Bejárat > Ázsia, India > Hampi #2 – Biciklivel a romok körül – Történetek Krishnától

Hampi #2 – Biciklivel a romok körül – Történetek Krishnától

“A vallások különböző utak, amelyek ugyanoda vezetnek. Mit számít, hogy külön úton járunk, ha a célunk közös?” –
Mohandász Karamcsand Gandhi


Miután megjártuk a Virupaksha templomot, kicsit tanácstalanok voltunk, hogy merre is tovább. Tudtuk, hogy a legnagyobb templom, a Vithalla belépős, de azt is, hogy a belépővel még egy múzeumba és egy romegyüttesbe is be tudunk menni, de csak egy azonos napon. Ekkor már délhez közeledett az óra és a nap magasan járt az ég tetején – forróság volt. Nagyon gondolkodtunk azon, hogy mi legyen a tovább-bal, amikor odalépett hozzánk Krishna. Igen így hívták a srácot! :) Tetszett nekünk, mert végre nem nyomult. Nem úgy kezdte, hogy most azonnal vegyünk tőle ezt vagy azt, legyen szó szolgáltatásról, vagy termékről. Egy biciklis idegenvezetésről beszélt, ami holnap reggel indul. Ez tetszett nekünk, és komolyan fontolgattuk Zitával, hogy benevezünk rá. De aztán eszünkbe jutott, hogy következő reggel nyolckor a hospeti vasútállomáson kell megküzdenünk egy tatkal vonatjegyért, tehát nem fogunk sokkal előbb ideérni. Vagyis inkább mondjuk úgy, a jó ég tudja, holnap mikor érünk ide. És mivel már megtanultuk, hogy amit megtehetsz, azt Indiában különösen ne halaszd holnapra, ezért úgy döntöttünk, hogy ma megyünk el megnézni ezeket a belépős történeteket. Rögtön tárgyalásba is kezdtem Krishnával, aki abba is belement, hogy ma menjünk. Az exkluzív idegenvezetés 600 rupis árát sikerült lealkudni nála 400-ra (kettőnkre) a bringabérlés nélkül, úgyhogy kezet ráztunk és már indultunk a bringákhoz. Ekkor koppant egyet a srác, mert ő motorkerékpárral gondolta a kalandot, és nagyokat pislogott, amikor meglátta a pedálos, emberi hajtással működtetett paripákat. Vagy így, vagy sehogy barátom! – Mondtam, de csak magamban, és hála az égnek, gyorsan kapcsolt a srác, és belement sima bringával is az idegenvezetésbe. Először egy pillanatra nem tetszett, hogy ő motorral akart jönni, de aztán annál jobban értékeltem, amikor végül ő is a bringát választotta. Szegényt jól ott is hagytuk rögtön, mert az első templomhoz egy nagy fölfelé vezetett, ahol minekünk is részben le kellett szállnunk tolni a váltó nélküli járgányokat. Krishnának egészben, már a lejtő elejétől. De becsültem és szerettem érte, amiért fél perc gondolkodás után bevállalta a bringával! :)

Krishna részletes idegenvezetésével nagyon meg voltunk elégedve, és mivel a kis fényképezőgépünkön van egy 1 perces, a képekhez csatolt hangrögzítési lehetőség is, most megkísérlem Nektek részben visszaadni azt, amit Krishnától kaptunk. Amúgy is szégyelltem már magam, hogy alig tudtunk valamit a hindu vallás hátteréről és a sok istenről meg a reinkarnációjukról még annyi lövésünk se volt. Krishna részletekbe is belement, és alaposan felvilágosított minket. Oké, még ez is csak felszínes, amit most tudunk a hinduizmusról, de legalább tudunk már valamit.

