Bejárat > Ázsia, Laosz > A Tham Phu Kham barlangnál és egy ökofarmon

A Tham Phu Kham barlangnál és egy ökofarmon

január 15th, 2013

A Tham Phu Kham barlangnál és egy ökofarmon


Biciklivel álomfalván

Utolsó napunkon Vang Viengben felkerekedtünk délelőtt és a bringákkal elindultunk a folyó mentén délnek, hogy kiérve a fizetős magánhíd nyugati lábához elinduljunk be a mészkősziklák közé a völgyekbe. Ezt már az érkezésünk napja óta vártuk, de a rossz idő miatt csak most került rá sor. Azzal azonban nem számoltunk, hogy a több napos esőzés miatt megemelkedik a Nam Song folyó vízszintje. Ahol tegnap gyalog voltunk, ott most sokkal magasabb volt a víz és a kis gyalogoshíd egyik vége is a sekély vízbe érkezett meg. Ahol tegnap a bokáig érő vízben lazán átsétáltunk, ott most egy méretes patak torkollott bele a folyóba. Itt Zitát előzékenyen előre engedtem és indítottam egy videofelvételt.

A tengely víz alatt volt, mint láthattátok, az ár pedig olyan erős volt, hogy egy ponton oldalirányban eltolta Zita bringáját. Végül én sem emeltem át a bringát, hanem toltam, ahogy Zita is tette. A túloldalt, a magánhíd felhajtójánál két amerikai bombát találtunk a földbe betonozva, ezek mintegy korlátként funkcionáltak a híd előtt.

Ahogy kiértünk a faluból, úgy tárult ki előttünk egy paradicsomi táj, mészkősziklák magasodtak felettünk, mi pedig robogtunk a paradicsomi murvás úton, ahol forgalom ugyan nem volt, de a kövek azok kiálltak a földből. Ennek ellenére ez így tökéletes volt nekünk és nagyon élveztük ezt a tekerést, különösen, miután eszünkbe jutott, hogy a teleszkópunk keménységén is tudunk állítani egy tekerentyűvel. Az ugyanis eddig maximumra volt állítva, hiszen javarészt aszfalton bringáztunk eddig, súlyos málhákkal. Ezen most változtattunk, ahogy a teleszkóp keménységén is lazítottunk és így már mindjárt kellemesebb volt a terep, nem rázott minket annyira.

Csupán két elágazásra kellett figyelnünk, hogy el ne vétsük a helyes utat, és ez sikerült is. Mármint nem elvéteni. :) A második jobbkanyar után kiszélesedett a táj, és az úton egy csapat gyerek között hajtottunk át. Először csak néztek szótlanul, még a „Szábájdi” is beléjük szorult a furcsa idegenek és járgányaik láttán, aztán viszont ahogy hátranéztem, észrevettem, hogy az egyikük, a legkisebb kislány eszméletlen rötyögés közepette futva, trappolva követ engem, hogy közben alig kap levegőt a nevetéstől.

Az is nagyon aranyos volt, és ezt már csak a videófelvételről láttam, mert ugye nekem közben előre, az útra is kellett figyelni, hogy amikor elfáradt a kislány, abbahagyta a futást – és a rötyögést – és hátranézve eszmélt, hogy milyen messzire került a barátaitól. :) Egyszerűen zabálnivaló volt ez a kiscsaj, nem is értem, hogy mitől van az, hogy ilyen aranyosak itt a gyerekek – és később még meglátjátok, hogy nem csak ők, hanem szinte az egész ország.

Később valószínűleg a gyerekek iskoláját láttuk az út szélén, ez is egy enyhén idilli látvány volt: mező, hegyek és egyenruhás apróságok. Nem tudom, mitől és hogyan ilyen ez az egész környék, de áraszt magából valamiféle leírhatatlan békességet és örömöt.


A SAELAO farm, Bob, és a biogáz fűtötte tűzhely

Talán egy kilométert sem kellett innen már tovább hajtanunk, hogy az út baloldalán egy tábla köszönjön ránk: SAELAO Community Restaurant, Organic Farming, Eco Building, Bio-Gas fuelled és még egy csomó más, a mi szemünknek ragyogóan ható szlogen volt felvésve rá, és nekem közben az is leesett, hogy már egyszer megtaláltam őket amikor Vang Viengben keresgéltem Couchsurfing barátokat, és tetszett már akkor is nagyon ez a történet, csak azért nem írtam nekik, mert minimum egy hétre keresnek önkénteseket.

Most viszont véletlen beléjük futottunk, és kapva kaptunk az alkalmon, hogy találkozzunk ennek az egésznek a megálmodójával. Ő Bob, aki kérésünkre örömmel körbevezetett minket. Elsőnek, még mielőtt Bobbal találkoztunk volna, rögtön feltűnt egy plakát az étterem ajtaján.

Az ábra egy betonból épített, kupola tetejű, földalatti tartályt ábrázolt, amibe fentről beöntik a szmötyit, az bent a kupola alatt gázt termel, amit egy csövön keresztül a konyhai tűzhelyhez vezetnek és ott meggyújtanak, magyarán a „biogázzal” sütnek-főznek. És ez még mindig nem minden, mert a túlfolyó szmötyi pedig egy másik tartályba kerül, ahonnan az így az újra és ismét felhasználható ezúttal trágyázáshoz. Zseniális! :) A legszebb az egészben az volt, hogy ezt Bob-ék itt ezen helyen már a valóságban is megépítették, Bob rögtön meg is mutatta a tűzhelyet, ami az elmondása szerint akkor épp a biogázzal ment. Persze erre ekkor még csak egy kék csapot mutatott bizonyítékként, mire én persze rögtön tovább kérdeztem, az első kérdésem az volt, hogy emberi ürülékkel működhet-e a rendszer, és ha igen, miért nem építenek a befolyó mellé egy pottyantós budit. Bob válasza meglepő volt: éppen azt teszik! Ezzel rögtön át is vezetett minket az étterem épülete mögé, ahol az előbbi ábrán látható dolgokat ezúttal élőben is láthattuk. Két munkás valóban éppen egy dupla budi épületét vakolta, mellettük pedig egy furcsa földkúp figyelt és egy másik félig a földbe épített betontartály, aminek a kifolyója egyelőre üres volt, ott keverték a maltert. Bob-éknak tehát egyelőre trágyájuk még nincs a rendszerből, de Bob félrehúzta a köztes tartály egyik betonfedelét, és megmutatta, hogy már gyűlik odabent az anyag, és nemsokára túl fog folyni. Ekkor egy pillanatra megálltunk és kívülről megvizsgáltuk saját magunkat – rájöttünk, hogy nem vagyunk normálisak. Idejöttünk bringával, belebotlottunk Bob-ékba, és most itt örvendünk egy nagy kupac szarnak, és nem is akárhogy, hanem nagyon.

