Mondanivalóink

Nem saját gyerekek, csak “minták”:)

Úgy gondoltuk, hogy ez az utunk már lesz akkora vállalkozás, hogy érdemes legyen arra, hogy felhívjuk vele a figyelmet néhány szerintünk fontos dologra.

Három témát szeretnénk kiemelni, melyeket szeretnénk a zászlónkra tűzve magunkkal vinni erre az útra, így eljuttatni minél több emberhez. Ezek a következők:

 

Család

A Család évében indulunk el nászutunkra. Mindketten egy rendes, jó értékrendekkel bíró családban nőttünk fel, és ezért mindketten hálásak vagyunk a szüleinknek és a nagyszüleinknek. De sajnos ezzel nem mindenki van így, mert sok ember, sok szülő nem is gondol bele, milyen meghatározó szerepe van a Családnak a gyermekek – vagyis a jövő nemzedéke életében. Egy jó család az alapja mindennek. Ezt szeretnénk hirdetni az utunkkal.

 

Kerékpár

Ezt talán nem kell túlmagyarázni. Akit megfertőzött már a kerékpár és a kerékpártúrázás szeretete, az pontosan tudja, miért kelünk útra, miért ez az egész oldal a túráról, miért osszuk meg az élményeinket. Aki még nem érti, miért nem megyünk inkább repülővel, busszal vagy vonattal, annak reméljük miután belenéz az itt található oldalakba, világos lesz, hogy kerékpározni jó, és talán Ő maga is kedvet érez majd kipróbálni, és nekiindulni egy kisebb-nagyobb útnak, ha máshová nem, legalább autózás vagy tömegközlekedés helyett a boltba, munkába.

A világot kerékpárral felfedezni fantasztikus dolog, gyermekként és felnőttként egyaránt. Persze felnőtt korunkra ezt a legtöbben már elfelejtjük. A nagy rohanásban elfelejtjük élvezni a pillanatot, megélni a mát, őszintén és önfeledten örülni, nevetni. Ezt a kerékpározás tökéletesen megadja az embernek – néha verejték árán, de épp ezért is szép az egész.

Fenntarthatóság

Mindenki kezdi érezni, hogy valami már nincs rendben, valami fog történni még a mi életünkben, talán nem is a túl távoli jövőben, mert a mai társadalmunk nagyon nagy mértékben kőolaj alapú, környezetszennyező, és fenntarthatatlan. Ez több okból aggályos:

Egyrészt mert ezek a fosszilis energiahordozók véges mennyiségben találhatóak meg a bolygónkon így egyre költségesebb őket kibányászni ráadásul ezzel szemben az igények egyre csak növekednek, mert egyre többen vagyunk, egyre nagyobb igényekkel, hiszen a fejlődő országok példaként próbálják követni az amerikai fogyasztói társadalom mintáját. Erre még mondhatnánk is, hogy “nagyszerű, legalább ha elfogytak a fosszilisek, annál gyorsabban átállunk a megújulókra”. Igen ám, csak a mai világ már olyan magas szinten berendezkedett erre az olcsó, könnyen tárolható és korlátlan (?! :o) mennyiségben rendelkezésre álló energiaforrásra, hogy nem lesz könnyű erről a vonatról leugrani. Gondoljunk csak a legalapvetőbb dologra, az élelmiszer előállítására. Ma amit eszünk, az gyakorlatilag kőolajból van: A föld, ahol termesztik, kőolaj alapú anyagokkal van műtrágyázva, és dízellel hajtott gépekkel szántják, vetik és aratják a terményt, ami aztán rossz esetben még több ezer kilométert utazik a tányérunkig – ki nem találjátok: teherautókon, vonatokon és repülőkön. És akkor még egy gramm húst sem ettünk, aminek az előállításához vegyél alapul egy kb. 10-szeres szorzót, hiszen szerencsétlen állatnak évekig ennie és innia kell, mire akkorára nő, hogy levágják.

