Nászút a Föld körül

San Franciscot végül egy hét után hagytuk el, fantasztikus napokat töltöttünk itt, amiből nehéz volt kiszakadni, na meg a kényelemből is, de ha egyszer hívják az embert az új kalandok és az új tájak, akkor bizony menni kell! :) Ez az új táj esetünkben a Yosemite Nemzeti Park volt, ahová úgy terveztük, hogy négy nap alatt jutunk majd el. Persze a valóság végül mindig mást hoz, mint ahogy azt mi előre elgondoltuk… :)

Kifelé San Franciscoból – Biciklivel és BART-al

Elhagyjuk a kényelmes szobánkat – Cyndinél nagyon jó volt itt lenni! :)

Szerelek valamit a bicikli elejére, vajon mi lehet az?

Ááá, egy Brinno TLC200Pro timelapse kamera vízálló tokban, hát persz! :)

Miután kigurultunk Cyndi otthántól, először egy kisebb dombot kellett megmásznunk, hogy a kedvenc utcánkban találjuk magunkat. De minek írok én itt, hiszen az egészről készült egy timelapse videó:

Útközben azért fotózni sem felejtettem el! :)

Micsoda kémény! :)

Kedvenc utcánkon ezúttal végre lefelé gurulva

Zöldhullám bringásoknak! Ez igen! Csak tudd tartani a 20 mérföld/órás sebességet… Mivel ez még ugyanaz a lejtő ami egyenesen a városháza kupolás épületéhez vezet, ez ez nem nehéz feladat :)

Megérkezve a BART-hoz, vagyis a Bay Area Railway Transport metróállomásához leállítottam a videófelvételt, mire Zita rámszólt, hogy ez hiba volt. Nosza, elindítottam újra, és felvettük azt is, ahogy hajléktalanok hada közt betuszkoljuk a liftbe a megpakolt bringákat (fel kellett emelni az orrukat, hogy beférjenek), aztán lent jegyet veszünk, majd újabb liftezés, végül vonatozás következik:

Kifelé Dublinból is

A dublini (ez nem az a Dublin, egy másik itt Kaliforniában, Észak-Amerika és Atlanti-óceán alatt nem jár szupergyors vonat :D) állomáson gondoltam egyet, és 180 fokot fordítottam a kamerán, így most már azt is láthatjuk, mit látna egy egér, ha a biciklim orrán ülve háttal a menetiránynak merev, kigülledt, 120 fokos látószögű szemekkel folyamatosan engem bámulna. :) És valamilyen furcsa oknál fogva csak egy képet rögzítene másodpercenként az agya, ami, ha jól számolom, a valóságnál 30x gyorsabban dolgozná fel ezeket a képeket. :) Íme, ezt látná az egér! :D

Szemfüles és a videót végignézni türelmes egerek észrevehették, hogy egy szakaszon Zita belémkapaszkodva vontatta magát, ugyanis az ő lába nem mozog, míg az enyéim pörögnek… :) Közben persze előttünk is voltak érdekes dolgok:

Bringasávok Dublinban

Figyelj, nehogy elüssön egy bazinagy piros szirénázó tűzoltókocsi!

A városból kiérve kénytelenek voltunk megállni az út szélén, mert az egyetlen pár fékpofa, amelyet előző este nem cseréltem ki a négy párból, most bemondta az unalmast. Vagyis hogy addig kopott, amíg a tárcsa be nem kapta a rugót. Szerelhettem, cserélhettem, majd indultunk tovább, pontosan arról a helyről, ahol az első kép készült:

“Óóóó, bárcsak több lenne ebből!”

“Valahogy így! Na ez már tetszik!” :D

Közben új videót is indítottam, ami később azért lett vicces, mert az autók egy kereszteződésben feltorlódtak és a felvétel alatt talán több százat is megelőztünk belőlük. Mindezt nem is városban, csak városok között…! :o 50 másodperc után már tényleg semmi érdekes nem történik, csak hajtok Zita szélárnyékában. :)

Egy kiló marhahúshoz 20 ezer liter víz – de azért spóroljunk a zuhanyzásnál is! ;)

Mivel csak délutánra sikerült kijutnunk San Franciscoból, elég hamar utolért minket a nap vége. Egy várost elhagyva kinéztem a térképen egy vízparti kis települést sok zöld területtel, gondolván, hogy ott majd biztosan találunk valami sátorhelyet.