Ezt az egész megoldást zseniálisnak találtuk és mind a kettőnknek nagyon tetszett. Hallottam már ezelőtt is „biogázról”, meg hogy a tehenek által termelt metánt valahol fel lehetne használni, de azt nem gondoltam volna, hogy ez ilyen kicsiben is működik, magamban nagy üzemeket képzeltem el, amelyek a „fenntarthatóság” látszatát keltve valamilyen ellenőrizetlen és a valóságban a jó ég tudja mennyire fenntarthatóan nagyüzemi módon állítanak elő gázt és alakítják azt át hőenergiává vagy elektromos árammá. De így sosem képzeltem el, emberi léptékben, mindössze néhány mázsa vagy tonna beton és egy-két csődarab felhasználásával, ilyen ékegyszerű megoldással, egy földalatti kupola tetejű tartállyal.

A következő kérdés a fejemben az volt, hogy ha ez ilyen nagyon egyszerű és nagyszerű és tényleg működik, ahogy az ábra és itt a szemünk előtt lévő valóság is mutatja, akkor miért csak most látjuk ezt először, miért nem terjedt még el ez a világban. A választ már nyilván valóan Ti is sejtitek, ez egy összetett kérdés, sok válasz van rá, de ha azt mondjuk, hogy az alacsony energiaárak és a tudatlanságunk miatt, akkor nem járunk messze. A gáz, a víz és az áram ugye mind jönnek a falból, csak fizetnünk kell érte és kész, ennyi, nem igaz? Nem igaz! Nem csak ennyi, az egész mögött egy borzasztóan komplex, a környezetünkre elképesztően nagy hatással bíró, központosított, fenntarthatatlan rendszer áll, amely nem tőlünk függ, hanem épp ellenkezőleg, ha nem vigyázunk, a mi létünk függ tőlük, miközben vajmi kevés befolyásunk van a rendszerre, csak parányi fogyasztói vagyunk neki. És mivel ez fenntarthatatlan, nem fog így maradni örökké. Persze mint mindenre, erre is van megoldás, és ezek közül az egyik nagyszerű példa most épp itt van a szemeink előtt és nem győzünk gyönyörködni benne. A központosított, összetett technológiát igénylő megoldások(szén-, atomerőmű, gázhálózat) helyett most itt van egy ék egyszerű, működő dolog, amit bárki bárhol megépíthet magának… Najó, ez se teljesen igaz, mert tegyük hozzá, hogy: amíg még kapni cementet. :) De azzal együtt, hogy betonból van, szerintem ez még mindig egy nagyszerű megoldás, és a betonban lévő cementtel együtt egy nagyon alacsony környezeti hatással bíró megoldás. Még most se térek magamhoz a dolog nagyszerűségén, amikor írok. Arra lennék még kíváncsi, hogy az így nyert trágya mennyivel „gyengébb”, mint az, amelyikből előtte nem nyertük ki a gázokat, illetve, hogy a metán dolog kapcsán nem tévedek-e nagyot, ha arra gondolok, hogy így az a metán nem a légkörbe kerül, hiszen előtte elégetjük, így az égésével csak sokkal kevésbé káros anyagok kerülnek a levegőbe. Tévedek, vagy igazam van? Ezek már mind csak most utólag jutnak az eszembe írás közben, ott akkor ilyet már nem kérdeztünk Bob-tól.

Viszont megkértük, hogy ha van még öt perce, akkor vezessen körbe a kis tanyáján, és meséljen róla. Egy egész szép kis területen fekszik ez a SAELAO project, építenek itt iskolaépületet, ahol ki szeretnék bővíteni az angoltanítást, ami most jelenleg az ide jelentkező önkéntes külföldiek által működik az étterem épületében, minden héten két alkalommal. Ezekre az órákra a helyi gyerekek ingyen járhatnak és állítólag nagyon nagy az érdeklődés. Zita talált itt egy nagyszerű néhány oldalas anyagot arról, hogy hogyan tanítsunk angolul még nem beszélő kisgyerekeket angolra, úgy, hogy mi nem beszélünk az ő nyelvükön. Ezt az egyik előzőleg itt járt külföldi önkéntes írta, az utána következő önkéntesek és a nyelvtanulás megsegítésére. Bob egy lápos területen vezetett minket keresztül, hogy azt a házat is megmutassa nekünk, ahol mi, önkéntesek lakhatunk az itt tartózkodásunk alatt. Ez a ház már bambuszból volt és cölöpökön állt, a verandájáról pedig be lehetett látni az egész területet. Az ide vezető kövek üdítős kupakokkal voltak díszítve, és az étterem étkező részén, ami egy a víz fölé épített fedett kiülőn volt, szelektíven gyűjtötték a hulladékot: égetni való, és etetni való. Ezen az égetésen akkor megrökönyödtünk, aztán hetekkel később egy másik nagy tapasztalat alatt rájöttünk, hogy valójában Bobnak igaza volt: itt nincs más mód a műanyag eltűntetésére, nem jár a kukás, és ha járna is, az csak elvinné, elrejtené a szemünk elől és ezzel nem oldana meg semmit, csak távoli szeméttelepeken égne el lassan az a szemét és nem az orrunk előtt. Még jó, hogy ekkor nem említettük Bobnak, hogy ez az égetés azért nem szép. A válasza valószínűleg ez lett volna: Miért, mi jobbat tudsz? Dobjam a vízbe, ássam el? Persze mint mindenre, erre is van megoldás, de az a magunk fajta fogyasztói-idióta fejekben már csak nehezen fordul meg és még nehezebben kerül elfogadásra, hogy a gyakorlatot már ne is említsük. :)


A Tham Phu Kham barlang – Buddha a hegy gyomrában

Bobéknál végül otthagytuk a bringákat, mert ezt a helyet egyben végtelenül biztonságosnak is találtuk és a barlang már csak pár száz méterre volt innen. Ezt az utat gyalog tettük meg, hogy a végén egy mező sarkán a bódéknál kifizessük a belépőt, majd elinduljunk fel a sziklákon a barlang bejáratához. Ezt csak egyféleképpen tehetjük meg, ha átkelünk egy kisebb vízen, ami a prospektusokban és az útikönyvekben úgy szerepel, hogy „Blue Lagoon”. Ezen a kis zöldes-kék vizű lagúnán egy takaros kis fahídon kelhetünk át, és a túloldalán egy egész pofás kis strandot találunk, zöld gyeppel, büfével és a sarkában egy a meredek hegyre felvezető sziklás ösvénnyel. Ezen a kis úton lehet feljutni a barlanghoz, és ez bizony valóban nagyon meredek, annyira, hogy szinte már mászni kell, de jajj annak, aki az ezt segítő bambuszkorlátokba próbál kapaszkodni, mert azok szinte egytől-egyig nem stabilak. Ellenben a sziklákkal, amelyekben mindig biztos fogást találtunk.

