Nászút a Föld körül

Na, itt az ideje, hogy befejezzem Indiát! Moradabadban reggel a gurdwarás sikh srácok még nagy segítségünkre voltak, az egyikük elvitt egy ATM-hez, ahol kivettem egy kisebb vagyon kp-t a számlámról, amit ugyanez a srác a családjánál átváltott nekünk két darab ropogós százdollárosra. Itt majdnem megkérdeztük, hogy maradhatnánk-e náluk egy napot, de végül úgy döntöttünk, irány tovább! Aztán ahogy tekertünk kifelé a moradabadi káoszból, úgy kezdtem elgondolkodni azon, hogy mi van, ha hamis az a két százdolláros? Igazából semmi, vissza tudunk menni, és meg tudjuk találni a srácot, megvan hol lakik, megvan hol imádkozik. Egyébként meg ki van zárva, hogy hamis, az egész család turbánban volt és még nem találkoztunk egyetlen szélhámos sikh-el sem, pedig bejártuk fél Indiát. Természetesen ők sem voltak azok, látnotok kellett volna, hogy mennyire örültek, hogy segíthetnek. Igazából majd meg szakadtak, hogy segítsenek rajtunk, és amikor látták, hogy ez sikerül, nagyon boldogok voltak. Szóval jó népség ez a sikh, mi nagyon szeretjük őket. Szeretni valóak a turbánjaikban, és igazából még a sikh a legkevésbé bizarabb vallás így első blikkre itt Indiában, nekünk, egyszerű szürke európaiaknak. :) Az alábbi videó még lehet, hogy úgy jelenik meg, hogy azt mondja, „Hapur után”, de valójában ez Moradabad után történt, csak én kevertem meg a dolgokat:

Moradabad után egy bő húsz kilométerrel megérkeztünk Rampur városába, ahol végre letértünk erről a nyavalyás főútról, ami Lucknow-ba ment, és amin nagy forgalom volt. Innentől minden megváltozott, és egy kicsit könnyebb, vidámabb lett a menetünk az utolsó két nap Indiában. Megkockáztatom, hogy innentől már javarészt élveztük az úton a bringázást. Mindezek ellenére persze siettünk, mert Nepált már nagyon vártuk, és a következő nap estéjét már ott terveztük tölteni. Rampurban megebédeltünk egy kis helyen, hozott ételből, de úgy, hogy utána azért vettünk náluk egy-egy jégkrémet, hogy ne legyünk bunkók… és mert jólesett. :) Vizet a szomszéd házban lakó családtól kaptunk, akiknek elköszönéskor adtam egy névjegykártyát. Este már láttam, hogy írtak a Facebookunkra, úgyhogy gyorsan ott is megköszöntem nekik a vizet. :)

Ez az este Rudrapurban volt, a város közepén található, kör alapú gurdwarában. Itt kivételesen pénzért, 200 rupiért szálltunk meg, de ezért egy nagyon rendes szobát kaptunk, konnektorral, melegvízzel, és még a bringák is elfértek. Este lementünk enni a gurdwara étkezdéjébe, ahol minden eddiginél csípősebb kaját adtak. És ez nagy szó, mert párszor már leizzasztottak, aki olvas, tudja hogy sokszor írtam ezt a csípős, csilis kaják miatt. Na, ez mindennél durvább volt, a végén jól megkaptam, az utolsó esténken Indiában. A séf is beismerte, hogy megszaladt a csili, és hogy ez véletlen volt, nem szándékos. Énrólam meg nem gyengén csorgott a víz. Ezek földöntúli élmények tudnak lenni. Én egy sima jóféle gulyáslevestől is le tudok izzadni, ha egy kicsit erősebb, de ezek az ételek itt Indiában tényleg brutálisak. :)

Rudrapurig egyébként nem volt semmi különös a délután, láttunk néhány érdekes járgányt, és élveztük, hogy végre kisebb a forgalom.