Persze nem kell kétségbe esni, az ember nem hiába nőtt ilyen okosra, vannak megoldások: járj bringával, figyelj oda a fogyasztásodra (otthon: víz, gáz, villany), ne vegyél sok felesleges dolgot, és terjeszd ezeket a gondolatokat. De talán – és tudjuk, ez most meredeken hangzik – a legjobban akkor cselekednénk, ha elkezdenénk gyorsan a saját otthoni kiskertünkben élelmiszert termelni saját magunknak. Vagy még jobbat mondunk: Kitalálták már az élelmiszer termelő erdőkertet! Ha elhagyod az eddig szokásos gondolkodásformát az élelmiszer termelésről és egy kicsit utánanézel, rájössz, hogy ugyanakkora területen sokkal kevesebb ráfordított munkával és energiával megtermelhető ugyanannyi vagy akár még több élelmiszer, ha nem gabonaféléket vetsz évről évre monokultúrában, hanem többféle növényt, fákat, bokrokat, füveket úgy, olyan azok összhangban legyenek egymással, hogy aztán ne Neked kelljen róluk gondoskodnod, hanem szinte csak a betakarítás maradjon rád.
A természet már évmilliók alatt kitalálta ezt megoldást, hiába próbáljuk ezt megváltoztatni, nehezen fog menni, sokkal egyszerűbb, ha meglovagoljuk a természet szabályait, mintsem megpróbáljuk megváltoztatni őket. Az elv, amit követni kell: permakultúra.

Másrészt, a másik nagy aggályunk a fosszilis alapú üzemanyagokkal szemben, hogy azok a mikroorganizmusok, amelyekből aztán ezek az energiahordozók lettek, évmilliók alatt kötötték meg azt a szénmennyiséget, amit mi most pár száz év alatt visszaeregetünk az ökoszisztémába, és tönkretesszük vele az otthonunkat, a Földet. Ezzel veszélyeztetve sok millió fajt, köztük a tápláléklánc csúcsán lévő fajt is, vagyis saját magunkat. Biodivezitás csökkenése, éghajlatváltozás, a tengerszint emelkedése, szemét-szigetek az óceánokon… Sok a baj, de tudunk változtatni rajtuk, minden csak rajunk múlik. Van erről jó pár film az interneten, könnyen emészthetőek, nagy részük legálisan ingyen letölthető. Talán értelmesebben eltöltött időnek fogjátok találni azt a másfél órát, amit egy ilyen film megtekintésével töltötök, mintsem inkább egy n+1-edik hálivúdi borzalom után. Ne hunyj szemet ezek felett a dolgok felett, na hagyd, hogy megvezetve, elbutítva élj, ez korunk legnagyobb problémája, talán pont a mi generációnk az, aki meghozhatja a változást, ezt a bolygót örökségül hátrahagyjuk az utódainknak, és rajtunk múlik, hogy egy tönkretett szemétdombot hagyunk-e hátra, vagy egy gyönyörű, élhető bolygót.

Azt, hogy ezekre a problémákra mi lesz megoldás, és hogy milyen lesz az új világ, még mi is csak sejtjük, és reméljük, hogy az átmenet nem lesz túl fájdalmas, de ez azon is múlik, hogy mikor kezdődik el. Azt, hogy hol kell elkezdeni, már sejtjük: a folyamatot nem odafentről fogják elindítani. Akik ennek az egésznek a tetején vannak, azoknak nem az az érdekük, hogy ez a rendszert minél előbb leváltsa valami más, fenntarthatóbb emberi életforma. A folyamat az emberek fejében kell, hogy elkezdődjön. Tehát nézd meg, olvasd el, gondolt át a Zöldsarok tartalmait, majd add tovább őket, és próbálj napról napra fenntarthatóbban élni, mint eddig.

