Bejárat > Közép-Amerika, Nicaragua > Nagarotétól Masayáig – Señora Zita és Don Árpi Miguel és Reina, valamint Oscar Perez vendégszeretetében

Nagarotétól Masayáig – Señora Zita és Don Árpi Miguel és Reina, valamint Oscar Perez vendégszeretetében

Újra normális, 36,8 Celsius a hőmérsékletem, úgyhogy nekiállok írni! :) Mert volt ennél közel 3 fokkal magasabb is, de erről majd később. Most csak annyi, hogy ne aggódjatok, nincs csikungunyám, se denguem. Se maláriám, hisz az tudtunkkal nincs is ezen a környéken. Szombatig meg kell írnom a második cikket is az Over magazinba, és ezzel a bejegyzéssel próbálom rávenni magam az írásra. Csapjunk is bele!

Quesillos, tiste és kerékpártárolós, zenélő riksák Nagaroteban

Itt ébredtünk reggel Nagarotéban. Egy hotel még építés alatt álló közös helyiségében / folyosóján, ahol 80 Córdobáért, 800 forintért maradhattunk. A szobák 250 Córdobától indultak, és ebből képtelenség volt alkudni

Városi áru és ember szállítás

A főtér nagyon szépen nézett ki, főleg a falu többi részéhez képest

Ekkor még nem tudtuk, miért vannak ilyen óriási kupaszobrok felállítva a főtéren

Aztán az előző előtti képen látott büfésor egyik ablakánál megálltunk reggelizni, és minden világossá vált: A quesillos és a tiste Nicaragua két legjellegzetesebb enni- és innivalója, amelyek leginkább erre a León és Managua közötti területre jellemzőek. A quesillosról már írtam, ez egy tortillára rakott sajt, sóval és savanyított hagymával megszórva, majd cremával vagyis egy tejfölszerű fehér tejtermékkel leöntve. Mindezt “tradícionálisan” egy kis műanyagzacskóban tálalják, aminek az egyik alsó sarkát kiharapva a maradék cremát is ki lehet belőle szívni. Itt végre azt is láttuk, hogy néz ki ez a zacskós verzió, illetve a bal oldalt látható fakupák (amelyeket nagyban a főtéren is láttunk – előző kép! – szerepére. Ezekben tálalják a tiste nevű italt, ami a következőkből készül: kukoricadara, kakaó, canela, és “clavo de olor”, vagyis szegfűszeg. :)

És most nézzük, :) hogy néz ki mindez mozgóképen (1:09), és hogy mennyire ízlett a tiste Zitának az első korty után!

Hát igen, a teteje majdnem mint a kakaó, de az aljára leülepszik a sok kukoricadara és az bizony sűrű cucc! :)

Egy szobor a főtér oldalában, a quesillosozó tőszomszédságában. Kérdeztük a helyieket, hogy miért a fa a kötényen, és egyáltalán mit visz a hölgy és miért a szék? A válaszukból megtudtuk, hogy ez egy quesillost áruló hölgy, és a szék valójában inkább asztal és arra kell, hogy ki tudja rá pakolni a portékát. A kötényén pedig a fa…

…azért van, mert pár sarokkal odébb található az El Genizaro nevű hely, ahol – a legenda szerint – egy hatalmas fára a spanyolok felakasztottak anno egy helybélit, és nagyon sokáig lógni hagyták ott, hogy ezzel is példát statuáljanak és megfélemlítsék a lakosságot

Az eredeti fa – vagy amit annak vélnek – még ma is megtalálható itt.

Ugyanitt találtuk ezt a falfestményt, aminek a felső része a Nicaragua-tavat és az Ometepe-szigetet ábrázolja, amelyet két vulkáni hegy formált. Most e szigetről írom ezt a beszámolót. :)

Nagyon bírjuk, hogy itt mindent vidám színesre festenek! :) – Ez egy quesillost és tistét kínáló mobilárus kocsijának oldala.

Aztán volt itt más érdekes dolog is. Nézzétek csak ennek a motorriksának a hátulját! Azok a fehér kampók kerékpárok szállítására vannak ott! :)

Beszélgettem a sofőrrel, azt mondta, két bringát is el tud vinni a riksáján, és ezért nem számol fel pluszpénzt a fuvarhoz. Ez a kis miliő itt a tér oldalában annyira megtetszett nekünk, hogy készítettünk is róla egy rövid videót (0:53) Zitával, ami alatt megkértem emberünket, hogy csavarja kicsit fel a hangerőt, ugyanis a riksában hátul elfért még egy pár bazinagy hangszóró is! :)

A horrorfáktól a vulkáni halakig

Kifelé menet a faluból leelőztünk egy szekéren közlekedő családot. Errefelé elég általános látvány az ilyesmi.

