, pénzváltás és vacsora Sost-ban

Sost-ban kemény 500m-t gurultunk a szállodáig, azt is az út bal oldalán, mivel Pakisztán anno egy és ugyanaz volt Indiával, ami akkortájt még angol gyarmatnak számított, ezért a balra tarts az utakon. Szállodának először a Lonely Planet által javasolt Asia Star Hotel-t néztük ki, de miután megláttuk a fűtetlen koszos szobákat, a lányok más lehetőségek után néztek. A lányok, merthogy közben összecsapódtunk Samuelékkel, vagyis a svájci házaspárral. Végül a szomszédos Sost Park Hotel-ben kötöttünk ki, duplaágyas szobánként 300 rupiért, vagyis 810 forintért. :) Ez az árkategória végre azt jelenti, hogy hosszú idő óta újra képesek leszünk az eredetileg kitűzött napi 10 eurós büdzsét újra tartani. Ehhez persze először pénzre volt szükségünk, és ehhez váltanunk kellett, amit közvetlen a hotel melletti kis boltban meg tudtunk tenni, így megszabadultunk az összes maradék yuan-unktól és egy 100 dollárosunktól, cserébe sok-sok pakisztáni rupi ütötte a markunkat.
Vacsorázni Samuel-ékkel együtt mentünk, miután körbejártunk néhány főút menti boltocskát és bevásároltunk belőlük reggelinek valóra, egy kis koszos étteremben kötöttünk ki. Otthon még kocsmának is mocskos lett volna, de itt barátságosnak tűnt, a helyiek is itt ettek, és mi is itt kértünk fejenként egy-egy adag szaftos, mócsingos marhahúst apró darabokra vágva, csapatival, vagyis a helyi vékony, frissen készített lepénykenyérrel tálalva. Ehhez még teát is kértünk, és még így is csak 500 rupit fizettünk összesen négyünkre. Ez kb. 1310 forint, amit Samuel sokalt az adagonként néhány falat zsíros húsért, bár szerintem fair ár volt.

Mozi est gyertyafénynél négyesben, hogy ne egy hűtőben kelljen aludnunk

Estére úgy gondoltuk, hogy jó lenne valahogy felfűteni a szobánkat, amiben se áram, se fűtőtest nem volt, ellenben a leheletünk látszott, és amikor elővettük a hőmérőnket kiderült, hogy nem több, mint 6 fok van benne, vagyis kb. annyi, mint egy nyugati háztartás hűtőszekrényében. Szóval arra gondoltunk, hogy az egyetlen fűtőtest, ami itt szoba jöhet, az az emberi test, ezért összetoltuk az ágyainkat, kiválasztottunk egy ígéretesnek tűnő filmet a még bátyámtól kapott mozikból, s áthívtuk svájci útitársainkat egy mozi estre. Gyertyafénynél néztük végig a „The Last Station” című, Tolstoy utolsó éveiről szóló filmet. A gyertyafény természetes csak a hangulathoz kellett, és Samueléket is a társaságuk miatt hívtuk át, nem pedig azért, hogy felfűtsék velük a szobát, bár tény, hogy a film végére nem egész 9 fokra emelkedett a szobánk hőmérséklete. :) Sőt, a film közben az áram is megérkezett a konnektorokra, így nagy örömömre nem használtuk el a netbook fél aksiját egy film kedvéért. A film után még beszélgettünk kicsit, illetve próbáltunk valami időjárás előrejelzést találni a neten a környékre a Kindle-n, de a GPRS olyan lassú volt, hogy azt már Samuel-ék nem bírták kivárni, elmentek aludni a szobájukba, mivel másnap reggel 6-kor indult a buszuk Husseini felé. Ők is betervezték az Arman által javasolt gyalogtúrát Gulmitból. Épp, hogy elbúcsúztunk, a Kindle képernyőjén végre megjelent a következő 6 nap előrejelzése a környékről. Viccből megígértük Samuel-éknek, hogy ha így lesz, akkor reggelre egy papíron ott hagyjuk az ajtónk külső oldalán (ami az ő szobaajtójukkal szemközt volt) a következő napok időjárását. Ezt Zita olyannyira komolyan vette, hogy egy az egyben átmásolta a részletes előrejelzést néhány WC-papír darabra, amit viaszcseppekkel ragasztott az ajtónkra. Így reggel arra ébredhettünk, hogy svájci barátaink hangosan nevetnek a szobánk előtt. A papíron több mosolygó napocska szerepelt, ezért bizakodóak voltunk a következő napok élményeit illetően…

