Chinandega és León – Az első napok Nicaraguában
Miután beléptünk, vagyis begurultunk Nicaraguába, csak pár kilométert kellett megtennünk, és egy kisebb dombot megmászva meg is érkeztünk az aznapi végállomásunkra, a határtól csupán pár kilométerre lévő Somotillo falucskába.
Ez a település egy kellemes csalódást okozott: Rendezett főutat, normális, kövezett utcákat és rengeteg háromkerekű bicikliriksást láttunk
Gallo Pinto con pollo, vagyis Belize nemzeti eledele, a rice & beans csirkével itt is megtalálható, csak itt másképp hívják – és itt it nagyon népszerű étel. Magyarul sült csirkéről és babos rizsről van szó
Hozzák a tortát, valakinek szülinapja volt! :)
Egy kellemes hotelben szálltunk meg, ahol egy közös udvarra nyiltak a szobánk. Voltak itt 15 dollárért légkondis szobák is, de mi persze egy fürdőszoba nélküli, ventiladoros szobában voltunk 8 dollárért :) Itt az udvaron találkoztunk egy másik kerékpáros-párossal is, Jirij és a barátnője 4 hetet bicikliznek Guatemalavárostól San Joséig, Costa Rica fővárosáig.
Jirj cseh, de Bécsben tanult, ekkor találkoztak össze. Mikor meghallottam Ausztriát, egyből megkérdeztem, hogy valóban kapnak-e kilométerpénzt a biciklivel való munkábajárásért, merthogy ez nálunk Magyarországon kétszer is körbement az interneten az elmúlt időben, de sajnos csak mint irigylésre méltó hír a szomszéd fővárosból. Ők erről még csak nem is hallottak, de ha hazamennek, és újra dolgozni fognak, megkérdezik a főnökeiket! :) A másik dolog, amit megkérdeztem tőlük, az a vasárnapi zárvatartás volt. Emlékszem ugyanis, hogy amikor Bandival az Alpok hágóit jártuk kerékpárral, egy vasárnap bajban voltunk, mert zárva volt minden bolt, és végül kénytelenek voltunk egy benzinkúton vásárolni. És ez volt már vagy 8 éve, tehát az osztrákoknál már 8 éve így megy. Nálunk meg, ha jól tudom, január elseje óta és nagyon hőzöng rajta az ország, ezért én bátorkodtam megkérdezni a barátainktól, hogy szerintünk jó-e ez a dolog, vagy sem. Azt mondták, hogy eleinte beletartott 2-3 hétbe megszokni, de egyébként egyáltalán nem gáz, most már előre terveznek, vagyis nem terveznek nagy bevásárlást vasárnapra, és ezzel együtt szerintük jobb lett a lét, nyugisabbak a vasárnapok, kisebb a forgalom, jobban lehet bringázni… :) Hogy nekem mi a véleményem erről, ne kérdezzétek, fogalmam sincs, 8000km-re vagyunk Magyarországtól, csak futtában nézegetem néha a híreket, és ha 2 percnél tovább gondolkodom rajtuk, azt mindig megbánom. :)
Jirijék másnap reggel a hegyek felé, apró utak és falvak felé vették az irányt, ezért azzal búcsúztunk, hogy talán később még látjuk egymást.
Reggeli életkép
Utóbbiról egy rövid kis videót és készítettem, mert mozgásban még jobb volt. :) (0:27)
A reggelinél megkérdeztem egy riksást, aki elmondta, hogy kb. 150 Córdobát, vagyis 1500 forintot keres meg egy nap. Aztán a GPS térképét nézve elgondolkodtam azon is, hogy mi értelme egy ekkorka településenek ezeknek az emberi hajtású taxiknak, mikor 10 perc alatt keresztül lehet sétálni a falun, vagy 3 perc alatt kényelmesen keresztül lehet rajta sétálni, hiszen pici és lapos az egész hely. Aztán kiértünk a főútra, aminek mentén még hosszú kilométereket folytatódott a falu, és ekkor már kisebb dombokon át. A főút két szélére meg kényelmes riksa-sávokat építettek :) Az ember meg szeret kényelmes lenni… Azért!