Nagarote határában több ilyen éttermet is találtunk az út mentén – úgy látszik ez a városka tényleg nagyon híres a quesillosáról

Útközben láttunk egy csomó “horrorfát”, kilométer hosszú sorokban álltak az út mellett. A fura, törzse és ágai, illetve a rengeteg róla lelógó lián miatt neveztük így el magunk között a fát, mert hát nem ilyen fák próbálják mindig megfojtani a főhőst a filmekben? :) Szerintetek egyébként ez a fa része, vagy mind a lián, mind a törzsön és az ágakon lévő “dolog” egy fára nőtt élősködő?

A Momotombo vulkán

Felhajtottunk egy teherautó-mérlegre. Azt mondja Zita 120kg bringástul és cuccostul – A 110 reálisabb, de hát mikor álltunk utoljára szobamérlegre? :)

Ketten együtt 270kg. Na ez már tényleg sok! :) Felfelé kerekítve 40kg a két bringa, mi ketten mondjuk 150kg vagyunk. Az biztos, hogy nincs 80kg cuccunk, maximum 70kg, de inkább csak 50, vagy még kevesebb. Rossz a mérleg! :)

A következő faluban, Mateareben megálltunk, hogy kérdezősködjünk. A Pali nevű bolt előtt tettük mindezt, ami az egyetlen szupermarket lánc Nicaraguában. Azt akartuk megtudni, hogy az előttünk álló Chiltepe félsziget a Managua-tó oldalában körbebiciklizhető-e aszfalton, vagy sem. Itt találkoztunk egy kedves párossal, Miguellel és Reinával, akik elmondták, hogy nincs aszfalt a szigetet körbejáró úton, viszont nekik van egy tóparti szórakozóhelyük a félsziget belsejében lévő egyik krátertó, a Xiloá-tó partján, és nagyon szívesen látnak minket, lesz étel, ital és még ott is alhatunk, ha szeretnénk. Mikor kérdeztem, hogy ez kerül-e valamibe, az volt a válasz, hogy “No, nada!”, vagy nem, semmi! Mivel eredetileg is úgy terveztük, hogy meglátogatjuk ezt a tavat, ezért elfogadtuk a kedves meghívásukat és megbeszéltük, hogy kb. másfél óra múlva megérkezünk hozzájuk. Az útikönyvben olvastuk, hogy szép hely a Xiloá-tó, és hogy a tiszta vízében még búvárkodni is lehet. Máris bevizionáltunk egy csodaszép tavat egy vulkán belsejében, ahol hamarosan sznorkellezni fogunk a vulkáni halak között. :)

Útközben, már a főútról a tó felé letérve jött szembe ez a csodálatos busz! :) Ennyire cifrán kifestett régi iskolabusz talán eddig még nem is láttunk Latin-Amerikában

Batman és Superman Jézus Krisztus és az USA-ban dolgozó családtag után holtversenyben a harmadik helyet foglalják el a helyiek szuperhős-toplistáján :)

Valamilyen, eddig számunkra érthetetlen okból Taz, a rajzfilmből ismert tasmán ördög különösen népszerű figura Nicaraguában, vagy legalábbis a nicaraguau járgány-festők/tulajdonosok körében biztos. :)

Ne kérdezzetek semmit! Mikor megérkeztünk barátainkhoz, ez a nagydarab, magas, részeg ember, salátalevéllel a fején nagyon boldogan mesélte nekünk, hogy ő rendőr… Ezek után mikor bele akart ülni a bringába, nem mertem ellenkezni. :) Hála az égnek, elindulni nem akart, sőt mikor csak én fogtam és nem az oszlopnak támaszkodva ült a bringában, annyira megrémült a szokatlan egyensúlytól, hogy rögtön ki is akart szállni. :)

Miguellel és Reinával, a házigazdáinkkal. Reina nagyon finom, pörköltszerű marhahúst készített ebédre.

Így festett a tó a partról. Valahogy túlvizináltuk magunkban a látványt, a valóságban nem volt akkora szám

Viszont a parton egyszercsak megjelent a nagarotei főteren látott quesillos árus hölgy szinte teljesen pontos, élő mása. Még a kinyitható asztal is pont úgy volt a jobb vállán, mint a szobron! :)

Bementünk sznorkellezni a vízbe, de a látótávolság sajnos alig haladta meg az egy métert, így ez sem volt túlságosan nagy élmény.

