Bejárat > Észak-Amerika, USA > Yosemite #6 – Gyalog és búvárkodva Katedrális-tavaknál

Yosemite #6 – Gyalog és búvárkodva Katedrális-tavaknál

Megint képekben mesélek, részben mert legutóbb Facebookon jó visszajelzéseket kaptam Tőletek az előző ilyen stílusú poszthoz. Részben pedig mert megint egy olyan nap következik, amelyhez egyszerűen kevesek a szavaim. Jöjjenek tehát ismét csak képek, hosszabb-rövidebb leírásokkal. Előtte ha van kedvetek indítsátok el egyik legújabb kedvenc dalunkat zenei hangulat aláfestésnek, én is épp ezt hallgatom e bejegyzés szerkesztése közben nagy mosolyogva: Of Monsters and Men – Dirty Paws

A második nap a Tuolumne Meadows-i kempingből indulva most a Katedrális-tavakhoz kirándultunk el. Ez egy egynapos csillagtúra, néhány száz méter emelkedővel és talán 4 mérföld egy irányban.

Útközben láttunk repülés közben pattogó-csattogó hangot adó tücsökszerű lényeket, egyiküket sikerült közelről lencsevégre kapni

A Katedrális csúcs sziklatornyát először Észak felől pillantottuk meg – innen még nem tűnt különlegesnek… :)

Kezdetben meg voltam makkanva az előző napi futástól, de aztán Zitával mind a ketten rátaláltunk egy jó ritmusra, amiben aztán már jólesett a séta

Nem kis örömünkre később fehér felhők tűntek fel az égen. Ebből még jó kis timelapse videók is születhetnek ezen a napon! :)

Ahogy lekanyarodtunk a fő csapásról az Alsó Katedrális-tóhoz, és hátrafordultunk, ez a látvány tárult elénk :) – A Katedrális-csúcs! :)

A tóhoz menet a rétet ilyen kristálytiszta vízű csatornák szabdalták

Szinte hívott minket a víz – Ha kis gyerekek lettünk volna (kisebb testtel, hogy bele is férjünk) beleugrottunk volna és körbeúszkáltunk volna e gyönyörű vízi labirintusban :)

A tavat és a rétet ez a hosszú lapos szikla határolta – Itt mindent a jég formált

A patakokon nem volt könnyű az átkelés, Zita épített is egy gázlót az egyik helyen

Szép hely olvasáshoz :)

Az Alsó Katedrális-tó túlsó sarka

A vágatlan kép, elforgatás nélkül – Szitakötők kis szitakötőt készítenek :)

Jó volt kicsit pihenni e gyönyörű tó partján

Zita nagyon élvezte az ittlétet

Amíg a parton csodálkoztunk, az állványon a timelapse kamera is figyelt a Katedrális-csúcs felé:

A Felső Katedrális-tóhoz menet néhány virágot is felfedeztünk

…és menet egy bizonyos pontról nagyon érdekes szögben látszott a hegy :)

Az erdő szépségével nehezen tudtunk betelni

Az ott már a Felső Katedrális-tó! :)

Egy csavart törzsű fa

…és megérkeztünk a tó partjára! Valóban meseszép, ahogy reméltük.

A Felső Katedrális-tó és a Katedrális-csúcs

Megpróbáltuk körbesétálni a tavat, de egyszer csak ezen a sziklaperemen találtuk magunkat…

…ahonnan amúgy a kilátás sem volt gyenge :)

[caption id="" align="aligncenter" width="600"]…és körben a leutat is megtaláltuk a tó hátsó részéhez, ahol egy szikla árnyékában havat is találtunk

[/caption]

Erről a kilátásról készült egy ennél szerintünk még sokkal jobb panoráma is, amely nagy eséllyel pályázik majd a 2015-ös 360°bringa falinaptár áprilisi, kaliforniai oldalára :)

Nem bírtunk tovább tartózkodni a csábítástól, bemártóztunk a vízbe – ami amúgy nem volt olyan hideg, mint hittük, lent 2500m-en a völgyben a patak hidegebbnek tűnt, mint itt 2800m-en ez a tó

Könnyűbúvár maszk és légzőcső és vízálló kameratok is volt nálunk, és használtuk is őket:

Talán kár minden szóért, de nem bírom ki, hogy ne írjam le: fantasztikus volt ebben a tóban megfürödni, a természet egyik legszebb templomában voltunk, és ezt éreztük is, gyönyörű perceket töltöttünk itt.