Jó 10 perc mászás után felértünk egy helyre, ahol az ösvény véget érni látszott, vagyis inkább egy sötét üregben folytatódott a hegy gyomrában. A Tham Phu Kham barlang bejáratánál álltunk. Ez egy szent helynek számít a laoszi buddhisták körében, de hogy előbb volt-e szent hely, mint ahogy a Buddha lett odabent, vagy a benti Buddhától lett-e szent, azt nem tudom. Itt szusszantunk egyet, és feltettük a fejlámpáinkat, majd elindultunk befelé. Odabent semmi nem volt kiépítve, se korlát, se betonozott járda, szabadon mászkálhattunk a gyönyörű cseppkövek között. Ez mondanom sem kell, nagy élmény volt, holott közben tudtuk, ennek a cseppkövek nem biztos, hogy annyira örülnek. Mi azért másztunk tovább, és nemsokára az egyik lyukon át be is tudtunk pillantani egy nagy csarnokba, amelynek az alján ott figyelt a fekvő Buddha egy kis sárga tető alatt. Sőt, mi több, a napsugár pont úgy sütött be a felszínről egy másik üregen, ahogyan azt megannyi vang viengi fotón láttuk, ezért aztán izgatottan folytattuk lefelé a csarnok irányába a mászást. Mire megérkeztünk, még mindig betűzött a nap, én pedig sietve kerestem egy megfelelő állást, ahonnan jó szögből megörökíthetem ezt a látványt. Sikerült a fotó, igaz, hogy még páran benne császkálnak az akkor kifelé igyekvők közül, de ez ellen már nem tudtam tenni, kizavarni nem akartam őket a képből, egy pár másodperccel később, amikor meg már nagy végre kisétáltak, addigra eltűnt a napsugár.

Ahogy a Buddha mögött tovább másztunk a barlang belseje felé, úgy lett egyre, sötétebb. Itt már apró piros nyilakat, és néhány lebetonozott hasadékot is felfedeztünk, ezek segítségével könnyedén jutottunk szikláról sziklára, amíg végül el nem tűntünk a sötétségben. Egy idő után már csak a távolból láttuk a Buddha csarnokának fényeit és egy olyan, másik csarnokban lyukadtunk ki, ahol ha lekapcsoltuk a lámpáinkat, teljes sötétségben lehettünk, egy szikrányi fényt sem láttunk. Ez is egyfajta élmény volt, főleg, hogy emellé azért a hangok már jártak, és ha fel-fel kapcsoltuk a lámpáinkat, akkor azt is láttuk, honnan jönnek ezek a hangok. Csöpögés, csörgedező erecskék… és Zita énekelni kezdett:

Kifelé nem kaptuk meg a besütő nap csodáját ismét, de ez már nem is hiányzott különösebben, el voltunk telve élményekkel és még így sem tudtunk eleget gyönyörködni a minket körülvevő cseppkövekben.


Hangosan vízbe ugrálás a Blue Lagoon-nál

A kinti sziklákon való lefelé mászás még talán nehezebb volt, mint feljönni, ám odalent tudtuk, mi vár ránk: A Blue Lagoon! Ebben a kis medencében ugyanis a fürdésre is lehetőség van, sőt igazából ezért népszerű ez a hely, már-már túlságosan is. Jellemzően a vagánykodó nyugati fiatalok vették uralmuk alá azt a rövid partszakaszt ahová néhány félig a vízben levő hinta és egy a víz felé belendíthető kötéldarab volt felkötve egy a víz fölé beágaskodó gyönyörű fára. A hely idilli volt, ezt csak a hangoskodó, vagánykodó, magamutogató, „ki-ha-én-nem” fajta fiatal nyugati turisták zavarták meg kissé. Bár tudom, nem kéne rájuk haragudnom, ha 5-10 évvel korábban jövünk, lehet én lettem volna a leghangosabb közöttük. :) Mindenkinek megvannak a maga korszakai.

Itt egy jó órát fürödtünk, megengedtünk magunknak egy shake-et és egy sört, majd visszasétáltunk Bob-ékhoz ahonnan hazabringáztunk. A hazaút is hangulatos volt, a vége már félig holdfényben. Visszafelé megtaláltuk a patak egy fentebbi, sekélyebb szakaszát, ahol könnnyedén át tudtunk kelni, le se kellett szállni a bringákról és a tengelymagasságban lévő alkatrészeket sem kellett megáztatnunk újra. Este már a továbbinduláshoz készülődtünk, hogy másnap korán reggel újra útra keljünk, Laosz további csodái felé.

Gyönyörű egy nap volt ez a mai, és nagyon örültünk, hogy végül a „késes sztori” ellenére mégis maradtunk még egy napot és mindezt megélhettük, megcsodálhattuk – sőt, így most még le is írhattam és meg is oszthattuk Veletek! :)


Mindez 2012. november 26-án történt.

Ha szeretnétek még több képet látni erről a napról és azt ezt megelőző napokról a Vientiane-ből indulásunktól nézve, klikk ide!

  1. Szalai János
    január 15th, 2013 08:54-nél | #1

    Kedves Világutazók Zita Árpi
    Alig vártam ezt a bejegyzést mert a feltett videókat ugye elöb lehet megnézni mint hogy itt megjelenjenek Zita énekét hallgatva nagyon jó volt Magyarnak lenni a honvágy bárhol vagyunk is a világban szívünket visszahúzza Magyarországra.Elköldtem a videót karnagyunkank/mivel amatőr kórusban énekelek/el volt ragadtatva és annyira lelkes lett azon amit csináltok hogy végignézte a videóitokat is.Köszönjük Zitának a szép szívet melengető éneket és nem utolsósorban Árpinak aki ezt felvette .Irigylem a barlangisétát. Sokan vagyunk veletek lélekben is és szinte veletek együtt mi is átéljük a nagy kalandot.

    • Arpi
      január 15th, 2013 11:23-nél | #2

      Zita válasza a felolvasott kommentre: “nem kell ezt túlhájpázni, olyan a hangom, mint egy átlagos általános iskolásnak, semmi extra, az hogy szépnek hallatszott, lehet, hogy csak a viszhang miatt volt” – és eközben szendvicset süt :)

  2. Halmos Ferenc
    január 15th, 2013 09:49-nél | #3

    A Magyar Biogáz Egyesület honlapján olvasható:
    Írásos emlékek találhatóak arról, hogy biogázt használtak fürdővíz melegítésére Asszíriában időszámításunk előtt a 10. században és Perzsiában a 16. században.
    Az első biogáz fermentor 1859-ben épült Bombay-ban egy lepratelepen. Európában az első fermentor 1895-ben épült meg Angliában, Exeterben, ahol a biogázt egy szennyvízkezelő üzemben állították elő, és az utcai lámpákban használták világításra.
    Ma a legelterjedtebbek a kis, egyes farmergazdaságokat ellátó biogáz reaktorok; 6-8 millió ilyen „családi méretű”, alacsony technológiai színvonalú fermentor működik világszerte. Az itt keletkező biogázt főként főzésre, világításra használják változó sikerrel.
    Dánia rendelkezik a legnagyobb tapasztalattal a nagy léptékű biogáz fermentáció terén. Az országban 18 centralizált telep működik, mely annak vonzáskörzetében keletkező szerves hulladékokat dolgozza fel.