Mivel a házigazdáink később leléptek, és csak egy felügyelőfiúval maradtunk, a délután hátralévő részében egy, a következő Over Magazinban megjelenő Hawaiiról szóló cikken kezdtem el dolgozni, de erről most nincs mit mesélni. :)

így néz ki a hely, ahol aludtunk. Egy alacsony bádogtetős csarnokszerű épület volt a kocsma, ahol aludtunk. Hétvégén állítólag tele van és nagy bulik vannak, de mi persze nem hétvégén jártunk itt, szóval nagyon csendes volt, alig láttunk vendégeket. Ezer köszönet Miguelnek és Reinának a remek szálláshelyért, és a vendégszeretetükért!

Señora Zita és Don Árpi spontán élő rádióinterjút ad Managuában :)

A főváros a félszigettől csak egy köpésre volt. Visszatekerve a főútra egy kisebb emelkedőt kellett megmásznunk.

Aminek a túloldalán egy kilátóból ez a látvány tárult elénk

Hátul a félsziget, a közelebbi dombok mögött a krátertó, amiben előző nap fürödtünk

Managuában, két sarokra a kormányzati épületek, a nemzeti palota és a főtér előtt. Mi sem akartuk elhinni, azt hittük, rossz helyen járunk, de hát a GPS nem csalhat…

…és nem is csal! Két sarokkal odébb már csak kétszer négy sávos, ilyen sárga “fákkal” díszített óriási úton találtuk magunkat

Szökőkút a parkban

A katedrális? Ez lenne az? Egy könnyűszerkezetes teteje volt csak, mint a vásárcsarnokoknak, mintha lebombázták volna valamikor és még nem került felújításra. Talán a polgárháború nyoma.

A többi épület a környéken annyira fantáziátlan volt, hogy nem is készítettem róluk fotót. A környéken egyébként nagy építkezések folytak, szóval pár év múlva lehet, hogy tényleg lesz itt valami, amit érdemes megnézni, de jelenleg… Hát minket itt konkrétan semmi nem nyűgözött le, de ez lehet, hogy azért van, mert kezd city-itisünk lenni, vagyis annyira nem nyűgöznek le mostanában minket a nagyobb városok.

Ekkor még csak az út közepén meghagyott fát fotóztam, és nem is gondoltam rá, hogy az alatta megállt fehér autó egy újabb izgalmas kis történetet fog elhozni nekünk :)

Ez a hölgy pattant ki az autóból, és egyből rádióról meg újságról kezdett nekünk spanyolul magyarázni, aminek persze mi csak a töredékét értettük, de annyit, azért levágtunk a diktafonból, hogy interjút szeretne velünk készíteni. Csak egyetlen feltételünk volt ez ügyben, hogy vonuljunk vissza a nagy fa árnyékába, mert ha a napon kell állnunk 5 percig, attól megpurcanunk.

A csaj vagy csak egyszerűen spontán volt, vagy nagyon profi, vagy mindkettő, de pár perc alatt megtudakolt tőlünk minden fontosat, majd telefonált egyet, aztán kérdezett engem, kérdezte Zitát nagyjából ugyanazokról a dolgokról, amelyeket már az elején is megkérdezett tőlünk, közben ő is magyarázott mindenfélét csengő-bongó hangon, aminek kb. csak a 80%-át értettük, majd mindezek után megköszönte nekünk az egészet. Az egész nem tartott tovább 5 percnél. Mikor kérdeztük, hogy hol és mikor lesz adásban, mondta, hogy ez élő volt! :) Hoppá! Akkor bizony a műsor is elég spontán kellett, hogy legyen. A hölgy azt is elmondta, hogy újságban (periodico) is lesz rólunk cikk, ehhez készített is gyorsan néhány fotót a mobiltelefonjával, majd megadott egy webcímet. Ezt a webcímet aztán az erről az esetről írt facebook posztunk mellé egy kommentben közöltük. Nagy meglepetésünkre ezt a poszt több mint 300 lájkot kapott, és ami még jobb, hogy az egyik kedves olvasónk a weboldalról kikereste a rólunk szóló cikket, amit így veletek is meg tudunk osztani. Ez a cikk úgy kezdődik, hogy “La señora ZitaZarug y don ÁrpiHarkanju, son una pareja de húngaros”, és mi annak ellenére, hogy a neveinket furcsán egybe és elírták, nagyszerűen mulattunk a señora és don előtagokon. :) És ha ilyen gyors és “fájdalommentes” interjút készítenek velünk, akkor akár még a neveinket is elírhatják. Najó, Harkányi helyett Szirákit írni talán már egy kicsit meredek, de a végén azon is csak nevetni sikerült.

