Bejárat > Előzmények > Balaton-Bakony kerékpártúra

Balaton-Bakony kerékpártúra

A hosszú hétvégét kihasználva fogtuk a kevés felszerelést, ami már megvan a nagy útra, és felkerekedtünk egy kis kerékpártúrára. Szégyen szemre még egyikünk sem kerülte meg egy túra alkalmával teljes egészében a Balatont, ezért úgy gondoltuk, ezt most pótoljuk. Hosszú hétvége lévén kicsit belekóstoltunk a Bakonyba is, így kerekedett ki a következő útvonal:

Miután felmálháztuk a bringákat a vadi új Ortlieb táskákkal, és felszereltük a GPS-t az USB-s töltővel, szombaton dél körül tudtunk elindulni Siófokról.

1. nap: Siófok – Várvölgy, 99km – avagy minden kezdet nehéz

Az első napi betervezett táv 92km volt, ebből sikerült 99-et csinálni. Első komolyabb megállónk a déli parton a balatonboglári gömbkilátó volt. Megszenvedtünk a rövid, de annál meredekebb emelkedővel. Fent persze már jó volt elterülni a fűben, és süttetni magunkat a napon. A kilátót tatarozták, körbe volt kerítve, de persze csak az nem mászott át a kerítés alatt, aki nem akart felmenni a kilátóba, így mi is megnéztük fentről a kilátást. Mire a Balaton délnyugati csücskéhez értünk, szépen lassan ránk esteledett. Nekem ekkor kellett volna kapcsolni, hogy túlzás volt erre a napra a Keszthelytől még 15km-re, és nem kevés szintemelkedéssel északra található Várvölgyöt kitűzni célul, de ez sajnos akkor nem esett le. Keszthelyre már teljes sötétben értünk be, olyan este 7 körül. A város után megálltunk egy benzinkútnál szusszanni, ami után következett a végeláthatatlannak tűnő emelkedő. Egyikünk sem bringázott egész télen, és ez így bizony már sok volt… Este fél 10 körül értünk a szállásra, végletekig fáradtan és elcsigázottan. Tudni kell, hogy gyakorlatilag a nagy túrával közel azonos mennyiségű felszerelést vittünk magunkkal.
Minden nálunk volt, ami a túrán is lesz, kivétel a sátor, a két matrac és a két hálózsák. Egy héttel a túra előtt még 0-6 fokot mondtak, és nem láttam volna okos dolognak bedobni magunkat mély vízbe, amikor mindketten fáradtak vagyunk a hétköznapok mókuskerekétől, ezért inkább foglaltam szállásokat (falusi turizmus) és a sátor otthon maradt a szekrényben. Csak azt néztem el nagyon, hogy hová foglaltam ezeket a szállásokat. Elmértem a távokat, de csúnyán.
Ezek után úgy döntöttünk, hogy mindig az adott reggel döntjük el, hogy merre és meddig megyünk tovább, és úgy foglalunk szállást mindig csak az adott reggel aznap estére.

2. nap: Várvölgy – Kapolcs, 32km – A malom-tavi halak lakomája

A második napon, vasárnap egy Várvölgy – Kapolcs szakasz várt ránk. Mivel magam is fáradt voltam – nem csak az előző napi közel 100km miatt – és Zitának is egy olyan hosszú hétvégét ígértem, ahol végre kettesben lehetünk, és lesz időnk pihenni, ezért nem is erőltettem tovább a teljesítménytúrásdit. Így sikerült valamikor dél környékén tovább indulnunk vasárnap. Amit hozzá kell tegyek, egy cseppet sem bántam, mert ekkor már félre tettem magamban a kilométerek és a hágók leküzdése iránt érzett vágyamat. Hajtani hajtok eleget a munkahelyen, az előbbiekből vár még ránk bőven azt hiszem. :) Ahogy átbuktunk Várvölgy után a gerincen, gyönyörű napsütésben tárult elénk a tapolcai-medence.
Zita csikorgó fékekkel állt meg a lejtőn, és csak csodáltuk pár percig a tájat.
Tapolcán a leányzó kb. fél kiló kenyeret szórt szét nagy boldogan a Malom-tóban található halaknak. Jó volt nézni, ahogy Zita gyermeki örömmel etette a halakat, valahol irigyeltem érte, de közben nagyon örültem is, hogy ilyen dolgoknak így tud örülni. Tapolcáról kifelé menet beugrottunk egy régi kedvenc éttermembe cipóban tálalt foghagymakrémlevest enni, majd a helyi szupermarketben élelmet vásárolni, hogy aztán a tanú-hegyek panorámájában
elhagyjuk a medencét, és megérkezzünk a faluvilágba. Kapolcson Pajer Józsefék vendégszeretetét élveztük. József annyit csodálta a fekvőkerékpárjainkat, hogy le is ültetett minket a konyhaasztalhoz egy-egy jó pohár
saját készítésű vörösbor mellé, aminek elfogyasztása közben először mi meséltünk a kerékpárokról, majd aztán ő a kacifántos életéről, hogy hogyan lett dunai hajósból gépészmérnök, majd végül bányász, és közben a Művészetek Völgye egyik alapító tagja. Mindemellé még nagyon finom vacsorát is kaptunk, ami pedig amúgy nem volt benne az árban – ahogy már írtam, itt igazi vendégszeretetben volt részünk, igazán meleg szívvel hagytuk el másnap Józsefék házát. Ezúton is nagyon szépen köszönünk mindent!