Én figyeltem mint a jó diák és sokat kérdeztem is. Próbáltam mindent magamba szívni és nagyon kíváncsi lenni, és ezt a kíváncsiságot nem hagyni lankadni, hiszen fizettünk az információkért! :) Durva, de ez kellett ahhoz, hogy végre magamba verjek legalább néhány alap dolgot. :)


G.O.D. – Brahma, Vishnu és Shiva

Szóval a dombtetőn egy templomrom mellett Krishna elmondta nekünk, hogy három nagy-nagy ősisten van a hinduban. A G.O.D.-t én adtam a szájába, mert ezt már többször hallottuk, és így valóban könnyű megjegyezni őket. Szóval hárman vannak, Generator: Brahma, Operator(vagy Protector): Vishnu és a Destroyer: Shiva. Vagyis a Teremtő Brahma, az üzemeltető, őőő, akarom mondani nem vagyok kocka, szóval a Fenntartó Vishnu, és a Romboló, vagy ha úgy tetszik a Pusztító pedig Shiva. Nekik megvan a saját történetük és sorban a sok-sok reinkarnációjuk mindenféle félig állat, félig emberi lények képében, akiknek természetesen szintén vannak történeteik, hozzárendelt szerepük, és nekik épített templomok.

Az első templom ahol jártunk, Vishnu hetedik reinkarnációjának volt építve. 10 élete volt Vishnu-nak, a 7. Rama volt, a 8. Krishna, 9. Buddha. Ettől a templomtól gyönyörű kilátás nyílt a Hampi bazárra. Maga a templom pedig egy kis helyiség volt egy istenszoborral, illetve egy kis három oldalról nyitott oszlopcsarnok, aminek az oszlopaira gyönyörű szobrok és mandalák voltak faragva.


Ganesha az elefánt isten – Mustármagból és mogyoróból

A következő állomásunk épp csak pár méterrel odébb volt, a Sasivekalu Ganesha templom. A Sasivekalu mustármagot jelent. Hampiban két Ganesha templom van, egy az embereknek, a kisebb, a mogyoró Ganesha templom, és másik pedig ez a mustármag Ganesha templom, ami csak a királyi családnak részére lett építettbe. Azért a furcsa nevek, mert ezeket anno egy-egy sikeres kereskedő adományából építették. Ezek a kereskedők pedig mustármaggal és mogyoróval nyomták az üzletet, így a templom gyakorlatilag ezekből a termékekből „lett”, ezért ezt a nevet kapta. Krishna azt is elmondta, hogy Ganesha, az elefántisten, miért úgy néz ki, ahogy. Ő egy elefánt alakot öltött reinkarnáció, de ezen túl még nagyon nagy hasa is van, ami egy kígyóval át van kötve. A legenda szerint Ganesha nagyon szeretett enni, és az egyik nagy lakomája alatt a hold istene kinevette Ganeshát a nagy hasáért. Ganesha erre begurult, felállt, eldobta a kaját, elkapott egy kobrát, a hasa köré kötötte, hogy azért mégse libegjen úgy az a sok háj. Hogy „szabályozva legyen a gyomra”, és így még többet ehessen. A holdnak pedig jól megmondta, hogy az én fesztiválom alatt senki nem láthat téged! Erre én boldogan mondtam vissza Krishnának, hogy „Áhá, szóval akkor a Ganesha fesztiválok minden évben valamelyik újholdkor vannak, igaz?” – de nem, nem így van ám, itt Indiában nem ilyen praktikusak. Ebből a legendából annyi következik, hogy a Ganesha fesztiválokon mindenki lehajtott fejjel, szigorúan a földet és nem az eget nézve jár és létezik. :)

Krishnától azt is megtudtuk, hogy a kambodzsai Angkor Wat-ot is egy hindu isten építette anno, és csak aztán váltották át ott buddhizmusra. Merthogy a buddhizmus sem csak úgy lett, hanem a hinduizmusból alakult ki. Gondolom Vishnu kilencedik reinkarnációja, Buddha után.


