Újra úton: Dangriga – Bella Vista, 83km
“I’m goin’ up the country, baby don’t you want to go?
I’m goin’ to some place where I’ve never been before
I’m goin’ where the water tastes like wine”
Canned Heat – Going up the country
A jobbra fent linkelt zenének semmi köze Belizehez és az alább leírt napokhoz, csak egyszerűen örülök neki, hogy a nagy pihenő után újra úton vagyunk, és ha valami, hát ez egy igazi vidám road music! :)
De még mielőtt tovább indulnánk Dangrigából, előtte gyorsan, csak úgy képekben, ahogy mostanában sokszor szoktam, beszámolok az ott eltöltött napokról.
A kikötőben találtuk, ahová a hajó kirakott minket és ahová Zsuzsa, Robi anyukája értünk jött
A képen nem nagyon látszik, de Tiggi épp a saját farkába harapott :)
“De rohadt unalmas ez a számítógépesdi… Hogyan tudtok ez előtt ülni egész álló nap?!?” :D
“Ezt a papír tojástartót mindjárt sokkal érdekesebb és izgalmasabb szétrágni!!!” :D
Tiggi álmában, mozgott, forgolódott is hozzá… :)
“Olcsó leves”, ha jól emlékszem a nevére. Zsuzsa főzte nekünk, családi recept: a kifőzött krumpli levébe fűszereket teszünk, és beleütünk néhány tojást. Megvan a leves szinte semmiből a krumplis főétel elé. Szerintem zseniális. Tudom, őrült vagyok, hogy ilyeneket látok bele egy egyszerű levesbe, de a felháborodás és elkeseredettség helyett, amit mostanában a facebookon látok, lehetne tobb ilyen régi és új, egyszerű de nagyszerű praktikákat osztani és lájkolni, amivel könnyebben vészeljük át a nehézségeket, és tovább megyek, amelyekkel jobb, szebb, értékesebb lehet a mi és környezetünk élete. Először mindenkinek saját magát és a közvetlen környezetét kell “megváltania”, vagyis olyanná tennie, amivel elégedett, amiben boldog, ami értékes, és jó. Nem valaki más fogja elhozni nekünk a boldogságot, azt saját magunknak kell megtalálni, és nem mást kell hibáztatni, hanem nekünk kell keresni a jobbat. Annyi, de annyi országban jártunk, ahol a hazaihoz képest gigantikus mértékű a korrupció és a szegénység, mégis tudnak emellett élni az emberek, méghozzá boldogan és elégedetten. Nem azt mondom, hogy nem kell nagyban is gondolkodni, és nem kell tenni a jobb jövőért, csak azt, hogy közben koncentráljunk kevesebbet magára a problémára és többet a megoldására, és figyeljünk többet a jóra is, mert bizony abból is van bőven, sőt…
Hárman fiúk elmentünk fodrászhoz – én is beneveztem, hiszen ez mindig egy kultúrális élmény :)
Robi a kisbatman, hajnyírás közben a család férfitagjainak fodrászánál – Cipőket is kapni a fodrásznál és állítólag régebben üditőket is lehetet kapni, és mikor a foci VB volt, akkor természetesen a meccsek itt is mentek, ahogy mindenütt az egész országban – érthető okokból nagyon szurkoltak az angoloknak és néhány szomszéd országnak
Aztán én… Ahogy vártam, valóban kultúrális élmény volt a fodrásznál lenni.. Igaz a séróm azóta kicsit punkos, de sebaj, majd megnő, no meg a sisak alatt úgysem látszik, és különben is, Zitának tetszik, és ez a lényeg! :)
Kereszt és fokhagyma a fodrász ajtaja felett – sokoldalú védelem, még drakula ellen is jó! :)
A gyerekülés nem jellemző errefelé, ez az első, amit láttunk, mert itt főleg inkább a kormányra ülnek a gyerekek
Dangriga főutcája
Hívjátok Harry bácsit, ha valamilyen feliratot szeretnétek felfesteni! ;) Belize előhívója +501 ;)
The Price is Right! :) Azért tudnak itt is neveket kitalálni… :D
Van frankó játszótér, a BTL támogatásából építve
Ez természetesen nem egy iskola busz, hanem egy távolsági busz, csak (még?) nem festették át…
A hattyú az muszáj, ha nincs hattyú díszítő elem a házadban Belizeben, akkor nem vagy elég vagány/gazdag/vagy akármi! :)
Szép naplemente a folyó hídjáról
A vegyesbolt oldalán…
Beugrottunk Zoliék barátaihoz, ahol cápa állkapcsok lógtak az ajtók felett
Egy sor tépőfog mögött három sor fog amelyek befelé állnak
Másnap (tegnap) reggel a piacon filézett halat vettünk – a helyi halászok és horgászok apró csónakokon járnak ki a tengerre, és csak annyit fognak, amennyit aznap el tudnak adni, így a hal mindig friss. Ha marad egy kevés, azt a végén ingyen odaadják az arra rászorulóknak, az emberi fogyasztásra nem alkalmas részeket pedig a piac mögötti csatornába dobják, ahol a krokodilok mindig várnak ezekre a finom falatokra – Belizeben a halászatnak tehát egyelőre fenntartható a mértéke, hiszen exportra nem is halásznak.