Ló és szekérmosás a patakban
A táj általában valami ilyesmi volt ha oldalra néztünk
Előttünk pedig feltűnt egy vulkánóriás! :)
Utánfutó a biciklin, helyi módra
Nagyon élveztük ezt a napot, gyönyörú volt a táj! :) A háttérben az ország legmagasabb vulkánját, az 1745 méter magas San Cristóbalt láthatjátok. Ennek a napnak a délutánja azzal telt, hogy nyugat felől megkerültük ezt a hegyóriást.
Több háznál is láttuk ezt a megoldást, valószínű az esős évszakban elönti az ár az egész vidéket…
Sok lovast láttunk, de csak az ő lovaik voltak ilyen díszben
Azért itt is tudnak buszokat festeni! :) …én meg megint elfelejtettem megvágni a képeket újraméretezés előtt. Mindegy, most már így marad, bocsi.
Teher- és családszállítás :)
Megérkeztünk Chinandegába, a vulkán DNY-i oldalára, egy városkába, ahol kicsempézik a járdát! :) – Mint később megtudtuk, ez egész Nicaraguára jellemző.
Élet az utcán – a helyiek szeretnek az ajtóban állni, ülni, beszélgetni és figyelni, mi folyik az utcán
Mikor megtaláltuk egy kis helyi segítséggel az útikönyv szerint legolcsóbb hotelt, annak ajtajában egy kislány szaladt elénk, és két kezét a magasba tárva kérte Zitát, hogy kapja fel ölbe. Zita ennek eleget is tett, és nekem csak később esett le, hogy ez egy marketingcsapda volt! :) Ugyanis rögtön kaptunk egy apró tetőtéri szobát 150 Córdobáért, és ekkora már annyira tetszett a hely és a család, hogy el is felejtettünk ebből alkudni. :) Ügyes kislány, meg kell hagyni! :) (csak viccelek, nem hiszem, hogy szándékos volt a dolog…)
A tulaj, Herbert egy hónapja jött haza Nicaraguába, amúgy Amerikában él, de nemrég meghalt a nagymamája, ezért hazalátogatott. Egy szép darab sülthalra a vendégei voltunk és evés közben elmesélte, hogy élt itt egy László nevű magyar, aki aztán saját számítástechnikai vállakozásba kezdett és megházasodott, de már nem tartják a kapcsoltot, és nem tudja, mi van vele…
Mivel már két óra környékén megérkeztünk a városba, még bőven volt időnk kényelmesen kimenni sétálni egyet világosban
Itt a riksáknak végre komoly fékrendszere van, nem csak egy kontra, vagy talpfék, hisz ott látható a két elsőkerékhez vezető fékbowden! :)
Hallgass minket! :) FM 94,5! :D
Utcai igazolványkép készítő :)
A főtér egyik oldalában egy büfésor van, sok hamburgerrel és hot-doggal
A másik sarokban meg egy vár épül – mi célból, ne kérdezzétek! :)
A templom a főtér északi oldalában
A parókia
Óriás hot-dog, eggyel jól laktunk 30 Córdoba, vagyi 300 forint volt, sülthagymával, salátával
Mik lehetnek ezek a fekete erek a paradicsomban?
