Hajókázás és krokodilokkal fürdés San Blasnál
Maná – En el muelle de San Blás
A fenti dal egy hölgyről szól, akinek a vőlegénye San Blasból kihajózott halászni, de viharba került, és soha nem tért vissza. A nő egész életében, 41 évig, 2012-ig várta vissza a kikötőben a férfit. Ez egy igaz történet, amit Maná, egy pueblai zenész 1997-ben meg is énekelt. A dolog érdekessége, hogy ezt a bejegyzést Pueblában sikerült megírni. :)
San Blas városában Robertékhez úgy kerültünk, hogy Robert látta az “Open CouchRequest”-ünket és meghívott minket a családjához, akiknél a hétvégét töltötte.
Ezen a képen Robert és apukája, Thomas látható
Már a lakásuk előterében két nagyon érdekes dolog fogadott minket. Egy motorral szerelt bicikli és roller
Roberték Tostadával kínáltak minket – ez egy újabb mexikói étel, olajban ropogósra sütött tortillán zöldséges halsaláta
Első este elvittek minket egy étterembe, ahol együtt vacsoráztunk
Előételnek tostadat és cuacamolet, egy állítólag azték eredetű avokadóból készült ételt szolgáltak fel
Ezeregy ilyen tengeri lény, vagy annak váza lógott az étterem mennyezetén, nagyon izgalmas volt az egész étterem
A kép nem nagyon tudja visszaadni, de halászháló, óriási hal állkapcsok és rengeteg kagyló lógott mindenütt
Rég ettünk ilyen igazi éttermi ételt, és itt nagyon finoman főztek – Thomasék igazán jól bántak velünk (volt torta is az étteremben, de Zita tanácsára nem azt kértem, hisz az itt csak mint előétel szerepelt az étlapon – és milyen jól döntöttem hogy hallgattam rá!)
Mire befejeztük a vacsorát, leszakadt az ég, csak úgy hömpölygött a víz az utcákon. Zita kiült a ház ajtajába nézni az esőt… :)
…és nem csak nézte, hanem fényképezte is! :)
Másnap reggel Thomasék elvittek minket a város fölötti dombra, ahol megnéztük a régi templomot
Szenteltvíz tartó – Bár a templom már csak egy rom, de mivel gyönyörű helyen van és még így is nagyon szép, sok esküvőt és különleges Istentiszteleteket is tartanak néha itt
Lent a városban van rendes templom is
A régi templom mellett volt egy kilátóhely is, amihez tartozott egy kisebb kiállítás is. Itt találtuk ezt a régi bóját, ami még üvegből volt. Hány ilyen törhetett össze a tengeren…
A domb után egy különleges helyre vittek minket, a La Tovara Spingshez, ami egy csatornákkal és mangroove erdőkkel, valamint aligátorokkal és még ki tudja mivel teli vidék… :)
Itt csónakot béreltünk, merthogy erre egy turistáknak kiépített állomáson lehetőség van. :)
Ezekben a természettel fedett kis lagúnákban pont olyan nagy élmény volt hajókázni a feszített víztükrön, mint ahogy az a videóból leszűrhető. :) És amit láttatok egy tripodon a csónak elejében, az a timelapse kameránk volt! Vigyázat, unalomveszély! :)
Amikor a 19. másodpercnél lelasítottunk, azért azért volt, mert…
Láttunk egy szép krokodilust :)
És érdekes madarakat. Miféle lehet ez? Talán egy kingfisher? A robusztus csőréből gondolom…
A banda a csónakban
Ezeket a vízre épített házikókat egy ’91-es mexikói film forgatásához építették, amely egy híres 16. századi spanyol felfedezőről szól
Egy teknőspajtást is sikerült elcsípni :)
A hajókázás első állomása egy állatkert volt, itt láttuk ezeket a színes madarakat…
…és egy vadmacskát is…
…meg egy olyan állatot is, aminek még a nevét sem tudom megmondani :)
Ő pedig egy iguana – ó, hogy miért nem vágtam meg ezeket a képeket, mielőtt lekicsinyítettem őket. Ő sokkal nagyobban is látható lehetne, ha nem kapkodok… Mindegy, majd legközelebb.
A második megállója a csónakos túrának egy fürdőhely volt. Igen, egy fürdőhely a krokodilokkal egy vízben! :o – Persze állítólag volt valami háló, vagy valami védelem ellenük. Rengetegen fürödtek, ugráltak a vízbe, még egy étterem is volt a parton, Robert szülei csak onnan figyeltek minket
Sült halacska volt az ebéd e nagyszerű élmények után
A hely szerény volt, de az ebéd nem, nagyon finom volt és bőséges
A délután csendes pihenőt tartottunk mindannyian, majd este kimentünk a szomszéd utcába “San Blas legjobb tacosozójába” :)
Sorban álltak az emberek ezért az ételért – 10 peso volt egy tacos – ez 180 forint, bizony drága… – de hogy az a sült hagyma (cevolla asada) milyen finom volt… :)
Eredetileg csak egy éjszakát terveztünk Robertéknél tölteni, de az ilyesmi már-már bunkóságszámba megy néha a Couchsurfingen, főleg, ha marasztalnak és ilyen közös élményeket, programokat kínálnak nekünk – ezért természetesen, amikor az érkezésünk estéjén elmondták ezen ötleteiket nekünk Roberték, engedtünk a csábításnak, és megbeszéltük velük, hogy szívesen maradunk, ha nem baj. A délutáni indulást viszont elvetettük, mert errefelé az évnek ebben az időszakában (monszun) délutánonként sűrűn leszakad az ég, ilyenkor meg nem jó biciklizni… Na meg hőség is van, és a következő szakaszon kis dombmászásoknak néztünk elébe, ezért jobbnak láttuk nem délután, hanem inkább hajnalban nekivágni annak a szakasznak. – Amiről majd a következő fejezetben írok! ;)
Történt 2014. augusztus 17-én, amikor egy métert sem tekertünk, ellenben kipihentük az előző 290km-t, és nagyszerű emberekkel ismerkedtünk meg ismét. :) Köszönet Robertnek és családjának a nagyszerű vendéglátásért és az élményekért!
Árpi előtti tányérról hiányzik a “piros szín” ! :) :) :)
@s
Micsoda éles megfigyelés! :) Már előre féltem, amikor megláttam Kati nénit, hogy most kapunk a fejünkre a krokodilos fürdés miatt… :) Sokan mások is voltak a vízben mellettünk, nem volt veszélyes, Robert is velünk fürdött.
23. kép:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Kan%C3%A1lcs%C5%91r%C5%B1_bakcs%C3%B3
28. kép:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Feh%C3%A9rorr%C3%BA_koati
Az állat, aminek még a nevét sem tudod megmondani az ormányos medve, tele van velük Mexikó, rém cukik.
A cicus pedig szerintem vörös hiúz: http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%B6r%C3%B6s_hi%C3%BAz
A teknős pedig jó eséllyel az a sárgafülű ékszerteknős amit itthon is árulnak, és mivel kevésbé bírja a hideg vizet így kevésbé veszélyezteti a hazai őshonos teknősünket amikor a felelőtlen teknőstartók megunják és szélnek eresztik…