  1. Simon
    december 2nd, 2011 09:25-nél | #1

    Az én szótáram szerint:
    ibex = kőszáli kecske, vadkecske (Capra ibex)

  2. Viki
    december 2nd, 2011 10:07-nél | #2

    Sziasztok:) en ehhez az Ausztralias munkahoz akarok hozza szolni:) en itt elek,igaz nem regota de azzal tisztaban vagyok h itt vizum hianyzaban nem fogtok munkat kapni…en tobb mint egy eve varok vizumra,a ferjem ausztral , de munkat nem tudok vallalni,szoval sztem ti sem fogtok tudni ha csak egy sima vizummal jottok be e-visitorral.azzal is csak 90 napot lehet itt tartozkodni:( nem tudom mi a tervetek,de itt a torvenyek kemenyek ! jo utat es szep kalanokat:)) udv Viki

  3. december 2nd, 2011 10:10-nél | #3

    Szevasz Japper! :D Az ‘ibex’ egy összefoglaló név a hegyi kecskék egy csoportjára, úgyhogy nem tévedtél. Enjoy the ride!

  4. Viki
    december 2nd, 2011 10:11-nél | #4

    Ja es az utlevel Ausztraliabol:) lehet igenyelni,de csak egy evig ervenyes ideiglenes utlevelet 100 dolcsi elleneben,es ugy h kb 4 5 honap mire megerkezik,mert h elkuldik Magyarorszagra.egyenlore igy mukodik de lehet amire ide ertek mar lesz canberraban es akkor talan egyszerubb a dolog:))

  5. december 2nd, 2011 10:20-nél | #5

    I just love watching you both and your travels – you are inspiring and amazing. Thanks.

  6. Petya
    december 2nd, 2011 10:39-nél | #6

    Szia Árpi!

    Bár már régóta emlegeted de mi itthon nem nagyon tudjuk, hogy mi az a Karakorum Highway.
    Írhatnál róla pár mondatot, hogy képbe legyünk.

    További jó utat, várjuk a fejleményeket!

  7. Arpi
    december 2nd, 2011 10:43-nél | #7

    @Viki
    Koszi az infokat! Mi azert megprobaljuk, lesz ami lesz! Mielott megerkeznenk Ausztraliaba, mar szetkuldom ezer helyre a CV-met, hatha hajlandoak skype-on interjuztatni! :) Elvegre IT-s allasokra jelentkezem. Van jopar ciscos papirom es hat ev tapasztalatom de nem feltetlenul akarok nagymeno allast, ahogy irtam, az a melo amit hat eve csinaltam Magyarorszagon, tokeletesen elegendo lenne. Es ahogy tudom nagyon keresik arrafele az ITsokat. Csak felvesznek mar valahova fel evre IT cselednek! :) Mad minden szalat megmozgatunk hogy igy legyen.

    A 90 napot lehet hosszabbitani? Nagy az a sziget! :)

    Japppppeeeer, vegigjartad mar a Kekturat?

  8. Arpi
    december 2nd, 2011 10:52-nél | #8

    @Petya
    Jogos! :)
    Kivansagod parancs, a kivant bekezdest a Karakorum Highway-rol meg fogjatok talalni a kovetkezo bejegyzes elejen! ;)

  9. R0fike
    december 2nd, 2011 10:52-nél | #9

    Találtam egy térképet: http://www.johnthemap.co.uk/pages/kkh/kkhmap.html

    Na, ez szép lesz. Megvannak rajta a leírásban említett települések. Csodás út lehet.

