Küzdelem a fölfelével és saját magammal
Sajnos majdnem pont ugyanúgy kell kezdjem a bejegyzést, mint az előzőt. Battagram-ban este lefekvéskor még semmi nem tűnt fel, de miután az éjszaka közepén kilátogattam a WC-re, és egy egészségesnek tűnő csomagot otthagytam, utána még vissza kellett járnom. Nem egyszer, nem kétszer, rengetegszer, mígnem újfent nem maradt bennem semmi. Hiába voltam tünetmentes két teljes napig, ez csak a hasfogó széntabletta eredménye volt, valójában még bennem maradt a fertőzés, nem voltam túl a dolgon, és hiba volt előző nap a “királyi vacsora”. Ez nem volt túl jó fejlemény tekintetbe véve, hogy Chattar Plain-ig még hátravolt közel 800m fölfelé, de nem volt mit tenni, mivel vesztegelni nem akartunk Batagramban, elindultunk szépen lassan.
Rendőri kíséretünk most is volt, ugyanazon a „Rider City” motoron két másik fickó, egyikük vezette, másikuk fogta a gépfegyvert.
A dízel nem, de én lángra kapok
Két kilométert sem haladtunk, és megálltunk egy benzinkútnál dízelt venni, ugyanis az előző, Gilgitben vásárolt dízel az istennek sem akart begyulladni a tábori főzönkben. Amit most vettünk, azt rögtön ki is próbáltuk, persze se a rendőreinket, se a benzinkutasokat nem zavarta különösebben, hogy a kút mellett tüzelünk. 
Ellenben ez az üzemanyag sem akart meggyulladni, ugyanolyan olajos állagú volt, mint az előző. Amikor végre meggyulladt, lassan kapott nagy lángra, és sokáig éget, sok korommal. Ez mondanom sem kell, hogy nem túl ideális főzéshez. Azért a vásárolt egy liter üzemanyagot duzzogva, de eltettük. Nem értettük, mi a francért nem működik úgy a főzőnk az itteni üzemanyagokkal, mint a Dushanbe mellett vásárolt dízellel. Valószínű Pakisztánban jóval gyengébb az üzemanyagok minősége.
Mindeközben természetesen kisebb tömeg gyűlt körénk a helyiekből, és szokás szerint úgy bámultak ránk, mintha egy másik bolgyóról jöttünk volna, és nem is emberek lennénk. Ez engem nagyon idegesített, mert nyűgös voltam és gyenge, mindenre vágytam, csak arra nem, hogy néhány tanulatlan paki az én mozdulataimat lesse. Megint belenéztem az egyik legbámulósabb barátomnak egyenesen a szeme közepébe, és mikor észrevette, hamar zavarba is jött, összepiszmogott a társaival és már csak a hátsó sorokból folytatta a bámulást. Egyikük, aki beszélt angolul, közelebb jött hozzánk, és a bringák áráról kérdezett. Ezen nagyon mérges lettem. Miért ez a legfontosabb kérdés? Miért ez a második kérdés azután, hogy „Honnan jöttünk?”? Komolyan nagyon begurultam. Mondtam, hogy nem tudom, de ő folytatta, hogy Magyarország biztos nagyon gazdag ország és mi biztos nagyon gazdagok vagyunk, hogy megengedhetünk magunknak ilyen utazást. 
