Nászút a Föld körül

Itt olyan – hozzánk hasonló – utazókat szeretnénk összegyűjteni és linkelni az Ő blogjukra, akikkel összehozott minket a sors – akikkel az úton találkoztunk. Mert mindig jó tudni és érezni, hogy nem vagyunk egyedül. Mások is választják az utazás ezen, vagy nagyon hasonló formáját.

Mark Tomlinson – Kínába teker

Markkal a Kazán-szorosban futottunk össze. Néhány kilométert együtt tekertünk, ami alatt kiderült, hogy Mark Kínába teker. Leépítés volt otthon UK-ben a munkahelyén, önként jelentkezőket kerestek felmondásra, ő jelentkezett, otthagyott csapot-papot, felpakolt, majd útra kelt… Élni tudni kell! Egy élmény volt együtt tekerni Vele, reméljük még össze tudunk futni Szófiában!

Találkozás: 2011.06.19-20. – Szerbiában, a Vaskapu-szorosban, majd este Kladovo-ban, és másnap Negotin felé.

Blog: Tommygun on tour

Poldi Németországból

Egy nagy lejtőn zúztuk lefelé Zitával a Vaskapuban, amikor láttuk, hogy szemközt valaki tolja fölfelé a szépen megpakolt túrakerékpárját. Poldi volt az, egy 68 éves hölgy Németországból. Ha láttatok már csodát… Hát ez az volt. Ennyi idősen útra kelni, egyedül! Túl van a 6000km-en, és mosolyogva mesélt az élményeiről. Azt is elmesélte, hogy Athénban ellopták mindenét. Mégis folytatta az útját.

Találkozás: 2011.06.19-20. – Szerbiában, a Vaskapu-szorosban.

Blog: Radreisen – Journey by bike

Stefanie Claassen – Világcsavargó

Stefanie szembetekert velünk Bulgáriában a Duna mentén Lom és Vidin között. Sárga Ortlieb táskákkal megpakolva látszott rajta, hogy rutinos kerékpártúrás, és ez ki is derült hamar, miután elkezdtünk beszélgetni. Stefanie visszafordult pár kilométert, csak hogy velünk strandolhasson egyet a Duna partján. Miközben a Duna partján fürödtünk és főztünk, sok hasznos és érdekes dolgot megtudtunk Stefanie-tól, aki már évek óta úton van és bejárta Ausztráliát és Indiát is kerékpárral.

Találkozás: 2011.06.21. – Bulgáriában, Lom és Vidin között a Duna mentén.

Blog: Blog von Travelmadhouse

Tim és Mat – Kenyába bringázik

Doktor Yosifovo-ban nem elég, hogy víz mellé házimézet is kaptunk egy kedves helyitől, hanem mellé még egy teljesen vad élményt is. Egyszercsak két srác kiabál és integet nekünk az útról, egy tandemről. Persze egyből visszakabáltunk, integettünk, majd jött a nagy diskurzus, ki, honnan, merre, hogyan? Tim és Mat jótékonysági Adventure Race nyomnak Kenyába, napi 200km-en tandemmel. Ez már nagyon komoly teljesítmény, sőt inkább sportteljesítmény, mint kerékpártúra – bár bizonyos, hogy ők is sokmindent látnak a napi 200km alatt.

Találkozás: 2011.06.22. – Bulgária, Doktor Yosifovo

Blog: Cycle 2 Kenya

Soso, a grúz bajnok

Soso-val Batumi mellett találkoztunk Grúziában, amikor éppen egy szerpentinen kaptattunk fölfelé, ő lefelé zúzta, a szokásos napi körét tekerte. Megállt nekünk és nagy barátságot kötöttünk, este szerény otthonának kertjében laktunk. Soso 75 éves, és 66-ban országos bajnok volt országúti versenykerékpárján. Soso igazi megszállot bringás, látszott az otthonán, hogy élete szerves részét képezte a kerékpár, számos orosz és néhány olasz drótparipával is büszkélkedhetett.

Mariann, Péter és Ajsa, a lakókocsival utazó magyar család

Péterékkel szintén a grúz tengerparton futottunk össze, Batumi után egy nappal. Az az utazási stílus, amit ők képviselnek nagyon tetszett nekünk. Amikor találkoztunk, ör mény barátaikkal, és 3 éves kislányukkal utaztak. Nem ez volt az első lakókocsis útjuk, sok országot bejártak már Magyarországtól egészen Indiáig. Nem kevés jó tanáccsal és persze nagy inspirációval segítették az ututnkat. Lakókocsijuk nem egy szuper modell, Ausztriában vették használtan, majd felújították, és most főleg olyan országokban utaznak vele, ahol viszonylag elfogadható árban jutnak hozzá az üzemanyaghoz. Így relatíve alacsony rezsivel utazhatnak, de viszonylag nagy “kényelemben” (ami azért is fontos, hiszen egy gyermekkel utaznak), na és persze nem akármilyen országokban. Grúzia és Örményország mindig jó kiindulópont. Nagyszerű volt Velük találkozni és látni, hogy így is lehet utazni, komolyan elgondolkodtunk, hogy követjük majd a példájukat. Egyszer, ha majd hazaértünk erről az útról és nekünk is lesznek gyermekeink…