    Egyszer a TV-ben hallottam, hogy nálunk nem olyan egyszerű a házi készítésű “készülék működtetése, mert a metántermelő bacik csak egy bizonyos hőmérséklet tartományban érzik jól magukat.Télen lehet ,hogy ez gondot okozhat ?

    • Arpi
      január 15th, 2013 11:19-nél | #4

      Köszi az infókat! Én úgy tudom, azért kell föld alá tenni a kupolás tartályt, mert ott állandó, stabil a hőmérséklet. Persze az lehet, hogy nálunk még a talaj is hidegebb, nem tudom. :)

      Közben töltöttem fel képeket, Vientiane-tól idáig:https://picasaweb.google.com/109557105763714550777/11120121126LaoszVangVieng?noredirect=1
      Ezt mindjárt a bejegyzés végére is belinkelem.

      János, köszönjük a szép szavakat! :) Zita barlangi éneke valóban szép volt, azért is indítottam felvételt. A megosztásáról már vitáztunk Zitával, de ezek szerint nekem lett igazam, érdemes volt feltölteni a videót! :)

  3. január 15th, 2013 11:34-nél | #5

    Ez a reaktor a kínai típusú, gyanítom, hogy van köze a chengdui BRTC-hez a tervnek. :) (Eltöltöttem ott másfél hónapot) A rendszer tényleg nagyon frappáns, egyszerű, mint a faék, főleg ezekben az országokban, ahol most jártok. Hogy Európában miért nem túl elterjedtek, annak is megvan az oka:
    – Nálunk az időjárás nem olyan kiegyenlített és meleg, mint mondjuk Laoszban. A szmötyi meg hidegben nem rohad (Az anaerob lebontás sebessége erősen függ a hőmérséklettől.) Szóval télen nem lenne gáz, vagy melegíteni kéne a reaktort, vagy akkora reaktort kéne építeni, ami az alacsony hőmérsékletű lebontás sebességének felel meg.
    – A legtöbb háztartás nem tud elhelyezni egy reaktort sehol. Ha igen, akkor nincs mivel tölteni. Az, hogy négy ember “beleszarik” az nem elég. Ha lenne még pár háziállat, akkor már jó lenne.
    – Gondot okoznak a takarítószereink, vegyszereink. Az anaerob baktériumok azonnal dobnak egy hátast, ha kifertőtleníted a budit. Sajnos a rendszer egyszerű, mint a faék, de a benne folyó mikrobiológiai folyamatok elég összetettek. Két nagy csoportja van a baktériumoknak, az egyik a szerves anyagból szerves savat termel, a másik a szerves savból biogázt (nagyon nagyon leegyszerűsítve). Utóbbiak elég érzékenyek. Ha visszaesik a termelésük, akkor az egész fermentor elsavasodik és leáll.
    – Egy ilyen egyszerű fermentor a sikítófrászt hozná bármelyik hatóságra. Lehet ugyan, hogy környezetbarát, meg házilag elkészíthető, de ugyanaz a gáz termelődik benne, mint ami a csőből jön. Szerintem nem rajonganának egy beton gáztartályért, meg gumicsőért. Igen, fel tud robbanni az egész a francba. (Ahogy a csatornában is a gáz, ha valami nem frankó)
    – Egy mai európai háztartás fogyasztását nem tudná fedezni a saját maguk által termelt gáz. Meg lehet oldani, hogy az eszközeink menjenek földgázzal, és biogázzal is, de azért egy ide-oda kapcsolgatható rendszer már nem hinném, hogy olcsó lenne. Ugye nem szeretnénk, ha a vezetékes gáz hirtelen elkezdene befújni a fermentorunkba.
    – A biogáznak csak 50-60%-a metán. A maradék főleg CO2, szóval a fűtőérték alacsonyabb. A H2S szennyezettség (lesz benne, az alapanyagtól függ, hogy mennyi) miatt pedig a korrózió lesz számottevő a gázégőknél. Mondjuk a H2S eltávolítása nem annyira bonyolult.

    A nagy gyárakkal igazad van, jól képzelted el. Van ilyen, mert nálunk van csatorna, ami összegyűjti a szart, így lehet nagyüzemileg is biogázt gyártani. Nagyüzemben hidd el, olcsóbb.
    Budapesten az új Dél-Pesti szennyvíztelepen is biogáz termelés. Az aerob módon kezelt szennyvízből létrejövő szennyvíziszapot kezelik anaerob úton, ami biogázt eredményez.
    A biogáz egyébként nagyüzemileg tovább tisztítható, így a termelt CH4 bevezethető a hálózatba, ahogy pár északi országban csinálják, vagy lehet buszokat üzemeltetni velük. Valamelyik svéd város buszai tisztán szarból gyártott gázzal mennek.
    Szóval van ebben lehetőség számunkra is.

    A kis méretű fermenorok egyébként nem annyira ritkák. Kínában több ezer üzemel, csak nem látjátok, mert föld alatt vannak. Indiában is van egy csomó, azok acél úszó dómmal vannak ellátva, így a gáz nyomása állandó. A Fülüp-Szigeteken egyszerűen nejlon tömlőkbe engednek szennyvizet (kb. 5%-ig feltöltve), aztán lezárják, a keletkező gáz meg felfújja.
    Ezek a barkács technológiák nagyon jók a fejletlen infrastruktúrájú országokban. Nálunk azért ennél már magasabbak az elvárások.

    Ja, a kifermentált (elfolyó) szmötyi JOBB trágya, mint az eredeti anyag. Mivel a növények csak ásványi anyagokat tudnak felvenni, a trágyának előbb le kell bomlania. Alapvetően ez megtörténik a talajbaktériumok által, de miért ne történhetne a mi fermentorunkban?

  4. január 15th, 2013 11:36-nél | #6

    @Arpi Azért is kell föld alá tenni a tartályt, mert akkor nem kell vödörrel felvinni a szart a beöntéshez. :) Ja, és nem fogja a víz nyomása szétnyomni a falakat.

  5. Szalai János
    január 15th, 2013 16:58-nél | #7

    Hogy meglegyen a kellő egyensúly legközelebb Árpi is énekeljen egyet legyen összehasonlítási alapunk Zita “általános iskolás”hagjához előre is köszi

  6. VJanos
    január 15th, 2013 17:01-nél | #8

    Én is előbb láttam a videót és öröm volt hallgatni, hogy egy laoszi barlangban magyar dal szól Zita előadásában.