Végülis igaza volt, relatíve gazdag ország vagyunk, de ő neki csak egy kép él a fejében a nyugatról, és én túl mérges és elgyötört voltam ahhoz, hogy elkezdjem neki magyarázni, hogy mi annak a világnak a keleti pereméről jöttünk, és amit csak lehetett, támogatókon keresztül szereztünk be, mert minden, az évek alatt spórolt pénzünkre szükség lesz ezen az úton, ami még nekünk is nagyon drága… Azt se mondtam el neki, hogy nem csak anyagi gazdagság létezik, és azt se, hogy az a fajta gazdagság, amit ő „kerget”, sok jó helyre nem vezethet, és önmagában csak rövidtávú boldogságra elegendő. Nem voltam olyan idegállapotban, hogy ilyesmiben leálljak vele vitatkozni, csak mérgesen a képébe vágtuk, hogy koránt sem vagyunk olyan gazdagok, mint azt ő gondolná, és Magyarország sem olyan gazdag ország, mint hiszi. Bár talán összességében valamivel jobbak a viszonyok, mint Pakisztánban, de ez egy kis ország, 10 millió emberrel, és a legmagasabb hegyünk „csak” 1014m. Félre ne értsetek, szeretem és becsülöm Magyarországot, és nagyon élvezem amikor biciklivel vagy a Téli Mátra túrák alkalmával megmásszuk a Kékest, de abban a pillanatban nem jutott eszembe más arra a célra, hogy valamilyen módon szemléltessem annak az ék egyszerű pakisztáni léleknek, hogy az én országomban sem hullik a pénz és a boldogság az égből, és igazán gondolkodhatna máshogy is, mint állandóan abban a rohadt pénzben, és megbecsülhetné a saját országát, Pakisztánt, a tengerpartjával, síkságjaival, a gyönyörű, hatalmas hegyeivel és a 180 milliós lakosságával.
Bár mivel nem voltam épp kedvemben, ebből valószínű semmi nem jött át neki, talán csak egy furcsa idegenre emlékszik, aki azonnal méregbe gurult, mikor szóba hozta nála a pénzt.
Belső küzdelem a szerpentinen 1670m-ig
A benzinkúti megálló után szép erdős részeken kanyarogtunk fölfelé, de én hamar a kevés erőm végére értem. Nagyon nem volt könnyű így a haladás, és nagyon nem élveztem. Maszk is volt rajtunk, mert bár nem volt nagy forgalom, de amikor elhúzott mellettünk egy teherautó, akkor kegyetlen büdöset hagyott maga után.
Nem is értem igazán, hogy bírtam tekerni fölfelé a súlyos gépet. Amikor megálltunk, és át kellett tolni az út túloldalára a bringát, alig bírtam, majdnem megszédültem. Mégis, amikor „nyeregben” voltam, valahogy mindig haladtunk. Közben evett a fene, hogy miért vagyok beteg, és miért vagyok gyenge, miért kísérnek minket a rendőrök gépfegyverrel és motorkerékpárral, hogy miért ez a sok büdös teherautó, meg ez a sok értetlen pakisztáni. Először haragudtam a pakisztániak higiéniátlanságára, amiért meg kellett betegednem. De ez nem tarthatott sokáig, mert aztán rájöttem, hogy igazából én akartam idejönni ebbe a „koszos” országba, és az én gyenge baktérium-háztartásommal van a baj, hiszen a helyiek biztosan nem betegednek le így és ennyiszer mint most én. Aztán a teherautókra voltam mérges, de az mégis kicsit furcsa volt, ezért aztán a teherautó sofőrökre haragudtam. Ez sem tarthatott sokáig, hiszen ők is csak megélni próbálnak valahogy ebben az őrült világban. 
Aztán az egész világra haragudtam, hogy ilyen lett, ahol száz és ezer kilométereket kell szállítani a kaját, büdös, koszos teherautókon, aminek a füstjét aztán mi szívjuk. Miért és hogyan alakulhattak így ki a dolgok, miért muszáj az egyiknek a másikon taposni (esetünkben a teherautósoknak a tüdőnkbe pöfögni) ahhoz, hogy boldogulni próbáljon ebben a világban? Akárhogy is, de nem jutottam igazán dűlőre, ellenben miközben ezeken „dühöngtem” magamban, a dühömet a pedáloknak is kiadtam, és kanyart kanyar követett, mi pedig sok száz méterrel feljebb találtuk magunkat. Épp csak a hegyre és az útra felejtettem el haragudni. :)
Ebédelni megálltunk egy rendőrőrsön, pontosabban én csak néhány száraz kekszet és cukormentes teát ettem. A rendőreink dall-t és valami rizses ételt ettek, előbbit csápátival lapátolták magukba, a másikat kézzel. Zitával is megosztották az ebédjüket, mint ahogy azt már korábban is tették egy az út szélén vásárolt édességféleséggel. A rendőrőrs ugyanúgy nézett ki, mint sok másik errefelé: vörös téglából épített kisebb erődszerű építmény teraszokkal, és egész apró, már-már lőrésszerű ablakokkal. 