Kezdésnek mondjuk… pattanj fel a bringádra! :)

  1. Ági”néni”
    június 3rd, 2011 20:51-nél | #1

    Sok szeretettel gondolok Rátok,a holnapi /remélem jól tudom/nagy napon.Legyen ez a sok jókívánság közül az első.Isten kisérje közös utatokat,nem csak a világ körül!

  2. június 29th, 2011 21:43-nél | #2

    Sziasztok!

    Nagyon szurkolok nektek! Követem majd a blogot, amennyire időm engedi. Lélekben veletek vagyok, bár még sosem találkoztunk! Minden elismerésem!
    http://www.bringablog.hu/
    (egy kis ajánlás,hátha segítőkre találtok ezáltal)

    Hátszelet!

  3. Z Ibolya
    augusztus 19th, 2011 08:46-nél | #3

    Dicséretes amit megcsináltok Gratulálok!
    Megmondom őszintén ,csak az az egy dolog fáraszt a beszámolótokba,hogy aznap éppen melyik jószívű családot szedtétek le egy jó kajára, amit persze a vendéglátás álarca mögé rejtettek.
    Központi téma nálatok ,úgy látom a másik kihasználása. Így nagyon könnyű föld körüli útra indulni.
    Csak ennyit szerettem volna közölni veletek.
    Üdv:Z Ibolya

  4. Z atya
    augusztus 19th, 2011 09:31-nél | #4

    Ennek a blognak épp az a fő értéke, hogy tanúskodik a világ minden részén megtalálható emberi jóságról, empátiáról, ami nincs – úgy látszik – nemzethez vagy rokonsághoz kötve.
    Ha az ember nem hagyja, hogy rászoruljon másokra, akkor ezt nem tudja megtapasztalni.

  5. hkolga
    augusztus 19th, 2011 17:27-nél | #5

    Egyetértek Zoltán atyával!

  6. augusztus 19th, 2011 17:30-nél | #6

    @Z Ibolya

    Kedves Z Ibolya!

    A “másik kihasználása”? Vártam, hogy mikor érkezik egy ilyen hozzászólás… :) Amikor mi couchsurfinggel / warmshower.org-al elszállásoltunk, útbaigazítottunk, étellel-itallal vendégeltünk meg távolról jött embereket Budapesten, akiket előtte személyesen nem ismertünk és sose láttuk őket, soha nem éreztem, hogy kihasználnának. Nagyon örültem, hogy segíthetek nekik, akár azzal, hogy nálunk laktak, ettek-ittak 3-4 napig, akár azzal, hogy csak egy éjszakát maradtak és másnap hajnalban magam vittek ki őket a reptérre. Sőt, azt éreztem, hogy azzal, hogy nálunk vendégeskednek, nem csak ők kapnak, hanem mi is tőlük!

    Sose éreztem, hogy leszednének egy jó kajára, vagy egy ingyen szállásra, idegenvezetésre, fuvarra… Örültem, hogy segíthetek, és ők is örültek, hogy van nekik egy helyi “barátjuk”. És azt érezzük, hogy így van ez most a helyiekkel is, örülnek nekünk, és nem azt érzik, hogy na jött ez a két csavargó ezzel a két furcsa bringával és most leszednek minket kajával.

    Ha valaki gondosan visszaolvassa a beszámolókat, biztosan talál erre cáfolatot, de én most hirtelen nem emlékszem rá, hogy vízen és sátorhelyen kívül valaha kértünk bármi mást helyiektől. (kivéve couchsurfing, de ugye ott az egész erről szól) Én ezt azért még nem nevezném kihasználásnak. :) Gondolhatjátok, hogy nem arra akarom kihegyezni a beszámolókat, hogy mennyire kihasználjuk a másikat, hanem arra, hogy mennyire kedvesek, segítőkészek és vendégszeretőek az emberek – ahogy Z atya is írta(köszönet érte!). Számunkra is nagyon meglepő, szokatlan és eleinte zavarba ejtő volt ez a nagy kedvesség és közvetlenség, de errefelé ez van, ilyenek az emberek.