Másnap jó korán keltünk, mert aznap el akartuk érni a nepáli határt. 7-kor már az úton voltunk, megreggelizve. Na ezen a napon láttunk egy-két bizarr dolgot. Mindig történt valami, ami számunkra vicces, vagy érdekes volt. Megálltunk szúnyogok elleni krémet venni, meg inni valami üdítőt. Szokás szerint rengetegen körbeálltak, de most ők mind fura alakok voltak. Zita megszámolta őket, azt hiszem mondja is a videón:

Aztán láttunk egy fickót, aki úgy gondolta, hogy az a frankó, ha lábbal rugdosva, gurítva szállítja a gázpalackot:

Valahol egy városkában eltévedtünk, mert én balga csak a GPS-t követtem, és nem a táblákat néztem. Bár az is lehet, hogy nem voltak táblák. A lényeg, hogy az út, ami látszólag nyílegyenes, és triviális volt, átment egy koszos bazársoron a falu közepén, aztán átalakult egy földúttá, ahol már csak vízi bölények jártak, majd az egész egy patakparti szeméttelepen végetért. Mindez alatt a GPS végig azt jelezte, hogy jó úton járunk és ez folytatódni fog egyenesen Nepál felé! :) Hát nem ez történt, így jár aki ingyenes OpenStreetMap-el nyomja! Itt most rossz volt a térkép, vissza kellett tekernünk és kérdezősködnünk kellett, ahogy régen, a gépész előtti időkben. Persze közben a fél falu kijött utánunk a földútra, hogy ki ez a két ufó, ezért nem volt könnyű visszajutni, de végül sikerült.
A falut délről kellett nagy ívben megkerülni, és végül egy kb. 5km-es kerülővel tényleg visszajutottunk ugyanarra az egyenes vonalra, amit a térképem is jelölt. Eközben beálltunk egy bringás mögé, aki jól fogta nekünk a szelet és közben egész jó tempót diktált – és pont kiláttam elé a hónalja alatt. :) Sajnos 10km után lefordult, így aztán megköszöntem a szélárnyékat és elválltak útjaink.

Egy másik faluban is bekapcsoltam a videót, mert nem volt akkora őskáosz, hogy féljek ezt megtenni, de eközben azért volt egy-két érdekes dolog:

És ez tényleg annak számított, amikor még élvezhető az út, mert nincs olyan őrület rajta, mondom ezt úgy, hogy közben már lejöttünk egy kisebb útra, ahol a forgalom is kisebb volt. Egyébként a videó vége után kb. fél perccel megálltunk inni az út szélén, és ekkor bekövetkezett a legrosszabb, amivel India tipikusan meg tudja keseríteni a kerékpártúrázó életét. De az is lehet, hogy csak minket, rekusokat ér ez, nem tudom. Az történt, hogy akik mögöttünk jöttek, azért jöttek mögöttünk, mert kíváncsiak voltak, hogy mi a fene ez, amin tekerünk, és hogy mi kicsodák, vagy micsodák vagyunk. Persze a vidéki indiai nem beszélt angolul, így csak állt és bámult, mert az persze nem bunkóság errefelé. Ez még nem lett volna baj, ha egy vagy két emberről van szó. Csakhogy megint sokan voltak, és most nem volt akkora hely nekik, ezért elállták az utat. Én nem tudom, hogyan csinálják ezt az indiaiak, de egy perc alatt a semmiből ötven-százan simán elő tudnak kerülni, és frankón olyan helyen történik ez, ahol nem gondolnád, hogy ennyien vannak. De ott teremnek, körbeállnak és bámulnak. Esetleg sutyorognak, és nevetgélnek. Közben az autóforgalom megáll az utakon, a kamionosok és a buszosok már nem férnek el egymással szemben a maradék fél sávban amit az embertömeg hagyott az útból, és elkezdenek veszettül dudálni. De nem ám olyan fülsimogató hangon, mint az otthoni kamionosok, nem azon a szép, mély, búgó hangon. Ezek dallamot játszanak, magasabb hangokon, kb. négyszer-ötször hangosabban, hogy neked már fizikailag fáj. És ilyenkor el akarsz szökni innen, ilyenkor el akarsz tűnni Indiából. Nem haragszol rájuk, ők ilyenek, 1,3 milliárdan vannak, nem tudod megváltoztatni őket, de neked ez már nem kell, három hónap nagyon sok volt, még így is, hogy kettőt vonatoztunk belőle. India jó hely, csak rengeteg türelem és kitartás kell hozzá, de elsőre három hónap sok volt. És akkor jöjjön most itt egy kis tanácsadás Indiához, hogy mégis hogyan érdekes meglátogatni ezt a százezer arcú őrületet itt a szubkontinensen.