…exportra ott vannak a meglévő banánültetvények. Amelyeket most már nem bővítenek tovább az esőerdők kárára, ami nagyon derék dolog az aktuális kormánytól – reméljük ez így is marad!
Dangriga utcáin
A parton
Robi ekkor otthon maradt, és a Team Fortress 2-vel játszott
A dangrigai diadalív :)
Najó, igazából csak szerelték a lánctalpát, és így fért el a markoló az utcában a hegesztőmester előtt :)
Egy ilyen országban mint Belize, és egy ilyen városban mint Dangriga már elég csak az utcán mászkálni és rengeteg érdekes dolgot lát az ember
Ez már egy szép háznak számít itt – állítólag vannak nagyon gazdag negyedek is az országban, pl. Placencia, ahová úgy volt, hogy ma megyünk, hogy megnézzük a szupergazdagok villáját ahová még jachtbeálló is van, de ez végül elmaradt, mert félő volt, hogy nem tudjuk onnan kifelé menet felrakni a csónakra a bringákat, és akkor ez 70km kerülőt jelentett volna nekünk, ennyit pedig nem ért számunkra az egész
Jézus elhozza a világosságot! – Villanykapcsoló Zoliék bérelt házában :)
A lányok boszorkánykodtak a konyhában – amit a képen láttok, az nem instant tészta, hanem seaweed. A magyar neve most nem jut eszembe (van neki egyáltalán?), de ez az a cucc, ami egy növény, és a víz tetején, vagy a felszín közelében úszva növekszik – állítólag tele van tápanyagokkal. Ha láttátok a Planet Ocean című filmet, abban mutatták, hogy hogyan termesztik Délkelet-Ázsia sekély vizeiben
Kettévágás után forrásban lévő vízbe dobtuk, mert a szigeten lévő divemaster akitől kaptuk, azt mondta, így kell…
Na itt már kezdődik a boszorkányság
Ajajj, mi lesz ebből…?
A végeredmény egy zselé szerű anyag, ami kihülve alakult ki a lábos alján és úgy beletapadt, hogy fejjel lefelé sem esett ki belőle. Ízre olyan íztelen, de mégis szörnyű íze volt – Zita szerint, mert én elfelejtettem megkóstolni
Cápa! Megkóstoltuk, csak mert itt fenntartható módon halásszák. Nem volt sokkal különlegesebb az íze, mint más halnak, legalábbis számunkra nem. De egyébként borssal és sóval kisütve finom volt, mint a többi hal. :)
A búcsú pillanata, ma reggel. Las Vegas óta nem voltunk magyarokkal, és nagyon jó volt megint, nagyszerűen éreztük magunkat Zolival, Zsuzsával és Robival (meg a három kutyával), köszönjük Nektek a nagyszerű vendégszereteteket és minden pillanatot, amit együtt tölthettünk! 5-10 év múlva újrajövünk kölkökkel! :)
Kifelé menet beugrottunk a postára feladni a képeslapokat és egy banki papírt – a trackelés plusz 2 dollárba, vagyis 240 forintba került a levélhez, és állítólag, ahogy a képeslapok is, 2 hét alatt megérkezik Magyarországra… Kíváncsi leszek…
Ami Los Angelesnek a Hollywood felirat a domboldalban, az Dangrigának a “Drums of our fathers”, vagyis az “Apáink dobjai” műemlék a város egyik központi körforgalmának közepén :)
Most már ezt is elmondhatjuk magunkról! :) Zoli elkísért még minket idáig, és miközben búcsúzkodtunk, egy a körforgalomban dolgozó fickó megkért minket, hogy segítsünk betenni a póznát az annak ásott lyukba. Mint utólag kiderült, egy karácsonyfa törzsét állítottuk fel! :) Hogy ebből hogy lesz később karácsonyfa, azt ne kérdezzétek… Belizeben nincs nagyon olyan fenyő, ami megfelelő lenne erre a célre, ezért csak építik a karácsonyfát :)
Kifelé menet a városból sok iskolából hazafelé tartó gyerek sétált velünk szembe
Újra úton!