Naplemente a főtér felett :) – Elég csak kint lenni a szabadban nyitott szemmel, és lám, tele a világ csodákkal! :)
Tűzoltóautó – nem múzeális! :) Még használják…
A garázsban régi amerikai és orosz tűzoltóautók sorakoztak
Mikor látták, hogy ez tetszik nekünk, behívtak és körbevezettek, nagyon kedvesek voltak velünk. :)
Ettől a látványtól 25 éve berosáltam volna az örömtől :) Kisgyerek koromban ilyen műszerfalakat rajzoltam, és a bátyámmal mindig a jobb első duplaülésen ültünk a BKV buszon, mert onnan beláttunk a “pilótafülkébe”, és amikor a sofőr nyitotta az ajtókat a piros gombokkal, akkor mi is nyomkodtuk a kapaszkodón a csavarokat, mintha gombok lennének… :D
Reggel – A cipőjavító borotválkozik :)
Utcakép :) Imádjuk. Jó leülni egy árnyékos sarokban és csak nézni…
Kifelé menet a városból itt leparkoltunk kicsit, aminek a vége az lett, hogy összesen 60 Córdobáért vettünk egy selyeminget nekem és egy vékony pamut térd alá érő rövidnadrágot Zitának. Ez 600 Ft! :) Természetesen egy használtruha boltról van szó. :)
Úton León felé
Patakmeder…
León határában egyszer csak valaki ránk kiabált: “Magyarok?!” – Erre persze azonnal megálltunk, és beszélgetni kezdtünk. Kérdeztem, hogy “László?” – Hátha Herbert régi magyar barátjával hozott minket össze az út, de nem, Péter nem László. Viszont nagyon kedves volt és szinte első mondata volt, hogy látogassuk meg őket a parton. Névjegykártyát és telefonszámot cseréltük, és megbeszéltük, hogy holnap után találkozunk. Egy napot szerettünk volna Leónra szánni, és Péterék háza útba esett a továbbiakhoz, ezért találtuk ki, hogy így csináljuk. És már alig vártuk, hogy bővebben is beszélgethessünk és találkozzunk Péter feleségével, és egyáltalán, megismerhessük a történetüket. :) (következő bejegyzés… ;) )
León utcáin
Szállás keresésé közben – nyitott szemmel :)
Ez a sarokajtó errefelé nagyon divatos
Már a harmadik hostelnél jártunk, de egyikben se volt hely, mikor végre találtunk két üres dorm ágyat 6-6 dollárért fejenként. Már úgy voltam vele, hogy ám legyen, van asztal, van szék, van wifi, majd írok cikket, mikor Zita, aki a kapu előtt vigyázott az utcán a biciklikre, szólt, hogy jöjjek, mert van itt egy bácsi, aki azt mondja, hogy 150-ért tud nekünk szobát adni (az kettőnkre kb. 5 dollár a 12 helyett…), ez egyből megtetszett nekünk, kérdeztük milyen messze? – Csak néhány sarok, jött a válasz és már sétáltunk is együtt. Angel a szállásadónk egy 70+ éves írtó jó fej, érdeklődő bácsi volt, aki később elmondta, hogy igazából a sztorink jobban érdekelte, mint a bevétel, sokat beszélgettünk, amíg nála voltunk az udvarra nyíló fürdőszobás, egyszerű, de tiszta szobában. Írni, beszélgetni, enni mindig a nappalijában voltunk és ő nagyon élvezte a társaságunkat, egyik este még egy kisebb képes előadást is tartottunk a tévéjén, aminek nagyon örült. És mi is örültünk, hogy valakinél voltunk és nem csak egy szállóban. :) Angel egyébként spanyoltanár és a szobákat általában a tanítványainak szokta kiadni, de sokszor van, hogy ők nincsenek a városban, ilyenkor van egy-két üres szobája. Ha szeretnétek spanyolt tanulni, vagy olcsón megszállni León csodás városában, Angol elérhetősége: Angel Palacios – 86541856 – angel2palacios@yahoo.es – Adjátok át neki üdvözletünket! :)
A szállás megvan, akkor irány SIM-kártyát vásárolni! A kártya maga 10 Córdoba, vagyi 100 forint volt, utána persze még pénzzel is fel kellett tölteni. Íme a csomagok. SMS-t csomag nélkül nem lehet küldeni, telefonálni csomagok nélkül is lehet, persze úgy magasabbak a percdíjak, viszont cserébe csak 30 nap után jár le az előfizetés, nem néhány nap után. Érdemes megjegyezni, milyen rövid időre szólnak a csomagok, nincs is havi előfizetésű csomag, és a legnagyobb pre-paid internetes csomag is csak 15 napos. Itt sokkal inkább napról-napra élnek az emberek, valószínű ez az oka, illetve a “gonosz” üzletpolitika :D Hogy az 500 sms-es 1 órás csomagnak mi értelme van 10 Córdobáért, ne kérdezzétek! :) Talán üzleti körlevél küldés sms-ben? Na, ki is találtam… :)
Láttok valami furcsát a lépcsőben?