Hogyan gyere Indiába

Készülj fel lélekben! India csodálatos hely, rengeteg szép élményt tartogat, de nehézségeket is, mert nem könnyű terep egy nyugati turistának. Mindig légy résen, nem akarnak-e átverni, de emellett próbálj meg pozitívan hozzáállni az emberekhez. Tudom, ez szinte lehetetlen egyszerre, de próbáld meg! :) Hozz magaddal végtelen türelmet, kitartást, és tanuld meg elengedni a dolgokat, ha nem jönnek össze. Ha még nem voltál soha Indiában, akkor három hónap egyhuzamban elsőre kicsit talán sok. :) Persze ha sokat leszel egy helyben, akkor ez nem igaz, mint ahogy akkor sem, ha jobban el tudod magad engedni anyagilag, mint mi. A könnyedebb alkudozás, a szervezett utak, az első osztály a vonaton vagy a repülőzgetés, a drágább szállodák, és a vezetett túrák biztosan egy egészen más, és valószínűleg jóval könnyebb Indiát nyújtanak, mint amit mi megéltünk, és próbáltunk megosztani itt a blogon.

Ha az emberek érdekelnek, akkor Couchsurfingelj, vagy járd biciklivel a vidéket, szigorúan az alsóbbrendű utakat, ahol alacsony a forgalom. Előfordult velünk, hogy India elsőszámú útján, a Grand Trunk Road-on jót bringáztunk és nem volt gáz a forgalom, de nem ez a jellemző. Mindig kérdezd a helyieket, és tudj meg mindent több forrásból. Alkudj kőkeményen, és pofátlanul, ők is pofátlanul sokat kérnek sokszor, de ez mégsem pofátlanság, mert ez itt „belefér”.

Ha bringázni szeretnél Indiában, ne úgy tedd, ahogy mi, próbálj meg ne feltűnősködni. Nekünk ez nagyon, de nagyon nem sikerült. :) Végy egy Hero kerékpárt, és járd azzal a sík vidékeket. Ez a bringa egy sebességes, de masszív, a csomagtartójára fel tudsz pókozni egy 20-30kg hátizsákot is, ennél még többet is elbírna, arra tervezték, hogy hatalmas zsákokat, vagy fél családokat szállítsanak rajta. Ezzel nem leszel olyan feltűnő, bárhol meg tudod könnyedén és olcsón javíttatni, ráadásul szerintem komálni fogják az indiaiak, ha egy olyan gépet hajtasz, amit ők is. Egy ilyen ára 1700 rupi, azaz kb. 8 ezer forint.

Ha vonatoznál, próbálj megtervezni mindent előre, és menj fel Delhiben a New Delhi Station első emeletére, ahol meg tudod venni Tourist Quota-ban előre az összes jegyet, amit szeretnél. Ha bírod a strapát, éjszaka válts várost egy hálókocsis vonaton, rengeteg ilyen van, direkt úgy járnak, hogy este felszállsz, és reggel leszállsz egy másik városban. Északon nem gáz a másodosztály, de délen elég durva tud lenni, szóval, ha nem bírod a tömeget és a koszt, akkor délebbre lehet érdemes megpróbálnod egy első osztályt. Persze az már majdnem annyiba fog kerülni, mint otthon egy hálókocsis vonatozás. :)

Megszállni nem csak CS-vel tudsz, hanem Gurdwarákban is, ezek sikh templomok, a sikhek írtó jó fej népség, bírni fogod őket. Amúgy a szállodák sem drágák, csak lepukkantak és koszosak.
Hozz pálinkát, és igyál egy kupicával minden étkezés után gyomorfertőtlenítés gyanánt! Ez nem vicc, ezt kell tenni, ha nem akarod cifrafosással tölteni az időd egy kellemetlenül nagy részét. Hozz valamilyen hordozható víztisztító készüléket, vagy hozz olyan víztisztító tablettákat, amiket bele tudsz dobni egy, vagy max. két liter vízbe. Így sok pénzt tudsz spórolni a vízen és sok műanyagtól meg tudod menteni a világot.