  7. Satyi
    január 15th, 2013 19:00-nél | #9

    Ahmet: Országh József szerint nem jó a kakát magára hagyni:

    “A humuszképződés folyamatát az ürülék és a növényi cellulóz összekeverése indítja be. Az emberi és állati ürülék cellulóz nélküli tárolása (pl. a skandináv száraz toalettek tartályaiban, vagy a hígtrágya tárolóban) nagyon rövid idő alatt a szerves nitrogénvegyületek enzimes leépítéséhez vezet. Az ilyen «emésztett» ürülékből utólagos komposztálással már nehezebb humuszt készíteni. A cellulóz molekula láncokra adszorbeált ammónium- és nitrát ionok nem képesek aminosav kötések létrehozására – vagy legalábbis csak kerülő úton. Az így «emésztett» ürülék, mint a műtrágya, csak a terméshozamot növeli, de a talaj humusz tartalmát csökkenti. Használata erős nitrát szennyezéssel jár. A hígtrágya használata erre a legszemléletesebb bemutató. A skandináv száraz toalettek környezeti hatása ezzel azonos.”

    http://eautarcie.org/hu/01c.html

  8. január 15th, 2013 19:49-nél | #10

    @Satyi
    Ezért kell faforgácsot szórni a komposztWC-re minden használat után rögtön, jól sejtem? :) Lassan már profik leszünk így együtt kaka ügyben! :) Köszi Ahmetnek és a többieknek is a hasznos kiegészítéseket és javításokat! :)

  9. Németh András
    január 15th, 2013 21:13-nél | #11

    @Satyi de szerintem az általad idézett megoldás nem biogáz előállításán fáradozik, hanem azon hogy a szart vízszennyezés nélkül alakítsák át humusszá, gondolom a legjobb ha kinyerik a biogázt, és az utána kijövő anyagot még keverik és úgy lehet belőle humuszt előállítani…

  10. január 16th, 2013 07:01-nél | #12

    @Satyi
    A kérdés megint a mennyiség. Nyilvánvalóan a széntartalom alakul szén-dioxiddá és metánná, tehát arányaiban feldúsul a nitrogén. Nem hinném, hogy ez komoly problémát okozna egy ilyen rendszernél. A hígtrágyás öntözés azért egészen más. Ott a vízzel tisztított istállók szennyvizét öntözik ki pl. nyárfaültetvényekre. Tehát nem egy kifermentált anyagról van szó, hanem felvizezett szarról, amiben szinte áll az erdő.
    Ha valaki nagyon aggódik, akkor még mindig jó megoldás lehet, hogy a kifermentált anyag használata komposztálásnál. Ha a növényi hulladékot komposztáljuk, ott meg pont a másik probléma lép fel. Nincs elég nitrogén, ezért jó eséllyel a talajba beforgatva a komposztunk kivonja a talaj nitrogéntartalmát. Ez azért nagy gond, mert a nitrogén az egyik limitáló tényező. Ha van elég nitrogén, akkor a növények nőnek, mint az őrült. Pont ezért lehet veszélyes szennyezőanyag is, mivel az élővízbe kerülve az ott lévő növények (algák) kezdenek el nőni, mint az állat. Ezzel meg az a gond, hogy a növények ugyan oxigént termelnek, de csak akkor, mikor süt a nap. Viszont oxigént fogyasztanak is, viszont azt folyamatosan (a mérleg oxigén szempontjából pozitív összességében). Szóval éjjel csak fogyasztják az oxigént, ami azt is jelentheti, hogy ha sokan vannak, akkor reggelre elfogy az oxigén a vízben, azt meg a halak nem bírják sokáig, és instant felfordulnak.

    Amúgy Országh József a tárolásról ír. Tény, hogy a szerves nitrogénvegyületek baromi gyorsan lebomlanak. Más kérdés, hogy annyira gyorsan, hogy egy városi szennyvízrendszerben mire a tisztítóba befolyik a szmötyi, már le is bomlott. Szóval az elmélet szép, de azt jelenti, hogy a mezőre kellene ideális esetben szarni.

    A száraz toalett meg egy komposztáló ha nem tévedek. Két dolog miatt kell a forgács rá. Egyrészt az a szénforrás a nitrogén mellé, hogy ideális legyen a környezet a baktériumoknak, másrészt szerkezetet ad, fellazít, így lehetővé teszi, hogy ne váljon anaerobbá a rendszer (ne rothadjon). Ezért nem büdös. Egy jól működő aerob rendszernek nincs bűze. Szóval nem igazán lehet a biogáz-fermentorhoz hasonlítani.

    Ja, és azt se kell elfelejteni, hogy mire van kihegyezve a rendszer! Európában főleg a szerves anyag minél tökéletesebb lebontására, a biogáz csak kellemes melléktermék, Ázsiában a maximális biogáz kihozatalra, az elfolyó víz szerves anyag tartalma kevésbé fontos. Érdekes lenne összehasonlítani ilyen szempontból a trágyázási értékét a két elfolyó anyagnak.

    Megint más: Kínában az összes kacsa illetve sertés telep mellett tavak vannak. A szar magas nitrogéntartalma táplálja az ökoszisztémát, aminek a tetején a halak és kagylók vannak. Igen, ezeket pedig megeszik a végén. A rendszer magas terheltsége miatt egyébként oxigén bevitelre van szükség. Megint egy baromi egyszerű, jól működő rendszer. Hogy miért nincs nálunk? Hmmm, nem hiszem, hogy az ÁNTSZ támogatná a (nagyon nagyon híg) sertésszarban nevelt halak étkezési célú felhasználását. :)
    Egy kicsit összetettebb rendszerrel viszont Európában is lehetne kezdeni valamit. Igazából szerintem kezdenek is, csak nem reklámozzák. Nem fogyna a termék.

  11. Németh András
    január 16th, 2013 18:05-nél | #13

    @Ahmet Ha ma Magyarországon Pangasius halfilét vesz az ember, akkor majdnem az általad leírt módon előállított halat eszik (http://www.kosarmagazin.hu/inet/kosar/hu/cikkek/2011/marc12/pangasius3.html).
    Egyébként kevésbé köztudott de a hazai halastavakon is van trágyázás. Ugyanis a pontynak (a hazai haltenyésztés döntő többsége ponyt), de a többi növény és mindenevő halacskának be lehet segíteni azzal ha a tó vizébe csirketrágyát vagy egyéb trágyát szórnak, ezzel a tó szervesanyagtartalma megemelkedik és ez magával hozza a növényi szervezetek elszaporodását is, és így jól be tud lakmározni a halacska. Vagy pl. lehet mindenféle gabonahulladékot szórni a vízbe és akkor közvetlenül azt is fel tudják enni a halak.
    Szóval ha nem is olyan közvetlenül mint Ázsiában, de nálunk is kerülnek olyan dolgok a karácsonyi ponty vizébe hogy a kényes gyomrúak azt nem akarják tudni.
    Ami ezzel a trágyázással kapcsolatban a legérdekesebb szerintem hogy anno pár éve amikor volt a madárinfluenza pánik akkor lazán ki lettek nevezve terjesztőnek a vadmadarak és mindent próbáltak lehálózni nehogy valami veréb rátüsszentsen a csirkékre. De azt nem tudom mennyire követték nyomon hogy a baromfitelepek trágyája kikerül azokra a tavakra ahol a vadmadarak érintkezhetnek vele. Szóval voltak elképzelések hogy a vadmadarak csak azért terjesztik a madárflút, mert az élőhelyeikre kihordjuk a betegséget. Nem tudom lett-e belőle feltételezésnél komolyabb kutatás, de azért érdekes elmélet.