Veteményes a világ végéig

Közeleg a naplemente, ideje táborhelyet találni mára!

Végül eddig a helyig el sem mentünk, már előtte elkezdtünk kérdezősködni. Az első háznál csak egy ijedt nő nézett ki az ablakon, ezért meg se kérdeztük a sátrazást, csak annyit, hogy iható-e a kerti csap vize. Azt mondta, igen, ezért feltöltöttünk belőle egy-egy palackot. Majd hajtottunk tovább. A következő háznál nagyobb szerencsénk volt, Dennis megengedte, hogy a kertjében sátrazzunk, sőt némi beszélgetés után felajánlotta a sokkal csendesebb hátsókertet. Beszélgettünk kb. egy órácskát összesen, elmesélte, hogy ezt a házat és a szomszéd házat az édesapja építette, aki ács. Ő pedig takarmányt termel, füvet növeszt a közeli mezőkön, amit aztán állattartó farmereknek ad el télire. Jó üzlet, csak egyre nagyobb a szárazság. Persze idefelé láttunk plakátokat, hogy zuhanyozzanak az emberek rövidebben, mert Kalifornia vízhiányban szenved. Ami szerintem hülyeség, de mintha erről már írtam volna. Mindegy, most azt is megmutatom, miért hülyeség: waterfootprint.jpg Segítek, egy pound 0,45kg, egy gallon pedig 3,6 liter. Magyarán a marhahúshoz marha sok víz kell! 1 kg hús “előállításához” attól függően hogy milyen állattól való 5000 és 20000 liter víz szükséges. Ugyanennyi krumplihoz 270 liter. Oké, kell a fehérje, de akkor együnk olyan magokat, lencséket, amiben van! :) Félre ne értsetek, nem Dennist vádolom, csak általa jutott eszembe ez megint, de ő csak egy piaci igényre választ adva kezdett el takarmányt termelni és eladni, és lehet, hogy az ő helyében én is pont ugyanígy tettem volna. Sőt, továbbmegyek, vegetáriánusok sem vagyunk, de mikor e sorokat írom, egy vegetáriánus család vendégszobájának sarkában ülök egy asztalnál. Tegnap előtt pizzát sütöttünk nekik, és nem raktunk húst a feltétek közé. Túléltük! Sőt mi több, finom volt! :) Szóval én ezzel most nem azt akarom elérni, hogy mindenki érezzen nagy bűntudatot és menjetek barlangba lakni és mostantól csak magokat meg zöldségeket együnk. :) Csak hogy kezdjünk egy kicsit gondolkodni és változtatni a szokásainkon. :) Visszatérve a zuhanyzóra, láttam a neten keringeni egy állítólag magyar, készülő “találmányt”, egy a zuhanyzó aljára tehető rekeszt, ami megtelik zuhanyvízzel, amit aztán egy mozdulattal a WC-tartályba tudunk dokkolni. Sőt olyan is láttam, hogy egy mosdókagyló van a WC-tartály tetejére szerelve, és a kézmosó víz egyenesen belefolyik, hogy aztán azzal öblítsük le a WC-t. És itt az USA-ban nem tudom, hogy működnek ezek a WC-csészék, de alig engedek beléjük vizet, és valami vákumhatásnak következtében valósággal leszívják a cuccot, így az otthoni WC-k vízhasználatának töredékével működnek. És itt csak ilyen WC-t látni, gondolom erre is törvényük van már. Na, de ennyit a húsról, a WC-kről meg a vízről, most együk meg a vacsoránkat:

Vacsoránk sülthagymás, mustáros, salátás hot-dog, nehogy ránkrohadjon a virsli és a saláta (napközben jég mellett voltak hűtőtáskában)

Igen, virsli volt, talán még húst is láttot valami üzemben. :o Árpi vizet prédikál és húst eszik. :)

Sátrunk Dennisék kertjében

Megengedték, hogy használjuk a kerti barbecuet, azon sütöttük a reggelit is :)

Ezer köszönet Dennisnek a nagylelkűségéért!