A Krishna templomban – Kama Sutra, hogy elvonjuk a gonosz tekinteteket

Shiva Nandi-n, vagyis bikán utazott, míg Vishnu sason. Ezeket a szimbólumokat felfedeztük a következő Krishna templom szobrain. A Garoda sast jelent, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Indinéziában van egy ilyen nevű légitársaság. :) Ennek a templomnak a lépcsőkorlátján hét különböző állatot lehetett felfedezni – persze csak miután Krishna jól megmutogatta nekünk, különben jó, ha hármat felfedeztünk volna. Volt ott páva, oroszlán, ló, nyúl, elefánt, krokodil, és még egy amit nem sikerült megjegyezni. De a lényeg, hogy ez a hét állat a hét napjait jelképezik, és a lépcsőn azt jelentik, hogy a templomban minden nap légy üdvözölve. Bent a templomban sűrűn voltak az oszlopok, gyakorlatilag ez is, mint az előző templomok, csak egy kis teremből és a terem előtt lévő nagy oszlopcsarnokból állt, csak ez kapott egy keretet is az udvarral, vagyis az udvart körülvevő falakkal. Krishna nagyon mutogatta a főkapu felett a „kama sutra”, vagyis a szexjeleneteket, szexpózokat ábrázoló kis szobrokat. Mikor kérdeztük, hogy ezek meg miért egy templomban, azt mondta azért, hogy oda vonzzák az „Evil Eye”-t, vagyis a rossz tekinteteket, amik amúgy lerombolnák a templomot. De így, hogy vannak ilyen szobrok a kapu felett, az a rossz tekinteteket odavonzza, eltereli a figyelmüket, és a templomon csak a „Good Eye” marad meg, így az évszázadokon keresztül is képes megmaradni. :) Kama szexet jelent, a Sutra pedig tanulást. Tehát a kama szutra szex tanulást jelent. Ez úgy jött szóba, hogy kérdeztem Krishnát, hogy miért mindig „kama szutra”-ként emlegeti ezeket a szexelő szobrokat. A választ nem kaptam meg, de a szó jelentését legalább már tudjuk. :)


Narasimha, akinek nem fáj a térde, Shivalinga és az „Om”

A következő megállóig átgurultunk azon a kapun amin jövet a busz is átbújt, majd lesuhantunk egy lejtőn, egészen a banánültetvények sarkáig. Itt letettük és lekötöttük a bringákat néhány óriás pálma alatt az útszéli árusok mellett. Krishna nem kötötte le, mondván, hogy itt amióta az eszét tudja, nem történt lopás. Márpedig az már volt 20-30 éve, mert Krishna itt nőtt fel. Innen egy patak és a banánültetvények között elsétáltunk egy kicsit nyugat felé. Vishnu negyedik reinkarnációjához, Narasimhához érkeztünk meg. Narasimha egy hétfejű kobra alatt ült megkövülve. A kígyók állítólag azon egyszerű praktikus oknál fogva vannak felette, hogy árnyékot adjanak. Narasimha térdei a törökülésben össze voltak kötve egy függőleges szalaggal. Kérdeztem Krishnát (Még mindig „csak” az idegenvezetőnket, akit így hívnak – szóval ezeket az infókat nem az egyik isten reinkarnációjától vettem!), hogy ezek meg miért, gyengék voltak Narasimha térdszalagja, vagy mi az oka? A válasz megint egyszerű volt. Amikor a muszlimok jöttek és szétütöttek itt mindent, Narasimha szobrát is megrongálták, és amikor az archeológusok elkezdték felújítani a szobrot, összekötötték a lábait, hogy jobban bírja az újabb támadásokat, az eróziót. :)