Fürdés 2800 méterrel a tengerszint felett, egy meseszép tóban az érintetlen, csodaszép természet kellős közepén. Ahová kerékpárral és gyalog jöttünk fel, és ahol még a víz alatt is jól körbenézünk, ha már itt vagyunk. Hát van ennél jobb? :)

A tómeder puha iszapos volt…

…és ha nem vigyáztunk, hamar felkavartuk a mozgásunkkal, és ilyen lett tőle az amúgy gyönyörű tiszta víz :)

Nem bírtam hová lenni az örömömben, ezért átúsztam a tó túloldalára. De hiába, ott is nagyon boldog maradtam. :) Visszaúsztam Zitához, és ott se változott semmi! :D

Közben a felhők is alkottak

“Szia hegy, szia tó, jó volt itt lenni!” :)

Ez a benyúló szikladarab és a mellette lévő sziklasziget volt a strandhelyünk

Irány vissza a tó hátsó részéhez, fölkapni a timelapse kamerát

Az átjáró, itt tudtunk lejutni a sziklaperemről

Csak hogy ne legyen színtiszta rózsaszín az egész bejegyzés, elárulom hogy a tónak ezen hátsó fertáján, ahonnan a legszebb volt a kilátás, annyi apró szúnyog portyázott, hogy nem lehetett meglenni tőlük, szana-szét csíptek minket, fényképezni alig bírtam megállni. Viszont hála az égnek, csak itt voltak, és pl. a sziklaszirten, ahol fürödtünk, egyáltalán nem volt belőlük. A timelapse pedig, amit itt hátul hagytam kegyegni az állványon… :) Hát az mondhatjuk, hogy sikerült! :) A szemfülesek még egy mókust is fel tudnak rajta fedezni a bal alsó sarokban. :) A jobb alsó sarokban a fogaskerékra kattintva és a sebességet 2x-esre állítva pedig a felhők mozgását még látványosabbá tehetitek! ;)

A lapos sziklákra kicsit felmászva még izgalmasabb kilátást kaptunk

Már csak az ösvényt kéne megtalálni… :)

Kicsit elkóboroltunk…

Amit nem bántunk meg… :)

Mielőtt visszataláltunk volna az ösvényre (ami triviális volt, körben a hegyek miatt lehetetlenség lett volna eltévednünk) láttunk még néhány csodát :)

Zita megfigyelte, hogy ilyen íves sávokban nő csak a fű egy-két helyen… Arra már nem jöttünk rá, hogy miért?

Lefelé menet egy mókus igen közel engedett magához

Percekig hagyta magát fényképezni…

“Meg kell zabálni!” :) – Közben nagy serényen rágta lefelé a nála lévő magról a háncsot – az alábbi videófelvétel, bár az elején úgy tűnik, hogy gyorsított felvétel, de nem az. :) Még azt is kihallani rajta, ahogy eszik a kis állat! :)

Mivel a kemping környékéről az emberek már minden tüzifát összeszedtek, Zita visszafelé menet a törülközőjébe szedett egy nagy adagot a lehullott faágakból… Ez jól fog jönni még az esti tábortűzhöz! :)

Mire kiértünk az országútra, pont elment az aznapi utolsó ingyenes Shuttle Bus is, ezért stoppolni voltunk kénytelenek. – A kb. 10-ik autó állt meg nekünk, két indiai származású férfi egészen a kempingünk melletti közértig vitt minket, ahol találkoztunk egy hegymászó sráccal. Elmesélte, hogy ezen a napon mászták meg a Katedrális-csúcsot! :o

“Na de most hogy fogom meg a lábost?” :)

A késünk, amelyet több mint két évvel ezelőtt Kashgarban vettünk és amely miatt egyszer Laoszban bajba keveredtünk, most, egy lilahagyma felszelése közben azt mondta: “Elég!” :) Jól bírta, megszolgálta, szerettük. :)

A mai vacsoránk Sárgaborsófőzelék Tábortűz-módra, virslivel, lilahagymával és fokhagymás pirítóssal :)

Kettétört! :) Két nap alatt szét tudtunk égetni egy ekkora husángot

Olyan finom is volt, amennyire jól néz ki! :) Viszont egy dolgot nem értünk. Otthon én amióta az eszemet tudom, mint krémszerű sárgaborsó főzeléket ettem, de Zitának ezidáig egyszer sem sikerült ilyet produkálni (de egyre finomabbak, csak az állag nem hazai, pedig be is áztatta a lencsét egy műanyag vizespalackban egy nappal előtte…), és nem értjük, miért nem. Otthon a turmixgép is be lett vetve?!? (a választ édesanyámtól várom :D)

Na, ennyi volt mára, puszi haza! :) “Holnap”, azaz a blogon hétfőn indulunk fel a Tioga-hágóba. ;) Maradjatok velünk! :)

Történt egy csodaszép napon, 2014. június 30-án. Megírva és beszerkesztve július 29-én.