Türelmetlen voltam, de ugyanakkor jólesett egy kis pihenő, igaz, közben sok kalóriát nem sikerült magamhoz vennem a továbbiakhoz. Mert bőven volt még hátra…
A rendőrőrstől úgy indultunk el, hogy csak az egyik rendőrünk ült fel a motorra, a másik sétált mellettünk. Ezt könnyedén megtehette, ugyanis az emelkedő volt olyan meredek, hogy 6-nál gyorsabban nemigen tudtunk rajta haladni. Ez pedig egy tempós, de még kényelmes gyaloglás sebességének felel meg. Nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek a helyzeten, de végül a magamban való mosolygás mellett döntöttem. Ő csak egy gépfegyvert cipel és szolgálatban, én viszont a kényszerdiétámmal az 55kg-os kerékpárt a sok cuccunkkal együtt. Ez az 55kg teszi lehetővé számunkra, hogy minimális költségek mellett akkor és ott főzzünk, táborozzunk, szerezzünk ivóvizet, olvassunk könyveket, vagy írjunk naplót, ahol csak akarunk. 
Cipelem magammal a fél otthonunkat – a másik fele Zitánál van. Ennek tükrében mennyi-mennyi felesleges dolgunk van odahaza? Minek annyi cucc, ha ennyivel és boldog lehet az ember? :)
Aztán persze újra elmérgesedtem, és a már fent leírt dolgokra kezdtem el haragudni. Végül kibékültem magammal. Tudtam, hogy most nehéz és most magam alatt vagyok és ezért mindent sötétebbnek látok, és azt is tudtam, hogy ez majd meg fog változni, még ha ezt éppen most egyáltalán nem érzem, akkor is. Magam sem értem, hogyan, de megkockáztatom, hogy végül még élveztem is kicsit az amúgy kemény fizikai igénybevételt igénylő fölfelé menetet. Nem tudom, honnan, és hogyan maradt erőm végigcsinálni, de sikerült, pedig a közepén azon gondolkodtam, hogy fel kéne dobni magunkat és a bringákat egy olyan büdös, mocskos, utálatos teherautó platójára. Végül nem kellett, hanem végig tekertünk, Zita haladt előttem türelmesen, én pedig, amikor azon kaptam magam, hogy nagyon lemaradtam, utána iramodtam, és visszaálltam mögé.
Chattar Plain – Egy lepukkant szállóban, rendőrök vendégszeretetében
A délután közepére feljutottunk 1670m magasra, a hágóba, ahol egy újabb rendőrségi ellenőrző állomás volt. Itt kíséretet váltottunk, és az új őreink azt mondták, mutatnak a közelben olcsó és jó szállodát. Csak pár száz métert kell megtennünk a PTDC szállodáig. Ez így is volt, ám az utolsó méterek egy meredek kocsi feljárón át vezettek az épületig, ráadásul feleslegesen, mert egy szoba 1500 rupi volt, és bár ezt hamar sikerült lealkudni 1000-re, még így is túl drága volt nekünk, ezért mégegyszer, nyomatékosan megkértük a rendőreinket, hogy olcsó!!! Szállodához vigyenek minket. Lehet, hogy otthon olcsó lenne 2700 Ft-ért aludni kettőnknek egy szállodában, de amikor évekre tervezünk utazni, mint most, akkor nem az! Pedig tiszta volt, és még kilátás is volt Chattar Plain előttünk elterülő medencéjére a kertből, de a magas ár és a „mindentől távol” 
