Bejárat > Dél-Amerika, Peru > Cuzco – Puno #1 – 101 kilométernyi újabb betekintés az inka kultúrába és a helyiek életébe

Cuzco – Puno #1 – 101 kilométernyi újabb betekintés az inka kultúrába és a helyiek életébe

Cuczoból Bolívia, az Altiplano nevű fennsík és a Titicaca-tó irányába indultunk tovább.

Az egyetlen főútat néztük ki magunknak erre a célra, melynek szintmetszete ezen a képen látható. A szűk 400km-t 4 nap alatt terveztük megtenni.

Első reggel a nagyszerű cuzcoi szállónkat korán elhagyva egy ilyen utcai árusnál reggeliztünk zsömleszerű pékárút helyi sajttal, és quinoa-italt.

Kifelé menet a városból az út végig lejtett, így gyorsan és könnyedén elhagytuk a kaotikus forgatagot, pláne hogy még Superman is az üldözőink között volt, ezúttal busszal! :)

Először egy benzinkútnál álltunk meg pisilni, ott rögtön körünk gyűlt néhány érdeklődő perui férfi, akikről végül mi is készítettünk egy fotót – azután hogy ők is rólam és a bicikliről. :)

A vastagbetűs részt valahogy úgy lehetne magyarra fordítani, hogy “Gazdag/Finom tengerimalac fesztivál”! :) Merthogy ők ugye megeszik ezt az állatot.

Ahogy elhagytuk a várost, két túrabringást pillantottunk meg szembetekerni velünk. Természetesen vidám csengetések és integetések közepette megálltunk egymásnak, így megtudhattuk, hogy Denise-el és Charlessal (Hogyan kell pontosan leírni az ilyen külföldi tulajdonneveket a -val, -vel ragokkal?) hozott össze minket az út, ők Quebecből valóak és ha jól megnézitek a képet, látható, hogy ők is Take-a-Look márkájú sisakra vagy szemüvegre szerelhető türköket használnak, mint mi, ők is Schwalbe Marathon gumikülsőkön gurulnak, csak ők a Mondial típust használják, ami Charlse elmondása szerint egyszer neki 20 ezer kilométert is kibírt, és ők is Ortlieb táskákban hordják a holmijaikat, amelyek nekünk már 4 éve bizonyítanak, és még mindig garanciálisak! Valamint ők is Rohloff agyváltót használnak, amit állítólag egy életre vesz az ember. :) A vázaik egyébként Surly márkájuak, ez is nagyon népszerű a hosszútávú kerékpártúrázók között, de ez már nem egyezik a miénkkel. :)

Csnegő világutazóknak! :) Óriási! :)

Ja, és a lámpánk is ugyanaz, Lumotech IQ Fly Senso Plus. Ezt eddig én se tudtam, most kerestem meg rajta a márkanevet és a típust, hogy ideírjam, ez ugyanis a bringával jött, már eleve bekötve az első kerékben forgó agydinamóra. Ezen a lámpán hátul van egy off/auto/on kapcsoló, a középső állásban egy fényérzékelő kapcsolja fel és le a lámpát, tehát amikor a fény erőssége egy bizonyos szint alá esik, a lámpa magától felkapcsol és nekünk még csak előre se kell hajolni ehhez. Ez különösen jól jön, mikor pl. 30 alagutat keresztezünk egyetlen nap alatt, és érdekesség, hogy (Made in Germany) általában szinte másodpercre és méterre pontosan ugyanott szokott felkapcsolni Zitával a kettőnk lámpája, mikor úgy esik, hogy sötétedésig bringázunk, vagy mondjuk brutálisan beborul felettünk az ég.

A kabalaállatok cipelése is egy újabb közös dolgunk volt Deniseékkel. :) Ezek nagyon örömteli találkozások tudnak lenni, hiszen a világ más tájékáról valóak vagyunk, mindketten távol a saját otthonunktól, és mégis, rögtön sok-sok hasonlóságot fedezünk fel egymásban, szinte azonnal. Volt is miről beszélgetnünk velük, szerint fél órát álltunk az út szélén és csak dumáltunk nagy-nagy lelkesen. :)

Charles és Denise blogját a http://chardenvelomonde.blogspot.ca oldalon éritek el. Nekünk sajnos még rápillantani sem volt időnk, hiszen a sajátunkkal is vagy két hónap lemaradásban vagyunk, de talán Nektek lesz! ;)

Ahogy elbúcsúztunk, őket rögtön megtámadta egy fekete véreb! :)

Alig kellett néhány kilométert tekernünk, és egy apró hágóban máris egy inka romnál találtuk magunkat.

Le nem gépelem, mert ebbe beletörnének az ujjaim vagy a billentyűk, de a lényeg, hogy így hívják ezeket a romokat, jobbra látni is őket az útról, szóval nehéz eltéveszteni.

Ezeken a lépcsőkön azért nem lehetett egy életbiztosítás közlekedni. :)

Ottjártunkkor régészek dolgoztak a helyszínen.