A leóni bazilika a főtéren – Közép-Amerika legnagyobb katedrália, a város jelképe
Ugyanennek egy részelete
Ekkor még nem értettük, mit keres ez a nagy női szobor a főtér oldalában… :)
León tele van templomokkal…
Az utcán találtuk ezt a rizsből és tejből, na meg temérdek cukorból készült szuper édes ételt. Sajnos itt is mértéktelenül és eszetlenül használják a cukrot. 35 Córdobáért már kapni egy kancsó narancslevet, de rájuk kell szólni, hogy a frissen facsart narancslé mellé már ne tegyenek még két evőkanál cukrot… :o
Minden sarkon tamplom – Valahol mintha azt hallottam volna, hogy csak Leónban több templom van, mint összesen az ország többi településén. Ezt mondjuk nem tudom elhinni, de az tény, hogy sok van.
Tömegközlekedés
Sajt – Az utcán kapható ilyen furcsa kiszerelésben :)
Angel szomszédjai az utcára nyíló garázs (vagy nappali, ezt errefelé nehéz eldönteni) ajtajában a délután nagy grillezésbe kezdtek, és estére hatalmas mennyiségű ételt eladtak. Egy nagy banánlevélnyivel mi is vettünk :) – Avagy a bringa és az üzemanyaga :)
Hát ez elfogyott! :) A tányér meg mehet a komposztra, a csontot pedig már az udvaron rágja boldogan a kutya, aki az ajtóban ülve, a farkát izgatottan csóválva nézte végig a vacsoránkat :)
A szobánk puritán volt, de nekünk így tökéletes! :)
Konditerem oldalán… :D
Útban egy múzeum felé
A járdán is mindig az orrunk elé kell nézni, nem csak az úttesten
A legendák és mítoszok múzeuma egy a polgárháború alatt börtönként üzemelő épületben található
Ez a hölgy az alapítója. Kezdetben a saját otthonában állította fel a papírdarabokból épített, festett szobrokat, melyek különböző történetek szereplőit elevenítik fel. Végül – legalábbis az idegenvezetőnk elmondása szerint – a hölgy a halála előtt saját magát is megépítette! :o
Balra León alapítója, meg néhány fontos alak, művészek, költők…
Na itt van az óriásnő sztorija. A spanyolokat így figurázták ki a helyiek, ugyanis azok maasabbak voltak náluk (persze nem ennyire), a nagyfejű bábu pedig egy őslakos akar lenni, akinek azért nagyobb a feje, mert okos – okosabb mint a spanyolok! :)
Ezek a bábúk valami hatalmi harci – szerelmi sztorit próbálnak feleleveníteni. A spanyoloknak nem sikerült megszerezni egy területet, végül elvették a törzsfőnök lányát feleségül, így megoldva a problémát… :) Vagy valami ilyesmi. Nehezen érthető angolt beszélt a veeztőnk, csak ennyit sikerült kivenni.
Ezzel a boszival a rosszul viselkedő gyerekeket próbálták fegyelmezni. Mármint nem magával a boszorkánnyal, hanem az ő legendájának az emlegetésével… :) “Elviszi a rossz gyerekeket!” – Kicsit brutálisabb, mint nálunk a virgács amit a Mikulás hoz csoki helyett a rosszaknak… :)
A halál szekere, csontvázakból – Ha egyszer végigmegy egy utcán, ott hamarosan mindkét oldalt lakók küzül meghal egy-egy valaki… :o
Egy régi pap, akit lefejeztem és a feje belegurult a Managua-tóba és… Nem tudom, valami őrültség volt a vége, miatta voltak vulkánkitörések, vagy földrengések, vagy a fene tudja… Az arany rák meg a gazdagságot elhozó jószerencsét jelképezi – ha meglátod, gazdag leszel! :) Biztos ilyen rákok vannak az itteni lottószelvényeken négylevelű lóhere helyett! :)
A múzeum nagyon érdekes volt, de elsősorban a történetek miatt – Mint műalkotások, nekünk sokkal jobban tetszettek az első udvar falán található mozaikok – amelyek ugyanezeket a témákat dolgozták fel, csak más módon.