való fekvés esetünkben nem volt szerencsés. Legurultunk Chattar Plain-re, ahol egy vendéglő előtt megálltunk, és rendőreink elkezdtek tanakodni, és telefonálni. Végül meguntuk az egészet, és Zita bekanyarodott a vendéglőhöz, döntöttünk a rendőrök helyett, itt maradunk, mert én nem vagyok hajlandó és nem is nagyon bírok továbbmenni. A hely lepukkant volt, nem turistának, hanem pakisztáninak való. Egy koszos, zajos, emeleti szobát kaptunk, ahová a rendőrök és néhány helyi segítségével felpakoltuk mindenünket. A rendőreink semmit nem hagytak kifizetni nekünk állták a szállásunkat is, és amikor Zitával elmentek vásárolni (mert a bazársorra sem mehettünk egyedül!), akkor is minden kifizettek neki. Ez nagyon rendes volt tőlük, hiszen ez már nem volt „szolgálati kötelességük” és ez már nem tartozott hozzá a biztonságunkhoz. A vacsorám szárazkeksz, répa és cukormentes tea volt. A teherautók egész éjjel az ablakunk alatt tülköltek, és én egész éjjel jártam a WC-t, ami a reggel bevett gyógyszerek miatt nem jött ki belőlem napközben, az most mind, kisebb-nagyobb turnusokban. De nézzük a dolgok jó oldalát: mindig sikerült időben kiérnem a mosdóba! :)
Hihetetlen jó cikk. Nagyon sok élet-tapasztalattal, okossággal. Árpi neked pedig jobbulást.
1: Nem tudom, miért gázolajat tesztek abba az égőbe. Amikkel nekem volt dolgom, azok mind benzinnel mentek, és abból is érdemes volt a legjobbat bele tenni.
2: Bár nem szeretem, de fosmenés esetén nekem a kóla bevált. (Bélflóra reparálására van különben egy bevált módszer, de elég zűrös: Helybéli, egészséges ember székletét vízzel hígítva juttatják a beteg vastagbelébe – alulról. brrrr… :)
A manual szerint benzinnel csak akkor szabad fozni ha tenyleg nincs mas mert karos az egeszsegre es nagyon kormoz. A Dushabeben vasarolt gazolaj meg negyezren is nagyon szepen korom nelkul egett elegedettek voltunk vele.
Azota egyebkent szereztunk kerozint. Az utcai kifozdekbe is ezzel nyomjak. Nagyon jo mert nem robban be mint a gazolaj ugyanakkor magasabb hofokon eg. Meg sultkrumpkit is tudunk vele csinalni. Es csak 25Ftval dragabb literje mint a gazolaje. Eddig masfel litert hasznaltunk el fozesre ebbol 1l gazolaj volt fel liter kerozin.
Tudjatok az a szep az utazasban hogy sok uj dolgot kiprobalhat az ember, de megis azt hiszem Reku Papa zarojelben irt modszeret nem fogjuk soha kiprobalni…. Inkabb fosok meg par napig, de azt nem :)
Sziasztok!
Árpi nem akarlak megijeszteni, de valószínűleg ez így lesz Ausztráliáig. Jártam Én is Ázsiában, 10-ből 8 embernél hasonló tünetek jelentkeznek a teljesen eltérő baktérium háztartás miatt.
Vegyetek valami ismert tömény italt és napi 1-2 felest nyomjatok le.
További sok sikert, és jó utat kívánok!
Szia Árpi !
1, Reku Papa, nem tudom ugyan, hogy ki ő de az 1-es pontjában leírtakkal teljes mértékben egyetértek. Sajnálom, hogy világ körüli útra indulás előtt nem adtam oda Nektek, a nekünk még 50 év után is meglévő és működőképes Eriksohn gyártmányú benzinfőzőnket. Kétségtelen, hogy ebbe is mindig az akkor kapható legjobb minőségű benzint kellett használni, de soha nem volt probléma a begyujtásával. Persze a dülznijét egy hozzá tartózó nyeles tűvel mindig pucolni kellett, de hát ez a rendszeres karbantartásához.
2, A második pontjában leírtakat részben alkalmazta mindenki a múlt században házi orvosláskor, persze nm így, hanem ugyancsak múlt századbeli tiszta folyóvízzel és ezt beöntésnek, vagy krisztírozásnak nevezték. mindenféle emberi széklet bekeverése nélkül.
