Nászút a Föld körül

Nagy pillanat volt átgurulni az utazásunk 15 országába. Igazából India az első olyan ország, ami igazán vonzott minket, ahová el szerettük volna jutni. De pontosan tudtuk, hogy az idáig tartó út és annak országai is éppoly gyönyörűek lehetnek, mint maga India, ezért jöttünk biciklivel, s nem repülővel. Biciklivel az érkezés is izgalmasabb volt a Wagha-borderen:

Amritsar-ba nem volt egyszerű megérkezni a fekvőbringákkal, noha a Lahore-i menet után ezen a mindössze másfél milliós városon jóval könnyebb volt átjutni. A forgalom egyre fokozódott a GT-Road-on, és mire beértünk a központba, már igazi őrületet alkottak az úton a motorosok, az autósok és a kerékpáros riksások. Utóbbit ekkor láttunk először. Az igazi nehézség akkor jött, amikor a GT Road-ról lekanyarodtunk és egy vasúti felüljárón kellett átkelnünk. Az út itt beszűkült és az itteni „szabályoknak” megfelelően mindenki jobbról balról bevágott elénk, miközben mi próbáltunk fölfelé araszolni a megpakolt fekvőbringákkal ebben az őrületben. Akárhogy is, de végül feljutottunk, és innen már csak egy kapun kellett átkelni (mint azt később megtudtuk, ekkor érkeztünk meg a régi városrészbe), majd néhány szűkebb, de már kevésbé zsúfolt utcán végighajtani, hogy megérkezzünk. Működik ez az őrült forgalom, csak hozzá kell szokni!

A zarándokszálló a Golden Temple-nél

A Golden Temple-t néztünk ki maradásnak, mert az útikönyv is írta, hogy van rá lehetőség, hogy itt szálljunk meg „donation”, vagyis adományozásos alapon, illetve Couchsurfing-en is kaptunk néhány „most sajnos nem érek rá, de menjetek a Golden Temple-be, mert az is jó hely” választ. És valóban jó volt! Bár pár percbe beletelt, mire megtaláltuk a helyet, ahol a tömegszállás van, de a helyiek mind sorra útbaigazítottak, miután mondtuk, hogy nekik hogy Golden Temple és mutattuk az alvás egyezményes nemzetközi jelét. Egészen egy olyan szobáig vezettek minket, ahol rengeteg külföldi turista szállt meg, egy hosszú helyiségben, egymásnak tolt ágyakon. Ez a látvány engem elsőre kicsit sokkolt, mert már rég láttam ilyen helyet, és nem nagyon vágytam egy csomó másik ember között megszállni, de aztán megbarátkoztam a gondolattal, és végül nem is volt olyan rossz, sőt… Olvass tovább…