    Tegnap olvastam a Grúziáról szóló Lonely Planetben, hogy egy grúz akkor a legboldogabb, ha segíthet egy távolról jött vendégnek. Ezt aláírom.

    Előre szólok Kedves Ibolya, hogy a grúz beszámolók “nagyon fárasztóak” lesznek ilyen szempontból. :)

    A “nagyon könnyű földkörüli út” nehézségeiről pedig lesz majd egy külön bejegyzés, mert tény, hogy ezek a beszámolók már kicsit rózsaszínre sikerednek néha, hiszen nem aznap íródnak, hanem 2-7 nappal később és az idő ugye mindent megszépít. :)

    Amúgy köszönjük a gratulációt, igyekszünk továbbra is, hogy a végére tényleg egy földkörüli út legyen belőle! ;)

  7. pele_nka
    augusztus 23rd, 2011 14:17-nél | #7

    Szállásoláshoz: mivel bicajtúráinkon mi is számtalanszor vettük igénybe helyiek, illetve plébániák vendégszeretetét, azért azt gondolom, hogy idehaza ebből próbálok minél többet visszaadni (Shkodra-ban Teréz anyai nővérei pedig például kifejezetten kérték is, hogy idehaza majd tegyünk meg valamit cserébe az ottani szállásért).

    Egyszerűen pl azért, mert saját bőrömön tapasztalva tudom, hogy néha milyen jól jön egy “védett” szállás és tudom, hogy akinek lehetősége van ezt megadni, annak ez kvázi semmibe nem kerül, sőt, valóban neki (is) jelenthet élményt, utazás nélkül utazhat.

    Május elején megnyílt számomra a lehetőség, hogy szállást tudjak ideiglenesen biztosítani idegeneknek, részben Árpi lelkesedése miatt be is regisztráltam a couchsurfing-re. Június közepén fedezték fel a profilomat, azóta 2 hónap alatt összesen 44 megkeresést kaptam 121 személy 271 vendégéjszakányi elszállásolására. Ebből eddig 7/20/59-et tudtam vállalni – és egyszer sem éreztem, hogy kihasználásról szólna a dolog.

    Hogy az emberek mennyire segítőkészek és bizalommal teliek: egyszer Bad Dübenben egy lelkészlakba zörgettünk be, hogy hadd sátorozzunk a kertben. Csak egy ember volt otthon, a VAK kántor (a kutyájával), de magától értetődően mutatott helyet a kertben és ajánlott fel egy WC-t és egy konyhát.

    Igen, olyan értelemben “könnyű” így utazni, hogy valóban nem kell naponta 20-160 eurót költeni két főre egy motelre/hotelre és így pl 100 napra nincs fél-2milliós szállásköltség, de így nézni a szituációt szerintem a dolgok abszolút félreértelmezését jelenti.

  8. olga
    augusztus 24th, 2011 08:03-nél | #8

    Nagyon-nagyon sajnáljuk, hogy vasárnap nem sikerült találkoznunk Lehellel és Előddel Lásd: http://ontheroad.blog.hu/,
    akik 2010. májusában egy rövid időt nálunk töltöttek a 15 hónapos európai kerékpártúrájuk kezdetén és most pár nappal a hazaérkezésük előtt újra felkerestek bennünket, de nem voltunk otthon.
    Boldog pillanatokat mulasztottunk el.

  9. hamed azami
    október 1st, 2011 17:10-nél | #9

    hello.
    Are you OK. I’m worry because chalus road is really dangerous for riding bike.
    BTW if you have problem in Iran just tell me. I’ll help you if it possible.

    • Zita
      október 9th, 2011 18:27-nél | #10

      Hello Hamed, well, it was a bit dangerous, not very safe, but we survived! Don’t worry, and thank you for everything :)

  1. Még nincsenek visszakövetések