Managua – Masaya, egy harmadrendű kis úton

Az interjú után úgy éreztük, ezt már úgysem lehet überelni, ennél jobb élmény már nem fog érni minket a fővárosban, ezért jobb is, ha gyorsan továbbállunk. Masayáról jókat hallottunk Péteréktől, ezért úgy döntöttünk, hogy feltekerünk a 200 méter magasan, egy vulkán oldalában található városkába, hogy ott töltsük az estét.

Managua külvárosában, autóalkatrész árusok

Az egyik legfinomabb és az átlagtól legeltérőbb étel, amit eddig Nicaraguában ettünk! Egy útszéli kis étkezdében, 70 Córdobáért: fehér szószos csirkehús sült hagymával, a petrezselymes krumplihoz hasonló, fűszeres főtt krumplival és tortillával. Zita választása nem volt ilyen jó, de szépen megosztoztunk fifty-fifty mindkét tányéron, hogy neki is járjon a jóból. :)

Egy kerülettel odébb egy szekérnyi gyerek úgy nevetett a fekvőbringáink látványán, hogy majd ki estek a szekérből :)

Később utolértük őket, és egy kis videót is készítettem az előzésről. (0:40)

Csatorna a külvárosban – szennyvíz vagy csak egy patak, ki tudja?

Ez a bizonyos rövidebb, és kevesebb forgalmat ígérő harmadrendű út kezdetben úgy tűnt, rossz választás volt

De aztán ilyen szép kövezetet kaptunk és az emelkedő is végig nagyon mérsékelt maradt

Vidéki kisbolt

…és megérkeztünk, újra Coca-colafalván vagyunk! Ez már Masaya külkerülete.

A rendőrök rendszám nélküli ladákkal járnak. :) Gondolom az autóra festett 490-es szám az azonosítójuk

Itt végre rájöttem, miért csempézik ki a ház előtt a járdát. Ugye odabent, mivel betonból van az egész ház, délutánra dögrovás meleg lesz. Az emberek alig várják, hogy lejjebb bukjon a nap és kiülhessen az utcára. Ezért ülnek a ház előtt mindenütt a városokban késő délután és este a hintaszékjükben az emberek. És ezért csempézik ki a járdát és a házat, mert szeretnének szép és tiszta helyen kint ülni, a csempe pedig könnyen takarítható. :) Esőben meg rohadt csúszós és fokozottan balesetveszélyes, de az mit számít…

Ugye mondtam, már be vannak készítve a hintaszékek az ajtó mellé! :) Nicaragua egy hintaszék (és függőágy) nemzet! :)

Masayában egy 89 éves veterán tűzoltó vendégszeretetében

Kaptunk egy tippet jövet, hogy a főtér mellett van egy olcsó hotel – odafelé menet láttuk, hogy itt még lovasszekerek is működnek. Az nem lett tiszta, hogy csak a turisták kedvéért, vagy rendes városi tömegközlekedési eszközként, de azt hiszem, e képből úgy tűnik, talán utóbbi. Lószar is volt bőven az úton, ahogy sok más városban is az országban. :)

Masaya utcái is tele vannak szép falfestményekkel, legtöbbjük a város jelképeit mutatja be

A templom a főtéren

A szálloda, amit mondtak nekünk, méregdrága volt, és a többi szálló meg mind tele volt, egyetlen egy helyen volt egy szoba, de ott meg a bringákat nem tudtuk volna hová tenni. Végül felkerestük a Bomberost, vagyis a tűzoltóságot, ahol egy idős bácsi, Oscar Perez egyből nagy szeretettel fogadott minket. Oscarról hamar kiderült, hogy 89 éves és még mindig aktív tűzoltó. Persze gondolom már csak irodai munkákat végez, mint adminisztráció, oktatás és hasonlóak, de akkor is, ez órási! Főleg, ha azt is hozzávesszük, hogy ő az egész tűzoltóság alapítója. 1962-ben alapította Masaya tűzoltóságát, vagyis 53 éve dolgozik itt tűzoltóként! Ez azért nem semmi, valljuk be! Itt az oklevelek előtt a falon megengedte, hogy estére táborozhassunk. Oscar feje feletti képen egyébként ő látható, díszegyenruhában.

Oscáréknál még nem vertünk tábort, csak otthagytuk a bringákat és elindultunk gyalog felfedezni a várost és találni valami vacsorának valót.

Már árnyékos az utca, kint ülnek az emberek – két hintaszék volt, Józsinak balra már csak műanyagszék jutott! :)

Buli van! :)

Masaya védőszentje megvéd a vulkánkitörésektől…

…de ha esetleg szabadságon lenne, mikor a vulkán kitörni készül, akkor szaladj balra!!!

