San Francisco #3 – A Pier 39 és a Golden Gate Park
Az utolsó néhány napunkon San Franciscoban nem maradtunk teljesen tétlenek. Egyik reggel felkerekedtünk, hogy meglátogassuk az oroszlánfókákat a belvárostól északra található híres “Pier 39″ mólónál, amiről az állatokon kívül is sok jót hallottunk már. És ha már arrafelé bringázunk, akkor úgy gondoltuk, hogy érdemes útba ejteni a híres Lombard Streetet is, ami igazából már nem is utca, hanem egy szerpentin. Egy szakaszon ez az utca olyan meredek a várost képező számtalan domb egyikének oldalában, hogy a házsorok között egy apró, bokrokkal tarkított szerpentinen halad.
Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!
Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!
Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!
Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!
Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!
Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!
Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!
Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!
Mire ide megérkeztünk, már vagy két-három dombon keresztülhajtottunk, köszönhetően annak, hogy nem elég alaposan terveztem meg az útvonalunkat. A dombok tetején mindig találtunk egy “üres” háztömböt, ahol egy zöld park terült el, általában elég jó kilátással. Ez alól kivétel volt a Russain Hill, amit mi nyugatról közelítettünk meg, és az utolsó két háztömbön már olyan meredek volt, hogy már csak tolni birtuk rajta a bringákat. Fent egy kisebb tömeget találtunk, csak ekkor esett le nekünk, hogy ez igazából itt egy kisebb turistalátványosság is egyben. Még rendőrök is terelgették az utcaszakasz két végén a német, ami Zitának nagyon tetszett. :)
A Lombard Streettől nem sokat kellett gurulnunk – és azt is leginkább lefelé – hogy megérkezzünk a kikötőbe, ami ma már inkább csak turistagettó. A Pier 39 előtt még megálltunk egy m betűs gyorsétteremnél, mert ételt azt elfelejtettünk magunkkal hozni és közben már megéheztünk.
Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!
Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!
Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!
Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!
Amíg faltuk az egydolláros burgereket, elnézegettünk a hömpölygő embertömeget, a csilingelő villamosokat vagy épp a mellettünk lévő pékségben készített állatfigurás süteményeket.
A 39-es móló, Forrest Gump és az oroszlánfókák
Innen már csak pár sarokra volt a Pier 39, ami gyakorlatilag egy nagy moló, tele éttermekkel és középen egy térrel, ahol ottjártunkkor valamiféle cirkuszo produkció ment éppen.
Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!
Az oroszlánfókák felöli oldalon szemtanúi lettünk annak a nagyon furcsa jelenetnek, amit azóta már FB-ra is kitettem.
Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!
Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!
Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!
Mint utolóag megtudtuk, valójában oktatás folyt, a hálót fogó hölgyet arra próbálták kiképezni, hogy hogyan kell befogni egy oroszlánfókát – és a neoprén ruhás másik hölgy pedig oroszlánfókát játszott. :) Emlékszem, amikor hazavittük ezt a videót az SD-kártyán és este a vacsoránál lejátszottuk Cyndinek, percekig kacagott, és nekünk is sok vidám percet okozott. :)
Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!
Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!
Ezt egyébként a Sealion Centerben tudtuk meg, mert már ilyen is van a mólón, ahol az állatokról egy rövid negyed órás előadást is meghallgathattunk. Itt egyébként volt egy nagy monitor, amire egy mikroszkóp képe volt kivetítve, a mikroszkóp alatt peddig egy csepp tengervíz volt.
A pieren még felmentünk egy Bubba Gump nevű étteremhez, amely a Forest Gump után szabadon rákokat és a film által teremtett életérzést árul. :) És az étterem előtt vagy egy pad Forest Gump cipőjével és süteményes dobozával. :)
Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!
Hazafelé, hogy elkerüljük azokat a dombokat, amelyeken idefelé jöttünk, a belváros felé kanyarodtunk, majd onnan a már ismert utcákon keresztül tekertünk vissza Cyndihez.
Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!
Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!
Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!
Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!
Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!