Közvetlen Narasimha mellett, a kis patak túloldalán találtunk egy hatalmas Shivalingát. Ennek a történetére már rég kíváncsiak voltunk Zitával, ezért valósággal nekiestünk Krishnának, hogy mondja el nekünk, hogyan lehet az, hogy a hinduk egy fügyihez meg egy nunihoz imádkoznak. Merthogy a Shivalinga nem más, mint egy szimbólum, amely ezeket ábrázolja, méghozzá éppen egymásban. Shiva éppen a feleségével Parvatival gyakorolta a házastársi kötelességeit (bár lehet, hogy a hinduknál ez nem volt kimondva, mint „kötelesség” :) ), amikor megzavarta őket egy pap. A lingam Shiva feleségét jelenti, tehát a Shivalingam annyit tesz, mint Shiva és az ő felesége. A hagyomány szerint ennek a szobornak a tetejére vizet, joghurtot, tejet és egyéb hasonló dolgokat szokás önteni. Az egész úgy is van kialakítva, hogy ezek mind szépen lefolyjanak Shivának a micsodáján, és aztán Parvati Yoni-ja körül a szobor kis csatornáiban összegyűlnek, mígnem oldalt a lefolyón távoznak, ahol a hívek mindezt meg is isszák. „Uhh, it sounds very weird” – Erre nekünk is ez volt a reakciónk, ahogy gondolom Nektek is olvasás közben! :P
A shivalinga egy szimbólum, maga az istenszobor. A története pedig a következő: Shiva ült a mennyországban, amikor jött hozzá egy Sadu, vagyis egyfajta pap, egy szent ember. Ekkor Shiva épp el volt nagyon foglalva a feleségével. A sadu háromszor szólt rá Shivára, hogy figyeljen rá, de Shiva továbbra sem tette, és ekkor a sadu mérges lett leöntötte őket vízzel. Ezzel megátkozta őket, és ezzel jött létre ez a szimbólum, ezért imádkoznak ehhez a szimbólumhoz. Én még most sem értem ezt teljesen igazán, de nem is baj, mert ha tovább kérdeztem volna a teljes megértést keresve, lehet, hogy még mindig ott állnánk a szobor előtt Krishnával. :)

Visszaérve a bringákhoz megfogtam egy kis Om medált az árusok portékájából, és rákérdeztem, hogy mi ez és miért Om, és mit jelent egyáltalán? Az Om Shiva mantrája, vagyis a mantrának az eleje, mert a teljes mantra így szól: „Om Nává Shivá Já” – ezt ismételgetik rengetegszer a Shivához való imádkozás közben.
A következő állomás kicsit messzebb volt, ahhoz át kellett kelnünk egy kisebb nyergen, aminek a tetején két hatalmas, egymásnak dőlt szikla magasodott felénk. Még ezek a sziklák is kaptak nevet, ők a Sister Stones. Az egyik tartja a másikat, de egy évvel ezelőtt egyikük kettétört.


Egy neem fa árnyékában és Föld alatti templomban

A Sister Stones-tól már csak le kellett gurulnunk és máris megérkeztünk a Royal Enclave-be, vagyis arra a területre, ami anno a királynak és a családjának, környezetének létrehozott, és fenntartott terület volt, falakkal körbevéve. Azért is választották ezt a helyet, mert itt a már rengeteg meglévő kőből nagyon jól lehetett védelmi rendszert építeni, illetve a nagyobb sziklatornyok tetején kiváló kilátópontokat lehetett létesíteni, ami lehetővé tette a közeledő ellenség korai észrevételét.

Krishna egy hatalmas fa alatt mesélt nekünk tovább, ezt a fát ő neem fának nevezett, és elmondta, hogy „antiseptic”, a kis ágaival dörzsölik a helyiek a fogukat, ez a fogmosás. Ilyet számtalanszor láttunk már, nem csak Indiában, de már Pakisztánban is. Aztán a fa magjainak nedvét ayurvedikus masszázolajként is használják, illetve a leveleiből szappant készítenek és mindenféle balzsamokat. Sőt, már több mint ezer évvel ezelőtt használták skorpiómarásra. A levelet összetörték és rátették a sebre. Ezeket azért is tudom elhinni Krishnának, mert ezek után nem kezdett el nekünk neem fából készült ayurvedikus szereket árulni. Ő igazán jó gyerek volt, és nagyon bírtuk, abszolút meg voltunk vele elégedve, a túra végére már nem csak Hampiról, hanem róla is megtudtunk egy-két dolgot. Hívtuk ebédelni, de mondta, hogy az édesanyja már várja otthon, merthogy ők itt Hampiban élnek. Krishna itt nőtt fel (szegény… :D), és nemrég megházasodott. Most született az első gyermekük, de Krishna most nem láthatja a három hónapos csöppséget, mert a felesége a szüléshez hazaköltözött a családjához. :) Ez errefelé természetesebb dolog lehet, mint nálunk, mert ezen csak mi rökönyödtünk egy kicsit meg, Krishna rendben volt ezzel.