Ezt az állítólag qacalnak nevezett ételt egy picaroban, vagyis egy gyümölcsnek a kemény héjában árulják, és még a kanál is ebből a héjból készült! :) Egy adag, ha jól emlékszem 10 Córdoba volt, vagyis 100 forint – és nagyon finom volt! :)

Meg is kóstoltunk, itt hallhatjátok, milyen íze van! :D (0:50) Annyira ízlett nekünk ez az elsőre nagyon bizarrnak tűnő lisztből, rizsből és kukoricadarából készült fahéjjal megszórt forró tejberizsszerű étel, hogy végül még egy második kört is rendeltünk belőle.

Valami toronymániájuk is van a nicaraguaiaknak mert nem egy étteremnél láttunk kisebb kilátótornyokat, itt meg egy óriási magasra épített asztalt két székkel

A fő étkezésünk már abszolút nem volt autentikus. Több büféből is friss, illatos sonkás-sajtos pizzaszeleteket árultak 15 Córdobáért. Ezeket először csak a farkaséhségünk csillapítása végett kóstoltuk meg, de végül annyira ízlettek, hogy bevágtunk fejenként 4-4 szeletet és ezzel jól is laktunk.

A főtéren jó kis hangulat volt naplemente előtt

A gyönyörű fények arra késztettek minket, hogy sétáljunk ki a maleconra megnézni a várostól nyugatra lévő tavat. Nem erre számítottam, én azt hittem, a tó egy szintben lesz a várossal és majd egy jó kis strandon nézhetjük meg a naplementét. Hát nem, ez is egy krátertó, legalább 100 méterrel a város alatt… De azért ez sem volt csúnya! :)

A malecon – vagyis a vízparti sétány. Hát, mondjuk itt nem épp vízparti, de majdnem… Mondjuk, hogy egy szakadék partján van.

Ha van ilyen rácsod a házad előtt, akkor akár kint is felejtheted éjszakára a hintaszéked, senki nem viszi el!

Kreatív!

Éjszakai szálláshelyünk a tűzoltóknál! :) Este vittünk nekik egy két literes üdítőt ajándékba. Gondolkodtunk gyümölcsben, de most őszintén, nekik egy-két kiló banán vagy narancs az minden sarkon minden fán megterem… Bár mondjuk egészségesebb, de olyat akartunk adni nekik, aminek örülnek és amit értékelnek. Még ha egészségesebb is lett volna a gyümölcs. Szerintetek mit kellett volna adnunk nekik? Inkább 5kg narancsot? Volt más, spécibb gyümölcs, pl. alma vagy szőlő, ami errefelé extra dolognak számít, de ezek meg olyan drágák, hogy annyit venni belőlük, amennyit egy dandárnyi tűzoltó értelmesen el tud osztani egymás között, az többe került volna mint egy szállodaszoba… :) Amúgy a háttérben látható tűzoltóautó egy 49 éves orosz csoda!

Hát ennyi! :) Megint csak ezzel a gyönyörű magyar mondattal tudok köszönetet mondani Nicaraguának e két csodás napért: Köszönjük a vendégszereteteteket! :)

Te jó ég, már megint mennyit sikerült írni, pedig csupán két napot fedtem le ezzel a blogbejegyzéssel. Két ilyen nap olyan nekünk, mint régen odahaza egy a többitől eltérő, izgalmas hétvége, amikor egy csomó új dolgot csináltunk, vagy valami szokatlan, nagyszerű dolog történt velünk. Itt az úton tele vagyunk ilyen napokkal, de ahhoz, hogy ezeket igazán meg tudjuk élni és értékelni tudjuk őket, kellenek üres napok is – főleg ennyi idő után. Ezek is megtalálnak minket, vagy mi találjuk meg őket, és ha üresben, egy helyben állunk 1-2 napot, az már nem zavar minket annyira, mint kezdetben. :) Persze azért haladni is kell, és talán a legnehezebb mostanság ezt az egyensúlyt megtalálni. Haladni is, és közben lenni is és megélni a dolgokat. Most például, mikor ezt a bejegyzést zárom, azért állunk, mert lebetegedtem. De már tegnap délután óta nincs lázam, és itt ez a gyönyörű vulkán, és jön a naplemente, van egy gyönyörű part innen 5km-re, vannak felhők az égen, egyszóval ideális az idő egy jó kis timelapse videó elkészítéséhez, ezért most eltűnök a gép elől! :)

Történt 2015. január 20-21-én. Leírva január 28-án. Bicikliztünk 36,5 és 54,1km-t.

  1. Még nincs hozzászólás
  1. Még nincsenek visszakövetések