A kólás megoldáshoz nem tudok mit hozzáfűzni, mert a kólát utálom mint a szart, de ez egyéni, viszont az édessége miatt én akkor sem javasolnám ha szeretném. A mi fiatalkorunkban idehaza volt egy tökéletes gyógyszer ami mindig használt, úgy hívták, hogy sulfagvadimin. sajnos most már itthon sem kapni, mert nem gyártják. Na ennyit a visszafejlődésről.
3, Javasolom, hogy próbálj meg önuralommal nem mérgelődni, mikor bringáitok miatt gazdagnak néznek, Mondom ezt én, aki lehet, hogy még Nálad is jobban begurulnék, de jó ötletnek tarom, azt amit már ilyenkor csináltatok is. Linkeljétek azt, hogy igen is szegények vagytok és a gazdag nyugati államok veletek tesztelik a gyártmányukat, de azok is olyan smucigok (skótok) hogy szállásra meg étkezésre is csak szerény összeget biztosítottak Nektek ehhez az utazáshoz, tehát ezt nem szórakozásból csináljátok, hanem nehéz munka végzésként több ezer méteres hágókba való felhajtás miatt stb stb. Ez a megoldás, szerintem olyan kegyes hazugság, ami bocsánatos bűn a véleményem szerint. Leírásotokból érzem, hogy időnként fertőzötten primitív emberek közé is kerültök és az SI faktor (sárga irigység) mint emberi tulajdonság az ilyeneknél még jobban dominál.
Az előző hozzászólásomban 1-es pontban leírt utolsó mondat végéről lemaradt a “hozzá tartozik” 2 szó. Elnézést.
Most olvasom Krisztián hozzászólását és Neki is igazat adok 100%-ig. Sajnálom, hogy interneten nem tudok utánatok küldeni egy flakon pálinkát, amit épen most főzök ki a Vértesboglár gyümölcseinek cefréjéből.
Még egy javaslat a napi beszámolók mindig az elküldés dátumával jelennek meg célszerűnek tartamán zárójelben a történés tényleges dátumát is feltüntetni.
További szerencsés fosás nélküli utazást kíván Nektek
Lali papa és Éva mama
Sziasztok !
Egy tipp nektek.Két filléres csodaszer, ami természetes és óriási segítség, hogy ne legyen több ilyen fosós, erőelszívó dolog.Szerintem Indiában,Pakisztánban is simán kapni a nagyobb boltokban.
Az egyik a szódabikarbóna (baking soda), hihetelen jó méregtelenítője, fertőtlenítője, nyugtatója a gyomornak ,szervezetnek semlegesíti a savakat.Itthon 30-40 ft egy csomag, kis helyen elfér belőle sok, ha utánanézel a neten még ezer féle dologra is tudjátok használni.(Egy pohár meleg vízbe egy teáskanállal.)
A másik: ha “gyanús,helyi”ételt esztek. utána egy pohár vízbe egy teáskanál almaecet (savanyú legyen, de nem kell mekegősen savanyúra) és garantált, hogy nem lesz ilyen esemény többet vagy gyenge lefolyású lesz.Egy kis flakon sokáig elég és az almaecet kinyír mindent, ami nem a gyomorba való.Esetleg más ecet is megteszi, ha ez nincs kéznél.
További kellemes kalandokat és jó egészséget !
Sziasztok!
1 hónapot voltam ázsiában (1 hét Bangkok 3 hét Vientiane) és a napi egy feles apukám pálinkájából lefekvés előtt csodákat tett nekem is. Megúsztam az egészet hasmenés nélkül.
Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy ez vagy az mennyibe került és az árát nem akarom megmondani de azért mégis akarok valamit válaszolni, általában azt szoktam mondani, hogy hány órát vagy napot dolgoztam a megnevezett tárgyért.
Sok sikert, jó utat!
Üdv. F.Péter
A szódabikarbóna és az ecet együttesen nem a legjobb kombináció,erős pezsgéssel széndioxid képződik és eleven szódásüveggé változhattok !