Szóval az Enclave szélén, a neem fa alatt azért álltunk meg, mert itt volt árnyék, és innen lehetett lemenni a föld alatti templomba, ami nem azért föld alatti, mert a föld alá építették, hanem csak azért, mert az évszázadok alatt belepte a föld és így a föld alatt leltek rá először.
Ez egy Shiva templom volt, amit valami régi király a kizárólag feleségének építetett. Bent víz állt a templom alján és ez egy érdekes varázst adott az egész helynek.


A Royal Enclave – Eunok, légkondis paloták, és az elefántistálló

A következő állomásunk egy muszlim mecset volt. Itt megtudtuk, hogy az útikönyvünk – legalábbis Krishna szerint – tévesen Iszlám Negyednek nevezi a Royal Enclave-et, méghozzá azért, mert találni itt néhány muszlim kilátó tornyot, illetve épületet. Ez azonban félrevezető. A valóság – ismétlem csak Krishna szavait – az, hogy a hindu király nyitott volt mindenre, ezért hagyta, hogy építsenek mecseteket, és egyéb muszlim épületeket a muszlimoknak. Azonban amikor már nem csak békével jöttek a muszlimok és leromboltak itt mindent, a muszlim épületeket természetesen meghagyták. Egyébként van egy nagy-nagy szerencséje a hinduknak, illetve az egész utókornak, ami miatt itt egész szépen megmaradhatott minden. Van a hinduknak egy furcsa szokásuk, amiről a muszlimok is nagyon jól tudtak. Ez pedig az, hogy ha egyszer egy szent hely, szobor, tárgy, vagy épület már megsérült és nem 100% ép, akkor ahhoz, vagy abban már nem imádkoznak, az megszűnik vallási szerepében és már csak „archeological site” marad, ahogy Krishna mondta. Szóval ezt kihasználva a muszlimok nem törték halálra magukat, se a szobrokat, hogy porig romboljanak itt mindent. Így is rengeteg templom elpusztult a több ezerből Hampiban, de nagyon sok megmaradt viszonylag épségben, és ez ennek is köszönhető.

A mecsettől egy szabadtéri múzeumhoz tekertünk át, ahol néhány kisebb kőszobrot csodálhattunk meg. Ezt követte a már belépős (250 rupi külföldieknek, de a belépő aznap még jó egy másik múzeumba és a Vittala templomba) Zenana Enclave, a király nőjének a pihenőhelye. Amikor a Raja (=király) háborúzni ment, a királynőnek és társalkodó nőinek itt volt a helye, hogy más meg ne kívánja őfelsége nőjét. Itt volt néhány kis palotája a hölgyeknek, és a fallal körülvett terület sarkaiban őrtornyokból figyelték is őket. Ezt a helyet a serdülőkorukban direkt e célból megcsonkított férfiak, a „háremőrök”, vagyis az eunokok őrizték. Ez elég durva történet, de így volt. Én ilyesmiről ezelőtt még nem is hallottam, úgyhogy alaposan meglepődtem. Ugye a kecskére káposztát nem bízunk alapon csonkították meg ezeket a férfiakat, akiknek utána az volt a szerepük, hogy őrködjenek a hölgyek felett. Csak egy palotát láttunk aminek az alapjainál több is megmaradt, de az az egy egész érdekes volt. Még látszódtak benne azok a csövek amelyek anno a légkondicionáló szerepét töltötték be. A kis épület falaiban és a mennyezetében vízvezetékek futnak, így hűtötték le a királynő palotáját.