Ez már kint van az utcán, közel a főtérhez, egy kosárpálya oldalában hatalmas falfestmény
Másik falfestmény egy kocsma falán
A Quesillo! Beletartott egy kis időbe, mire megtaláltuk ezt az útikönyvünk szerint tipikus nicaraguai ételt. Tortilla egy lapos sajtdarabbal, fejföl szerű krémmel és valahogy megbolondított (“pickled” – hogy mondod magyarul?) hagymával – Zitát egy kicsit a túróstésztára emlékeztette, nekem nem nyerte el túlságosan a tetszésem. Magasan van a léc, a pupusát nehéz überelni! :)
Utcai bicikliszervíz és alkatrészbolt :)
Egy templom másfél kilométerre a bazilikától nyugatra – Állítólag bent van valami nap-szimbólum, ami még a kereszténység betörése előtti kultúrából való, de mégis bekerült a templomba. Sajnos mi nem láthattuk, mert a templom zárva volt, mikor arra jártunk
De hazafelé legalább láttunk újabb falfestményeket – tele van ezekkel is a város
Néhol elég keskeny a járda… :) Sok helyen nem túl komfortos a város a gyalogosok számára, de ez csak a központi néhány háztömbben zavaró, ahol sok a forgalom – különben simán oké középen az úton sétálni
A mosómedve egyszercsak megjelent a háznál és odaszokott. Egészen a gazdája nyakába! :) Így sétáltak együtt az utcán :)
Másnap reggel, mikor épp az ünnepléshez valót hajtogattuk a főtéren,egy brutál hangos, elnyújtott sziréna hangja töltötte be a teret a város felett (0:34), aztán amint kimondtam, hogy inkább harangoznának, egyből megszólalt a harang is. Leónban így jelzik a reggel 7 és a déli 12 órát. Elég vad volt ezt így hallani, eddig csak kb. filmekben hallottam ilyet légitámadás idején.
32 ezer kilométer! :)
Budapest óta ennyit bicikliztünk, nem számolva a bérelt biciklikkel megtett kilométerek, vagy amikor csak az egyikünk biciklizett és nem együtt tekertünk. Ebbe az sincs benne, mikor 327km-t sétáltunk az Annapurna körül a Himalájában, ahogy az sem, amikor hajóval, busszal vagy vonattal közlekedtünk valamilyen oknál fogva. Már csak 8 ezer kilométer van hátra. :) Ez egyszerre örömteli és ijesztő, hiszen azt jelenti, hogy mindjárt vége. :) Várjuk is, meg nem is, de az biztos, hogy jó lesz odahaza is, kismillió dolog van, aminek szeretnénk nekikezdeni és sok régi és új baráttal fogunk találkozni, de addig is, még azért bőven van még hátra, és bár egyre többet gondolunk a “mi lesz ezután”-ra, de a legtöbb időnket és figyelmünket még mindig a jelen illetve az köti le, hogy mi lesz holnap, a következő kilométereken, a következő országokban. :)
Történt 2015. január 13-15-én, biciliztünk 72 és 46km-t.
Szia Zita,Árpi!
Lehet,hogy nem fog jól esni amit írok.Lehet hogy nektek már nem Magyarországban kell gondolkodnotok, ha majd meg akartok állapodni.
Ennyi világlátással,nyelvismerettel,tapasztalattal és kapcsolatokkal még ha felszínesek is,nem érdemes hazajönnötök.Ez az ország már nem az ország amit itt hagytatok.
A ti világnézetetek mostanában itthon nem népszerű,értsétek ezt a környezet tudatosságra,az előítélet mentességetekre akár vallási alapon, és mások elfogadására.Nem beszélve a pofátlan és nyilvánvaló “nemzeti korrupció” intézményesüléséről.Aki nem bírja elnézni az igazságtalanságot egy idegen országban egyszerű vándorként,az hogy fogja megemészteni ha azt itthon erővel letolják a torkán?
Azt hiszem vissza illeszkedni ebbe a társadalomba sokkal nehezebb lesz mint megismerni és elfogadni az általatok ismert világ összes nyűgjét-baját.
Ezzel együtt drukkolok nektek,csak túl sok embert ismerek/ismertem, olyanokat mint ti,de már nincsenek köztünk,mert elhagyták az országot.