Dennis egyébként sok mást is mesélt, pl. hogy az egyik kisunokáját megtámadta egy terrier-féle kutya és nagyon csúnyán széttépte az arcát, de a kislány hála az égnek túlélte és az orvosok azóta csodát műveltek vele – jól van, boldog kislány. Azóta többször is felszólalt a hasonló esetek kapcsán, merthogy az elmúlt években több gyermek is életét vesztette hasonló kutyatámadások következtében… Na, de mi most guruljunk tovább.

Farkasszemet nézünk a világ leggyorsabb repülőjével

Viszonylag korán, ha jól emlékszem, 7-8 óra körül már sikerült úton lennénk. Igen, ez nálunk korán van. :)

Ez alatt rohad a fű, amitől még finomabb lesz a bociknak

Ilyen pajtákat már láthattunk a filmekből is

Ebédre szégyen szemre egy mekiben álltunk meg, kb. 50 kilométer után. Odakint ekkor már brutális forróság volt, és bár ha nem is sokkal, de nem vagyunk rá büszkék, hogy a mekit támogattuk a kevés pénzünkkel. Azért tettünk így, mert odabent hűvös légkondicionált levegő volt, konnektor és internet. Enni nem is nagyon ettünk, inkább a Powerade-re mentünk rá, és azt hiszem ezen a helyen esett le nekünk, hogy azért az egy dollárért nem csak egy akármekkora pohár izotóniás italt kapunk, hanem ha az elfogyott, amennyiszer szeretnénk, után is tölthetünk. Így is tettünk, vagy négyszer, és még “elvitelre” is kivittünk egy utolsó jeges poharat, amit áttöltöttünk a palackunkba. De ennyire még ne rohanjunk előre, ugyanis Zitának támadt egy ötlete, miközben én a Hawai’ion készült fotókat időzítettem be Facebookra, ő ránézett a Warmshowers-re. És mit látunk? Nosza, egy új tag a közeli Mercedben, két napja még nem volt ott, mikor utoljára néztünk! Írtunk Elainenak, majd fel is hívtuk. Egy srác vette fel, aki azt mondta, majd beszél Elainenel és visszajeleznek. Ennek reményében elindultunk, már csak 48km volt hátra a városig, amit javarészt egy nyílegyenes úton, egy vasúti pálya mellett kellett megtennünk.

Mi nem akadtunk fenn a sineken :)

Végtelen egyenes volt ez az út a sinek mellett

Merced előtt néhány kilométerrel az út baloldalán egy csomó parkoló repülőt fedeztünk fel. A múzeum zárva volt, de azért a parkolójából is elég jól körül tudtunk nézni. Többet között a sebességi világrekordot tartó híres Blackbird is ott parkolt a parkoló oldalában. :) Ezt a gépet anno az 1989-es Guiness rekordok könyvében láttam először még egészen kisgyerek koromban, és sose gondoltam volna, hogy egy példánya mellett fogok egyszer állni a való életben. :) Hát ez a pillanat is eljött, teljesen véletlenül és váratlanul. A gépet egyébként a hidegháború végeztével rögtön ki is vonták a forgalomból – gondolom mert életveszélyes volt, és csak erőfitogtatás végett készítették el. :) De ez csak az én szélsőséges véleményem… :)

Sok böszme nagy repülő volt a repülési múzeumban

Pl. ilyen disznóorrú gépágyús repzaj is

Meg ugye a Blackbird!

Ezt láttuk, ha farkasszemet néztünk vele

De Zita nem tett ilyet, inkább megfogta az orrát :)

Zita 94 vagont számolt meg – Ez legalább egy kilométer hosszú vonatot jelent…

Egy nap pihenő Mercedben Elaineéknél – Steve Jobs őrült-e volt-e, vagy igen?

