Nászút a Föld körül

Miközben intéztük az utazással kapcsolatos elengedhetetlen előkészületeket (vízumok, oltások, útvonalterv, a kerékpárok és a felszerelés előkészítése) közben lezajlott a templomi esküvőnk is, amit egy nagy-nagy 150 fős lakodalom követett. Sőt mi több, morzsabál is volt. Na de ne csapongjunk, hanem nézzünk sorra minden részletet (van mit!) pontról pontra.

Templomi esküvő helyszín

Vérteskozma, kis templom. A Vértes közepén található kis mesefalu oldalában, a domb tetején. A hatodik randinkon erre kerékpároztunk Zitával, ez volt az első templom, amibe együtt tettünk be a lábunkat.

Leánykérés

Éppen ezért több száz randival és jó másfél évvel később ennél a vérteskozmai templomnál kértem meg Zita kezét – szintén egy kerékpártúra keretein belül. Egy pénteki napon, amíg Zita államvizsgázott, én összefutottam Bander barátommal, és beugrottunk egy váci utcai ékszer boltba, ahol gyors kiválasztásra került egy szolid kis ezüst gyűrű – a mátkagyűrű. Ennek dobozán ott díszelgett a bolt cégére, ezért még gyorsan beosontunk a Zita iskolájának éppen akkor portási feladatait ellátó Tomikával (aki egyénként Zita jóbarátja) a könyvtárba Annamari (aki egyébként Zitának szintén jóbarátja) asztalához, ahonnan elcsentünk egy BAM-os kerékpáros matricát, amivel máris elfedtük a gyűrűsdozon a csúnya cégért. Mindeközben Zita az államvizsgával izzadt. :) Persze végül sikerült neki, így boldogan indultunk el Biatorbágy felé kerékpárral.Valahol Érd határában aztán leragadtunk egy halászléfőző fesztiválon, ezért aztán kénytelenek voltunk vonattal teleportálni magunkat Szárra, hogy még sötétedés előtt Vértesboglárra érjünk. Ez olyannyira sikerült, hogy a naplemente végül a falunk határában lévő horgásztóban ért minket, merthogy a tulajék voltak olyan rendesek, hogy beengedtek minket pancsolni. Azért írtam „falunk”-at, mert időközben a családom vett Vértesbogláron egy parasztházat, amibe a szüleim beleszerelmesedtek. Ebben a házban töltöttük az éjszakát, hogy aztán másnap elinduljunk a fontos kerékpártúrára, keresztül a dombokon Vérteskozmára, ugyanahhoz a templomhoz, ahol a 6. randin is jártunk. Zita semmit sem sejtett, még vissza is akart fordulni a falu határában, hogy ő fáradt és minél előbb haza akar menni, de én unszoltam, hogy menjünk be a faluba, nem fogja megbánni. Így telepedtünk le a templom melletti padoknál. Itt láttam, hogy Zita épp nem áll készen arra, hogy fogadja a leánykérést, ahhoz túl gyötört volt, ezért előbb meg kellett gyúrni a lányt. Egy fél órás hát, váll és nyakmasszázst kapott, amitől egyből magasba emelkedett a morálja, és én előállhattam a farbával, vagyis a gyűrűvel és a kérdéssel, hogy hozzám jön-e feleségül. A válasz egy leesett áll volt és néhány könnycsepp, végül egy igen. :) …és ha már itt történt a leánykérés, ezen a csodaszép helyen, akkor ott tartottuk az egyházi esküvőt is. A természet kellős közepén, egy gyönyörű kis falu templomában.

Lakodalom helyszín

Felmértük a környéket és végül adta magát Vértesboglár, és Winkler László lovastanyája, a Vérteslovas. A miénk volt az első esküvő itt, de ennek ellenére úgy gondolom, hogy nagyon jól sikerült. A 150 főt a műanyag jégpálya csarnokában tudtuk leültetni úgy, hogy még pont volt hely a zenekarnak és a tánctérnek is. A szállások nagy része szintén meg volt helyben, hiszen ezen a lovastanyán amúgy nyári táborokat és iskolai osztálykirándulásokat rendeznek. Másnap reggel nem küldtük haza a násznépet, hanem marasztaltuk egy Morzsabálra, ami nem csak a maradék italok és étkek elfogyasztását jelentette, hanem egy széles körű rekreációs programot is. Először is lehetőség volt a műanyag jégpályán korcsolyázni, volt ugráló trambulin, és három tengelyű egész testes pörgettyű – utóbbi kettőt csak a kevésbé másnaposok merték kipróbálni. :) Aztán Laci tartott nekünk egy nagyon komoly lovas bemutatót, és hátul befoglaltuk a medencéket is. Még csúszda is volt, ezt a gyerekek nagyon élvezték… A mászófal és a strandröplabda pálya is népszerű volt, de sokan csak döglöttünk az árnyékban a függő-ülő alkalmatosságokban, és beszélgettünk. Mindezt a szállások közvetlen környezetében. Szóval egyszerűen fantasztikus volt ott lenni a Vérteslovas tanyán. Az egészben talán az volt a legnagyszerűbb, hogy másnap is együtt voltunk. Nem csak egy vacsora és egy hosszúra nyújtott éjszakára szólt az együttlét, hanem másnap is, és másnap ráadásul ezek a programok színesítették a napot. Ezt sokan nagyon értékelték, hiszen így nem csak egy vacsorát és egy bulit kaptak. Voltak, akik Erdélyből jöttek, de Franciaországból és Angliából is érkeztek vendégeink, ezért kifejezetten örültünk annak, hogy ilyen hosszú és változatos programot nyújthattunk Nekik itt. Nagy köszönet ezért a Vérteslovas-nak! (…És elnézést a szomszédoktól az éjszakai zajongásért!)