Talán valami kaputemplom lehetett…?

Lefelé menet gurulva a hágóból.

Éééés itt vagyunk, mikor először megpillantottuk ezeket a tetődíszeket, Facebookon már írtam róluk, jó szerencsét hoznak a ház lakóinak.

Ezeknél még láttunk sokkal cifrábbat is, de a tehénkék (vagy bikák?), a létra, a zászló (ami azért vicces számomra, mert a bátyám és az én jelünk az oviban anno ez a kettő volt, csak már arra nem emlékszem, kinek melyik volt… :D), az edény és a keresztre kötözött ágacskák a legtöbb ilyen díszen mind jelen voltak. Jó lenne tudni ezeknek a pontos jelentését, és azt hiszem a Facebook poszton linkelt Wiki-oldalon némelyikre kitérnek, de ezt most nem tudom előkeresni, offline írom ezt a bejegyzést, és itt, ahol vagyunk fél óra internet 2 euróba kerül, ezért valószínű csak villámgyorsan és csoportosan feltöltöm majd ezeket az írásokat és képeket, ahogy sikerül őket internet nélkül megírni, szóval ne várjatok utánajárást és linkelést, mert az most nagyon drága lenne nekünk. Ha mégis lesz, az azt jelenti, hogy sikerült valahol relatíve olcsóbb mobilinternetet vásárolni. :)

Akarnak ők zöldek lenni, csak itt még a fogyasztói társadalom most fejlődik ki, még csak most tartanak befelé az “egyre gyorsabban egyre többet egyre nagyobbat” végtelen, sötét alagútjába, amiből közben a nyugat már próbál kimászni.

Néni a gyermekével. Errefelé mindenki ilyen színes kendőkben hordja a gyermekét.

Minden faluban él egy Batman. Vagy több… :)

Ebédszünetnél volt őrzője a bringáknak. :)

Egy igazi véreb volt. :)

Na jó, igazából rettentő aranyos volt, még járni sem bírt rendesen, de máris nagyon játékos volt. :)

Ez pedig az ebédünk első fogása, zöldséges tésztás leves.

Quinoát szitálnak.

Így néz ki közelebbről.

Egy templom a következő faluban. Kívülről nagyon egyszerűnek tűnt, de belül tele volt festményekkel és arany díszekkel. A belépéshez valami nevetségesen magas összeget kellett volna fizetnünk, ezért nem mentünk be.

Helyette inkább a kilátást csodáltuk tovább.

A templom mögötti temető. Ez is más minden országban, minden kultúrában.

Láncfűrész szállítása bringán! :o

Idős nénike battyog velünk szemben az út szélén.

Hoppá, akkor ez most azt jelenti, hogy valakinek a házból eltörött a szerencséje? Érdekes, hogy itt meg egy nap és egy hold is felkerült a kereszt két oldalára.

Ez volt a legcifrább tetődísz, amit sikerült kiszúrnunk. Ásó, dárda, kakas, patkó, van itt minden kérem! :)

Sok nőt láttunk fizikai munkát végezni, ilyen téren abszolút egyenlőség van itt a nemek között, sőt mintha talán egy picit több asszonyt láttunk volna a odakint dolgozni, mint férfit.

Itt is válogatják, pakolják a quinoát az út szélén.

A szárítás folyamata, mikor a magok (?) még a növényen vannak.

Itt már a szártól külön.

És még a száron.

Óriás véreb perui zászlóban. :)

Quinoa “szüret”.

Helyi politikai hirdetés egy vályogházra festve. Vajon mit csinálnak, ha az adott illetőről időközben kiderül, hogy velelyéig korrupt, és sikkasztott, lenyúlt, mutyizott vagy botrányos nyilatkozatott tett? Átfestik a házat?

Hogy a tájról is legyen fotó. Mindez ugye olyan 3300m magasan.

És ha már megemlítettem a magasságot, leírom, hogy mostanában azért nem írunk ennyit arról, hogy milyen magasan vagyunk, és milyen nehéz itt lélegezni, sportolni, mert nem különösebben nehéz. Vagyis ahogy mi csináljuk, úgy nincs nagyon nagy különbség, mint tengerszinten. Ez egyrészt azért van, mert az elmúlt heteket, sőt inkább hónapokat is hasonló magasságokban töltöttük, így már hozzászoktunk, másodrészt pedig azért, mert nem igazán sport ez, vagyis az, de nem élsport, se nem versenysport, egyszerűen csak kerékpározunk, és nem sietünk, rohanunk sehová. Az ilyen jellegű kerékpározásban a sebesség abszolút nem első szempont, inkább az a fontos, hogy minimális erőfeszítést leadva haladjunk hogy közben minél inkább maradjon erőnk, időnk és figyelmünk élvezni a tájat és a minket körülvevő világot, hogy élvezzük azt, beszélgessünk vele, elmélkedjünk róla, lefényképezzük, stb. Ebben a nagy magasság ritka levegője ennyi idő után már csak annyira nehezít meg minket, hogy amikor meredekebb részhez érünk, akkor kicsit jobban lihegünk, mint amúgy. Vagy ha hirtelen felállunk, akkor kicsit gyorsabban és durvábban elmegy a kép és elszédülünk, mint amúgy, vagy ha pihenésből fölfelé indulunk el, akkor azonnal, és nagyon durván besavasodnak a combjaink, mintha kősziklából lennének. De ezek igazából apróságok és egy idő után már észre sem veszi az ember, hozzászokunk, illetve ezekhez is adaptálódunk.