    Meg ami még aranyos hogy ha megpróbál az ember a guglin az intenzív haltenyésztésre rákeresni akkor lazán talál olyan anyagokat ahol már nem haltenyésztésről hanem haltermelésről van szó. Jól jellemzi ez napjaink élelmiszeriparát: a kaja műanyag, az állatokat termelik (az eddigi legjobb az volt amikor pár éve egy reggeli gazdaműsorban valami sertésversenyen a büszke gazda folyamatosan a disznó futóművéről beszélt).

  12. január 17th, 2013 04:16-nél | #14

    @Németh András
    Igen, a madárinfluenza érdekes lehet ilyen szempontból, de a sertéstrágya egészségügyileg szerintem gázosabb. A disznó és az ember túlságosan is hasonlít. :)
    Meg aztán az se mindegy, hogy hova megy a trágya. Mert ha kaszkádos rendszerben építünk ki tavakat, akkor mégse a halakat küldjük meg közvetlenül a szarral…

    Ez a hal “termelés” engem különösebben nem zavar. Sajnos kompromisszumot kell kötnünk, mert két dolgot szeretnénk, ha mindenhol zavartalan lenne a természet, meg ha a kajánk nem intenzív termelésből jönne. Gondolom senkinek nem kell magyarázni, hogy mennyi erdő lenne, ha minden sertést ma is kihajtanánk makkoltatni, meg hogy mennyibe kerülne a hús. Meg mennyi ponty lenne a vizeinkben karácsony után, ha nem lennének trágyázott, levegőztetett halastavaink.

  13. Németh András
    január 17th, 2013 20:01-nél | #15

    @Ahmet Nagyon jól rátapintottál erre az ellentétre. Többet, jobbat, kevesebb károkozással. Kicsit olyan ez mint az egyik kedvenc pojénom: “Egy vállalkozás cégére: Tudunk olcsón, jól, és gyorsan dolgozni! Ön ebből kettőt választhat.”
    Növekszik a népesség, még ennél is gyorsabban növekednek az igények, és növekszik a pazarlás is. És ez a 3 tényező egymást erősítve jelenik meg, és ezt kell kiszolgálnia a bolygónak. Úgy hogy közben szeretnénk hogy például ne pusztuljon több erdő, és az étel minél hagyományosabb úton kerüljön az asztalra.

    Az hogy ma a bolygón olyan szinten éljen mindenki mint egy átlag magyar az egyszerűen lehetetlen, ha megmaradnak a jelenlegi pazarló rendszerek. És az sci-fik sorába tartozik jelenleg “A 7 milliárd biogazda bolygója, a Föld” című film is :D
    Szóval kompromisszum tényleg kell, de jól meg kell gondolni hogy hol.

    Én egyre nagyobb ellenségnek tartom a pazarlást. Azt el tudom fogadni hogy az intenzív élelmiszertermelésre szükség van a népesség ellátásához (a jelenlegi körülmények közt). De amit biztos nem tudok elfogadni az az hogyha pazarolunk, és itt elég arra gondolni hogy fejlett világ annyi étel dob ki ami elég lenne az éhezők táplálásához! Vagy hogy más oldalról nézzem ha nem kellene megtermelni a kidobott étel alapanyagát akkor rengeteg olyan pusztítást lehetne elkerülni ami úgymond jelenleg az emberiség élelmiszerrel történő ellátásához szükséges (pedig csak a kukák feltöltéséhez). Hülyén hangzik de igaz, ha valaki kidob egy fél hambucit, az belevágott egy fejszét az Amazonas erdejébe. Ha pl. azt mondják hogy azért van szükség újabb állattartó telepre, erőműre, gyárra hogy kielégítsék a növekvő igényeket akkor annak nehéz keresztbe feküdni anélkül hogy az embert a fejlődés gátjának ne neveznék, de ha onnan nézzük hogy az igény kielégíthető lenne ha a hús nem a kukába kerül, ha az áram nem veszik el rendszerveszteség címen, ha a termék tartós lenne nem kellene olyan sűrűn cserélni, akkor minek is vagyok a gátja? A fejlődésnek vagy a pazarlásnak.

    Szóval az első a pazarlás megszüntetése. Büntetni kell valahogy a pazarlást.

    A második hogy az igények el vannak szaladva. Elég itt az egy főre jutó lakótér mérete, autók, mobilok száma, folyamatos emelkedésére gondolni. Vagy éppen arra hogy mennyi húst eszünk? Hisz pl egy vegán ember ökológiai lábnyoma jóval kisebb.

    Szóval a második hogy valamilyen módon el kell érni hogy a túlzott/felesleges igények szintén nagyobb befektetéssel lehessenek elérhetőek. És itt erős a kérdés hogy mi a felesleges. Felesleges-e a 2,5 tonnás pickup hogy az asszony elvigye a gyereket a suliba? Felesleges-e a heti 7-szeri hústartalmú napi főétel? Felesleges-e három tévé a lakásba? És egy?

    Azt elvárni hogy az emberek maguktól meg fognak próbálni fenntartható módon élni az a legnagyobb naivitás.

    Viszont az is igaz hogy a fentiek bevezetése nagyon átfogó rendszerátalakításokat tenne szükségessé (elég itt a GDP nevű hárombetűsre gondolni), és szerintem erre az emberiség nem lesz képes, illetve nem akar képesnek lenni rá (legalábbis addig nem amíg nagyon durva jeleket nem fog kapni a rendszer fenntarthatatlanságáról, de ha akkor hisszük el hogy egy ház össze fog dőlni amikor már potyog a tégla akkor már késő).

    Egyszerűen túl egyszerűek vagyunk, a problémák pedig túl összetettek. Szeretünk nem gondolni a jövőre, szeretünk a mának élni, és szeretünk hinni a csodákban…

  14. január 18th, 2013 16:17-nél | #16

    @Németh András
    Igen, a reduce-reuse-recycle. Pl. ha a bősi erőműre költött pénzt az energiatakarékos izzók támogatására használták volna, akkor pont nem kellett volna egy újabb erőmű.

    Jó lenne, ha az eszközeinken nem csak az energiahatékonysági besorolás lenne (ami nagyon jó), hanem egy hasonló besorolás a javíthatóságról. Szerintem vérlázító, hogy egy Apple terméket nem csak hogy nem javítanak, hanem egyszerűen nem lehet javítani.

    Az autóméret is dühítő, mert a fasznak kell két tonna vasat mozgatni 60 kg hasznos teherrel? Mondjuk aranyos, hogy Olaszországban azért nem látsz Hummerrel furikázó köcsögöket. Talán azért, mert a Fiat 500-as is csak zsírozva fér át az utcákon. :) Meg hogy kapcsolódjunk a bloghoz, Vietnámban azt hiszem van vagy 400% adó a személyautókon. Nem azért mert mohó a kormány (biztos az), hanem mert ha mindenki autóra cserélné a robogót, akkor vége lenne a világnak.

