Goa – Képekben, vegyesen
India annyira őrületes, hogy az valami leírhatatlan. Olyan sokszínű és észbontó számunkra, egyszerű, nyugati „tömeggyártott” (nevelt) embereknek, hogy az elképesztő. Szinte felfoghatatlan. Néha már úgy érzem, hogy valami burokban nőttem fel Európában, mert ami itt van, az számomra igazi őrület. India előtt sem tudtam mindent leírni és mindent visszaadni az írással, de ha lehetne ilyesmit számokban mérni, és ha ez az arány eddig 1:2 lett volna, akkor Indiában ez most biztos 1:10-re ugrott volna.
Egyszer az egyik főnököm azt mondta, hogy most hogy ennyit tanult, tapasztalt és ennyi mindent tud, arra is rájött, hogy mennyi mindent nem tud még. Na, hát ez így van a világgal is. Ahogy egyre jobban körbenézünk, úgy érezzük egyre inkább azt, hogy még sokkal nagyobb és sokkal sokszínűbb, káprázatosabb és szebb a világunk, mint előzőleg hittük.
Az előzőekben nagyon elkalandoztam mindenfelé, de közben kihagytam egy nagy csokor apró, színes részletet, amiket most megmutatok.
És tudjátok mi a jó? Nem bánják, ha fényképezik őket. Egyáltalán, miért is zavarná őket? Ők is csinálják velünk. Van, hogy meg sem kérdeznek, persze mi azért ezt nem vesszük át tőlük, de nem fáj végigkérdezni, majd végigfotózni egy busz utasait.
Jöjjön egy bejegyzés amiben nem szövegelek annyit, hanem a képek beszélnek, én meg csak melléjük beszélek – egy kicsit… És legyen minden kép teljes, 600px széles, nem kell a hely a szövegnek! :)
Apropó, érméket nem gyűjt valaki? Ez csak onnan jutott eszembe, hogy van egy kedves pár, akik képeslapokat gyűjtenek, olyannyira, hogy képesek voltak 10 országból előre „megrendelni” tőlünk őket. Nekik ez a hobbijuk, érdemesnek tartanak rá pénzt is áldozni, és mi igazán szívvel és örömmel írjuk és küldjük el ezeket a lapokat is. Mert adni jó. :)
Szívesen gyűjtünk össze és adunk érmegyűjteményeket is. Lehet, hogy fél évet várni kell rá, mire a legolcsóbb módon eljut hozzád, de végül meg fogod kapni, sőt, minél tovább vársz rá, annál jobban fogsz végül örülni neki! :) Az árban meg fogunk tudni egyezni úgy, hogy az senkinek se fájjon, sőt, szeressük egymást! Természetesen az ár nagy részét az érmék és bankjegyek értéke fogja kitenni. :)
Aki inkább olvasni szeret, holnap az sem fog csalódni! ;)
Szia Zita, Árpi!
A fotóidon úgy tűnik, nem csak sokféle lámpatest és virágdísz van a buszon, hanem tiszta is. Vagy???
Szia Árpi!
Engem ez az érem dolog még érdekelhet is. Írj nekem részleteket a nemethrizsa”kukuc”gmail.com-ra és megbeszéljük. Vagy írd meg hogy hova írhatok neked magánban.
Vagy akár itt is részletezhetjük, de az nem biztos hogy mindenkit érdekel :)
Sziasztok,
A Buszok mennyezete általában viszonylag tiszta… :) Nem úgy az ülések és a padló. Bár ez is nagyban változó, de általánosságban elmondható, hogy jóval mocskosabbak, mint mondjuk otthon a BKV járatai. Ami valljuk be, nagy szó! :D
Az érmegyűjtési akciónk nagyon egyszerű, most találtam ki:
– Te megírod az igényeidet (360fokbringa [QKaC] gmail [P0nt] com), ami mondjuk alapból egy-egy ország összes jelenleg forgalomban lévő érméi, vagy ennek egy részhalmaza. Lehet papírbankókban is gondolkodni , de az ugye drágább mulatság, hisz pl. itt Indiában a legnagyobb bankó az ezer rupis, ami közel 4500 Forint. Vagy lehet tovább szofisztikálni a dolgot, hogy az évjáratait is figyeljük az érméknek. Plusz ugye van egy csomó speciális érme, legalábbis itt Indiában. Azt nem tudjuk ígérni, hogy 100% összegyűjtjük a kért érméket, csak azt, hogy minden fizetésnél/alkalomnál figyelünk a kézbekapott érmékre.