…és rögtön micsoda szembeszélben! Hála az égnek csak kilenc kilométert tartott, aztán befordultunk DNY-nak majd délnek, és onnantól már jó dolgunk volt és segített minket a szél, a nap végére közel 20-as lett az átlagunk.
Milyen igaz! Az első megállónk egy útszéli étteremnél volt, ott láttuk ezt a falon
Nehezen látható, de hátul az alsó, vízszintes vázelembe neki is be van feszítve egy machete! :)
A táj nem tartogatott sok szépséget ezen a napon – de legalább lapos volt és hátszél fújt – ennek nagyon örültünk! :)
Néha azért egy-egy kanyar is jött
Egy hídról ezeket a kőasztalokat pillantottam meg egy patakban
Mosásra voltak odaépítve, mert a helyiek itt a patakban mosnak
Ilyen házakban élnek
Meg ilyenekben
Buszok… :) Az első is egy régi amcsi iskolabusz, csak átfestették
Tüzifát gyűjtő gyerekek
…éééés megérkeztünk Bella Vistába! 83km-t tekertünk idáig, naplemente előtt kb. egy órával érkeztünk meg
Ehhez még egy picit nőni kell… :)
Első utunk a templomhoz vezetett… Eslőre “Éva mama”-nak olvastam a feliratot :)
Nem volt ott senki, de a szomszédban találtunk egy angolul beszélő srácot (mert amúgy a faluban főleg spanyol nyelvűek laknak), aki elkísért minket egy hölgyhöz, aki illetékes volt a templommal kapcsolatban. Míg a hölgyre vártunk beszélgettünk a sráccal, kiderült, hogy IT-t tanul, de korlátozottak itt Belizeben a lehetőségei. Gyorsan felírtunk neki két webcímet, a coursera.org-ot tanulásra, és a freelancer.com-ot munkára, hátha sikerül ezekkel kicsit segítenie magán. :)
A hölggyel visszasétáltunk a templomhoz, és közben egész sereg gyerek csapódott hozzánk
Amíg én a gyerekekre (vagyis a bringákra…) vigyáztam, Zitát körbevezette a hölgy, lesz zuhanyzónk, WC-nk és aludhatónk a templomban, de 8:30 mise van, úgyhogy átjöttünk egy kínai(ak által üzemeltetett) étterembe.
Zita hat szezánmagos tojásos burgert vacsorázott :)
Közben már én is befaltam az enyémet, és egészen megtelt a hely, és sajnos a helyi Lagzi Lajcsi stílusú zenét feltekerték hangosabbra, így kezdünk megveszni. Az előbb meg idejött hozzám egy szalvétával a tulaj, rajta a wifi kóddal. Kedves tőle, hogy eszébe jutott így hogy két órája itt ülök a netbookkal… :) Irónia nélkül kedves tőle, viszont most nem fogok felcsattani, mert ez a bejegyzés úgyis csak pénteken lesz publikálva, addig még van idő. Most szökünk innen, mert már kezdünk megbolondulni a dajdajtól, inkább átülünk a misére, ott valószínű jobb lesz a zene, vagy ha nem, akkor kitaláljuk, hogy hol fogunk reggelizni, mert ez a hely csak 9:30-kor nyit, de addigra mi már szeretnénk legalább 30-40km-t a hátunk mögött tudni, mert holnap remélhetőleg újabb randink lesz a mennonitákkal! :) Reméljük… Majd meglátjuk! PG-ben, ami innen még 85km és egyben az utolsó állomásunk is az országban, már várnak, CS-n keresztül egy nagyon kedvesnek tűnő házaspár, akiknél a nappaliban tudunk majd aludni.
Na de most mentem, majd még jövök! ;)
Legutóbbi hozzászólások