  10. december 2nd, 2011 11:28-nél | #10

    @Arpi
    Hali! :D Jaja, két hete fejeztem be a kéket Aggtelek környékén. Nagyon szép volt, főleg a barlangi túra. Most sikerült eljutni a Retek-ágba is, ami nagyon nagy élmény volt nekünk. A Piedone hamburgert nem felejtettük ám el Jinksyvel. Mondjuk csak ezért nem kell sietnetek haza ;).

  11. Stavi Viktor – Jegesmedve Isbjörn
    december 2nd, 2011 11:58-nél | #11

    Nem baj,hogy nem jött össze a KKH bejáratánál az örömbringázás,elég kemény időjárás szempontjából a környék.

    Ha már Karakorum akkor írnék egy kicsi írást és összevetést a világ legmagasabb hegycsúcsáról ( Mount Everest 8850m ) és a Karakorum Himalája legmagasabb és leghírsebb csúcsáról a K2 ( Godwin Austen ) hegyről ami 8611 m magas és még mindig emelkedik pár centit évente.

    A K2 és az Everest megmászása két külön kategória. Míg van ( nagyon ) sok pénzed az Everestre felvisznek addig a K2-re a profik is úgy mennek,hogy onnan lehet,hogy nem jönnek többé vissza az élők közé.

    Az Everest esetében ,,csak” egy gerincrendszeren kell ,,végigmenni”. Az Everestre 3 út megy fel,ezek az alábbiak:

    Déli oldal : Ez A klasszikus útvonal,ezen mentek fel Hillaryék és Erőss Zsolt is,és ezen mennek fel a fizetős túrázók is ( Lhotse jégfolyás oldalában ). A gond ezzel az útvonallal az,hogy a legutolsó tábor 8000m alatt egy picivel van a hegy pedig 8850m magas,szóval az utolsó szakasz elég kemény.

    Északi oldal : Jóval nehezebb felmenni mint a déli oldalon,de az utolsó tábor 8200m környékén van. Ez egy utolsó esély a túlélésre,ha gáz van ( hirtelen kitört vihar ),de csak ideig-óráig,ez a hely egy sátroros oxigénpalack depónak felel meg a halálzónában ( 8000m feletti magasságról beszélünk halálzónáról ).

    Keleti oldal : Ezen az oldalon nem lehet felmenni a hegyre,mászhatatlan…egyenlőre. Majd valamelyik Lengyel ( !!! ) expedicíónak,ha lesz rá igénye és ,,kedve”,akkor felmegy ezen az útvonalon. Csak megjegyzem,hogy az újonann létesített hegymászó útvonalak 70%-át (!) Lengyel expedicíók mászák ki elsőként. Csak egypár Lengyel barlangászt ismerek,és annyit mondhatok…ezek állatok,és betonkemény emberek.

    És jöjjön a K2.

    A hegy a legnehezebben megmászható csúcs a világon,és el van átkozva.

    A hegy alakja piramis/gúla alakú,és a hegycsúcs alatt van egy közel függőleges sziklafal ami ha jól tudom 2-300m magas,és mindez 7000 m körüli magasságon. Ezt a szakaszt a hegymászók ,,kólásüvegnek” nevezik és ez egy kulcspontja a hegynek. Az elöző pontban leírt haláleset az angol nővel is itt következett be ,és nem egy-két ember itt szenved halálos balestet ( lefelé ereszkedés közben ).

    A K2 azért elátkozott hegy,mert minden nemzet/ország első megmászója aki feljutott a csúcsra,az pár éven belül meghalt hegyi balesteben ( és nem feltétlenül a Himaláján ).
    Aki pedig ,,próbálkozott és majdnem feljutott” az pedig súlyosan megsérült vagy megrokkant. Lásd az Erőss Zsoltot aki a Tátrában elveszítette az egyik lábát.