Gregori Yupyk Ukrajnából

Pár kilométerrel azután, hogy áttekertünk Kelet-Grúziába, egy málhás kerékpáros tekert velünk szembe. Gregori Yupyk Ukrajnából tett egy nagyobb túrát, és hazafelé tartott, amikor találkoztunk vele. Ezen a túrán 4000km-t tekert masszív biciklijén, amivel amúgy már túl van az 50000 tekert kilométeren. Egy múzeumnak gyűjt pénzt a kerékpártúrájával. Sajnos ennél sokkal többet a közös nyelv híján nem sikerült megtudnunk tőle, de azért így is nagyon jó volt összefutni egy hozzánk hasonló figurával.

Margaret, Silvia, Samanta és Bartek Lengyelországból

A grúz-örmény határ után pár kilométerrel szembejött velünk 4 málhás kerékpáros. Margaret, Silvia, Samanta, és Bartek Örményországban túráztak, térképet cseréltünk velük. Mi odaadtuk nekik a Grúzia térképünket, ők pedig nekünk adtak egyet az Örményország térképükből. Arra nem sikerült rájönnünk, hogy Bartek hogyan csinálta, hogy egyszerre 3 nővel kerékpártúrázott, mindenesetre biztos, hogy tud valamit a srác! :)

Alex Svájcból

Alexander egy svájci fiatalember, és igazán könnyűsúlyban nyomja. Csak két hátsótáskája, egy bivakzsákja van hátul, elöl pedig egy kormánytáska. Így járta be 3 hónap alatt Grúziát, Örményországot, és örményországi találkozásunkor Azerbajdzsán felé tartott, Bakuban tervezte befejezi az utazását. Kevés málhája elgondolkodtatott minket, nem lehetne-e nekünk is így utazni. Rövid gondolkodás után arra jutottunk, hogy nem. Mivel Alex három meleg hónapot választott a túrájához, neki sokmindenre nincs szüksége, amire nekünk igen.

Wim, aki Ausztráliból Hollandiába teker

Iránban, Tabriz és Teherán között jött szembe velünk egy túrakerékpáros. Persze megálltunk és egy bő félórás örömködés kezdődött a holland Wim van den Stok-al, aki Ausztráliából teker haza. Két évet dolgozott a déli féltekén, majd elhatározta, hogy egy év alatt hazabringázik Hollandiába. Már csak két hónapja van, ezért bele kell húznia. Iránról ő is csupa jókat mesélt, legfrissebb élménye két nappal ez előttről egy útszéli munkagép tetején való éjszakázás volt.

Mohsen, a békebringás

Épp azután, hogy meglett a 4000-edik tekert kilométerünk Iránban, egy bringás verődött hozzánk. Rögtön a lényegre tért, menjünk hozzá, aludjunk nála, a következő városban, Mianehben lakik. Mivel bemutatkozáskor azt is elmondta, hogy 20 évvel ezelőtt elbringázott Magyarországra, és mivel már 80km felett jártunk, azt mondtuk, hogy ezt a sztorit nem lehet, és nem érdemes kihagyni, csak azért, hogy meglegyen a napi 100km. Bringáján „Peace Bike – Traveling for Peace” feliratokat pillantottunk meg, innentől már egyértelmű volt, hogy egy kattant emberrel van dolgunk, természetesen a szó legpozitívabb értelmében.
Mohsen ’91-ben felkerekedett és nekivágott Európának kerékpárral. Akkor más szelek fújtak, háború dúlt Boszniában, ezért is indult el bringával, hogy békét hirdessen. Teheránból indult, Iránban napi 200km-eket tett meg és néhány nap alatt elhagyta az országot. Nem volt sok pénze, azért sietett így. Hajnalban kelt és délután 4-ig rövid megállásokkal folyamatosan nyomta a pedált. Szerbiába nem engedték be, merthogy „terrorista”. Továbbment északnak, Románia felé, majd próbálkozott bejutni Magyarországra, de itt is ugyanaz a válasz volt, ő terrorista, nem jöhet be az országba. Tovább próbálkozott Magyarországgal és végül egy újonnan nyílt, északi határátkelőn beengedték. 2 napra kapott vízumot Magyarországra. Budapesten meg tudta hosszabbítani 3 napra, így a Balatont érintve el tudta hagyni időben az országot Horvátország felé. Próbált ebből az irányból is bejutni Boszniába, de mondták, hogy ne tegye, mert le fogják lőni. Végül okos volt, nem ment be, feltekert Bécsbe és hazarepült Teheránba.
Maradék kevés pénzén vett egy vonatjegyet délnek, áthajózott a kis szigetre, ahol most is élnek családjával. Nem volt munkája, nem volt semmije, eleinte az utcán aludt ezen a szigeten. Mivel bringázni szeretett és a bringákhoz is értett, baráti alapon, ingyen megjavítgatta mindenkinek a bringáját a szigeten. Erre a polgármester figyelmes lett, és felajánlott Mohsennek egy apró üzlethelyiséget és a felette lévő lakást lakni. Így indult Mohsen karrierje és családi élete, merthogy aztán megismerkedett a feleségével Rohalje-vel, és az első lányuk még ebbe az apró emeleti lakásba született. Azóta azonban beindult az üzlet is, szép nagy kerékpárszalonjuk van és rendes családi házuk. Mohsennek azóta van már egy kisebbik lánya is, és tett még néhány túrát a békéért, legutóbb Afganisztánban.
Elsőre talán egy naiv, megmosolyogni való embernek tűnhet Mohsen, talán pár éve még, vagy ha csak olvasnék róla és nem találkoztam volna vele, én is mosolyognék rajta magamban, de valójában nem kinevetem, hanem felnézek rá. Egy csupa szív, erős akaratú ember, aki egy jobb jövőt szeretne mindenkinek. Ezért, ahogy tőle tellett, a maga módján tett és tesz is, és lám, rámosolygott a szerencse. Hatalmas öröm és élmény volt vele és a családjával találkozni, nagyon szerencsésnek éreztük magunkat, hogy velük lehettünk egy éjszakát. – Nem a víz, az áram, a tető és az ingyen vacsora miatt… :)