Iskolából hazafelé tartó gyerekek integetnek ránk. Ahogy sok hasonló helyen a világban, itt sincs menza a suliban, hanem dél körül 1-2 órára hazamennek a gyerekek enni, esetleg besegíteni a háztáji munkákba. Ezért van az, hogy annyit látni vonuló diákokat, hiszen négyszer teszik meg az otthon és az iskola között egy nap az utat, így még késő délután is egyszer, utoljára.

De hol az apuka? :) Valószínű valahol hajtja az igát.

Főggúhíd beton oszlopokkal, fémsodronyból és fából.

Ezen a képen sokat nevettünk. Nem látszik jól, de a bal oldali kis házra, vagy inkább csak falra egy “fia” nevű, fa ikonnal magát hirdető párt festménye látható, amit mi különösen viccesnek találtunk így az “apu”-s, nála nagyobb ház oldalában. :) Apu és fia indulnak a választásokon, vajon ki fog nyerni? :)

Ahogy Ázsia úgy Latin-Amerika egyik érdekessége és nehézsége is abban rejlett, hogy mindenféle típúsú, fajtású, méretű és hajtású közlekedési eszközök egyazon útfelületet használják. Ebben Ázsia egyébként még durvább volt, Indiában a láb nélküli, magát egy gördeszkaszerű lapon kézzel húzó hajléktalan és a képen látható kamionnal azonos méretű, de annál sokkal lepukkantabb hatalmas dögök osztoznak ugyanazon az úton.

Hölgy tradícionális ruhában.

Persze, hogy a csomagtartóba is elfér néhány utas!

Salchipapas, csakhogy a kurmpli nem virslivel van, hanem csirkenyak darabokkal.

Kíváncsi gyerekek az étterem ajtajában. Itt nem áll meg a turistákat szállító busz, így nem sok külföldit láttak még.

Az “igazi” salchipapas, vagyis inkább a városi verzió, virslivel. Majonézzel laktató, jó zsíros, valószínű jó egészségtelen étel.

Vannak limitált egy solosok, amelyeket különböző perui nevezetességek vannak.

Veszélyes kanyar, csökkentsd a sebességed! Eyszerű ez a spanyol, mint az 1×1! :)

Csak úgy egy ház oldalán. :o

Pallós bejárat.

Gyűlik a kukorica, a teraszon és az ablakban is.

Pár száz méterrel felettünk, a völgyet övező hegyeken már kopárság van, fa nincs.

Terelik haza az állatokat, ideje lesz nekünk is valami éjszakai szállás után nézni!

Ezt az estét egy Checacupe nevű helyen töltöttük, ahová érkezvén egy érdekes hidat is felfedeztünk, de erről és a vendéglátónkról majd a következő poszt elején, ugyanis fény híján a képeket róluk már csak másnap reggel készítettük el.

Csak még annyit, hogy ő itt José, a vacsoránkat a családja éttermében felszolgáló, nagyon aranyos és kedves fiú.

Aki érdeklődésünkre elmondta, hogy egész gyűjteménye van az egyedi egy solos érmékből, és igen, van neki Machu Picchus is. Kérdeztük, hogy van-e kedve cserélni, mire azt mondta, erről meg kell kérdeznie anyukáját. Végül, mikor a visszajárót hozta nekünk, volt közte egy ilyen egy solos, amit mosolyogva adott át nekünk, és közben kezével jelezte, hogy egy szóval se említsük, mert az édesanyja nem tud róla. :) Ez nagyon kedves volt tőle.

A teljes gyűjtemény az ilyen egyedi egy solosokból egyébként elég nagy, nekünk közel sem sikerült beszereznünk minden ilyen érmét, de ez nem is volt célunk. Azért ennek az egy Machu Picchusnak nagyon örültünk, annak is, ahogy és akitől kaptuk. :)

Történt 2015. június elsején, bicikiztünk 101,2km-t, leírva július 27-én.

  1. debasair
    július 28th, 2015 02:16-nél | #1

    Kedves emlek, hogy a mai napig orzok a penztarcamban egy 1 sol-ost a pancelosok kozott es szinte minden fizetes soran elobukkan, csak h emlekezzek Perura, parom meg egy 1 boliviano-st. Ti mit raktok elmszerencse penznek?

  2. Csavargoo
    július 30th, 2015 15:31-nél | #2

    A láncfűrészt én is így szoktam vinni, bár ráteszem a védőburkolatot.

  3. augusztus 1st, 2015 17:05-nél | #3
  1. Még nincsenek visszakövetések