Szerettem volna ide a végére készíteni egy térképet, mint a Pamír után, amin rajta van az útvonalunk, és a kikattintható pontokon pedig rá lehet klikkelni az oda vonatkozó bejegyzésre, de erre nem lesz elég internetidőm, a bejegyzéseket pedig szeretném pörgetni, mert még annyi mesélnivalóm van. De a térképet talán később majd még pótolom.

Köszönjük India!

Köszönjük minden kedves Indiai Barátunknak a barátságát, és a feltétel nélküli szeretetét, nagyszerű volt Veletek találkozni és megismerni a Világotokat! Egyúttal elnézést is kérek, mert sokszor negatív dolgokat is felemlegettem, nem is keveset. Indiától azt vártuk, könnyebb terep lesz nekünk, és talán ezért is volt ez, nem számítottunk ennyi nehézségre és küzdelemre. Volt minden bajunk, rengeteg hasmenés, küzdelem a forgalommal, állandó „élő pénztárca vagyok” érzés, hajnali jegyvásárlások, rengeteg fárasztó éjszakai vonatozás, agresszió a Holi Fesztiválon, tapizás, hőség, csili, mindennapi küzdelmek… Mégis, ha a jó és a rossz dolgokat mérlegre kéne tennünk, akkor a pozitív felé billenne a mérleg. De aztán rögvest középen ketté is törne a nagy súly alatt. A pozitív oldal alatt pedig beszakadna a padló. :) Rengeteget kaptunk Indiától, és ezt a sok nehézség ellenére azért nagyon értékeljük, és sose felejtjük el!

A vége – Az utolsó kilométerek Indiában

Nanakmatában még megnéztünk egy állítólag nagyon híres sikh templomot, de a minket és a bringáinkat körülvevő tömeg miatt nem tudtunk rendesen kikapcsolódni, igazából stresszes volt ott lenni, és csak külön-külön tudtuk megnézni a templomot. Gyorsan le is léptünk, és inkább pár kilométerrel odébb bekértük magunkat egy nagyon kedves család kertjébe. Itt le tudtunk fürödni, és tudtunk szusszanni egy kicsit, amire szükségünk is volt. Természetesen a vége az lett, hogy itt akartak marasztalni másnapra, de mi mondtuk, hogy ma át kell érnünk Nepálba. Meg kellett tekernünk a végét, hogy odaérjünk a határhoz zárás előtt, de sikerült. Közben szép dzsungeles területen hajtottunk, ahol egy helyen még az is ki volt írva hogy „Elephants Corridor”, és hogy adjunk elsőbbséget nekik! :)

Kicsit fura helyeken kellett áthajtanunk a legvégén, nem is értettük, hogy mi ez a turistatábor hangulat, meg a régi, használaton kívüli keskeny nyomtávú vasút. Egy folyó duzzasztógátján kellett átkelnünk, hogy a túloldalt kiregisztráljunk az országból. Innen egy csatorna mellett vezetett az út át Nepálba… A naplementét már az új országból láttuk.

93 napot töltöttünk Indiában, ebből kb. egy hónapot bringáztunk, ez alatt 931,78km-t tettünk meg a fekvőkerékpárokon. A többi időt „Hello Journey”-ztük. Lehet, hogy még visszatérünk Indiába kicsit ezen az utazáson, de azt minimum két hónap Nepál fogja megelőzni. Ha nem jutunk át Tibeten úgy, hogy azt a pénztárcánk is túlélje, akkor irány Kőrösi Csoma sírja, majd Kalkutta, és onnan DK-Ázsia.

India egy olyan őrült hely, amilyet én még nem láttam, és ha mesélik, nem hittem volna el. Ilyet álmodni sem lehet, ha még nem láttad a saját szemeddel. Annyi sok féle ember, kultúra, szokás… India egy teljesen külön világ, semmihez sem hasonlítható. Viszont ha csak nem vagy eleresztve nagyon pénzzel, vagy nem akarsz elbújni egy kényelmes szállodában vagy egy tengerparton, akkor India nem pihentető nyaralásra való vidék. De ha fel szeretnéd fedezni, szereted a kalandokat és nem vagy az a kényelmes utazó típus, akkor érdemes jönnöd, csodás élményekkel fogsz hazatérni, szóval hajrá!