– Mi szólunk, ha megvannak a kívánt érmék vagy ha elhagyjuk az adott országot, és ha valamilyen érthetetlen módon sürgős ez számodra, akkor akár feladjuk postán pénzért az érméket. De inkább hazaküldenénk a következő szembejövő ingyenes “lehetőséggel”. Erre lehet hogy hónapokig várni kell. Te pedig majd kapsz egy e-mail, hogy hogyan és mikor veheted át a kívánt érméket.
– A fizetség ezért az érmék árának összege, plusz amennyit jónak láttok. Ha kevés pénzed van, de nagyon gyűjtöd az érméket, ez lehet nulla is. Ha támogatnál minket az utunkban, ez lehet nullától eltérő bármilyen összeg, Rád bízzuk és megköszönjük. Azt megígérjük, hogy mind megesszük, és közben Rád gondolunk, pont ahogy a képeslapoknál is! :)
E-mailben várjuk az érmerendeléseket. Én addig megnézem itt az étteremben, van-e valami olyan érméjük, ami nekünk még nincs! :D
Nagyon jót nevettem a ” jön egy muki és addig dobol…” mondatodon! :D Köszönjük a több képes beszámolót is! :)
Szia Árpi !
Április 13-án kelt beszámolódnál éreztem először burkolt formában honvágyat, (túró Rudi,
májkrém dobozban, stb)., és ez nem csoda, mert 3/4 éve vagytok hasi szempontból is olyan idegen környezetben ami teljesen más mint amit a születésed óta eltelt kb 30v alatt megszoktál.
Én és Éva mama 34 éves koromban tudtunk csak először életünkben külföldre kijutni, mert be voltunk zárva a kommunizmusba. De az első utunkra ami csak Európába Németországba és Ausztriába történt is a megszokott hazai ízeket tartalmazó konzervek tömegét és szegedi téli szalámit vittük magunkkal degeszre tömött acéltartós hátizsákjainkba. Az utunk harmadik hetében, mikor már fogytán volt a hazai akkor már a hasunkban kezdődött a honvágy.
Azért Nektek a rengeteg élményért és látványért amiben részetek volt eddig s ez után le kell mondani az ilyen fajta utazásról, mert ahhoz a Ti pénztárcátok sem elég dagadt,de ezt az ész tudomásul veszi a has kevésbé.
Más: az április 16-ikai beszámolód egyik piaci képéhez (fokhagymás kókuszos) tettél egy kérdőjelet. Hát igen a fokhagyma valószínűleg nem dél indiai, hanem kínai lehet, sajnos a globális világszemléletnek köszönhetően az itthoni piacokat is elárasztotta a kínai és a volumen nagyság miatt a valódi makói árban nem versenyképes, de ízben persze kenterbe veri a kínait.
Írtad az előzőben, hogy a barátnővel terveztetek jógázást, az végül elmaradt? Nem kérdeztétek, hogy a barátnő ismerte e a Selva Rádzsa Yesudián gyakorlatait, amit a Sport és Yoga című magyar kiadású könyvében is leírt és amit én 18 éves koromban gyakoroltam az ő budapesti tanfolyamain és amit ő személyesen oktatott a II. ker Lorántffy u. 2. szám alatti villában. Úgy látszik ez szóba került, pedig én korábban mondtam, ha netán Indiába Madrasba is eljuttok érdeklődjetek felőle, mert édesapja ott ismert orvos volt. Persze látom a térképről, hogy Goa az arab tenger partján van és Madras pedig pont a másik keleti oldalon a Bengál öböl parton. Gondolom oda már nem juttok el, és utí tervezésetek ezután már Nepál felé tart inkább.
Úgy tűnik India ezen részén nagyobb a közbiztonság mint nálunk! Itt az ilyen oroszlánokat rövid idő alatt ellopnák. Ezeknél kisebb , tömeggyártott betonoroszlánokat vertek “pofán” Balatonfűzfőn , néhány évvel ezelőtt a keritésoszlopokról .
Habár az is lehetséges, hogy az indiai tolvajok jobb ízléssel bírnak mint a hazaiak és nem buknak annyira a giccsre !
Izmir környékén láttam ennyi vízmelegítőt a háztetőkön- az is jó meleg hely ( és ihatatlan a csapvíz)
A fokhagyma méretén csodálkozom… szinte fél kókuszdió nagyságú!!! Mi van ott a földben? :)