    Amennyiben lehetőségetek van rá akkor menjetek el a Godwin-Austen glecserhez egy fényképezőgéppel,és a hegy tövéig lehet elmenni,nézzétek meg,mert megéri.

    Stavi Viktor – Jegesmedve/Isbjörn

  12. Krisztián
    december 2nd, 2011 12:37-nél | #12

    Ismét egy fantasztikus poszt! Zitának gratulálok a nagyon kreatív megoldáshoz. Árpi, ahogy olvastam a facebook-on begyulladt a fogad, remélem már csak múltidő. Legrosszabb rémálmomat éled vagy élted meg. Kitartást, jók legyetek és vigyázzatok egymásra.

  13. Saku
    december 2nd, 2011 13:56-nél | #13

    Everyday I “read” or at least look your photos I got feeling that this sitting behind my desk is not what I want.

  14. Harkányi Lajos
    december 2nd, 2011 20:42-nél | #14

    Leírásodból kitűnik, hogy ezek a 4000 méteren lévő szállodákban ismeretlen fogalom a fűtés. Ezért csodálom, hogy + 6 fokos szobában tudtok még filmet nézni összefagyás nélkül. A szoba fűtést emberi testmeleggel mi is csináltuk Éva mamával (15-17 éves korunkban), de nem úgy hogy szinte mozdulatlan helyzetben, mint Ti filmet nézve. Mi táncoltunk főleg keringőztünk és az egy intenzív mozgás, és a tapasztalat hasonló volt 3-4 fokot emelkedett
    1-2 órás tánc után, még hozzá itt a jelenlegi kőbányai hallban, ahol most a gázcserépkályhával 24 fokra szoktuk fűteni a szobát, mert sajnos 80 éves korban e nélkül ülő
    helyzetben fáznánk, Ezért nem szabad megöregedni, vagy futkározni kell télen a szobánkba.

  15. Viki
    december 2nd, 2011 21:38-nél | #15

    Arpi:( sajnos ha nincs olyan vizumod ami munka vallalasi vizum akkor nem kapsz munkat,esetleg vmi takaritoi melot haznal feketen,sajnos itt ez nem ugy mukodik mint otthon,fel evre be sem engednek turista vizummal,ahhoz is vmi munka vallalasi vagy tanulo vizum kell h 3 honapnal tovabb itt maradjatok..nem akarok unnep ronto lenni de sajnos ez itt igy mukodik,de ha tobbet akarsz megtudni http://www.bertok.com ott minden levan irva vagy a http://www.ausztralia.net – es forumon utanna erdeklodhetsz.Ez egy bevandorlasi ugynok honlapja,ehhez itt kulon egyetemet kell elvegezni h vki ilyen legyen nagyon sok jog szabaly van erre h h lehet belepni ausztraliaban,mielott erre epitenetek inkabb beszelj vkivel pl ezzel az emberrel,vagy probaljatok meg mashol munkat talalni… es Ausztralia nagyon draga itt egy motel szobat kiberelni egy napra is kb 100 dollar alap hangon..:(

  16. Viki
    december 2nd, 2011 21:41-nél | #16

    A 90 napot ugy tudod hosszabbitani hogy ki utazol az orszagbol minimum 3 napra,mondjuk Uj zelandra vagy valamelyik szigetre,ami nem ausztraliahoz tartozik,en is igy voltam h ki kellett utaznom mert nekem 12 honapra szolt a vizumom de 90 nap utan meg kellett szakitani az itt tartozkodasom,amikor vissza jottem a vamosok kivettek a sorbol es predikaltak fel orat h miert jottem be megint stb stb .. es h megint nem fognak beengedni ezzel a vizummal keressek mas vizumot magamnak..Ausztraliaban szigoru szabalyok vannak erre,es ez egy sziget itt minden kovetnek nem lehet sunyiskodni..:)

  17. kt
    december 2nd, 2011 22:52-nél | #17

    “Lucida Console” :-)))

  18. Arpi
    december 3rd, 2011 07:19-nél | #18

    @Viki
    Koszi Viki, fel fogom venni majd a kapcsolatot a bevandorlasi ugynokkel. De egyelore ez meg kicsit odebb van.