Üdv.FSOman2
@FSOman2
Nem esett jól olvasni, amit írtál, valóban. De köszönöm, hogy leírtad!
Mi egyre többet gondolkodunk a szeretett hazánkon, hogy újra a családunkkal, a barátainkkal leszünk, hogy újra kimegyünk a tájfutóversenyekre hétvégén, hogy vendégeket fogunk fogadni a saját otthonunkban a világ minden tájáról, hogy meghallgatjuk az érdekes történeteiket és megmutatjuk nekik a csodaszép országunkat és fővárosunkat. Elmegyünk velük olyan helyekre, ahol előtte még mi sem jártunk, a város alatti barlang- és alagútrendszerekbe, én pl. még a parlamentben sem jártam, romkocsmákban se nagyon, amelyekben azóta már nincs dohányfüst. Kipróbáljuk a Bubit, ami szintén nem volt, mikor elmentünk otthonról, ahogy sok-sok kilométerrel kevesebb volt a bringasáv is. Sok új emberrel megismerkedtünk, magyarokkal is, akikkel előtte nem ismertünk – velük is nagyszerű lesz találkozni. Már most több előadásra van felkérésünk, örömmel elutazunk majd Szegedre ahová az egyik ilyen felhívás szól.
Ha hazaértünk, sokkal nyugodtabb és kiszámíthatóbb körülmények között tudjuk majd megírni, elkészíteni és kiadni a leendő könyvünk, vagy könyveinket, újra tudok majd futni minden nap, és mindig ott lesz majd a Hármashatár-hegy egy jó kis futásra, ne adj Isten, telente, mikor lesz ehhez elég hó, sífutásra.
Annyi jó vár ránk odahaza, hogy hirtelen most fel sem bírom sorolni. Állandó konyhánk lesz, elkezdhetünk a pincében gombát termeszteni, felfedezhetjük majd a helyi dumpster diving lehetőségeket, önkénteskedhetünk majd jó ügyekért, kipróbálhatunk új recepteket, minden nap süthetünk saját kenyeret, felmérhetem majd, mennyire lehetséges sörkollektort építeni a házra és építhetünk komposzt WC-t, csinálhatunk veteményeskertet, gyűjthetjük az esővizet, kipróbálhatjuk végre magunk is a permakultúrás, mulcsos megoldásokat, ahol nem kell ásni, és kevesebb vizet igényel a föld, ellátogathatunk az öko-közösségekbe, a filmklubba, a Józsi Bácsi Szabadegyeteme morfondírozó estjeire, a jurtában élő magyar családhoz, és a Magbörzére, felvehetjük a kapcsolatot helyi termelőkkel a 30km.hu-n ahol magunk is árulhatjuk, amit megtermeltünk. Gondozhatjuk a kertet a család vidéki parasztházánál, örülhetünk a termésnek, a régi-új tájaknak, láthatjuk majd a bátyámék két gyermekét, akik azután születtek, hogy elindultunk ezért még sosem láttuk őket… Soroljam még? :)
Ha boldog akarsz lenni, pozitív dolgokkal, pozitív emberekkel kell körülvenned magad. Ezek a világ minden táján, minden országában, minden kultúrájában, függetlenül a hatalmon lévőktől és a gazdasági- társadalmi helyzettől, mindenütt jelen vannak, hol jobban, hol kevésbé, de Magyarországon iszonyat bőség van belőlük, csak ugye az is nagyon fontos, hogy mely dolgokra figyelünk, mivel kötjük le a figyelmünket – mert ezekből a dolgokból fogunk többet észrevenni, és idővel úgy érezzük majd, ilyen a világ. Pedig nem feltétlenül, mert csak arról van szó, hogy mi erre figyeltünk, csak ezt vettük észre – mást nem.
Sok dolog változik, ma már csak a változás állandó a világunkban, de sok dolog pozitív irányba változik, és ezekre többet kell figyelni! Ezzel nem azt mondom, hogy a rossz dolgokat nem kell észrevenni és nem kell javítani és nem kell pozitívabb irányba terelni őket, de ha csak ezekre koncentrálunk akkor felnagyítjuk őket magunkban és ez megbénít, tehetetlennek érezzük magunkat, és végül nem is teszünk ellenük semmit, pedig tehetnénk, csak már annyira a fejünkre nőnek, hogy icipicinek érezzük magunkat – pedig nem vagyunk azok.