Swing, himnusz és görkori a Golden Gate Parkban
Egyik utolsó napunkon Cyndivel kibicikliztünk a lakásától csupán pár saroknyira lévő Golden Gate Parkba. A cél az volt, hogy megmutasson nekünk egy kerékpárboltot, de közben azért a parkban is útba ejtettük egy-két érdekes dolgot. Elsőnek az tűnt fel, hogy a nagy, széles autóutak mind öresek, vagyis hogy inkább az autóktól üresek, de az emberektől nem. Ez a nap ugyanis vasárnap volt, és vasárnaponként lezárják az autók elől a parkon áthaladó utakat, és ellepik őket a bringások, a görkörisok, és bár nincsen indonéziai autómentes vasárnap reggel hangulata a dolognak, de azért elég jó látvány, hogy a szülők a gyerekeikkel szabadon bicikliznek, görkoriznak, futnak ésatöbbi ezen a nagy aszfaltplaccon.
Ennél még királyabb volt az a pillanat, amikor Cyndi odavezetett minket a szintén minden vasárnap, délben megrendezésre kerülő ingyenes swing tánc leckék helyszínére. Igazán vidám hangulat uralkodott a parknak ebben a sarkában, ez a kezdeményezés szerintünk abszolút nyerő, és jó lenne sok ilyet látni odahaza Budapesten is. :)
Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!
Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!
Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!
Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!
Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!
Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!
A Swing Dance után tettünk egy kisebb kerülőt egy helyre, ahol egy zenekar játszott, ráadásul az érkezésünkkor éppen az amerikai himnuszt, ha jól tévedek.
Ezután jöttek a görkoris táncosok,
majd a Hippie Hill, az “itt kezdődött minden”-domb :) Vagyis a hippi forradalom. :) Ami persze nem igaz, mert az az emberekben belül kezdődött, és még most is tart, csak kissé átalakult. De azért persze kell, hogy ilyen helyszíneket is hozzárendeljenek, tulajdonítsanak az ilyen életérzéseknek, vagy ha úgy tetszik, mozgalmaknak.
Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!
A hippidomb után már tényleg nem volt más hátra, csak a biciklibolt. Egy kisebb vagyont elköltöttünk, de végül sárhányót azt nem kaptunk, pedig azért indultunk. :) De egy pumpát vettünk, amit azóta többször is használtunk, és nagyon jól szuperál. A régi nagyon vacak volt, három-négy bárig is csak nehezen bírtuk vele felpumpálni vele a kerekeket, ezzel viszont eddig minden esetben sikerült annyira felpumpálni őket, hogy ki is rúgták magukat a felni mellől – ami nagy szó, mert ezzel eddig mindig nagyon megszenvedtünk. Persze a szappanos víz az most is kell még, de úgy néz ki, most már ezzel a pumpával elegendő lesz, és nem kell még külön emiatt szilikonsprét is magunkkal cipelni. A pumpa mellé nekem még egy sisakot is vettünk, hiszen a régit azt lassan már egy éve használtam úgy, hogy az már eleve használt volt – és hát kezdett elég ramatyul kinézni, és nem akartuk megvárni, hogy szétessen a fejemen, látszott rajta, hogy igazából már csak a Nap ellen véd és a tükrömet tartja csak. Ez az új sisak viszont már biztosan kibírja hazáig.
Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!
A Mauna Keáról lefelé jövet a fékpofákat egyik oldalt állító csavar körül megolvadt a műanyag. Most már csak szerszámmal lehet forgatni – Mondjuk a kerék miatt annyira nem lehet kézzel hozzáférni, hogy eddig is csak szerszámmal tudtuk állítani, szóval ez számunkra nem változtatott semmin. :)
Ja, és még fékbowdeneket is vettünk, erre azért emlékszem, mert aznap este egész nagy szerelést tartottam, kicseréltem több, már szintén nagyon elhasznált, rozsdás fékbowdent a bicikliken, és három pár fékpofát is. Egyedül az én hátsó fékpofáimat hagytam békén, de igazából ezt is ki kellett volna még ott cserélni. Mert végül erre is sort kellett hogy kerítsünk pár nappal később – de akkor már az út szélén a forró Nap alatt. Másnap reggel ugyanis tovább indultunk a nagyszerű San Franciscoból, ahol remek napokat töltöttünk, hála a jó hangulatú városnak és Cyndi, valamint Anikóék szuper vendégszeretének! :) Köszönjük!
Legutóbbi hozzászólások