Hogy külön-külön mennyire használhatóak arról egy orvost kellene megkérdezni én valószínűnek tartom, hogy van ezekre a bajokra vmilyen korszerűbb és hatékony megoldás.
Jobbulást !
@Halmos Ferenc
Nem látom , hol írtam , hogy egyszerre kell alkalmazni ???Ha már megvan a baj, akkor szódabikarbóna, megelőzésre pedig ecet, ha helyi kaja van amiről nem tudják miből, hogyan készült.Lehet elkerülte a figyelmedet, de 3000 méteren Ázsia közepén nincs minden sarkon gyógyszertár, nekik olyan szer kell ami olcsó,könnyen beszerezhető.Orvost sem kell megkérdezni, mert ezeket évszázadok óta használják eleink, ha nekik megfelelt nekünk pláne.
Személy szerint én jobban szeretem a természetes dolgokat, de ha mondasz egy gyógyszert vagy gyógymódot amivel az ilyen fertőzések megelőzhetőek felírom a nevét ?
Árpesz!
A fözőt lehet használni benzinnel is,bár abból többet fogyaszt és valóban nem túlzottan jó az egészségre.
A legjobb üzemanyag ezekhez a berendezésekhez a lakkbenzin,mi is ezt használjuk a hegyen. Én az enyémhez 95-ös és Etanol ( !!! ) keverékét használom 60( 95-ös )-40 ( Etanol ) arányban.
A kerozin jó dolog,de ha tudtok szerezni ,,repülőbenzint” ( Ásziában még használják ),akkor azt használjátok.
Csak jelzem óvatosan a kerozinnal,mert az nagyon durván tud égni. A repülőgépek meghajtásához régen a PL vagy PT-6-os kerozint használták,de azt a 70-es évek végén betiltották.
Ez az a kerozin ami azonnal gyullad ( alacsony a lobbanáspontja ) és úgy ég mint a napalm. Ezt a mai napig használják a világ szegényebb országaiban a repülőgépek meghajtására és részben emiatt vannak kitiltva ezeknek az országoknak a repülőgépei az EU légteréből ( egy baleset esetén egy egész várost fel tud gyujtani egy ilyen gép ).
Emiatt volt az anno,hogy az első szikrára a repülőgép lángtengerben fürdött,és mindenki meghalt egy kisebb baleset esetén is.
Ma már égő faágat is beledobhatsz a kerozinba akkor se fog nagy lobbanással lángra kapni ( úgy fog begyulladni mint a jó minőségű spiritusz a grillsűtőben,szépen lassan ).
A fosás ellen meg a széntabletta mellet én is a tömény alkoholt tudom javasolni,mint takarító-szeszt. Egy feles teljesen fertőtlenít. A legjobb megoldás a fosás ellen,ha megsütött ételeket esztek semmi nyers zöldség,mert nem tudhatod,hogy milyen körülmények között termelték a zöldséget,és tárolták ( trágyalében állt,patkányok másztak rajta a raktárban,stb. ).
A vízzel is így bánjatok,forraljátok fel minden esetben ill. a palackos vízet részesítsétek előnyben ( de nézzétek meg fogyasztás előtt a plombát rajta ).
Stavi Viktor – Jegesmedve/isbjörn
Az alkoholt a széntablettát, és egyéb Immodium, Furazolidon készítményeket felejtsétek el. Nekem Indiában és Pakisztánban a legjobban a beöntés vált be. 100 rúpiáért bármelyik Pharmacy-ban kaptok. Úgy emlékszem Enema Bag, vagy Enema Pump angolul. Nem kell félni tőle, először én is tartottam, hogy kellemetlen, főleg egy férfinek, de inkább bevállaltam, hogy jobban legyek.
Teljesen kitisztítja a végbelet és egy két használat után minden rendben lesz. Kb. 1,5 liter vizet kell elkeverni Margancaval (ez is kapható a gyógyszertárban). Lila színű folyadék lesz, ez teljesen természetbarát homeopátiás készítmény, sokkal jobb mintha bezabálna az ember antibiotikummal vagy egyéb gyógyszerrel. A Paki alkohol (Arakh) drága is meg rossz is. Indiában csak a helyi Rum iható meg a Pondicherry-i konyak.