Mercedbe érve még mindig nem kaptunk választ, ezért begurultunk az első szembejövő mekibe, hogy újra felcsattantjunk a netre. Itt felhívtuk a vonalason is Elainet, aki azt mondta, örömmel lát minket, és azonnal le is diktálta a címét, ami csak 5km-re volt tőlünk. Ez hatalmas örömhír volt számunkra, azt jelentette, hogy valahol várnak, szívesen látnak és nem kell sátraznunk, ráadásul kerékpártúrázóknál lakhatunk megint. :) Zita ennek örömére megjutalmazta magát egy egydolláros fagyival. :)

Apró jutalom a 100 kilométeres nap végén

Útban a ház felé széles kertvárosi utcákon haladtunk és megnéztük a helyi bíróság díszes épületét is.

Éppen azon beszélgettünk, hogy valószínű azért építenek ilyen széles utcákat a kertvárosokban, hogy ha ne adja ég, kimenne a divatból az autó, és tankkal kezdenének el közlekedni az amerikaiak, akkor is elférjenek… :)

Egy a sok szép kertvárosi házból

Elainenél végül két napot maradtunk, a párja elvitt minket bevásárolni egy Grocery Outlet nevű élelmiszerboltba, ahol elvileg a lejárni készülő termékeket árulják, de valójában a legtöbb cuccnak még messze volt a lejárati dátuma, és olyan olcsó volt minden, hogy az szinte már kezdett gyanús lenni. Komolyan mondom, ez a bolt sok tekintetben olcsóbb volt, mint bármelyik magyar. Itt jól bevásároltunk és közben megint rámjött az ötperc, és kitaláltam, hogy nem örülnének-e Elaineék ha pizzát csinálnék vacsorára? Tetszett nekik az ötlet, így begyúrtam másfél kiló lisztből tésztát, ami persze túl sok volt, ezt Zita megint megmondta előre… Így végül az utolsó két pizzából félbehajtott pizza lett vagyis másnapra útravaló. :)
Ezt a napot arra használtuk, hogy blogot írjunk és megírjunk néhány még Hawai’iról beígért képeslapot. A lapok természetesen Hawai’iról valók, de ott végül úgy felpörögtek az események, ahogy San Franciscoban is, ezért amikor Elaine felajánlotta, hogy nyugodtan maradjunk még egy napot, kapva kaptunk az alkalmon, és kihasználva megírtuk a megígért lapokat. Plusz a júniusi naptároldal online háttértartalmáról is teljesen megfelekdeztem e pörgésben és ekkor ezt is pótoltam.

Mindezek mellett természetesen a vendéglátóinkkal is töltöttünk időt, ekkor fedeztem fel a nappali sarkában ezt a régi Macintosht, ami bár soha életemben egyetlen egy Apple terméket sem vásároltam, mégis nagy hatással volt rám. Ennek a gépnek már 83ban grafikus kezelői felülete volt, jobb, mint a win3.1-é, amit először láttam. Oké, ők is koppintottak a Xeroxtól, aztán az MS róluk, de nem ez a lényeg, hanem hogy ők megcsinálták és egy személyi számítógépbe tették, mert hittek benne, hogy ez frankó lesz és ez lesz a jövő. És ez lett a jövő, és nem csak a Maceken, hanem minden személyi számítógépen.

Macintosh 1983-ból! Ki az a Steve? Steve Jobs, vagy Steve Wozniak?

E kép elkészülte után már töltöttem is le Steve Jobs életrajzát… :)