    KT, nem akartok elnyerni el projectet a deli felteken? Mondjuk Ausztraliaban vagy Uj-Zelandon… Szivesen letelepitenem a routereket! :)

  19. Viki
    december 3rd, 2011 07:25-nél | #19

    Arpi:) nagyon szivesen:)) ha tenyleg komolyan dolgozni szeretnel itt,akkor erdemes mihamarabb irni neki,mert fel ev mire megkapsz egy olyan vizumot:)jo utat,a fogadnak pedig jobbulast:))

  20. Peti, Ajsa, Mariann
    december 3rd, 2011 08:03-nél | #20

    Az útlevél hosszabbítás, minden lehetőségét leleveleztem. A következő magyar külképviseletekkel Amman, Bejrút, Damaszkus, Ankara, Isztambul, Tbiliszi, Baku, Teherán, Iszlámabad. Az egy évig érvényes ideiglenes útlevél továbbutazásra nem jogosít, mivel azt csak hazautazásra állítja ki a konzuli főosztály alkalmazottja kézzel.
    Az új típusú biometrikus útlevelek technikai feltételeinek telepítését ABC sorrendben kezdtek, ezért nem jutott se Tbiliszibe sem pedig Teheránba, ami nekünk aktuális lett volna. Az újllenyomatbeolvasó készülétekkel szerintem a térségben nálatuk Iszlamabad, Bankok és Delhi rendelkezik vele. Az iszlamabadi konzulnő nagyon segítőkész volt. Szerintem az újjlenyomat adatokat vetesétek le pl Iszlamabadban, és az új útlevelet meg felveszitek Bankokban, de a hivatalos futár idejének járjatok utána. Mivel sok ázsiai államba, csak évente egy két futár jár (ők hoznák az új útlevelet Magyarországról a Nyilvántartó Hivatalból).
    Bemásolom nektek a konzuli főosztály hivatalos válaszát:

    1./ A hatályos jogszabályok szerint a legfeljebb egy évig érvényes, továbbutazásra / továbbtartózkodásra jogosító ideiglenes magánútleveleket kivételesen méltányolandó körülmények esetén („ha a kérelmező további külföldi országokba történő utazása nem halasztható az új útlevél Magyarországról történő beszerzését követő időre”) azon magyar állampolgárok részére lehet kiállítani, akiknek úti okmánya használatra alkalmatlanná vált, megsemmisült, elveszett, vagy okmányát ellopták. Az ön / önök esetében a felsorolt esetek nem állnak fenn, hiszen a család minden tagja rendelkezik érvényes úti okmánnyal. A Külügyminisztérium Konzuli főosztálya ezért nem engedélyezte, hogy az ön (önök) részére továbbtartózkodásra / továbbutazásra is jogosító ideiglenes magánútlevelet állítsak ki.

    Vagyis, a fentiek alapján, ha csak betelt az útlevél, akkor nem állítható ki a továbbutazásra az ideiglenes útlevél. Mi nem rongáltuk meg és nem lopták el, ezért haza kell mennünk, pedig kamuzhattunk volna. Majd januárban megyünk Iszlamabadba.

  21. hvcsaba
    december 3rd, 2011 08:55-nél | #21

    Sziasztok Árpi és Zita!

    Ez az útlevél téma nagyon gáz. Sajnos a hatóságok nagyon zordak és nem hatja meg őket a nászutatok, mai egyébként fantasztikus, és szerintem az sem túlzás, ha azt mondom, hogy világra szóló. Amint a kommentekből is láthatjátok, tényleg az egész világról vannak érdeklődők a honlapotokon.