További jó utat és sok új tapasztalatot.
Sziasztok!
Árpi, neked jobbulást!
Ez a legjobb cikk. Tele küzdelemmel. Eddig végig mindenkiben bujkált egy kis irigység, most meg aggódunk értetek. De tényleg, őszintén.
Mert itthon a fotelben már szinte el is feledtük, hogy nem egy leányálom ám, amit csináltok. Ha eddig nem nyertétek meg a közönségeteket, most biztos.
Olyan volt ez a cikk, mint amikor Eddy Merckx 5 megnyert Tour után a hatodikat elveszítette. Azonnal mindenki megszerette.
Most mindenkiből előhoztátok az empátiát. Szívesen küldenék neked a gyógyteáimból, ha tehetném. Legközelebb, ha egy utatok előtt Tapolcára jöttök pihenni, nézzetek fel a bükki füves emberhez, jó szerei vannak. De ha van valami jó nyugtató teátok, főzzetek!
Jobbulást, és vigyázzatok magatokra!
@Béla
Tiltakozom Béla sommás ítélete ellen, (“Indiában csak a helyi Rum iható meg a Pondicherry-i konyak.”) melyet azért írt, mert nem volt még a szájában egy valami csodás égetett szesz, a Goa tengerparti területein készített feni (vagy másképpen fenny-nek nevezett) nevű többszázéves portugál technológiával készített az alma-szerű kesudióból és kókusztejből kinyert léből a föld alatt égetett agyagedényekben érlelt és többször lepárolt mennyei ital! A pohárban megpörgetve a belső falán úgy csorog le, mint a méz. Na és az íze a legeslegjobb birs- vagy sárgabarack kecskeméti, illetve bácsfeketehegyi pálinkával egybecsengő. Ha teheted Árpi, csak ezzel kúráld magadat! Bár az a gond, hogy leginkább Goán tudsz szerezni, de nem hivatalos boltban, hanem kocsmában és kimérve! Ettől napi többször mértékletes mértékben fogyasztva garantálom nem csak a szádban lévő ízlelő-bimbóidat kényezteted, de a bélbolyhaid is fertőtlenítve lesznek! Jobbulást kívánok addig is, míg eléred a mennyei itóka beszerzési forrását! (Goán Satari település és a Chorao Island nevű félszoget belseje, középtájon.)
Megteheted, hogy nem dolgozol, csak biciklizgetsz fel-alá évekig? Gazdag vagy.
Nincs ezen mit szépíteni meg sértődni, meg semmi. Így van és kész. Az meg, hogy az egyszeri, napi 1-2 dollárjáért güriző pakit ez lenyűgözi, meg irigyel érte… szerintem nem meglepő és nem is kell érte haragudni. És ezt most nem bántásból mondom. Hozzá képest gazdag vagy.
Igen, van aki ezt szuper autóval teszi meg. Ő meg hozzád képest gazdag.
@warnew
A gazdagságot illetően egyetértek veled, de azt ne feledd, hogy a biztonságukra is kell gondolniuk! Pakisztánban se angyal mindenki, és ha megtudják hogy Árpeszék netbookja, GPS-e, agyváltója, stb. hány dollár, akkor úgy fognak rájuk tekinteni, mint a józsefvárosi éjszakában gazdagon felékszerezetten sétálgató német turistára a helybéli rosszfiúk.
Viktimológia.
En ezt ertem es ala is irom. Talan a bejegyzesben is irtam. Az atlag paki How are you-val inditja a parbeszedet. Ha o is igy tett volna valoszinu csak elpanaszolom neki hogy az elmult fel evben nem voltam ilyen szarul es meg se szuletett volna az a bejegyzes… De emberunket a bringaink ara erdekelte aztan legazdagozta Magyarorszagot. :) Meg ez se baj, ha most mondananak ilyet nekem, azt valaszolnam hogy igen, tudom. Tudom hogy rettento nagy mazlistak vagyunk, hogy megengedhetjuk ezt az utat. Magyar viszonylatba nis es vilagviszonylatban pedig plane. De nem szabad azt hinni hogy csak mert az embernek penze van (vagy lesz) minden problemaja megszunik es konstans gondtalan boldog lesz. Van olyan komplex az emberi termeszet es a mai modern nyugati tarsadalom hogy talaljon eleg problemat egy penzes embernek is. Szoval baratom, ne irigykedj annyira mert nem is hinned mennyi nalad akar sokkal gazdagabb de sokkal boldogtalanabb ember tapossa a foldet ezen a szep bolygon. Koncentralj arra ami van es ami szep. Pl. nezd milyen szepen sut ma a nap. Igazan mazlistak vagyunk.