3. nap: Kapolcs – Hárskút, 49km – Irány a Bakony!

Hétfőn már egyenesen tombolt a Tavasz, ezért rögtön rövid gatyában vágtunk neki az útnak, először Taliándörögd, majd Öcs irányába. Igazán ínyünkre volt a táj, főképp, hogy végre nem csak szembe fújt a szél. Öcs után kisebb emelkedő következett, de ezt már érezhetően könnyebben tekertük meg, mint az előző napokban. A Kab-hegy északi oldalában haladtunk tovább, erdészeti utakon, néhány további kisebb felfelét leküzdve. Herendre egyenesen száguldottunk az országúton. Tény, hogy fölfelé kissé keservesebb a rekuval, amíg az ember hozzá nem szokik az új ritmushoz, de az is igaz, hogy ha egyszer síkon elérted a 30km/h-t, onnan már nem nehéz felpumpálni a gépet 40-ig, és el se merem képzelni, mit ki nem lehetne hozni a gépből, ha nem raknánk így meg csomagokkal.
Bánd és Márkó is tartogatott néhány kellemes találkozást, utóbbi helyen Eriket, egy két-három éves forma kisfiút sikerült beleültetnünk Zita fekvőjébe. A kis-srácnak még sajnos 30-40cm hiányzott, hogy elérje a pedálokat, így pár évig még biztos a foci marad nála az első számú kedvenc.
Márkó után jött a fekete leves, feltekerni 509m magasra, a Bakony legmagasabban fekvő településéig, Hárskútig. Zita valamivel a féltáv után kifakadt, mert egy kanyar után már vélni látta a kaptató végét, noha ott csak egy újabb meredekebb szakasz várt ránk. Leült az útszélén a fűbe, épített egy apró kőembert magának, majd ezután a kis pihenő után simán rávehető volt a továbbindulásra.

Hárskúton elfoglaltuk a szállásunkat, egy jól felszerelt apró kis faházat (“Gyertyán”) az erdő szélén, majd szaladtunk vissza a főutcán lévő kocsma udvarába, egy-egy kóla mellett naplementét csodálni. Ezt most megérdemeljük, feltekertünk idáig ezekkel a monstrumokkal.