  1. Gergely János
    augusztus 1st, 2014 11:04-nél | #1

    Helló Árpi, Zita!

    Egyszer már írtam nektek hosszabban, ha emlékszel rá Indiával kapcsolatban.
    Lassan már kezdelek Benneteket családtagnak tekinteni. Éppen olyan idősek vagytok, mint a lányaim. Minden nap azzal kelek és fekszek, hogy megnézem hagytatok-e valami nyomot a facebook-on, vagy van-e valami új beszámolótok az útról.
    Átutaltam nektek egy kis pénzt. Most egyelőre többet nem tudok. Nem kérek képeslapot, legyen inkább az helyette, hogy a Zitának fagyi vagy az Árpinak sör.
    Örülök, hogy újra lelkesek vagytok az új-zélandi mélypont után. Jót tett nektek az ottani munka.
    A világnak arra a szegletébe, ahol most jártok én is szeretnék eljutni, de ez nekem nyilván nem fog megadatni, ezért is nagy érdeklődéssel olvasom az írásokat. Bringázni is szeretek, nekem az mindig egy tökéletes kikapcsolódás. Tanár vagyok, ha délután fáradtan hazajövök, tekerek 30-50 km-t, az mindig feltölt. Gyakran itt szoktam az óráimra is készülni, persze csak fejben.
    Túrázni is szoktunk egy nagyobb baráti társasággal (22 fő) Az idén volt a 15. túránk, most Morvaországban voltunk.
    Szóval drukkolok nektek, néha aggódom értetek, és várlak benneteket haza. Remélem tudom alakítani az akkori programomat úgy, hogy itthon már veletek bringázhatok egyet.

    Minden jót a továbbiakban is. Ha lesz módom, akkor a későbbiekben is utalok, és természetesen megrendelem majd az aktuális naptárotokat is.

    Üdvözlettel

    Gergely János

  2. mmoni
    augusztus 3rd, 2014 09:39-nél | #2

    Sziasztok!
    Én nem a legelejétől, de még Magyarországtól követlek Titeket. A rádióban Márta néni (Geszti) beszélt rólatok- azóta “utazom” Veletek. Sajnáltam, hogy fél éve lemaradtam, de közben elvégeztem egy tanfolyamot, ami lehetőséget adott új munkára. Örültem,hogy újra rátok találtam! Most értelek utol az olvasásban… hiányolom a követő térképet!
    Mindig arra gondoltam ,de jó lenne Veletek lenni (bár nem nagyon biciklizem, csak a városban…). Most az együtt tekerés lehetőssége is felmerült, attól függően mikor és hol léptek be Magyarországra. Addig is edzek és a hatásotokra angolul tanulok és a couchsurfing is érdekel. A fotózást eddig is szerettem, de Árpi képei még jobban inspirálnak. Szóval hatással vagytok rám!!! További jó utat!

  3. Németh András
    augusztus 6th, 2014 14:51-nél | #3

    Sziasztok. A fű növekedésével kapcsolatban nekem a boszorkánykör ugrik be, ezt általában gombák képzik és ahogy minden évben fejlődik egy kicsit a gombaegyed úgy szépen egyre nagyobb kört alkot, így kellően hosszú idő alatt igen szép dolgok alakulhatnak ki… és mintha valamikor olvastam volna hogy erre hajlamosak bizonyos fűfajok is, a képet nézve az élőhelyen nincs túl nagy konkurencia, így el tudom képzelni hogy a kezdetben kis fűcsomó szépen elpusztul a télen, majd a következő tavasszal egy kicsit odébb hajt ki és ez valahogy úgy ismétlődik minta fákon az évgyűrűk növekedése… persze ez csak feltételezés és nem ad magyarázatot arra hogy akkor miért nem teljes köröket láttál, de én ezen egy kép alapján ezt tippelem (a borsófőzelékbe már bele sem kellene fognom, de ott meg nem lehet hogy a rántás vagy mi, illetve annak hiánya a ludas (az a lisztes cucc amivel a főzni tudók sűrítik a dolgokat)).

    A hazaérkezéses bringázáshoz pedig én is csatlakoznék, de szerintem ha azt komolyan gondoljátok akkor szerintem készüljetek igen nagy csapatra, mert amikor indultál már akkor is sokan voltatok és hát azóta úgy gondolom rengeteg ember ismert meg titeket és a világfelfogásotokat és tekint Titetek többé kevésbé iránymutató példának…

  1. Még nincsenek visszakövetések