    Azzal viszont nem értek egyet, hogy mindenki egyen füvet. Sajnálom, de ez egy baromság. Egyrészt az ember nem vega, másrészt első nekifutásra sem nagyon tudom elhinni, hogy sokkal kisebb lenne az ökológiai lábnyoma annak, aki nem eszik húst. De ami legfontosabb, és ezt bátran próbáld ki: legyél vega és végezz fizikai munkát. (Legalább egy hónapig) Vagy ha nem, hát járj el edzeni, de minden nap, keményen, mondjuk két óra úszás…

  15. Németh András
    január 20th, 2013 07:25-nél | #17

    @Ahmet

    A jelenlegi túlzott mértékű húsevés amit művelünk az fenntarthatatlan (itt egy cikk ami talán összefoglalja: http://greenpeace.blog.hu/2012/02/01/segit_e_megmenteni_a_bolygot_ha_vegetarianusok_leszunk)

    És én nem azt vallom hogy ne együnk húst (én is eszek), de együnk annyi húst mint amennyit egy dolgos magyar parasztember evett például a két nagy háború közti boldog békeidőben (de ha kevesebbet dolgozunk nála akkor arányaiban elég a kevesebb is).
    Szóval hogy a te szavaiddal éljek: egy baromság hogy annyi húsra van szüksége a szervezetnek amennyit mi eszünk társadalmi szinten, ugyanez igaz a cukorra, meg még ezer csodára ami nélkül a ma embere azt hiszi hogy nem maradna életben egy hétig sem. A nagyanyám szerintem többet dolgozott fiatalasszonykorában vályogvetés közben egy nap alatt mint a mai irodista három nap alatt ha lejár edzeni meg úszni, és össze lehetne hasonlítani az általuk elfogyasztott ételek ökológiai lábnyomát. (pedig amikor eljárt lisztért vályogot vetni akkor nem hiszem hogy azért volt rá szüksége mert a rántott hús panírjához kellett)
    És ha már ökológiai lábnyom, hihetetlen különbség van például a marha és a csirke közt is. És az ipari meg a háztáji közt.
    Szóval az az étrend amiben figyelsz az ökológiai lábnyomra az nem feltétlen teljes lemondással jár, de az biztos hogy aki ezt a felvetést baromságnak nevezi, az hihetetlenül felelőtlen és a nemtörődömségével jobban támogatja a fenntarthatatlan világot, mint gondolná. Azon hogy shell hogyan termeli az olajat Nigériában egyén szinten kevesebbet tudsz javítani mint az étrendeden, és ez megmutatja a tényleges elkötelezettséget is. Aláírni egy petíciót az semmi, de hétvégén két szelet rántotthús helyett csak egyet venni, na az valami :D

    Nagyon érdekes dolog ez a fenntarthatóság. Csak hogy dobjak fel egy labdát: szerintetek mennyi a felesleges ökológiai lábnyoma egy edzőteremnek? Pazarlásnak számít-e hogy a nyugati társadalom gyermeke megeszi a marhasztéket vacsira, majd elmegy edzeni hogy ledolgozza a felesleges kalóriát? Mert szerintem ez is egyfajta pazarlás, csak azért eszem hogy később ledolgozzam.

    Ja és mégegy cáfolat arra hogy a kemény fizikai teljesítény nem jár együtt a mértéktelen fogyasztás ígéretével: Árpiék.

    Árpi mindenről vezet statisztikát és mindenre figyel szóval leírhatá nekünk egyszer hogy átlag egy hónapban mennyi húst fogyasztanak. Szerintem lazán alámentek a magyarországi átlagnak, pedig azt nem lehet rájuk húzni hogy dagattfencijű irodisták :D

  16. január 20th, 2013 12:03-nél | #18

    @Németh András
    Igen, lehet csökkenteni ezerféle módon az ember ökológiai lábnyomát, de a nem evés a leghülyébb módszer, amit eddig hallottam. (Nem a zabálásról, nassolásról, étel pazarlásról beszélek, hanem az evésről) A konditerem igen, vicces, hiszen felesleges munkavégzésre van kitalálva, kvázi energiapocsékolás. Csakhogy a konditerembe nem csak azért járnak, akik járnak, hogy lefogyjanak, hanem mert kell a fizikai munkavégzés ahhoz, hogy az ember jobban aludjon, jobb legyen az emésztése, vérkeringése, hatékonyabb az immunrendszere. Összességében, hogy egészségesebb legyen. Persze, elmehetnének lapátolni is, de lássuk be, ez azért elég nehezen kivitelezhető, bár én is szoktam ezzel humorizálni.
    Ha csökkenteni akarjuk a fogyasztásunkat, akkor a társadalmi elvárásokat kell megváltoztatni, vagyis minden egyes embert. Ez egy elég kemény feladat, mondok egy példát: őszintén, egy légkondis irodában eltöltött nap után, tényleg koszos és büdös az az ing? Tényleg ki kell mosni? Gondold el, hogy ez mennyi vizet igényel, és azt a sok vizet mind fel kell melegíteni minimum 40 fokra, aztán mosóport rakni bele, aztán egy baszom nagy üzemben kezelni a vizet, hogy kivonjuk belőle a mosóport. Másik: tényleg szükséges, az, hogy nyáron zakó-nyakkendőben üljön mindenki az irodákban (elvárás sok helyen), és ezért le kell hűteni az egész nyomorult házat 22 fokra? Ez a két dolog szerintem olyan energiákat emészt fel, hogy ha az egész világ vegává válna, a kettő hatását nem lehetne egy grafikonon ábrázolni.
    Másrészt egy hektár marhafarm nem hiszem, hogy azonos lenne egy hektár ipari területtel. De igazad van, csökkentené a környezet terhelését, csak kicsit olyan, mintha a Hummerben a légkondit visszább vennéd egy fokkal, hogy környezetbarát legyél. Hát végül is a igen, de mégiscsak röhejes nem?

  17. január 20th, 2013 16:32-nél | #19

    @Ahmet
    @Németh András
    András, a számból vetted ki a szót (mert közben mi odébb gurultunk és nem volt időm reagálni az amúgy nagyon jó kommentekre), Ahmetnek igaza is van, meg nem is, attól függ, hogy milyen húst eszünk, és az honnan van. Ha egy háztáji csirkétől van, aminek talán még pozitívban is(?) mérhető a lábnyoma, akkor az nem gáz, de amit az ipari élelmiszer termelés művel manapság, az elég durva. Voltak is erről grafikonok a neten, hogy hány száz vagy ezer liter víz kell egy kg csirke / marha / stb. hús előállításához.