Clement és Emilie, akik hátizsákról váltottak kerékpárra

Iránban, 30km-el a türkmén határ előtt összefutottunk egy bringás házaspárral, a francia Clement-el és feleségével, Emilie-vel. Ők egy éve vannak úton, eredetileg hátizsákos utazókként kezdték, de aztán 3 hónap után átváltottak a kerékpárra, azóta túl vannak 6000km-en, bejárták DK-Ázsiát, aztán vonattal átmentek Kashgar-ba, ahonnan három hónap alatt jutottak idáig. Közben volt, hogy heteket gyalogtúráztak is.Clement-ékkel bő fél órát beszélgettünk, elmondtak pár hasznos dolgot Türkmenisztánnal kapcsolatban, mi pedig Iránról meséltünk, illetve a barátaink segítségével kerítettünk nekik szállást és barátokat Budapesten, merthogy útba ejtik hazafelé neves fővárosunkat is.

Bridget és Graham, akik 20 éve körbeutazták a Földet kerékpárral

Amikor Szamarkandban, Üzbegisztánban megérkeztünk a Bahodir B&B-ben, akkor találkoztunk össze velük. Bridget és Graham, egy londoni házaspár, akik most csak egy 8 hónapos útra indultak Almaty-ig otthonról, de 20 évvel ezelőtt körbeutazták a Földet kerékpárral két és fél év alatt, pontosan úgy, ahogy mi is tervezzük most. Sok szép percet töltöttünk együtt velük Szamarkandban, mialatt ők nem kevés inspirációval szolgáltak felénk, többek között a Pamír Highway-ra is erősen bíztattak, és igazuk volt, életünk egyik legszebb élményét kaptuk a magashegyi úttól.Graham búcsúzkodáskor nem akárhogy adta meg az elérhetőségüket. Lerajzolta a házukat Londonban, ahol nyilakkal megjelölte a mi szobánkat (ha arrafelé vinnénk majd az utunk), a kocsmákat, és egy curry éttermet. Ezek után komolyan elgondolkodtunk, hogy majd hazafelé menet Európa irányába a brit-szigetekre kéne megérkeznünk. :) Természetesen mi is rajzoltunk és hagytunk meg elérhetőséget Graham-éknek, mert igazán jó lenne újra látni őket Budapesten, megkóstoltatni velük a magyar ételeket és elvinni őket néhány érdekes helyre a városban. Erre remélhetőleg valóban sor fog majd kerülni, mert még nem jártak Európa felénk eső szegleteiben, noha sok jót hallottak a környékről és sok érdekes magyarral találkoztak már. Ezt mondjuk furcsálltam azok után, hogy a fél világot bejárták, na de van még idejük bejárni az eddig kihagyott részeket, mert egyáltalán nem tűntek megfáradt öregeknek, noha nem mai gyerekek már, Graham-et két unoka várja otthon.

Jilly Sherlock, Angliából Kínába teker, csak hogy kitöltse az üres foltokat a CV-jében

http://www.sherlocktales.blogspot.com/

Lee, aki mindenét eladta, és bringán költözik Új-Zélandra, új életet kezdeni

Katy és Anthony, 14 hónapja úton

http://www.crazyguyonabike.com/doc/8282

James, aki kétszer megjárta Jeruzsálemet oda-vissza