Rögtön megbolondultam e régi számítógép láttán, és pár perc után megtaláltam Steve Jobs életrajzát a neten magyarul, amit azon nyomban el is kezdtem olvasni. Ezt Nektek is ajánlom, nagyon inspiráló! Ez a csávó egy zseni volt, egy makacs, önfejű, látnok, egy bolond őrült, aki egyébként a saját makacsságának köszönheti szerintem a halálát is, de most maradjunk csak az életénél: ők csináltak az Apple-nél először GUI-t egy személyi felhasználásra szánt számítógépen. Steve Jobs erőltette az iTunes Store-t a kiadóknál addig, amíg valóság nem lett belőle és ezzel új lendületet adott a zeneiparnak. Ők tettek először merevlemezt egy hordozható mp3-lejátszóba (iPod), ezzel megásva a Walkman és a Discman végső sírját, és új korszakot teremtve. Ők tettek érintőképernyőt először egy telefonba (iPhone), aztán a tabletet is kitalálták. Nekem, mint már írtam, sosem volt Apple termékem, de használtam GUI-s PC-t, van már egy levetett okostelefonunk (Androidos) és láttam sok Pixar filmet, amit szintén Steve Jobsnak köszönhetünk, ő hitt benne és teremtett ezzel megint egy új dolgot a világban. Persze rossz értelemben is őrült volt, de nem akarom itt most elmesélni az egész könyvet, olvassátok el Ti is. :) Najó, itt most mégsem kéne illegális tartalmakra linkelni. Aki keres az talál, aki meg a karmáját félti, vagy a könyvkiadókat és a szerző örököseit a csődtől, az megveszi. ;)

Apró kupit csináltunk a nappaliban – Ezt a sok kaját mind felvittük a Yosemitebe!

A pizza

Zita képeslapokat ír…

Elfogyott az első pizza… A képeslapíráshoz rengeteg energiára van szükség! :)

Fel a hegyre a forró Nap alatt

Másnap reggel tovább indultunk, kezdetben egy csatorna, majd mezőgazdasági földek mentén haladtunk.

Búcsú Elainetől – Köszönjük a vendégszeretetetetetet! :)

Régi gőzmozdony, vagy régi gőzmozdonynak látszó tákolmány, mint marketing eszköz

Az út menti kukoricásban spanyolnyelvűek dolgoztak

Aztán meg nagy üres pusztaságban, enyhén fölfelé.

Ahogy elhagytuk a Merced melletti mezőgazdasági területeket, elég üressé vált a táj

Csak mentünk megint nyílegyenesen, és most még hullámzott is

Egy domboldalban nagyon furcsa, színes, a földből érdekesen kiálló kőzetre lettünk figyelmesek.

Valami ilyesmit kellett bányászni a Dune2-ben, vagy valamelyik C&C-ben, nem?

“Jó lenne, ha kitennétek valami ütcsit a kerékpártúrázóknak, kiszárad az ember ebben a nagy sivatagban…!” :)

Na, ez meg mi a manó? Fogalmunk sincs…

Ahogy az emelkedő elkezdődött, úgy lett egyre több a fa is

Egy kocsmának a kertjében megálltunk pihenni, mert csak itt találtunk árnyékot. Én persze egyből kinyitottam e pihenő gyanánt a Steve Jobs könyvet és lelkesen olvastam tovább a szilícium-völgyi kezdeteket. :) Zita pedig bement a kocsmába, és azzal jött ki, hogy a kocsmáros felajánlotta, hogy felvisz minket a hegyen a következő néhány kilométeren a pickupjával, mert bizony azok nagyon meredek kilométerek, ráadásul az út is szűk és kanyargos, veszélyes. “You know what would be nice? I can take you up to the top of the hill if you want!” – Valahogy így mondta. Mi rövid gondolkodás után ebbe belementünk, elvégre tényleg nagy volt a forróság, és úgy voltunk ezzel, hogy jobba a helyiekre hallgatni, még akkor is, ha nem kerékpáros az illető. Mert tényleg kezdtünk elég szépen megpurcanni a hőségben és nem akartam kitenni Zitát (se magamat) a forró Nap alatt amúgy ránk váró lassú felmenetelnek.

Felirat a kocsma falán: “Ha egy férfi egyedül van az erdőben, és nincs nő a közelben, aki hallja, vajon akkor is téved?” :)

Vannak, akik így utaznak. Mivel a böszme nagy lakóautóval kényelmetlen egynapos túrákra menni, utána kötnek egy kisebb autót… :o

Bringák felpakolva, indulhatunk!