Innen már csak egy állomás maradt hátra, az elefánt istállók (Elephant Stable). Egy pofás kis tisztás két oldalában találtunk épületeket itt. Az egyik, a hosszabb, szimmetrikus volt. Középen egy nagyobb kapu mögött a királyi elefánt helye volt, kétoldalt pedig a többi elefánté. Mindegyik elefántlak tetején egy kisebb kupola volt, ezekből háromfajta volt, Krishna szerint a három vallást jelképezték, a buddhizmust, a dzsáinizmust, és a hinduizmust. A kapuk teteje pedig muszlim stílusú volt, merthogy ezek a vallások annak idején békében megéltek egymás mellett. Balra az istállóktól az elefántlovasok otthona áll, ez szintén egy hosszúkás épület, belül átriumos, körfolyosós. Ma már csak múzeumként szolgál, bent a folyosókon szobrok és kőfaragványok láthatóak. Amberben láttuk, hogy mennyit kell foglalkozni az elefántokkal, és hogy milyen szoros kapcsolat kell az ember és az elefánt között, hogy az jól működjön, ezért rögtön értettük, hogy miért ez a közelség az elefántok istállója, és a gondozóik között.
Hazafelé még megnéztünk pár templomot, ezek egyikén egy egész könyv volt kifaragva. Ebből egy történetet elmesélt nekünk Krishna: Rama, Sitha és Lachman történetét. Rama felesége volt Sitha, akit az erdőből elrabolt a Sri Lankai király, mert a nő gyönyörű volt. :) Rama és a bátyja, Lachman keresték egész Indiában, de nem találták sehol, hát eljöttek ide Hampiba, hogy megkérdezzék a majomistent, Hanumant, hogy mitévők legyenek. Hanuman elmondta nekik a frankót, és ezek után visszaszerezték a szépséges Sithát a Sri Lanka királytól. :)

Visszafelé a már ismert úton tekertünk, de még mindig nagyon élveztük. Pálmafasor szegélyezte az utat, és kétoldalt banánültetvények, vagy hatalmas sziklák alkották a tájat. Hampi őrült jó hely! …és még nem is meséltem az emberi oldaláról, csak a történelméről. Arról is csak felszínesen, mert ez amit most itt felidéztem, még mindig alig valami az egészhez képest. :) De ez nem baj, nekünk ennyi is elég volt, nagyon élveztük ezt a sok színes történetet Krishnától. Ha Hampiba mentek, őt tudjuk ajánlani! E-mail és FB: hkrihna.2000@yahoo.com, vagy kérdezzetek a Hampi Bazaarnál, a főtemplomnál „Michael Jackson” után a helyieknél. Nem csak nekünk tetszett az ő idegenvezetése, miközben mászkáltunk vele, egyszer szembejött velünk egy régebbi „kuncsaft”-ja, aki azzal köszönt ránk, hogy „You have a very good guide!” :)

Azért amiket itt leírtam, ne vegyétek készpénznek és ne írjatok belőle szakdolgozatot, ezt „csak hallottuk”, és érdekesnek találtuk, de felelőséget nem vállalok az infókért, mert az viszont 100%, hogy nem sikerült mindent teljesen pontosan felidéznem. Már csak azért se, mert ez csak egy olvasata a dolgoknak, egy hindu idegenvezetőtől. :)

  1. Németh András
    április 24th, 2012 16:17-nél | #1
  2. Arpi
    április 24th, 2012 16:22-nél | #2

    Egy apró “jelenet” miatt az egyik képen ez a bejegyzés 18+-os karikát érdemelne. Megtaláltátok? :)

  3. Németh András
    április 24th, 2012 23:45-nél | #3

    hát vagy én nem veszem észre, vagy te néztél már régen felnőtt tartalmat a neten :D @Arpi

  4. Reku Papa
    április 25th, 2012 07:31-nél | #4

    Na ja. Gyilkolászást szabad mutatni, de női mellbimbót nem. Micsoda torz értékrend!

  5. vajkovics Mária Szalai János
    április 25th, 2012 21:05-nél | #5

    N András-nak
    felülről a 10. képen a bal oldalon térdelő női alak mellet van amiről Árpi beszélt+18
    legalábbis az én eddigi ismereteim szerint

  6. Németh András
    május 3rd, 2012 11:57-nél | #6
  1. Még nincsenek visszakövetések