Vőfély

A ceremóniamesterünk Árva Krisztián volt, zseniális figura, nem csak mi, hanem a násznép is nagyon meg volt vele elégedve, a szokásos hagyományokat mind-mind tudta és kiválóan vezényelte, ha kellett felemelte a hangját, és volt jó pár nagyon jól sikerült egyedi poénja is, amelyek szintén nagyon jól sültek el. Öt vőféllyel beszélgettünk, mindegyik elég jónak tűnt, de végül Krisztiánt választottuk és mindketten egyértelmen úgy érezzük, hogy nagyon jól döntöttünk.

Étel, felszolgálás

Az ételt és a catering szolgáltatást a csákvári Publo étteremből rendeltük meg. Jutányos áron jó szolgáltatást, és igen finom ételeket kaptunk, nem csak nekünk ízlett nagyon a leves és a hortobágyi húsos palacsinta, másoktól is sokszor visszahallottuk, hogy nagyon ízlett nekik a vacsora. Az adagokra sem lehetett panasz, hiszen noha 140 főre rendeltük az ételt, annál többen voltunk, mégis még egész másnap is ettük az ízletes sülteket, és a rengeteg finom süteményt.

Zenekar

A lagzin a talpalávalót A Szignál Trió zenekar szolgáltatta. Még a 82 éves Lali papának is találtak olyan muzsikát, amitől aztán úgy pörgött az öreg, hogy öröm volt nézni, nem is gondoltam volna, hogy ekkora lendület van még a nagypapámban. Hajnali háromkor úgy pörgette az öreg a lányokat, hogy azt szinte megirigyeltem. A kedvünkért még meg is tanulták a srácok az Esküvő-t az Üllői Úti Fák-tól, amiért külön köszönet!

Fotós

Molnár Ádám volt a fotósunk, nagyon szimpatikus fiatalember, ráadásul igen baráti áron vállalta a fotózást, beleértve a másnapi morzsabálozást is. A képeit még nem láttuk, de ahogy emlékszem, mindenütt ott volt, ahol épp történés volt, nagyon profi géppel nyomta, és remek volt vele készíttetni a „beállított” esküvő képeket, jó témákat talált nekünk, és szó nélkül jött fotózni minket akkor is, amikor mi rohantunk oda egy fához, vagy egy szivecskés ablakhoz, hogy na most akkor itt kérünk pár fotót. Már alig várjuk, hogy lássuk a képeit! Melyeket természetesen itt is publikálni fogunk. – Frissítés: Azóta láttuk a képeket, és messze felülmúlták minden várakozásunkat! :)

Videós

A videósunk Szepesi László volt, vele szintén meg voltunk elégedve, a vőféllyel jól együttműködve mindig ott volt, ahol a fontos események történtek és mindent rögzített HD minőségben. A vágott videókat még várjuk tőle, de az előzetes beszélgetések alapján biztosan nagyszerűek lesznek.

Vőlegényi ruha

Az öltönyömet a nadrággal, mellénnyel és nyakkendővel együtt béreltük, mivel ennyire kiöltözni valószínű soha többé nem fogok az életben. Van öltönyöm, de az annyira nem volt fess, mint amit a Ruhaklinikától kölcsönöztünk. Felpróbálás után megláttak benne a csajok (Zita és Kati néni az újdonsült anyósom), és egyből látszott, hogy eldőlt a kérdés a vőlegényi ruha ügyében.

Mindenkinek nagy köszönet, aki részt vett az esküvőnkön, akár vendég volt, akár más módon működött közre az esemény sikerében!

“Kis Nászút”

Talán most már érezhető, hogy mindezt leszerezni nem volt egyszerű feladat. Az egészben persze oroszlánrészük volt a szüleinknek, amiért örök köszönet – , de még így is rengeteg dolog volt, amihez mi kellettünk. Emellett természetesen a 360°bringa előkészületeinek is dübörögnie kellett, Zita ráadásul még egészen jűnius 3-ig munkában volt. Amire ki akarok térni azaz, hogy kissé elfáradtunk mindebben, ezért szükségünk volt egy kis pihenésre is. Úgy döntöttünk, hogy az esküvő utáni lelépünk pár napra, amikor nem csinálunk semmit, nem foglalkozunk se az úttal se az esküvővel. Ez persze 100% sikerült, hiszen most is ezt a beejegyzést írom.Most, amikor ezt a bejegyzést írom, Miskolctapolcán vagyunk, a Tölgyfa  panzióban vendégeskedünk. Annyi mindent kaptunk már Tőlük ajándékba, hogy szinte zavarbaejtő. A félpanziós ellátáson túl egy belépőt a barlangfürdőbe – Nagyon élveztük! – és egy-egy svédmasszázst. Zitát éppen most nyúzzák, nem kis örömére. Tegnap volt a fürdős napunk, ma “csak” a panzió medencéjében csobbantunk, illetve sétáltunk egyet lent a Hejő-patak melletti parkban. Ettünk nagyon finom juhtúrós-kapros-szalonnás lepényt, és kipróbáltuk a nyári bobpályát. Szóval abszolút feltöltöttünk itt, amiért nagy hála a Tölgyfa Panziónak! Holnap kezdődik újra az őrület, a szervezés, a pakisztáni nagykövetség, a maradék felszerelések beszerzése és lezáratlan ügyek elintézése. …és szombaton indulunk! Nem valószínű, hogy addig születik több bejegyzés, a következőt már az útról fogjuk írni! ;)