Először mindenkinek a saját közvetlen környezetet, életét kell megváltania, aztán, ha már ott boldog vagy és tettre kész és tenni és jobbítani akarsz a tágabb világodban is, akkor lehet továbbmenni. De ha belül minden keserű és sötét, akkor tehetetlen vagy, csak elfog a tehetetlen düh és felemészt. Minden belülről indul, önmagunkból. Szerintem. :)
Egyébként nyilván valóan sok igazság van abban, amit írsz, de már a leírásával is ezt a jelenséget erősíted, ezért nem esett jól olvasni. :) …és ezért már most próbáljuk magunkat belülről felvértezni és felkészülni, hogy jól reagálhassunk majd a hazai dolgokra, a negatívakra is, és ki tudjuk majd úgy alakítani a régi-új életünk, hogy az boldog legyen, mert ezek a negatív dolgok, amiket Te is leírtál kisebbségben lesznek benne. :)
Mégegyszer, nagyon köszönöm a hozzászólásod, még így is, hogy nem volt kellemes olvasni és nem egészen értek vele egyet! :)
Bocsánat, ha az előző komment nagyon megmondó lett, nem állt szándékomban, én is jól tudom, hogy ezek a dolgok leírva nagyon szépen hangzanak, de a valóságban már nehezebb ezek szerint élni. Persze nem lehetetlen, csak leírni könnyebb, mint úgy is tenni, úgy érezni – nekem, nekünk sem sikerül mindig. :) De erre törekszünk és már azzal is hogy leírom egy apró lépést teszünk… :)
Szia Zita és Árpi!
Egy kis helyesbítés. A boltok nem január, hanem március elsejétől nem lehetnek nyitva vasárnap. Lehet, hogy az ismerőseid már szokatják magukat. :) Részemről jobban szeretem, ha biztosítják a választás lehetőségét. Azzal indokolni a változtatást, hogy a dolgozók vasárnap a családjukkal lehessenek nevetséges, hiszen egy sor olyan munkakör (nem akarom sorolni) van ahol vasárnap, vagy akár ünnepnap is dolgozni kell.
Örülök, hogy itthon tervezitek a jövőtöket. Fáj a szívem a sok-sok ezer fiatalért, akik más országokban keresik, és többnyire meg is találják a boldogulásukat.
További szép élményeket!
Köszönöm a kimerítő és hosszú választ,és meg kell mondjam ezt vártam Tőled.Úgy ismertelek meg Benneteket ,hogy nem ijedtek meg a kihívásoktól,pontról-pontra legyőzitek még ha a vége nem is belátható.Nyilván itthon is sikeresek lesztek, nem kételkedem.
És meg kell hogy mondjam,még ha a munkám,a vállalkozásom a fenti okok miatt tönkre is ment,jelenleg nem vagyok vidám,-de pozitívan látom a jövőt.
Viszont a válaszod nekem nagyon jól esett! :)
Szia Zita és Árpi!
Teljesen véletlenül botlottunk a sztoritokra, olvassuk, nézzük, tanulunk belőle és főleg élvezzük.
Csak ennyi, ja és mi is 2222 km-nél tartunk valamerre :)
Csing csiling hátha majd összefutunk valahol.
Truffie
Kedves Zita és Árpád!
Szívet és lelket melengető érzés volt olvasnom a hozzászólások között válaszotokat; ezt az igazi hazaszeretet-kinyilatkozást.
Hazatértetek után egy később meghatározandó időpontban szeretettel várunk benneteket az MTA. Szegedi Akadémiai Bizottsága nagytermében a Szegedi Közéleti Kávéház (civilcafe.inf.hu és https://www.facebook.com/pages/Szegedi-Közéleti-Kávéház/250787951661948) estjére, ahol kiemelt programotokat fogjuk bonyolítani. Jó egészséget és további csodás élményeket kívánok nektek!
Bocsánat, lemaradt valami az előbbi hozzászólásból: http://www.civilcafe.inf.hu