Nem ugy az internettel. Az elment, ezuttal jo messzire, ezert keptelen vagyok feltolteni a mai bejegyzest. Drukkoljatok, hogy visszatalaljon ide az a franya internet. :) (ezt a kommentet a Kindlerol irtam, de innen nem tudo feltltei elore megirt szoveget, se kepeket)
Sziasztok!
Az almaecet lehet a legjobb megoldás számotokra is, nekem is mindig bevált.
Nincs az olvasók közt egy háziorvos sem aki értelmes tanácsot adna ?
Kedves hozzászólók ne csináljatok alkeszt barátainkból mert nem fogják körbetekerni a földet !
Én nem vagyok antialkoholista,de gondolom a trópusi tájakon ill az ahhoz közeli részeken lakó emberek vallása nem véletlenül tiltja a szeszfogyasztást. Nálunk kinek esik jól 38 fok melegben a pálinka ?
Feltételezem, hogy az anyagi helyzet utáni érdeklődés az udvariasság alapformája arrafelé. Ha gazdagnak tartanak vagy neveznek az a tisztelet kifejezése lehet!
Ráadásul tulajdonképpen igazuk is van, hiszen az ő jövedelmi szintjükön egy jobb bringa megvásárlása elérhetetlen vágyálom. Ezért az anyagi különbség szóba hozásával lelkiismeretfurdalást okoznak, hát persze, hogy mérges vagy rájuk emiatt! :)
Jot mosolyog az ember magaban, hogy ekkora ügyet csinálni, hogy egy -pakisztániaknak talán még soha nem látott szerkezet – mibe is kerül.
Arrol még nem olvastam ebben a blogban sem, hogy “honnan jöttél?” mellett valaki megkérdezte volna Töletek, hogy pl. hogy “mennyit kerestek Magyarországon.
Részben ezt talán Magyarországon kivül a kutya sem kérdezi meg, s a kutyát sem érdekli, mindamellett nagyfoku illetlenség ez szinte mindenütt a világon, de, hogy egy részükre sosem látott “úttekerészeti utfekvenc” (lehet, hogy “kerékpár” jelzövel eszükbe sem jut illetni) mennyibe kóstál, nos ebben nem látom azt a hatalmas illetlenséget, amiért ennyire fel kéne lenni háborodva.
Azt megértem azért, hogy ha napont xy-szor kérdezik már, akkor unalmas…
Tényleg mennyibe is van darabja, párja???
Ps. Megjegyezném, hogy e kérdésem csak “költöi” volt!
Inkább tovabbi jó utat kivánok és Arpinak mihamarabbi gyógyulást!
Haligali. Nem tudom foglalkoztál -e már ezzel, de a hasmenés után ha jól tudom nem árt a bélflórát rendbehozni, pontosabban rásegíteni ilyen normaflór meg hasonló termékek segítségével. Mert a bélflóra is az immunrendszer része és ha az gyenge állapotban van akkor könnyebben elkapsz mindent.
Köszünjük a tippeket! Tegnap kaptunk 30 tasak Enflore-t, ez állítólag hatásos… ;) Köszönet érte az itt állomásozó magyar katonai attasénak! :)))
Az jó cucc, halottam már róla. Remélem megoldja a gondjaitokat jó darabig. :)
“…aki azonnal méregbe gurult, mikor szóba hozta nála a pénzt.”
Pedig azt gondolná az ember, hogy szeretsz a pénzről dumálni. :)