Tényleg csak néhány kilométert vitt fel minket az emberünk, akitől elbúcsúzva megköszöntük kedvességét, majd hajtottunk tovább a valóban most már csak lankás úton.

Egy útszéli dinoszaurus a vaskorból :)

A lankás rész nem tartott sokáig, hamar egy hosszabb lefelében találtuk magunkat.

Ezért hoztak fel minket, hogy aztán leguruljunk? :) (Persze tudtuk előre, hogy ez lesz…

Amit egy fölfelé, és mégegy lefelé követett:

Ez a szintmetszete az útvonalunknak Mercedtől a Yosemite völgyig. Kocsmárosunk az első emelkedő tetejére vitt fel minket. Mariposa a középső, kicsi emelkedő utáni gödörben volt

Megérkeztünk Mariposába

Oldschool épületek

Mariposában feladtuk a postán a képeslapokat, majd pihenőhely után kérdezősködtünk. Éreztük, hogy egyszerűen muszáj, hogy toljunk egy sziesztát, mert különben egyszerűen felforr az agyunk a napon. Erre a célra végül egy public poolt, vagyis egy helyi kis strandot találtunk, ahová egy dollárért nyerhettünk belépést.

Hmmm, most milyen jól jön a félbehajtott pizza :)

Egydolláros public pool, pont mit az amerikai filmekben…

Opciók imára – Táblák a falu határában

Ez a pihenő nagyon kellett, jólesett a hűs vízbe becsobbanni, az árnyékban olvasgatni, és enni, inni, pihenni. A vizet persze Zita még nálam is sokkal jobban élvezte, igaz a teenager úszómester kétpercenként rászólt, hogy ezt nem szabad, meg azt nem szabad. Pl. nem lehet kibontott hajjal úszni, sőt mi több, úszni sem szabad föl-alá, mert azzal zavarjuk a játszó gyerekeket. Aha, oké, micsoda strand! :)
Elég későn indultunk el, talán másfél órával a naplemente előtt. Még egy nagy emelkedő várt ránk, amiről kezdetben, ahogy elindultunk, azt hittük, ki fog fogni rajtunk. Mind a ketten nagyon gyengének éreztük magunkat, talán a víz, talán a hőség szívott ki minket, de az is lehet hogy mindkettő. Ha nem fogadjuk el a kocsmáros szíves felajánlását, tuti, hogy napszúrást kaptunk volna abban a fölfelében, mert még így is alaposan megpurcantunk.

Az utolsó nagy emelkedő alaposan megizzasztott minket

Végül valahogy csak feljutottunk naplementére a hágóba, szépen lassan, türelmesen, nyugodtan feltekertünk, középen egy 5 perces pihenővel, folyamatosan sok folyadékot fogyasztva. A hágóban volt egy kapubejáró egy furcsa fenyőfával, itt kezdtünk kérdezőskörni.

Ezalatt a fenyőnek álcázott átjátszóadó alatt sátraztunk

Megengedték, hogy a kertbe sátrazzunk. Felállítottuk a mobil otthonunkat, de a talaj tele volt szúros bogáncsokkal, ezért végül a matracokat nem fújtuk fel, ki ne lyukadjanak, hanem csak a hálózsákokra feküdtünk, ennyi elég is volt, hiszen még éjszaka is meleg maradt az idő, nem kellett nagyon takaróznunk. A vacsora készítése közben az egész család – érdekes módon egyesével-kettesével – odajött hozzánk köszönni és megnézni a furcsa utazókat és azok biciklijét. Kedvesek voltak mind, különösen a kutyás indián hölgy, aki elmesélte, hogy a nyílhegy, amit a földön talált a veteményesben, valószínű az őseitől való, mert ők itt éltek generációk óta, már a nyugati ember érkezte előtt is.

Kíváncsi házigazdánk, egy amerikai őslakos (“indián”) hölgy

Vacsoránk, Cynditől kapott quinoa a maradék virslivel, magokkal és rizzsel – és sok hagymával! :D

Történt 2014. június 17-20. között, bicikliztünk 69, 102 és 59 kilométereket, megírva és beszerkesztve július 18-án.