    Amit írtál a végén, azt megfogadjuk, és tovább is gondoltuk, kitaláltuk, hogy mától kísérleti jelleggel nem csak a pénzfogyasztás, hane a víz/energia/étel/műanyag fogyasztásunkat is vezetjük, lássuk, mire jutunk vele. Arra már most látom, hogy jó lesz hogy kicsit visszafogjuk magunkat etéren is vagy olyan megoldásokat, termékek válasszunk, amelyek “zöldebbek”. :)

    Húst tényleg kevesebbet eszünk, mint azelőtt, de ez nem akkora tragédia, mint azt eleinte gondoltam – tök jól megvagyunk így.

    Most viszont megyek bejegyzést írni! :)

  18. január 20th, 2013 17:09-nél | #20

    @Ahmet
    Egy hektár marhafarmmal nincs semmi baj, ha annyi marha van rajta, amennyit az egy hektár fenntartható módon elbír. A baj akkor kezdődik, amikor 1 hektár marha”farmra”, vagyis marhatelepre 1000 másik, műtrágyázott, “növényvédő szerezett” hektárról takarítják be a takarmányt és ne adja az ég, az a másik ezer hektár a bolygó másik felén van, mert így gazdaságos. :) Gondolj arra, hogy azon az 1001 hektáron, ha olyan zöldet termesztenek, amit mi emberek eszünk meg közvetlenül, mennyivel több embernek elég az a kaja, mint a marhahús, amihez ugyanennyi terület kell. És most a vízről még nem is beszéltünk, abból is marha sokat megiszik az a marha, mire levágják. :) Szerintem e téren nem csak az igények visszafogása szükséges, hanem a permakultúra is. Az szerintem nem frankó és nem természetes, hogy millió hektárnyi területeken csak egy-két fajta növény terem és agyon öljük a talajt meg a vizeket, hogy ezt a monokultúrális mezőgazdaságot fenntartsuk – miközben már a vak is látja hogy rohadtul fenntarthatatlan. Persze tudom, mondják, hogy máskülönben éhenhalnánk 7 milliárdan, de szerintem ez is csak duma, ennyire nem lehet hülye az ember – vagy csak én vagyok túl naív… :D
    A légkondi 22 fokon tényleg übergáz. Mi laktunk pár napot full légkondis helyeken, és 28 fok bőven zsírkirály volt és tüdőgyuszit sem kaptunk amikor beléptünk a kinti 40 fokból a hűtött lakásba. Már az a nyomorult 6 fok is sokat számítana… és még millió egy ilyen dolog van.

    Elkezdtük, de nem igazán érzem, hogyan lenne ezt jó írni.
    A mai nap:

    dátum: 2013.01.20
    nap: 590.
    szakasz: Hue – Lang Co beach
    ország: Vietnam
    biciklizett km: 71,4
    össz km:13674,7
    átlagseb: 17,7
    bic. net. idő: 4:02
    költött forint: 3523,1
    költött eur: 13,05
    kajára költött ft: 2401
    szállásra költött ft: 1122
    víz: 7 liter ívóvíz 7,5l-es vissza nem váltható műanyagtartályból, 2 hideg vizes zuhanyzás, 8 WC lehúzás
    étel: 2 marhahúsos pho, 2 “üres” pho, 2 tányér zöldség, 8 kenőmájas vajas zöldséges szendvics, 5 kifli, 6 tojás, fél konzerv paté, 6 kis lilahagyma, 3 csokis piskóta, 1 kroásszán
    energia: 7 óra laptoptöltés, 5 óra neoncső, 1 telefontöltés, 1 fg. Aksitöltés
    lakás, egyéb infra.: fűtetlen, 20nm-es szobában, nagy téglaépületben, wifi-internet

    biztos ezer dolgot nem írtam még fel. ahová nem írtam csomagolást, ott régi, már használt nejlonzacskót használtunk és nem fogadtunk el újat (ezzel megmentettük a földet csak a mai napon vagy 10 nejlonzacskótól)
    ötlet, tanács? ezt így nehezen lehet majd summázni. ki kell találni konkrétabb oszlopokat, vagy rövid kódneveket, rövidítéseket… ezen még agyalnom kell.

    Addig is kezdjétek el Ti is felirogatni a környezetre mért hatásotokat nap mint nap! :D (Kinek van erre ideje, igaz?) Vagy csak írjátok meg ugyanezt Ti is ide kommentbe a mai napra! Lássuk kinek a legkisebb az ökolábnyoma ma! Azt hiszem mi könnyen nyerhetünk mert odahaza tél van, repkednek a mínuszok és fűteni kell mint az állat.

  19. január 20th, 2013 17:15-nél | #21

    @Ahmet
    …és az öltöny-nyakkendő+napi tiszta ing is gáz, meg még kismillió berögzült szokásunk, társadalmi elvárásunk egymás iránt. Minden nap érezzük, milyen felszabadító, hogy egy csomó ilyenen kívül vagyunk az által, hogy utazók vagyunk, idétlen holdjárókon, amiken ülve már 100 méterről totál hülyének néznek, így teljesen mindegy pl., hogy hogyan öltözöm, azért már nem néz ki sehonnen senki, mert most eleve “kint” vagyunk már! :)

  20. Szabó Klári
    január 23rd, 2013 00:33-nél | #22

    Zita éneke a barlangban egyszerűen fantasztikus, az akusztika miatt egyenesen földöntúli! :)

  21. CLS
    január 24th, 2013 07:47-nél | #23

    Ez zseniális!
    Kb. hetente töltöm le a friss blogbejegyzéseket ebookra, majd munkába jövet-menet olvasom. Amikor találok valami igazán fontosat, vagy hasznosat (akár a bejegyzésben, akár a hozzászólásokban), akkor azt aláhúzom, otthon pedig kijegyzetelem. Az első pár ilyen a “Pamír betét az SPD cipőbe” és a “Point it!” füzet volt. Ezzel a naplóval igazán értékes információhalmaz gyűlik össze.
    Ez a bejegyzés, az összes biogázas tudással mind olyan, amit szinte egy-egyben alá kell húzni, és betenni a tudástárba.
    Köszönöm, hogy ezt a sok infót megosztjátok egymással és velem!

  22. Németh András
    január 27th, 2013 11:26-nél | #24

    @Ahmet úgy tűik a svéd mezőgazdasági hivatal nem tartja akkora hülyeségnek a húsos “agymenésem” http://www.greenfo.hu/hirek/2013/01/26/zoldado-a-husevoknek
    De hát tudjuk hogy Svédország igen elmaradott Magyarországhoz képest.

  23. Németh András
    január 27th, 2013 18:12-nél | #25

    http://www.origo.hu/idojaras/20130125-klimavaltozas-amazonasmedence-elsivatagosodas-var-a-legnagyobb-esoerdore.html újabb cikk, ebben a túlzott marhahúsevésünk nyomát vizsgálgatják műholdfelvételek segítségével, szerintem ez is tanulságos, csak hogy végleg a hamburgerellenes liga aktivistájának tűnjek :D

Hozzászólások lezárva