    Egy javaslat: a már pecsételt oldalakon nincs még annyi maradék hely, hogy oda kérjetek pecsétet a vámosoktól? Mondhatnátok nekik, hogy mi a problémátok a kevés hellyel, és eleve ha lehet a már meglévő pecsétek közé beszorítani az újakat.

    Még mindig esélyesebbnek látom ezt a megoldást, mint átverekedni a bürokrácia útvesztőin, de erről ti úgyis többet tudnátok mesélni.

    Szerencsés utat!

    Csaba

  22. Arpi
    december 3rd, 2011 09:04-nél | #22

    @Peti, Ajsa, Mariann
    Hu, ez nagyon kemeny! Latom Ti is jartatok mar ebben a cipoben. Ha ezt elobb tudjuk, elobb kerjuk ki az egy eves edeiglenes utlevelet otthon es az osszes eddigi orszag vizumat abba kerjuk… Meg ures lenne a 10 evig ervenyes elsodleges utlevelunk… Amit az elso bekezdesben irtatok, az uj tipusu biometrikus utlevel, az akkor nekunk meg maradt, mint opcio? Iszlamabadban megkerjuk es fel ev mulva Bankokban atvesszuk? Ez az utlevel franko lesz nekunk, nem csak egy evig ervenyes es nem csak hazautazasra?

    Amugy a konzul osztaly levelevel lehetne vitatkozni, pl. ha betelt akkor “hasznalatra alkalmatlanna valt”, persze ha nem akarjak kialliatni akkor minden vita meddo.

    Sajnaljuk hogy ilyesmi miatt haza kell utaznotok. Ahogy mostanaban haladunk, elkepzelheto hogy januarban meg Iszlamabadban leszunk, igy talan szemelyesen is megkoszonhetjuk ezeket a nagyon hasznos infokat az utlevelekrol. Sok utanajarastol megkimeltetek minket amiert nagyon halasak vagyunk. Tovabbi szep utat Nektek!

  23. Peti, Ajsa, Mariann
    december 3rd, 2011 09:26-nél | #23

    Amikor betelik, akkor csak új biometrikus útlevelet lehet igényelni. A konzul nem egy személyben dönt, minden esetben ki kell kérni a véleményét a konzuli főosztálytól. Szerintem írjatok Vajda Andrea konzulnőnek mission.isl@kum.hu . Az eddigi tapasztalataim alapján a női konzulok segítőkészebbek. Az iszlamabadi konzulátos, a város északi részén az állatkert mellett találjátok, ott sátrazni is lehet a Margalla Hill-en.
    Ha útvonalat ajánlhatok, akkor ne az N35-ön guruljatok le végig Haripurig, mert a végén nagyon nagy irgalmatlan forgalomban lesz részetek. Az általam ajánlott két másik alternativa. Kakulnál lefordultok Natia Gahli és Murree (itt Mária kegyhely is van; ír katolikus iskolák…). Murree az egyik legjobb hely észak Punjubban.
    A másik ha Chilas előtt lefordultok Nalan irányába az N15-ön. és úgy mentek Murreenak.
    Az első alternativa végig jó aszfalton megy, jól tisztitott utakkal, a másodiknak az első szakasza kemény lehet Chilastól Domelig. Chilas előtt nézzétek meg a hun sziklarajzokat.
    Jól használható turistatérképeket a PTDC bármelyik helyi irodájában ingyen adnak. Gondolom még Hunzában vagytok.

  24. december 3rd, 2011 20:05-nél | #24

    Árpi!

    Nem lehet, hogy a tömött fogad a folyamatos nagy magassággal járó alacsonyabb légnyomás következtében gyulladt be?

  25. Fawx
    augusztus 6th, 2013 13:51-nél | #25

    @Simon
    Az én szótáram szerint pedig: Lev Nyikolajevics Tolsztoj

  1. Még nincsenek visszakövetések