4. nap: Hárskút – Siófok, 68km – Terepen heverve tekerve

Kedden, az utolsó napon úgy esett, hogy terepen is kipróbáltuk a rekumbenseket. Választhattunk, hogy vagy Zirc felé kerülünk hatalmasat, újabb emelkedőket is beiktatva, vagy visszagurulunk ott ahol jöttünk, és a 8-ason tekerünk be Veszprémbe (ahol köztudottan életveszélyes, és tilos), vagy terepen gurulunk le a városba egy úgy nevezett “hadi úton”. Ez utóbbit választottuk, és azt kell, hogy mondjam, kellemesen csalódtunk a rekuk terepen való viselkedésében. Persze nem olyan, mint egy MTB-n, de ezt nem is vártuk tőle, már csak azért sem, mert tökig voltunk pakolva csomagokkal. Ennek ellenére remekül le tudtunk jönni a néhol igen saras, máshol öklömnyi kövekkel teli úton. Egyedül a Schwalbe Maraton Plus külsőket sajnáltam, noha látszólag teljesen jól helytálltak, de közben biztos elég szépen amortizálódtak, hiszen nem terepre lettek tervezve. Zita furcsa perverziója, hogy a terepen való biciklizést mindennél jobban élvezi, így teljesen oda volt ettől a szakasztól. Mondtam neki, hogy majd kérünk háromszor ennyi kerékpárt az Evobike-tól, és megpróbáljuk végig terepen körbetekerni a világot. Mert ugye ez azért eszi is a gépeket elég rendesen, agyváltó ide vagy oda.
Veszprémben az ünnepek miatt szinte minden zárva volt, de volt akkora szerencsénk, hogy egy kedves pár elkísért minket a város talán egyetlen, ekkor is nyitva tartó hamburgereséhez, akinél jót lakmároztunk, és egy érdeklődő bácsi jóvoltából kaptunk két kontaktot a helyi tévékhez. Szentkirályszabadja felé csorogtunk le a Balatonhoz, mindenkinek ajánljuk ezt a kiépített bringautat, szép helyeken vitt, jó élmény volt rajta tekerni. Nem maradt más hátra, mint végigtekerni a Balaton partján Siófokig.
Utolsó nap megint ránk sötétedett, persze erről ismét a délutáni indulás tehetett, de ezen a napon már nem bántuk, hogy sötétben kell megtennünk az utolsó kilométereket. Szép élmény volt ez a négy nap, nagy-nagy szerencsénk volt az időjárással, és nem utolsó sorban remek tapasztalat volt ez a túra. Számomra a fő tanulságot az hozta, hogy nem szabad görcsösen ragaszkodni a kitűzött tervhez, többet érnek a jókedvvel eltöltött kilométerek. A másik dolog, amit jó volt most megtapasztalni, az az volt, hogy bizony oda lett az a jó kis kondink, ami volt az előző nagy túra végén. Ezek alapján azt hiszem az lesz az egészséges, hogy ha úgy fogjuk fel a túra első szakaszait, mint kondíciószerzést a továbbiakra. Mindent csak szépen, fokozatosan.
Erre pont kiváló lesz az első 10 nap, végig síkon, 4 naponta pihenővel, napi 75km-ekkel (és remélhetőleg sok útitárssal!!!:)) Ez már csak azért is így lesz, mert ahogy számolgattuk Zitával a hátralévő hétvégéket, és a tennivalókat (ide értve az esküvőszervezést is), bizony könnyen megeshet, hogy nem lesz már alkalmunk indulásig több napos túrákat tenni bringával. Persze nem mi akartuk ezt az őrült rohanást, csak elkapott minket is a húsdaráló, de azt hiszem, mindezek ellenére egy szavunk sem lehet panaszra, hiszen hamarosan itt hagyjuk e mókuskerékharcot.

A túra számokban

Ahogy olvashattátok, mind a három éjszaka szálláson laktunk, szándékosan nem a Balaton partján, hanem falvakban, helyieknél, falusi turizmussal. Egyszer vásároltunk élelmet indulás előtt – és sütöttünk belőle több ízben hagymás virslit és egyszer makarónit – és egyszer menet közben. Ezen felül kétszer vettünk kész ételt és többször fagyiztunk. Az egész túra kevesebbe került kettőnknek, mint 30 ezer forint, ami azt jelenti, hogy nem volt 4000 Ft / fő / nap az átlag “fogyasztásunk”, ami szerintem igen jó, ha tekintetbe vesszük az előző paramétereket, és a kapott élményeket.

Ha a szállásokat nem számoljuk, már csak 12790 Ft-ot költöttünk, ami már majdnem belül van a napi 5 Eurós álomhatáron. Tanulság: megéri cipelni azt a sátrat! :)

…és ha már a számoknál tartunk: a túra vége 248km lett, és 1400m szint. Inkább utóbbival küzdöttünk meg, de azt hiszem, hogy a kellő erőnlét megszerzése után bármilyen hágó élvezhetően megtekerhető, akármekkora csomagokkal rogyásig megpakolt rekukkal is.

A felszerelésekről majd máshol külön szólok, itt legyen elég annyi, hogy az első tapasztalatok nagyon jók. ;)

A túra legjobb képei

2011.03.12-15. Balaton-Bakony kerékpártúr

Categories: Előzmények Tags: ,
  1. sanya
    március 18th, 2011 18:39-nél | #1

    Nagy szerencsétek volt az időjárással! A megterhelő első nap után egész hangulatos kirándulás kerekedett belőle. Szépek a fotók is. Irány az ESKÜVŐ!!!

  2. március 24th, 2011 21:56-nél | #2

    ….Irány az esküvő….. már nem sok idő van addig.

    Gratula a Balaton körüli túrátokhoz. Igaz világkörüli útra nem tervezek indulni, de a Balcsi kölül egyszer biztosan igen :-)

  3. Zita
    március 26th, 2011 21:14-nél | #3

    Nagyon jó gondolat! Egy Balaton, vagy Fertő-tó kerülés idősebbeknek-fiatalabbaknak, sportosabbaknak vagy családosoknak is egyaránt jó program :))

  4. augusztus 4th, 2011 00:14-nél | #4

    According to my own analysis, billions of persons on our planet receive the credit loans from well known creditors. Thus, there is great possibilities to receive a short term loan in any country.

  5. Abdul Rahman
    január 19th, 2012 08:50-nél | #5

    Dear Both,
    Nice to listen about your world tour, I will be very thank full to you if you donate me your one cycle. I like it so much. Thanks

  1. Még nincsenek visszakövetések